Az AMD saját fejlesztésű alaplapi szabványát kétféle változatban mutatta be:

• a DTX 200 × 244 mm-es méretei alapján a micro-ATX és a mini-ITX között helyezkedik el, szemben a másik kettő 244 × 244, illetve 170 × 170 mm-es értékeivel
• a mini-DTX a mini-ITX-hez áll közelebb, 200 × 170 mm-es méretjellemzői alig maradnak el a VIA által preferált alaplapi szabványétől, és az ilyen alaplapokba elsősorban alacsony fogyasztási értékkel (35 W) bíró processzorok kerülhetnek.

A DTX-alaplapok szerencsére visszafelé kompatibilisek, így bármelyik ATX-es és micro-ATX-es számítógépházba beleszerelhetők, viszont a nem túl népszerű BTX-szabvánnyal rendelkező egységekbe nem illeszthetőek bele. A DTX így a legtöbb felhasználót nem kényszeríti újabb felesleges kiadásokra, viszont a kisebb méret és az igencsak nyitott szabvány lehetővé teszi az előállítási költségek mérséklését, mely a vásárlók számára is megtakarításokat eredményezhet. Természetesen a méretjellemzők és a csavarok rögzítési pontjai fixek, ezeken nem lehet változtatni.

A kisebb méretnek persze megvannak a maga hátrányai, a bővítőhelyek száma így jelentős mértékben leredukálódhat, így valószínűsíthető, hogy nem DTX-szabványú alaplapokból állítják össze a többvideokártyás -- SLI vagy CrossFire -- és fizikai gyorsítót is tartalmazó felsőkategóriás számítógépeket. Továbbá a kevés foglalat gyakorlatilag kötelezővé teszi az integrált eszközök -- hang- és hálózati eszköz -- alkalmazását, melyek ugyan minőségben egyre jobbak, mégis a különálló megoldások szintjét csak megközelíteni tudják.

A DTX-szabvány végleges specifikációt az Advanced Micro Devices még az első negyedévben közzéteszi. Az egyelőre pontosan nem ismert, hogy az egyes gyártók mikor kezdik el DTX-es alaplapjaik, számítógépházaik és konfigurációik bemutatását, annyit már most biztosan lehet tudni, hogy néhány vállalat idei ütemtervében szerepelnek ilyen jellegű termékek.