Kipróbáltuk: Intel Z68 és négy alaplap a szorítóban

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Jelen cikkünkben bemutatkozik az Intel Z68 vezérlője, a tesztpadon a GIGABYTE GA-Z68X-UD7-B3, GIGABYTE GA-Z68X-UD3H-B3, ASUS P8Z68-V Pro és a Maximus IV Extreme alaplapokkal találkozhattok egy i7-2600K társaságában. Azt is megnéztük, milyen a Virtu és az Intel SRT a valóságban.
095114-intel z68

Kipróbáltuk: LG módra - Cinema 3D az új 3D csoda

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Egy csoda nem csoda - szokták mondani, és az LG-nél mostanában sok csoda vár minket. Itt vannak például a Cinema 3D sorozat tagjai, aminek most legkisebb változatát, a monitor TV-nek keresztelt LG DM2350D-t kaptuk meg tesztre. Fejest ugrunk tehát a harmadik dimenzióba. Tessék kapaszkodni, indul a mandula!

 

Kipróbáltuk - iXtreamer, a digitális mindenes

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

altEgyszer volt, hol nem volt, nem is régen, de nem is mostanában, szóval azért nem olyan régen, mint amikor lópatkók dübörögtek a Lánchídon, de nem is tegnap, hanem valamikor a kettő között, de mégis inkább közelebb a tegnaphoz, szóval mostanában valamikor néhány éve, amikor…

 

Kipróbáltuk: Radeon HD 6670 kontra GeForce GT 440 -- villámteszt!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

Azt az időszakot éljük mostanában, amit már régóta élni szerettünk volna. Közeledik az oldalváltás, érkezik az új HOC, mely reményeink szerint nem csak egy dizájnváltásnak fog bizonyulni, hanem valódi megújulásnak is. Kint egyre jobb idő van, az ember menne kifelé is, meg a munka is sok, nem egyszerű mindent jól összehozni az oldal munkálatainál, így amíg ezek tartanak, a tesztek kicsit villámtesztesebbek lesznek, amennyire a téma megengedi.

Oldalunkon idén már sok videokártya szerepelt a felső és a középkategóriából, de az alsóból picit kevesebb. Ezzel az írással a 20 000 forint közeli, illetve kicsit alatti kategóriában próbálunk iránymutatást adni egy Radeon és egy GeForce modell párharcával. A GeForce GT 440 debütálása nem kavart túl nagy port, mint ahogy a Radeon HD 6670 piacra érkezése sem, itthon viszont nagy népszerűségre tehetnek szert ezek a modellek a rendkívül kedvező ár miatt. Természetesen -- mint mindig -- az árért cserébe a teljesítmény oltárán áldozni kell, így senki ne keresse ezeket a kártyákat játékra Full HD felbontással, de sok egyéb dologra jó lehetnek, kezdve a munkától a házimozizáson keresztül a határokon belül történő játszadozáshoz. Lássuk hát a "mevvéket"!

NVIDIA GeForce GT 440 (ASUS ENGT440)

Egy újabb Fermi alapokon nyugvó, alapos fogyókúrán keresztül ment megoldás, ennek megfelelően GF108 maggal a fedélzetén. A lapka természetesen 40 nanométeren készül, a CUDA magok száma 96 darab, így elég hűvös működéssel lehet számolni. A memóriacsatoló 128 bites, melyhez a gyártók jellemzően 1 GB DDR3 vagy 512 MB GDDR5 (egyiknek sincs túl sok értelme, de akkor már inkább az utóbbi) RAM-ot társítanak. A GPU referenciaajánlás szerint 810, így az árnyalók 1620 MHz-en ketyegnek. DDR3 esetén a lapkák frekvenciája 1800 MHz, míg GDDR5-nél 3200 MHz.

A GT 440 tehát már csak specifikáció szerint sem egy izomkolosszus, de épp ez a jó benne, hiszen így keveset fogyaszt és alig melegszik. Technológiában pedig minden tud amit a nagyok: DirectX 11 és Direct Compute 5.0, PhysX, OpenCL, CUDA, OpenGL 4.0, 3D Vision, PureVideoHD. Az NVIDIA referencia dizájnja elég "óvatos", valódi alsókategóriás kártya látszatát kelti, némely gyártó maradt ennél a szemléletnél, mások olyan külsővel ruházták fel, amely alapján könnyen többet gondolhatunk róla, mint amennyit valójában nyújtani tud.

Az ASUS mindkét úton jelen van, azaz egy szerényebb hűtésű, DDR3-mal szerelt változatot, valamint egy komolyabb hűtőmegoldással felvértezett, GDDR5-tel támadó kiadást is kínál. Nálunk ez vendégeskedett, amely nem más, mint az ASUS ENGT440/DI/1GD5. Ebből már látható, hogy nem csak a gyorsabb RAM típust választották erre a modellre, hanem meg is duplázták annak mennyiségét.

A NYÁK mérete a referencia PCB-hez képest elég nagy, ahogy a hűtés is, mely valójában egy egyszerű alumínium borda egy 8 cm-es ventilátorral és egy csinos takarólemezzel. A kártya 25,5 cm hosszú és 13 cm magas, előbbi igen nagy értéknek számít GT 440 viszonylatban - az NVIDIA-féle referencia NYÁK még a 15 cm-t sem éri el. Az ENGT440 VGA (d-Sub), dual-link DVI és natív HDMI csatlakozókat kínál a vásárlók felé, ebben nem különbözik az ajánlástól. Abban viszont igen, hogy az ASUS szokásához hűen eszközölt némi -- az elhanyagolható kategóriába sorolható -- tuningot, ugyanis a GPU 810 helyett 822 MHz-en jár...

A fogyasztást illetően a gyártó 65 wattban határozta meg a maximum értéket, a javasolt tápegység 300 watt. Ha az ASUS modelljét választjuk, lehetőségünk nyílik a gyártó saját technológiáinak használatára, ilyen például a Splendid, a Gamer OSD és a Smart Doctor, emellett az ASUS GT 440-e a Super Alloy Power filozófia szellemiségében készül, amelyet úgy lehetne legegyszerűbben lefordítani, hogy minőségi és időtálló komponensekből áll össze. A tápellátáshoz nem szükséges PCI Express tápcsatlakozó.

AMD Radeon HD 6670

A HD 6670 a kistestvérével, a HD 6570-nel együtt a friss Turks magra épül, mely a Redwoodot váltotta le. A HD 6670-en az erősebbik változat munkálkodik, 40 nm-es gyártástechnológián készítve, 480 darab stream processzorral. A memóriacsatoló ennél a modellnél is 128 bites, és az ajánlás szerint minden modellen GDDR5 RAM dolgozik, csak a mennyiség a változó, amely 512 MB vagy 1024 MB lehet. A GPU 800 MHz-en, míg a GDDR5 lapkák 4000 MHz-en dolgoznak.

A Radeon kártyák esetén amúgy sem idegen gondolat az alacsony fogyasztásra való törekvés, így gondolhatjuk, hogy jók a kilátások a Turks GPU-val szerelt kártyáknál is. Az AMD szerint a HD 6670 nyugalmi állapotban 12, míg erős terhelés esetén is beéri 66 watt elfogyasztásával. A kártyákon négyféle kimenet lehet: DisplayPort 1.2, HDMI 1.4a, dual-link DVI és d-Sub. A referenciamodell HDMI helyett DisplayPortot vonultat fel.

A kis Radeonokra is igaz az, amit a GT 440-nél elmondtunk: irodai, házimozis célokra tökéletes, és játszani is lehet vele bizonyos kompromisszumok mellett. Az a jó, hogy ők is megöröklik a nagyok fegyverarzenálját -- DirectX 11, DirectCompute 5.0, OpenCL 1.1, AMD APP Acceleration, OpenGL 4.1, AMD HD3D, Eyefinity támogatás 4 kijelzőhöz (DisplayPort esetén), UVD3 motor fejlett videogyorsítási képességekkel.

A referncia modellek az AMD-nél is elég "szerények", lássuk a nálunk vendégeskedett HIS gyártmány milyen átalakuláson ment keresztül! A HIS kártyájáról kevesebb érdekességet lehet elmondani, mint az ASUS GT 440 variánsáról. Bár saját PCB-ről van szó, a kártya méretei (13 × 4 × 18,3 cm) nem sokat változtak a referencia PCB-hez képest, de ahogy azt a HIS-nél már oly sokszor láttuk, maga a NYÁK kék színben pompázik.

A hűtés nincs túlbonyolítva, egy egyszerű alumínium borda egy kék ventilátorral és egy kis körítéssel, se több, se kevesebb, mint ami ehhez a modellhez szükséges. A kimenetek terén a HIS a legjobb variációt választotta, ugyanis a DVI és a DisplayPort 1.2 mellett natív HDMI 1.4a-t is rendelkezésre bocsájtott. Órajelekben a gyári ajánlásokat követi, használatához nincs szükség kiegészítő PCI Express tápcsatlakozóra.

 


Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

  • Alaplap:
    • GIGABYTE GA-EX58-UD4P (BIOS: F13)
  • Processzor:
    • Intel Core i7 920 2,66 GHz @ 2,4 GHz - 2 core - HT off (18×133)
  • Processzorhűtő:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memória:
    • Kingston HyperX T1 2 × 2 GB 1,65 V 1600 MHz @ 1066 MHz 8-8-8-20
  • Háttértárak:
    • Kingston SSD Now V Series 64 GB SATA2 (SNV425-S2/64)
    • Samsung 320 GB SATA2 (HD322HJ)
  • Videokártyák:
    • GeForce GT 440 (ASUS ENGT440/DI/1GD5 ref. órajelen)
    • ATI Radeon HD 6670 (HIS 6670 Fan 1GB GDDR5 - H667F1GD)
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit Ultimate HUN + frissítések
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • NVIDIA GeForce 270.61 WHQL x64
    • AMD Catalyst 11.4 WHQL ×64 + AMD Media Codec Package (AVIVO)
    • Realtek HD Audio 2.58 Driver
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV Monitor

 

Tesztkonfiguráció beállításai:

 

Core i7 920 @ 2400 MHz /2 mag HT nélkül + Kingston HyperX T1 1066 MHz CL8

Mint látható, a Core i7-920 processzort alaposan leszabályoztuk. Ezt azért tettük, hogy reálisabb körülményeket teremtsünk ennek a két alsókategóriás kártyának, hiszen lássuk be, az ember ritkán alkalmaz ilyen VGA-kat egy LGA 1366-alapú konfigban. A 2 magra és 2,4 GHz-re lekorlátozott i7-920 a valamivel életszerűbb környezetet szolgálja.

 

A GPU-Z nem ismerte fel az OpenCl-t (hibásan), ezért a GPU Caps View-rel is ránéztünk

A kártyák referencia órajelen

Fogyasztás és melegedés mérése:

Az ellenfeleket alávetettük fogyasztási és melegedési méréseknek is. A kártyák étvágyát egy wattmérővel vizslattuk úgy, hogy terheletlen fogyasztásnak a Windows alatt nyugalmi állapotban mutatott értékét jegyeztük fel, terhelésnél ezúttal Blu-ray és Furmark futtatással vizsgáltuk meg a rendszereket. Az összes mérés során igyekeztünk egy hozzávetőleges átlagot képezni a látott adatokból, de mivel ezek nem laboratóriumi körülmények között elvégzett mérések, ezért csak tájékoztató jellegűek. A hőmérsékleti értékek, a terheltségi szintek és a ventilátorok fordulatszámainak figyelésére az Afterburner 2.0.1-t használtuk, a monitorozást egy rövid nyugalmi állapot után a FurMark-os terhelési fázis alatt végeztük, majd hagytuk a kártyákat visszahűlni.

A konfigurációkban dolgozó kártyák hőmérsékletadatinak, terhelésének és a ventilátorok fordulatszámának vizsgálata:

ASUS ENGT440/DI/1GD5

HIS 6670 Fan 1GB GDDR5 (H667F1GD)

A tesztben használt alkalmazások listája:

  • CPU-Z 1.56
  • GPU Caps Viewer 1.11.1
  • GPU-Z 0.5.2
  • FurMark 1.8.2
  • 3Dmark Vantage 1.0.2
  • 3DMark11 1.1
  • Unigine Heaven Benchmark 2.1
  • Cyberlink MediaEspresso 6.5
  • Far Cry 2 1.03
  • Alien versus Predator Benchmark Tool 1.03
  • F1 2010 1.1
  • S.T.A.L.K.E.R. - Call of Pripyat Benchmark 1.6.00
  • Battlefield - Bad Company 1.2
  • Tom Clancy's HawX 2 demo benchmark b_v1.04
 

Teszteredmények:

A teszteket szokásos módon a 3DMarkokkal indítottuk, a GT 440 esetében a PhysX ki volt kapcsolva. Ugyan csak szintetikus tesztekről van szó, már itt is látszik, hogy a GeForce vélhetően egyértelmű lemaradásban lesz a Radeonhoz képest. Ezt a Heaven Benchmark tovább erősíti, bár tesszellációval nem olyan nagy a differencia. Érdekességképpen a HD 6670 esetében a tesszellációs tesztet kétszer is lefuttattuk, a másodiknál a meghajtóból a tesszellációt AMD optimalizáltra kapcsoltuk.

Heaven esetén ez nem hozott szignifikáns különbséget. Videokonvertálás során már megszokhattuk, hogy mindig a GeForce kártyák a gyorsabbak, a CUDA sebesség terén előnyben van a STREAM-hez késest, a minőség már más kérdés, ezt mi ebben a tesztben nem vizsgáljuk. A játékokat nem elemezgetjük külön, hiszen egyértelmű a helyzet. Hol nagyobb, hol kisebb (többször nagyobb) különbséggel mindig a Radeon HD 6670 nyer, a GT 440 sebességben egyértelműen elvérzik vele szemben, pedig egy 1 GB GDDR5-tel szerelt változatról van szó, tehát memóriában nem volt különbség a két kártya között.

Vélemény

Azt kell, hogy mondjuk, ha csak a teljesítményt nézzük, elég egyértelmű a helyzet. A HD 6670 mindig GDDR5 memóriával rendelkezik (ha csak valamelyik gyártó nem önfejűsködik), a GT 440 esetén a GDDR5 RAM mellett DDR3-ba is belefuthatunk, ráadásul általában 512 MB-ot kapunk belőle (nem mintha ez nem lenne elég). Szerencsés helyzetben voltunk, hiszen a nálunk járt ASUS ENGT440-en 1 GB GDDR5 volt, ugyanúgy, mint a HD 6670-en, így ez nem okozott különbséget. A tesztek mégis a Geforce GT 440 egyértelmű vereségét hozták. Fogyasztásban terheletlenül a két kártya megegyezik, terhelve a GT 440 egy hajszálnyival többet eszik, de összességében ebben alig van különbség, az értékek nagyon barátságosnak mondhatóak. Csak a fogyasztás alapján nem tudnánk dönteni tenni a két típus között, de a teljesítmény egyelőre a HD 6670 oldalára dönti a mérleg nyelvét. Azt azért érdemes megjegyezni pozitívumként, hogy a tesztben szereplő játékok szinte mindegyike játszható szinten futott, így erről a szórakozási módról sem kell lemondanunk. Már csak egy dolog dönthet, ez pedig az ár.

A GeForce GT 440 17 000 Ft környékéről indul, ennyiért általában 512 MB-os GDDR5-ös modellt kapunk, a HD 6670 pedig 19 000 Ft-ért válhat a család tagjává. Tisztában vagyunk vele, hogy ebben az árszegmensben minden ezres számít, mégis úgy érezzük, hiába nyerhetünk 2000 Ft-ot a GT 440 oldalán, összességében többet vesztünk vele.

Az ASUS ENGT440/DI/1GD5 a Bluechip webáruházában 23 125 Ft-ért vihető haza, míg a HIS 6670 Fan 1GB GDDR5 (H667F1GD) 26 500 Ft-ért érhető el. Ez alapján is egyértelmű a helyzet. Amíg a GT 440 ára nem csökken tovább, addig -- ha picit drágábban is --, de a Radeon HD 6670-et tudjuk ajánlani, mint 20 000 Ft környéki videokártya!

AMD Radeon HD 6670

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

Az ASUS ENGT440/DI/1GD5 és a HIS 6670 Fan 1GB GDDR5 (H667F1GD) grafikus kártyákat a Bluechip Kft.-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pintér Gábor (gabi123)

 


 

A cikkben szereplő állandó tesztkomponenseinkért az alábbi támogatóinknak jár köszönet:

Bemutatjuk: GIGABYTE GA-X58A-OC - túlhajtásra tervezve

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
cikklogo_gigaNohát, kérem szépen... és még mindig van új a nap alatt!? Mostanában elég sűrű vendégek nálunk az X58 alapú alaplapok, a GIGABYTE G1 Assassin és a Rampage III Black Edition után most ismét a GIGABYTE rukkolt elő egy titánnal.

Bemutatjuk: Silicon Power E20 SSD -- rendszergyorsítás egyszerűen

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

Néhány évvel ezelőtt hogyha nagy kapacitású és sebességű háttértárra irányult a beszélgetés, akkor egyértelműen a merevlemezekre gondolt mindenki, de mára ez a helyzet gyökeresen megváltozott, és a flash memória alapú meghajtók, azaz az SSD-k a piac komoly szereplőjévé váltak. Sokat fejlődött a sebesség, nőtt a kapacitás és fokozták az élettartamot, így napjainkban az SDD-vel már komolyan számolni kell. Attól viszont egyáltalán nem kell tartani, hogy az elkövetkezendő években az SSD-k képesek lesznek kiszorítani a HDD-ket, ez egyszerűen elképzelhetetlen. Miért? Bár az SDD-k ára folyamatosan csökken, egy HDD-hez képest még mindig nagyon drága. Nem csak maga az eszköz, hanem a gigabájt/Ft arány is. Sőt, ahogy megyünk az egyre nagyobb kapacitású egységek felé, úgy lesz egyre drágább egy gigabájt (egy határ után), ha SSD-t nézünk, HDD-t tekintve pedig általában egyre olcsóbb. Amíg ma egy 2 TB-os winchester 20 000 Ft alatt hazavihető, addig igazából SSD-t nem is találunk ebben a méretben, maximum RaidDrive SSD-t, aminek az árát inkább le sem írjuk.

Adattárolásra magyarán még nagyon sokáig marad a HDD, ha viszont nem kell nagy tárterület, hanem a sebesség a fontos, akkor egy SSD tempójából nagyon sokat tudunk profitálni. Az SSD-nek jelenleg "rendszerlemezes" szerepet tudunk elképzelni. Feltelepítjük rá az operációs rendszert, a programokat, a játékokat, és élvezzük a gyorsaságot, a gördülékenységet. Az SSD erre jelen pillanatban is tökéletes, ráadásul már az ára is elérhető. Ezúttal egy Silicon Power SSD-t kínálunk fel főfogásként, mely jó sebességgel és kedvező árcédulájával kívánja felhívni magára a figyelmet. Ez nem más, mint a Silicon Power E20 SSD család!

Remélhetőleg a Silicon Power neve nem cseng ismeretlenül, hiszen oldalunkon is sok termék feltűnt már a gyár repertoárjából, eszközeiket általában kellemes dizájn, jó műszaki paraméterek és barátságos ár jellemzi. A gyártó az SSD-k mezején két termékcsaláddal képviselteti magát, az egyik a magas teljesítményre és az extra szolgáltatásokra gyúró Velox V20 sorozat, a másik a mainstream szegmensbe szánt E20. Mindkét család 2,5"-os méretben készül, és SATA2 felületen csatlakoztathatóak az alaplaphoz.

Az E20 sorozat négy féle méretben készül: 32, 64, 128 és 256 GB-os egységek érhetőek el, ez alapján is egyértelmű, hogy rendszermeghajtónak érdemes használni őket.

A papírdobozban -- "kukucskálóval" -- érkező termék már az első kézbevételkor megnyerő, pedig igazából nincs rajta semmi különös, fekete doboz, maga az SSD is fekete, igényes matricával, a lényegi információk ismertetésével. A doboz tartalmától nem kell sokat várni, hiszen egy SSD-hez nem is kell túl sok minden ahhoz, hogy működjön. Kapunk négy darab csavart és egy felhasználói kézikönyvet, SATA kábelt viszont nem.

Aggodalomra nincs ok, vegyük elő alaplapunk dobozát, bizonyára porosodik benne még 3-4 kibontatlan SATA kábel! Egy SSD-ről a külsőt tekintve nem igazán lehet ódákat zengeni, ahogy már említettük, fekete borítás, 2,5"-os méret és SATA2 csatolófelület, az egyik sarokban "Warranty Void if Broken" matrica extraként! :)

Nézzük inkább a specifikációt, hiszen egy SSD-nél az árulja el a lényeget:

  • Méretek: 100 mm × 69,85 mm × 9,5 mm
  • Tömeg: 70 g
  • Ellenállóság: lehúzás / csatlakoztatás teszt ~ legalább 10,000 alkalom
  • MLC (Multi Level Cell) NAND flash lapkák alkalmazása
  • Működési feszültség: 4,5 V ~ 5,5V
  • Vibráció ellenállási képesség: 15G csúcstól csúcsig maximum
  • Ütésállóság: 1500G maximum
  • Átviteli sebesség: maximum olvasás ~ 250 MB/s; maximum írás ~ 230 MB/s*
  • Az öndiagnosztikai monitor és jelentés szolgáltatás (S.M.A.R.T.) is használható az E20 család tagjai állapotának figyelésére
    *Megjegyzés: A teljesítmény platformfüggő, és különböző hardverkörnyezetben eltérő eredményt mutathat

További jellemzők:

  • DDR2 DRAM Cache memória implementálása az E20 átviteli sebességének növeléséhez és az élettartam kitolásához
  • TRIM parancs támogatása az írási sebesség növeléséhez
  • Szabvány 2,5” SATA interfész és merevlemez méretek (SATA SSD)
  • Beépített ECC az adatok védelme érdekében
  • “Wear-Leveling” technológia élettartam-fokozó hatással
  • European RoHS normák teljesítése
  • Alacsony fogyasztás
  • Ütés- és vibrációálló
  • Zajmentes működés, alacsony reakcióidő és nincs seek hiba
  • 3 év garancia

Mint látható, a képességek és tulajdonságok listája szerencsére elég hosszú. Az E20 sorozat kapacitásban és sebességben egy jó átlagot hozó termékcsalád, olyan kiegészítő szolgáltatásokkal, mint a vibrációnak és az ütéseknek is keményen ellenálló burkolat; és olyan technológiák támogatásával, mint a TRIM és a S.M.A.R.T. Ez volt a papír, lássuk mit tud az E20 éles bevetésen!

 


Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

  • Alaplap:
    • GIGABYTE GA-EX58-UD4P (BIOS: F13)
  • Processzor:
    • Intel Core i7 920 2,66 GHz @ 3,6 GHz (200×18)
  • Processzorhűtő:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memória:
    • Kingston HyperX T1 1600 MHz 9-9-9-24 2 × 2 GB 1,65 V
  • Háttértárak:
    • Kingston SSD Now V Series 64 GB SATA2 (SNV425-S2/64)
    • Silicon Power E20 128 GB
    • Samsung 320 GB SATA2 (HD322HJ)
  • Videokártyák:
    • ATI Radeon HD 6850 (AMD referencia kártya)
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit Ultimate HUN + frissítések
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • AMD Catalyst 11.4 WHQL ×64
    • Realtek HD Audio 2.58 Driver
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV Monitor

Tesztkonfiguráció beállításai:

Core i7 920 @ 3600 MHz + Kingston HyperX T1 1600 MHz CL8 + GIGABYTE GA-EX58-UD4P

Teszteredmények

AIDA64 háttértár sebességmérés (AIDA64 Disk benchmark):

Read Test Suite

Átviteli sebesség mérése HD Tach alkalmazással:

Quick Bench Long Bench

HD Tune Pro mérések:

Benchmark Read/Write

Random Acces (véletlen elérés) Read/Write

Extra tests Read/Write

File benchmark 1 MB és 64 MB

File benchmark 512 MB

Vélemény

Amint az a tesztekben látható, az olvasást tekintve nagyon szépen dolgozik a 128 GB-os Silicon Power E20, olykor a gyári maximalizált értéket is meg tudja közelíteni, írásnál már kicsit nehezebb a dolga, itt nem találkoztunk a maximális gyári értékhez közeli számokkal. A Silicon Power E20 az SSD-khez mérten egy jó átlagos sebességet biztosít, merevlemezhez képest pedig hatalmas a tempóelőnye. A 128 GB-os méret elegendő rendszermeghajtónak is, kisebbet csak akkor válasszunk, ha nem akarunk sok és nagy alkalmazást, valamint egy vagon játékot telepíteni az SSD-re. Adataink biztonságát illetően nem kell félnünk, az E20 ellenálló a fizikai behatásokkal szemben, valamint az élettartamát is igyekeztek annyira megnövelni, amennyire csak lehet (természetesen teljesen biztonságos adattárolási módszer nincs, ezért a legfontosabb fájljainkról mindig legyen biztonsági másolat).

Ára 60 000 Ft körül alakul, mely ugyan azt nézve, hogy egy 128 GB-os háttértárat kapunk, nem kevés, de ha körülnézünk az SDD piacon, valószínűleg azt fogjuk látni, hogy ezért az összegért kisebb kapacitású, vagy lassabb modellt tudnánk csak vásárolni, így a Silicon Power E20 128 GB-os kiadása viszonylag jó áron kelleti magát a konkurenciához képest. Nekünk a Silicon Power E20 tetszett, reméljük hamarosan a nagytestvérével, azaz a Velox V20 sorozattal is megismerkedhetünk.

Silicon Power E20 SSD család

Bluechip bruttó végfelhasználói árak:

  • 32 GB : 16.540 FT
  • 64 GB: 26.860 Ft
  • 128 GB: 62.830 Ft

A Silicon Power E20 128 GB-os SSD-t a Bluchip Kft.-től kaptuk bemutatásra, köszönjük!

Pintér Gábor (gabi123)

 


 

A cikkben szereplő állandó tesztkomponenseinkért az alábbi támogatóinknak jár köszönet:

Kipróbáltuk: ASUS Maximus IV Extreme + Core-i7 2600K - kezdődik az aratási szezon!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Az ASUS Maximus IV Extreme és a Core i7-2600K párosa egy elég izgalmas összeállítás, büntettek is rendesen. Ha kíváncsi vagy rá, hogy mit tud egy ilyen processzor 4600 MHz-en, 2133 MHz-es RAM-okkal, akkor kerülj beljebb!

Kipróbáltuk: Core i7-990X EE + Rampage III Black Edition + GTX 580 SLI

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Néhány hete arról számoltunk be, hogy az alaplapgyártók nagy volumenű vérfrissítésbe kezdtek az X58 lapkakészletes modelleket illetően, hiszen mint ismeretes, az Intel az év vége előtt nem kívánja megjelentetni az új felsőkategóriás platformját, illetve az arra kerülő lapkakészletet, a Partsburgot. Emiatt az X58 életciklusa kitolódik, többéves modellek viszont nem igazán mutatnak jól a kínálatban, tudják ezt a gyártók is...

Ennek volt köszönhető a GIGABYTE részéről a G1 Killer alapcsalád életre keltése, melyből a legdurvább változatot, a G1 Assassint már mi is bemutattuk nektek közelebbről a "Kipróbáltuk: GIGABYTE G1 Killer Assassin -- ha eltalál, véged!" című írásunkban. Természetesen az ASUS sem akart kimaradni a dologból, és a már jól bejáratott Republic of Gamers sorozatát egy új taggal bővítette a Rampage III Black Edition személyében. A lap képességeire a következő oldalon térünk ki. Az alaplapgyártóknak további jó hír volt az, hogy az Intel is partnernek bizonyult a frissítésben, és új csúcskategóriás processzort jelentett be Core i7-990X Extreme Edition néven. Nos, abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy egy ilyen központi egység társaságát élvezhettük egy napon keresztül, így a brutális alaplapba brutális processzor kerülhetett, úgy, ahogyan illik.

Ha már itt tartunk, vizsgáljuk meg kicsit közelebbről az Intel új csúcsprociját, mely egyúttal a piac leggyorsabb és legdrágább modellje!

Intel Core i7-990X Extreme Edition

Ami kicsit meglepő volt, hogy az Intel egy olyan új processzort jelentett be a Sandy Bridge rajtja után, mely nem az új architektúrára épül, hanem még az előző családra. Az Intelnek már volt hatmagos processzora Gulftown kódnevén, a 990X EE is ebbe a családba érkezik. Az előző királyt, a 980X EE-t is megismerhettük személyesen, ő tavaly júliusban járt nálunk. A sors fintora, hogy akkor is Rampage-be ült bele (Rampage III Extreme) egy X58A-UD9 mellett.

Nos, ha az új processzor kapcsán a technológiai újításokra vagytok kíváncsiak az előző modell, a 980X EE-hez képest, akkor a felsorolásunk nem fog túl hosszúra nyúlni. Lényegében azt lehet mondani, hogy az új király egy órajel növelésen ment keresztül, amit többek között a 32 nm-es gyártástechnológia egyre jobb kiforrottsága tett lehetővé. Míg a 980X EE gyárilag 3,33 GHz-en járt és a maximum Turbo Boost órajele 3,6 GHz volt, addig a 990X EE működési frekvenciája 3,46 GHz, mely Turbo Boost használatával 3,73 GHz-ig tolható ki.

A kiforrottabb gyártás a hírek szerint a tuning területén is áldásos hatásokat hozott, ugyanis amíg a 980X EE léghűtéssel nem nagyon volt 4,2-4,3 GHz fölé húzható, addig a 990X EE-nek nem jelentenek problémát a 4,5 GHz feletti órajelek. Ezzel körülbelül el is mondtunk mindent, a hardveres képességek maradtak. Hat darab fizikai mag, tizenkét szál a HT-vel, 12 MB L3 gyorsítótár, LGA1366 foglalat, stb. Sokkal szemléletesebb, ha megmutatjuk a két processzor specifikációját egymáshoz hasonlítva:

Látható, hogy az Intel a 990X EE-vel enyhén szólva nem találta fel a spanyolviaszt (arra ott volt a Sandy Bridige), de ezt eddig is tudtuk. Ez nem jelenti azt, hogy a Core i7-990X EE érkezése haszontalan lett volna. Az eddigi X58 tulajdonosok kaptak egy felfrissített csúcsprocit jobb tuning képességekkel, a hivatásos overclockerek is valószínűleg hálát adnak Intel apónak, a szerényebb pénztárcájú vásárlók pedig attól boldogok, hogy az új zászlóshajó piacra dobása miatt több más modell vételára is jelentősen csökken. Például a legkisebb hatmagos, a Core i7-970 ára a 990X EE debütálását követően 880 dollárról 583-ra csökkent, míg a négymagos Core i7-960-é 562-ről 294 dollárra.

Természetesen filléres tételeknek ezek sem nevezhetőek, de akinek otthonra kell egy erőgép grafikai munkára, esetleg renderelésre vagy videokonvertálásra, jóval olcsóbban tud összedobni egy konfigot egy i7-970-nel, mint egy 990X EE-vel. Az új király érkeztével egyébként a leváltott király, azaz a 980X nyugdíjba vonult, tőle érzékeny búcsút kell venni. A Core i7-990X Extreme Edition ára 999 dollár, ahogy általában. Feladata nem a minél nagyobb eladott darabszám elérése, hanem az erődemonstráció és a piac leggyorsabbjának lennie. Ezeket a követelményeket pedig maradéktalanul teljesíti.

 


 

Ismerkedjünk meg bővebben ezzel a nem mindennapi alaplappal! Előre bocsájtom, hogy ez a bemutatás bizony nem fog beleférni néhány bekezdésbe, bőven van mit mesélni a deszkáról.

Kezdjük először a kevésbé speciális jellemzőkkel!

Az előző oldalon már említést tettünk az X58 jelenlegi piaci helyzetéről, így vélhetően senkinek nem okozunk meglepetést azzal, hogy az alaplapon az X58 északi híd és az ICH10R déli híd párosa dolgozik együtt. Ez egyben azt jelenti, hogy a lapon LGA1366 foglalat található, ráadásul minőségi Lotes gyártmány, ahogy az a minőségi lapokhoz dukál.

     

Ennél fogva Core i7 processzorok alkalmazására van lehetőség, a korosabb Nehalem modellektől kezdve egészen a hatmagos Gulftownokig, beleértve természetesen a Core i7-990X Extreme Edition-t is. Nyilván egy ilyen alaplaphoz nem illik egy első revíziós 2 éves i7-920, ennél jóval exkluzívabb modellel szép megkínálni a deszkát, nekünk szerencsére a lehető legjobb opció jutott.

Már akkor tudjuk, hogy valami igazán különlegessel lesz dolgunk, amikor a dobozt a kezünkbe vesszük. Az ASUS ehhez mindig nagyon jól értett, egy geek számára olyan kibontani a csomagolást, mint ha egy fullos szőkét vetkőztetnénk, az időközben előkerülő tartozékok tömkelege pedig felér egy fehérnemű-kollekcióval: Exkluzív hátlap, kiegészítő "ROG-design" ventilátor, R.O.G. matrica, rengeteg minőségi kábel, hátlapi panel USB-vel és eSATA-val, CrossFire és SLI híd (3-utas is), ROG-connect kábel, hőmérő szenzorok, WiFi antenna, kézikönyvek, tanúsítvány és tesztfüzet az audio rendszerhez, stb. Emellett találunk még egy kiegészítő, ThunderBolt névre keresztelt bővítőkártyát is a sok kellék mellett, erről azonban bővebben később ejtünk szót. Szóval minden adott ahhoz, hogy mire eljutunk magához az alaplaphoz, kellően felspanolt állapotban legyünk. Természetesen a deszka külön boxban, átlátszó fedlap mögött várja, hogy kiszabadítsák börtönéből, ahogy az megszokott ilyen magasságokban.

A Black Edition elnevezés nem csak a képességekben, hanem a lap színvilágában is megmutatkozik. A nyomtatott áramkörön egyeduralkodó a fekete melyet elvétve egy kevés pirossal törtek meg a mérnökök, ezek egyébként a R.O.G. sorozat tradicionális színei is egyben.

     

Az X58 lapkakészlet sajátossága a QPI busz és a három csatornás memóriakezelés támogatása, utóbbi miatt hat darab RAM foglalatot találunk a NYÁK-on, melyek DDR3 modulokat fogadnak 2200 MHz-es OC hitelesítéssel, maximum 48 GB mennyiségben, amely már lassan SSD-nek is beillik. Az X58 kapcsán azt is megszokhattuk, hogy legalább két teljes szélességű PCI Express sínnel találkozunk a rá épülő modelleken, és mindkettő képes egyszerre ×16-os módban működni  az X58-ba integrált megfelelő számú PCI Expressz vezetéknek köszönhetően.

Persze botorság lenne azt hinni, hogy az ASUS megelégedett ennyivel. A Rampage III "fekete kiadásán" négy darab(!) teljes szélességű PCI Express sín fogható munkára, Tri-SLI és Quad-CrossFireX támogatással. A slotok x16; x16/x16; x16/x8/x8 és x8/x8/x8/x8 módban képesek működni a grafikus kártyák számától függően. Ha ez a szám három vagy négy, érdemes bedugni a lap alján felfedezhető kiegészítő molex tápcsatlakozót. 

Fontos néhány szót ejteni a tápellátásról is, ez egy tuninglap esetén kulcsfontosságú terület. Az ASUS ezúttal a digitális PWM vezérlés mellett tette le a voksát nyolc fázissal, tehát ezt a megoldást amolyan hibrid, analóg + digitális módszernek is lehet tekinteni. Így a CPU foglalat körüli terület elég letisztult, nincsen zsúfolásig telepakolva. A rendszer Extreme Engine Digi+ névre hallgat. Az elemi technikai részletekig nem mennénk le, a lényeg, hogy kiváló minőségű komponensekből összeállított, modern vezérlésről van szó, ezen nem fog múlni a tuning hatmagos CPU esetén sem.

     

A tápellátó területet egy nagy, dizájnosan megformált fekete borda hűti, mely egy hőcső segítségével összeköttetésben van az X58 lapkát hűvösítő, hasonló kialakítású, piros-fekete bordával. A tetején egy stílusos R.O.G. logót találunk, mely működés közben egy kis fényjátékkal emeli a hangulatot.

Természetesen az ICH10R déli hídra is jutott egy széles, ámde lapos borda, a grafikus kártyák beépítését nem fogja zavarni. Nem mellékes a többi komponens tápellátása sem, a RAM-okra, az északi hídra és QPI/DRAM-ra egyenként további három-három fázis juttatja az élethez szükséges energiát.

Folytassuk az alaplap jobb szélével! A felsorolás egy BIOS Switch névre keresztelt mikrokapcsolóval indul. A Rampage III Black Edition-ön ugyanis két BIOS van, a kapcsoló segítségével választhatjuk ki, hogy melyiket szeretnénk használni. Erről a közelben lévő LED-ek informálnak. Ezt nyolc darab "elfordított" SATA csatlakozó követi: a hat darab fekete színű SATA 2.0 szabványú (ICH10R-ből kivezetve), míg a két szürke az új SATA 3.0, Marvell vezérlő közreműködésével. A következő érdekes terület a 24 tűs tápcsatlakozónál kezdődő OC ZONE.

A fordítás nem túl nehéz, tuningolási területről van szó, azaz itt olyan speciális dolgokat találunk a nyomtatott áramkörre integrálva, amitől még a legjobb tuningosok palackjában is összefut a folyékony nitrogén. A CPU, a DRAM, a VGA és a BOOT DEVICE működéséről apró LED-ek informálnak egymás mellett, ez az ún. Q-LED fícsör. Mellettük egy GO_LED és egy újabb mikrokapcsoló(=GO_BUTTON) figyel, ez a post folyamat előtt megnyomva a MemOK! alkalmazást indítja el, operációs rendszer alatt pedig ideiglenes tuningprofilt tudunk vele elindítani és kipróbálni.

A PCB szélén tíz darab mérési pontot is találunk, nyilván a hardcore tuningosok számára kiépítve. Minden fontosabb feszültségérték egyszerűen leolvasható egy multiméter segítségével. Felettük a nagyobb méretű gomb, a piros START és a némileg kisebb, feketére színezett RESET van, ebben a termékkategóriában ez már gyakorlatilag alapkövetelmény. Megfigyelhető még további négy "eltolható" mikrokapcsoló is, ezekkel a négy darab PCI Express sín kapcsolható ki- és be kézi módszerrel. Van még egy finomság az OC ZONE-ban, ez pedig az LN2 mode kapcsoló. A folyékony nitrogénnel tuningoló szakemberek fogják szeretni, ez az extrém alacsony hőfokoknál jelentkező cold bug ellenére megpróbálja beindítani a rendszert, és gyakran sikerrel teszi. Hiba esetén segítségünkre lesz a debug LED is, mely valójában két darab hétszegmens kijelző egymás mellett, hibakódok diagnosztizálására.

 


 

A hátlapi csatlakozóknál is találunk érdekességeket: A dolog egy kombi (egér vagy billentyűzet) PS/2 csatlakozóval indul, alatta két darab USB 2.0 porttal. Ezt követi a vezetéknélküli hálózatokért felelős modul, mely IEEE 802.11n-es szabványú WiFi-t és Bluetooth 3.0 használatát teszi elérhetővé, külső antenna csatlakoztatását követően, melyet természetesen megtalálunk a dobozban. A következő gomb egy könnyített CMOS clear, bár jumper is van az alaplapon, ennek a használata mégiscsak kényelmesebb. Ezt további két USB 2.0, majd két darab USB 3.0 és két eSATA port követi.

Utána ismét egy speciális kapcsoló jön egy állított USB-vel, ez a ROG Connect szekció, azaz ha külső eszközről szeretnénk végezni a tuningot, akkor azt itt kell csatlakoztatni a deszkához, és a gombbal létrehozni a kapcsolatot. A sort az Intel ethernet vezérlő RJ45 csatlakozója zárja további két USB 2.0-val és az analóg hangkimenetekkel. Az USB 3.0 csatikat NEC lapka vezérli, újdonság, hogy az alaplap nyomtatott áramkörére is tettek két darab kivezetést tűs formában, így ha házunk rendelkezik USB 3.0 szabványú előlapi dugókkal, akkor immáron előlapra is kijuttatható az USB 3.0 speciális doboz használata nélkül.

     

Érdekes és adott esetben hasznos dolog lehet még a két darab 8 tűs kiegészítő tápcsatlakozó felett és a vezetéknélküli adapter mellett pirosító mikrokapcsoló, ez az ún. Q-RESET, mely akkor használatos, ha már LN2 módban sem akar életjelet adni magáról a rendszer. Ekkor a Q-RESET megnyomása egy időre megvonja a tápellátást a rendszertől, és időt ad a CPU-nak olyan hőmérsékleti tartományba kerülni, ahol már nem jelentkezik a Cold bug.

Nem beszéltünk még a hangkeltőről, mely egy SupremeFX X-Fi 2 névre hallgató 8 csatornás HD audio lapka az alábbi képességekkel:

  • EAX® Advanced™ HD 5.0
  • THX® TruStudio PRO™
  • X-Fi® Xtreme Fidelity™
  • Creative ALchemy
  • Blu-ray audio réteg tartalmának védelme 
  • Automatikus jack-felismerés, multi-streaming, előlapi jack újraprogramozó

 

Rengeteget lehetne még mesélni a deszkáról, de ezek voltak a fontosabb jellemzők, amik mellett nem lehetett elmenni. Egy dolog azonban még kimaradt, a már említett ThunderBolt kiegészítő kártya ismertetése.

Az eszköz ×1-es PCI Express sínbe illeszthető (ilyenből kettő található az alaplapon), egy darab molex csatlakozóval lehet működésre bírni, és alaplapi USB csatlakozót sem árt rápattintani a hátuljára. De mi az, amit a ThunderBolt kínál? Az ASUS a megszállott gamereknek, a legdurvább LAN-partis arcoknak igyekszik vele kedveskedni, két dolog felajánlásával. Az egyik a már a G1 Assassin lapon is látott Killer E2100 hálózati vezérlő (NPU), a másik pedig egy hangkártya funkció sztereó erősítéssel, célzottan fejhallgatókhoz.

Íme a specifikációk:

Killer E2100 dedikált hálózati vezérlő (NPU)

  • Tökéletesített játék-felismerés 
  • Vizuális sávszélesség-kezelés
  • Alkalmazás-blokkolás 
  • Online játék - PC monitorozás
  • Sávszélesség tesztelése
  • Játék hálózati DNA

2-csatornás magas minőségű DAC/ADC

  • Kimeneti jel/zaj viszony (A-súlyozott): 116 dB
  • Kimenet THD+N 1 kHz-en: 105 dB
  • C-Media 6631 audio processzor (Max. 192 kHz/ 24-bit)
  • TI 6120A2 hi-fi fejhallgató erősítő
  • Digitális-analóg átalakító: 120 dB (Max. 192 kHz/ 24-bit)
  • Analóg-digitális átalakító: 114 dB (Max. 192kHz/ 24-bit)
  • 3 féle erősítési mód támogatása a fejhallgatóhoz (300 Ohm-ig)
  • Aprólékosan beállított játékos EQ profilok
  • Xear™ Surround fejhallgató
  • Xear™ SingFX
  • Equalizer, környezeti effektek, FlexBass, Smart Volume, Virtual Speaker Shifter
  • DS3D GX 1.0, OpenAL
  • Előlapi audio csatlakozó (AAFP)
  • Vonalbemenet, vonalkimenet, optikai S/PDIF kimenet
  • USB 2.0 interfész

Az alaplap teljes specifikációja (nagyítható):

 


 

 

Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

  • Alaplap:
    • ASUS Rampage III Black Edition (BIOS: 0404)
  • Processzor:
    • Intel Core i7-990X Extreme Edition 3,46 GHz 12 MB
  • Processzorhűtő:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memória:
    • Kingston HyperX T1 1600@2000 MHz 9-9-9-24 2 × 2 GB 1,65 V
  • Háttértárak:
    • Kingston SSD Now V Series 64 GB SATA2 (SNV425-S2/64)
    • Samsung 320 GB SATA2 (HD322HJ)
  • Videokártyák: 
    • GeForce GTX 580 SLI (2 darab ASUS ENGTX580 DirectCU II)
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit Ultimate HUN + frissítések
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • NVIDIA GeForce 266.58 WHQL x64 
    • Realtek HD Audio 2.58 Driver
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV Monitor

 

Tesztkonfiguráció beállításai:

Alapórajeles profil bekapcsolt Turbo Boosttal

     

     

 

Tuningolt profil kikapcsolt Turbo Boosttal

     

Grafikus meghajtó-programok alkalmazása:

Mielőtt ismertetnénk a tesztek eredményeit, tisztáznunk kell, hogyan végeztük el azokat. A szintetikus grafikus mérések esetén (3DMark11, 3DMark Vantage /PhysX kikapcsolva/, Unigine Heaven Benchmark) nem piszkáltuk a GeForce driver beállításait, minden a gyári konfiguráció szerint futott. A szintetikus mérések után a játékokhoz manuálisan bekapcsoltuk a 16×-os anizotropikus szűrést, mivel számos alkalmazás esetén a programból erre nincs lehetőség, ennek jelenlétét viszont szükségesnek éreztük a mérésekhez.

Fogyasztás és melegedés mérése:

Az konfigurációt alávetettük fogyasztási és melegedési méréseknek is. A kártyák étvágyát egy wattmérővel vizslattuk úgy, hogy terheletlen fogyasztásnak a Windows alatt nyugalmi állapotban mutatott értékét jegyeztük fel, terhelésnél AIDA64, OCCT és Furmark futtatással vizsgáltuk meg a rendszereket. Az összes mérés során igyekeztünk egy hozzávetőleges átlagot képezni a látott adatokból, de mivel ezek nem laboratóriumi körülmények között elvégzett mérések, ezért csak tájékoztató jellegűek. A hőmérsékleti értékek, a terheltségi szintek és a ventilátorok fordulatszámainak figyelésére az AIDA64-et és az Afterburner 2.0.1-t használtuk, a monitorozást a CPU esetében egy 10 perces AIDA64 "stress test"-tel, a grafikus kártyáknál egy rövid nyugalmi állapot után a FurMark-os terhelési fázis alatt végeztük, majd hagytuk a kártyákat visszahűlni.

 

AIDA64 10 perces terhelés az OC-s beállításokkal:

A konfigurációban dolgozó kártyák hőmérsékletadatinak és terhelésének vizsgálata:

A tesztben használt alkalmazások listája:

  • CPU-Z 1.56
  • GPU-Z 0.5.2
  • FurMark 1.8.2
  • 3Dmark Vantage 1.0.2
  • 3DMark11 1.1
  • Unigine Heaven Benchmark 2.1
  • Cyberlink MediaEspresso 6.5
  • Alien versus Predator Benchmark Tool 1.03
  • F1 2010 1.1
  • S.T.A.L.K.E.R. - Call of Pripyat Benchmark 1.6.00
  • Tom Clancy's HawX 2 demo benchmark b_v1.04
  • Metro 2033 Benchmark Tool 1.02

 

 


 

Teszteredmények:

Memóriakezelés:

Mérés alapórajelen

Mérés tuningolva

Két példa a rendszer erejének demonstrálására:

Vélemény

Jelen tesztünkben nem azt vizsgáltuk, hogy más konfigurációkhoz képest hogyan teljesít az új hatmagos rendszer. Egyrészt nem érkezett hozzánk ennyiféle komponens, másrészt nincs más a piacon, ami csak a közébe tudna érni ennek a processzornak. Ha valakit érdekel, hogy egy Intel Core i7-920-hoz képest mit jelent a 990X EE, előző alaplapos cikkünkből tud támpontot szerezni. A mostani mérések inkább érdekességként szolgálnak, a maximumot, és a maximum tuningját tettük terítékre. Persze nem szabad megfeledkeznünk a cikk másik főszereplőjéről, az ASUS Rampage III Black Edition-ről sem.

Ez a lap méltó otthona volt a 990X EE-nek, jogos a Black Edition elnevezés a dobozon és a NYÁK-on is. Sajnos a CPU mindössze 1 napot lehetett nálunk, így a tuningra kevesebb idő jutott, mint amennyit szerettünk volna, ez a 4,6 GHz egy első blikkre, különösebb finomhangolások nélkül stabilnak ítélt érték. Ez pedig jó hír, hiszen a 980X EE közel sem volt ennyire jól húzható páciens, az overclockerek minden bizonnyal imádni fogják az új Extreme Edition-t, és vélhetően jópáran közülük ASUS Rampage III Black Edition lapot fognak hozzá választani - nem véletlenül. Természetesen ez a modell -- mint minden prémium kategóriás típus -- nem az átlagos, egyszeri földi halandó számára lett életre keltve, hanem a már említett keményvonalas tuningosok és gamer szellemiségű felhasználók kedvence lesz, akik a megfelelő anyagi háttérrel is rendelkeznek a vásárláshoz.

A képességek egy része már ismerős volt a korábbi Rampage alaplapokról, de az ASUS-nak ezúttal is sikerült pluszt hozzátenni, és még tovább javítani a mesterművet. A GIGABYTE G1 Killer lapok nagyon kemény konkurenciát kapnak vele, úgyhogy ebben az igen vékony piaci szegmensben is megindulhat a vérre menő harc. Az ASUS Rampage III Black Edition-t azoknak ajánljuk, akik minden szinten -- beleértve az alaplapot is -- a maximumra törekednek, lételemük a játék, és esetleg a tuning sem idegen számukra. Ja, és nem mellékesen van bruttó 124 900 Ft-juk a vásárlásra. Hazánkban vélhetően nem lesz tengernyi ilyen típusú vásárló, de a nálunk gazdagabb országokban bizonyára jópár darab gazdára fog találni. Nekünk természetesen nagyon tetszett az ASUS Rampage III Black Edition.

                              

Intel Core i7-990X Extreme Edition           ASUS Rampage III Black Edition

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

Az ASUS Rampage III Black Edition alaplapot az ASUS hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, míg az Intel Core i7-990X Extreme Edition processzort az Intel biztosította cikkünkhöz, köszönjük!

Pintér Gábor (gabi123)

 


 

A cikkben szereplő állandó tesztkomponenseinkért az alábbi támogatóinknak jár köszönet:

 

Jobb későn mint soha, itt van, megérkezett az új HOC!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

 

Nagyjából másfél, de talán két éve merült fel az ötlet, hogy át kellene alakítani a HOC-t. Nem volt rossz az oldal, de éreztük, hogy az internet, a tartalomszolgáltatás elmegy mellettünk. Nincs talán a világon gyorsabban fejlődő ipar, mint az internetes. Itt fél év egy hagyományos területen több évvel ér fel, így aki ezen a pályán játszik nem engedheti meg magának, hogy elaludjon. Mi elaludtunk, de talán nem teljesen a saját hibánkból.

 

Úgy kezdődött, hogy elkezdtem megtervezni az új struktúrát, az új dizájn elemeket. Igaz ez utóbbiakkal eddig nem én foglalkoztam, de az eddigi oldalaink szerkezete mind saját kreálmány volt, és a maguk idejében talán nem is voltak rosszak. Az első csapás akkor ért minket, amikor az eddigi oldalak dizájnját tervező régi kollegám a munka elején, de a kezdetektől számított sok hónap múlva közölte, hogy erre neki még sincs ideje. Az addig kifizetett pénz fejében elküldött néhány semmire sem használható vázlatot. Az második csapás akkor ért minket, amikor kiderült, hogy az eddigi oldalunk motorját készítő, fejlesztő és karbantartó programozónak már nem fér bele az idejébe a HOC. Eközben persze mentek az értékes hónapok, mi pedig vártunk, hogy aztán kiderüljön, hogy az eddigi oldalakat készítők még sem kívánnak részt venni a közös munkában.

Itt jegyzem meg, hogy ettől függetlenül az eddigiekért hálásak vagyunk és köszönjük! Ha a történet folytatása nem lett volna hasonlóan vacak, akkor azt mondanám, hogy elment 8-9 hónap, de oda se neki, mert jött más, aki elvégezte a munkát.

Ahogy már többször panaszkodtam miatta, időközben jött egy gazdasági válság is. A pénzügyi keret meglehetősen beszűkült, így rá kellett ébrednünk, hogy egész egyszerűen nem lesz pénz arra, hogy egy teljesen új motort írassunk az alapoktól, és ehhez még egy komplett dizájnt is vegyünk. Aki nem tudná ez bizony rendesen milliós nagyságrend már. Jött az ötlet, használjunk Joomlát. Ingyenes az alap motor, viszonylag robosztus, igaz elég sérülékeny is egyben. Szóval rizikós a dolog, de ha minden modult megvásárolunk a költség akkor is nagyságrendekkel kisebb lesz, mint egy saját motornál.

alt
Egy utolsó pillantás a régire

Ekkor kezdődött el a kálváriánk második része. Jó magam viszonylag otthon vagyok Joomlában, ezért összeraktam egy mintaoldalt. Ezután elkezdtünk egy új programozót keresni, aki képes lesz biztonságos és jól optimalizált oldalt építeni nekünk a megadott instrukciók alapján. Az első programozó aki elvállalta a munkát négy hónap után tűnt el. A történet azzal kezdődött, hogy miután elkezdte a munkát eltelt három hét, én pedig írtam neki egy levelet, és megkérdeztem hol tartunk. Ezen megsértődött, mert hogy ennyi idő alatt nem lehet kész az oldal. Szó szót követett, végül nagyjából négy hónap után - ami semmilyen eredményt sem hozott - már a leveleimre sem válaszolt.

A második urat egy ismerősöm ajánlotta. Ő négy hónapra vállalta a munkát, és elkérte a munkadíj felét előre. Mivel ismerős ajánlotta, és állította, hogy valóban megbízható , kifizettem a pénzt - bár ne tettem volna. A négy hónap most április végén telt le, de én már a hónap közepén éreztem, hogy ebből sem lesz semmi. Egy kérésem volt a munka előtt, hogy hetente írjon egy levelet, amiben leírja hol tart. Talán mondanom sem kell, hogy ez sem jött össze, sőt, talán el sem kezdte a munkát.

Így történt, hogy úgy gondoltam összeszedem minden tudásomat, mindent amit a Joomláról tudok, és összerakom az oldalt magam, magamnak. Ezt a bemutatót május 9-én írom, nem egész egy hónappal a kezdés után, és az oldal lényegében kész van. Nem négy, de még csak nem is egy hónap alatt.

 


Ennyit az előzményekről, most lássuk mit hoz az új oldal!

 

Az új HOC gyökeresen más, mint az elődje. Sokkal jobban alakítható, sokkal átláthatóbb. Nem hiányzik a közösségi oldalak támogatása, és a kereső optimalizálás is kielégítő. A háttér, az admin is jobb, könnyebben használható, mint az előző oldalnál, ami igazán örvendetes, hiszen eléggé megnehezítette a munkánkat, hogy például csak Internet Explorer alatt tudtunk hírt, cikket szerkeszteni. Hiába na, eltelt nagyjából 7 éva azóta, hogy elkezdtünk vele dolgozni.

Az új oldalnak olyan szerkezetet választottunk, ami megfelel korunk igényeinek. Megfelelő méretű karakterek a nagyfelbontású kijelzőkhöz, színkódok a különböző témákhoz, kis képek, nagy képek, hogy vizuálisan is könnyebben lehessen tájékozódni.

altAz oldalon két olyan rész van, ami külön magyarázatra szorul. Az egyik a fejléc alatt, a jobb oldalon található ikonsor. Itt rejtőznek az olyan alapvető funkciók, mint az oldalra történő belépés vagy a keresés.

 

A másik különleges rész az oldal közepe táján, a baloldalon található három piktogram. Ezzel a látogatóink kiválaszthatják, hogy milyen formátumban, milyen elrendezésben szeretnék híreinket látni. A felső kockát azoknak ajánljuk, akik speciálisan egy-vagy több téma miatt látogatják az oldalt, ezek miatt viszont sűrűn jönnek. A témák fejlécében található beállítások menüvel kiválaszthatják a kedvenc témákat, és azt is meghatározhatják, hogy hány hírt szeretnének képpel együtt, hányat pedig csak hivatkozás formájában látni.alt

 

A középső kocka azoké, akik hetente több alkalommal jönnek, de nem minden nap. Ők végigböngészhetik a nekik tetsző témákat, hogy születtek-e bennük új hírek.

A harmadik kocka azoké, akik hetente egyszer jönnek, és azokra a hírekre kíváncsiak, amik az utóbbi héten népszerűnek bizonyultak. Ebben az elrendezésben az utolsó hét nap híreit láthatjuk olvasottság szerinti elrendezésben.

Azt gondoljuk, hogy az oldal működését egyebekben nem kell magyarázni, hiszen minden kézenfekvő és egyszerű. Persze a változásoknak nem értünk a végére. Az eddigi apróhirdetés oldal megszűnik, helyette ismét a fórumban lehet adni-venni a dolgokat. Az érdeklődés függvényében egyelőre nem tervezünk díjat bevezetni azoknak sem, akik üzletszerűen használják az adok-veszek témát.

alt

A külső mellett az oldal tartalma is változik. Ezentúl - ahogy láthatjátok is - a számítástechnika csak egy lesz a témák közül. Mellette legalább akkora hangsúlyt kívánunk adni a mobil technológiáknak és a szórakoztató elektronikának is, már csak azért is, mert lassan nehezebb lesz ezeket a témákat külön, mint egyben kezelni. Az utóbbi néhány év gyökeres változást hozott az informatikában, és emellett a változás mellett mi sem mehetünk el szó nélkül.

Teljesen lecserélődik a blog is. Anno, amikor a RE:Post elindult azt gondoltuk, hogy sikeres lesz, mert sok olyan funkciót pakoltunk bele, ami más oldalakon nem volt megtalálható. Idő közben kiderült, hogy ez túl sok, túl felesleges volt, ráadásul az, hogy a blog és a HOC két külön oldalként működött nem nyerte el olvasóink tetszését. Az új blog már az oldal teljes értékű része. Nem tud sok extrát, blogként viszont kiváló. Az egyetlen érdekesség a csapatblog bevezetése. Ez igazából csak annyiban különbözik egy sima blogtól, hogy több tag szerkesztheti, többen írhatnak bele.

altTalán feltűnt nektek, hogy a régi HOC embléma eltűnt az oldalról. Ennek oka, hogy úgy döntöttünk a megújulás nem lehet teljes egy új logó nélkül. Emiatt ezúton logó tervező pályázatot hirdetünk olvasóink között, melynek nyereménye egy értékes hardver lesz. A pályázat pontos kiírása hamarosan érkezik, addig is mindent bele, a tervezést el lehet kezdeni!

A logó pályázat mellett az oldal tartalommal történő ellátásán is változtatni kívánunk. Ha úgy érzed, hogy fotó, szórakoztató elektronika, mobil vagy gazdasági témákban otthon vagy, és szívesen dolgoznál egy olyan oldalon mint a HOC, akkor keress meg minket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen. Hosszútávban gondolkodó, egy új vállalkozást felépíteni akaró, vállalkozó kedvű, csapatot építeni, motiválni tudó emberek jelentkezését várjuk! Kérjük, hogy a hobbi írók ne is írjanak, ez az ajánlat nem nekik szól!

A végére hagytunk egy a tartalom szempontjából lényegtelen, ám az oldal működése szempontjából lényeges elemet, ez pedig nem más, mint a HOC támogatása. Tudjuk jól, hogy a támogatásból nem lehet megélni, és ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor be kell vallanunk, hogy azon is csodálkoznánk, ha rendszeresen érkezne néhány pengő a számlára. Sajnos vagy sem, az internetes tartalomszolgáltatás nem a meggazdagodás útja. Az olvasók elvárják, hogy minden ingyen legyen, miközben az oldal fenntartása komoly összegeket visz el hónapról hónapra. Amíg szaladt a piac nem is volt baj, hiszen a bevételek fedezték ezeket a költségeket, ám az utóbbi két év nem nevezhető sikertörténetnek. Emiatt döntöttünk úgy, hogy bár nem sok reményt fűzünk hozzá, regisztrálunk a PayPal-on, és ki is tesszük a linket az oldalra, hiszen minden forint számít.

alt

Nos, nagyjából ennyi lenne ez a bevezető cikk. Reméljük az új oldal elnyeri tetszéseteket, és beváltja a hozzá fűzött reményeinket, reményeiteket. Sokat dolgoztunk, hogy megvalósuljon, sokat szenvedtünk míg kész lett, de talán megérte. Reménykedünk abban is, hogy a Joomla elbírja azt a terhelést ami oldalunkat éri, és azt is, hogy a szerver sem hal meg tőle. Nagy rizikót vállalunk, de úgy érezzük nincs más választásunk, ha nem akarunk lemaradni. Már pedig mi nem akarunk lemaradni! Itt voltunk az elmúlt lassan 10 évben, és reméljük, hogy itt leszünk a következő 10 évben is, ahogy azt is, hogy Ti is itt lesztek velünk! Használjátok az új oldalt egészséggel, reméljük örömötöket lelitek benne, legalább annyira, mint amennyi örömöt nekünk ad.

Kipróbáltuk – Formabontó 3D monitor az LG-től!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

Ezt a cikket nagyjából úgy kell kezdenem, mint az előző LG monitor bemutatót. A tavalyi év végén azt gondoltam, hogy az idén a kijelzők nagy újdonsága a Full LED technológia elterjedése lesz. Nem így lett. Az első idei LG bemutatónkban egy igazán különleges, pontosabban különlegesen jó képminőséget kínáló IPS panellel szerelt kijelzőt próbálhattunk ki.

 

Úgy tűnik, hogy az LG ezt az évet arra szánta, hogy elszakadjon a konkurenciától. Eddig túlnyomó részt hasonló termékeket gyártott, mint bármelyik másik kijelzőkkel is foglalkozó cég. Ha hagyományos megjelenítésről beszéltünk, akkor a TN+film paneles darabok voltak megvásárolhatók, ha a harmadik dimenzióra is kíváncsiak voltunk, akkor pedig a megszokott shutteres szemüveggel ellátott darabok között keresgélhettünk.

Feljebb már olvasható volt, hogy a kijelzők panelja az LG-nél immár akár IPS is lehet, ami nagyságrendekkel jobb színhűséget, és sok nagyságrenddel jobb betekintési szögeket kínál, mint a megszokott TN+film panel. Mostanra gondolom mindenki kitalálta, hogy a változás, az átlagtól való elszakadás az LG 3D kijelzőit is elérte. Azt, hogy miben különböznek a konkurencia termékeitől, és hogy a „hagyományos” aktív szemüvegesnél jobb vagy rosszabb megoldást kapunk ebből a cikkből fogjátok megtudni!

 


 

2010 végén készültünk el egy átfogó 3D technológiákkal foglalkozó cikkel. Abban az írásban számba vettük napjaink 3D megoldásait. Az LG által használt technológia is szerepelt a felsorolt, bemutatott módszerek között, igaz, akkor ezt a megoldást még nem soroltuk a monitorokon használtak közé.

A három felsorolt módszer az anaglif, vagyis a kétszínű szűrővel ellátott szemüveges, a shutteres, vagyis a szemünket felváltva eltakaró megoldás, és a passzív szemüveges, vagyis a polarizált technológia. Az LG-nél nyomatékosan megkértek minket, hogy felejtsük el a szót, passzív. A hétköznapi szóhasználatban a shutteres az aktív, a polarizált a passzív szemüveg. Ez olyan furcsán hat, hiszen az aktív pozitív, míg a passzív negatív jelentést hordoz. És valóban! Emiatt mostantól elfelejtjük a passzív elnevezést, ehelyett a polarizáltat használjuk. Ez amúgy is közelebb áll a valósághoz.

A polarizált technológiáról a következőket írtuk tavaly:

 


 

Következzen az a technológia, amivel a 3D-s mozikban is találkozhatunk. A technológia története egészen 1967-ig nyúlik vissza. Ekkor mutatták be a négy kanadai tudós (Graeme Ferguson, Roman Kroitor, Robert Kerr és William C. Shaw) által kifejlesztett módszert. Ez a megoldás annyiban megegyezik az előzőekben bemutatott anigliffel, hogy itt is egyszerre vetítik a két szemnek szánt képet. Azt, hogy a szemekbe csak a nekik szánt adat jusson nem a színek variálásával, hanem a fény polarizálásával érik el. Ezeket az egymásra merőleges síkokat hívjuk polarizációs síknak. A lényeg, hogy a polarizálással egyszerre két különböző információt tartalmazó kép juttatható a vászonra, és ezek az egymástól különböző információk szétválaszthatóak egy polarizált szűrőket tartalmazó szemüveggel. Ez a polarizáció lehetne vertikális és horizontális, de ebben az esetben mindig egyenesen kéne tartanunk a fejünket, hogy a polarizált fény a megfelelő szögben érkezzen a szemüvegbe, melyben polarizált szűrők vannak.

Amiatt, hogy a fej döntésekor se „essünk” ki a térből cirkuláris polarizációt használnak. Ennél az eljárásnál egymástól negyed hullámhossznyira eltolt síkhullám összege cirkuláris polarizációra (körpolarizáció) vezet, amely lehet jobbra és balra forgó. A szembe forgó hullámok is képesek különböző információk egyidejű továbbítására, így ezeket a megfelelő polarizált szűrővel ellátott szemüveggel a két szem számára szét lehet választani. A módszer használatakor nem jelent gondot a fej döntése, a jobb és bal szemnek szánt információ továbbra is elkülönül egymástól.


cirkuláris polarizáció

A technológiánál nagyon fontos, hogy a vetítővászonra kerülő fény visszaverődve se veszítse el a polarizáltságát, ehhez pedig speciális ezüst bevonatú vásznat használnak.

A módszer, amit a televíziózásban polarizáltnak neveznek, némileg különbözik a mozikban használttól. A filmszínházakban a fény polarizálását egy vetítő elé helyezett, úgynevezett Z-screen szűrő segítségével valósítják meg. A fent leírt módon polarizált fény a vászonról visszaverődve jut el a polarizációs szűrőt tartalmazó szemüvegen keresztül a jobb és bal szemünkbe, előállítva a mélységérzetet. A TV esetén van némi csavar a dologban. A kép itt nem vetített, hanem egy hagyományos LCD panelen „készül el”. A két képet elméletileg itt is egyszerre látjuk, de a TV esetén az egyik szemnek szánt kép a páros, míg a másiknak szánt a páratlan sorokban látható. A képernyő előtt egy polarizációs szűrő található, mely a sorokat eltérően polarizálja, és az így polarizált fény jut el a szemüvegig, ami szétválasztja a két információt. A lényeg tehát itt is megvalósul, vagyis a szemeink különböző képeket kapnak, ezzel átverve agyunkat kialakul a mélységérzet.


Az angol pubokban már 3D-ben nézi a meccseket. Ez a Sky 3D reklámja

Ahogy azt a cikk elején írtam minden módszernek van hátránya, így ennek is. A mozis változatnál csak a szemüveg a hátrány, ami miatt csökken a fényerő, és kicsit „szürkébb” lesz minden. A TV-s változatnál ehhez hozzájön az is, hogy a fényerő tovább csökken a kijelző előtt lévő szűrő miatt, ráadásul emiatt a kijelző tükröződése is jobb, aminek csak akkor tudnánk örülni, ha magunkat szeretnénk a TV-ben viszontlátni. A TV esetén van még egy olyan probléma, ami miatt nem várható a technológia tömeges elterjedése, ez pedig a váltott soros működés, tehát páros sor egyik -, páratlan a másik szemnek "készített" képet mutatja. Emiatt a 3D üzemmódban a felbontás feleződik, vagyis a teljes HD felbontásnak pápát inthetünk.

A végére még egy mondat. A fenti eljárással működő megoldásokat hívjuk passzív 3D-nek amiatt, hogy a szemüveg passzív, vagyis azon kívül, hogy a polarizált szűrő a bejutó fényt a szemek számára szétbontja, nem csinál semmit, és a szűrőn kívül nem is tartalmaz más alkatrészt. A következő módszer az aktív 3D lesz!

 


 

Ahogy olvasható a technológiának megvannak a maga korlátai. Azonban azt kell mondanunk, hogy ezek a korlátok jóval kevésbé zavaróak, mint a jól ismert shutteres szemüvegnél, hogy miért, azt olvashatjátok a következő oldalon.

 


 

Ez a cikk nagyban eltér a megszokott monitor bemutatóktól, mivel be szoktuk mutatni a kijelzők külsejét és igyekszünk fotókkal illusztrálni a kép minőségét. Ezek a részek most kimaradnak. A külső tekintetében azért, mert az LG D2342P nulla cicomával ellátott, külsőleg mondhatni unalmas kijelző. Nem csúnya, csak éppen semmi szemet magához vonzó érdekesség sincs rajta. A káva szép fényes, ahogy a talp is. A menü sem változott, mindössze a egy 3D menüponttal bővült, ahol a jobb és bal szemnek szánt képet cserélhetjük fel.

altA képminőséget sem feszegetjük. Hagyományos TN+film panel, annak minden jó és rossz tulajdonságával. Az egyetlen kérdés a kép minőségénél az lehetett, hogy a kijelző előtti polarizált szűrő elvesz-e a fényerőből. Jelentem nem, illetve ha igen, akkor a háttérvilágítás lett oly mértékben növelve, hogy nem tűnik fel a veszteség. Szerencsénkre a LED háttérvilágítással ellátott kijelzők alapból több fényt, jobb kontrasztarányt tudnak produkálni mint elődeik, és ez az LG D2342P számára kifejezetten jól jön. Egyéb tekintetben is "átlagosnak" mondható a kijelző, már ha egy LED-es, Full HD felbontású 23 colos kijelző átlagosnak mondható. Jó lenne, ha így lenne, de azt gyanítjuk hazánkban nem ez az átlag, sajnos.

Sokkal érdekesebb kérdés a 3D hatás, illetve a 3D működés. Nos, az LG-nél egy egészen szokatlan módszert választottak, ami számunkra egyben nagyon szimpatikus is. Lepaktáltak a TriDef 3D szoftver készítőjével, és e szoftver segítségével játszhatunk, mozizhatunk a harmadik dimenziót is igénybe véve. E szoftver érdekessége, hogy képes bizonyos mértékig a hagyományos módon készült fényképeket, filmeket is háromdésíteni, hogy ronda szóval éljünk.

Miért szimpatikus számunkra ez a megoldás? Több dolog miatt is, így itt most egy jó hosszú felsorolás következik!

Azért mert platform független, legalábbis a hardver oldaláról. Teljesen mindegy, hogy AMD (ATI) vagyNVIDIA videokártya dolgozik a gépünkben. A polarizációs technológia további előnyei az USB-s adóegység hiánya, az, hogy nem kell hozzá külön meghajtó programot telepíteni, hogy a szemüveget nem kell tölteni, és mivel a szemüvegben nincs akkumulátor kisebb a tömege, kényelmesebb viselet, ráadásul nagyjából 3000 forintból vehetünk másodikat, ha ketten szeretnénk 3D-ben filmet nézni.

Ha ez nem lenne elég a polarizációs technológiáról fontos tudni, hogy jóval kevésbé fárasztja a szemet, mint a shutteres megoldás. Ez nem csoda, hiszen bár ott a szemek eltakarása meglehetősen gyorsan váltakozva történik, a villogás mégis látható, emiatt könnyen alakul ki szédülés, hányinger azoknál, akik erre érzékenyek. Ezen a problémán csak az fog segíteni, ha megjelennek a 240 hertzen működő panelek, ahol a szemüvegek is dupla annyit villanhatnak percenként, mint a jelenlegi megoldásoknál, szám szerint 120-at.

Az előnyöknek még nincs vége! A gyártó alapból két szemüveget ad majd a monitor mellé. Az egyik egy teljesen normál, a mozikban már megszokott okkuláré lesz, a másik viszont egy rendes szemüvegre felcsiptethető kiegészítő. Ez nagyjából azt jelenti, hogy mostantól nem akadály, ha valaki dioptriás szemüveget visel, hiszen ezzel együtt is használhatja a 3D képességeket. Amúgy nem haszontalan, hogy ezt a kiegészítőt a 3D mozikba is elvihetjük magunkkal, és használhatjuk ott is szemüveggel együtt.

Feljebb már írtunk a platform függetlenségről. Ez ugye azt jelenti, hogy nem vagyunk egytelen gyártóhoz sem kötve videokártya tekintetében. Van a számítógéppel kapcsolatban még egy fontos momentum, még pedig az, hogy a polarizációs technológia hardver éhsége is alacsonyabb, mint a shutteres megoldásé, így gyengébb gépekkel is háromdézhetünk akadás nélkül.

Bár az árat mindig a cikk végére írjuk, most másképp teszünk, mivel az LG által megjelölt ajánlott fogyasztói ár is az előnyök közé sorolható, még pedig nem is kicsit. Ez bruttósítva 85- és 90 ezer forint közötti összeget jelent.  Akár hogy is nézzük, ez az ár meglepően alacsony, hiszen itt alapból egy jó fajta LED háttérvilágítású kijelzőről beszélünk. Ha 3D képes megjelenítőt keresünk, akkor ilyen áron nem fogunk mást találni, legfeljebb használtan.

Sorolnánk még az előnyöket, de nem szeretnénk nagyon pártoskodónak látszani, ezért leírjuk a polarizációs megoldás hátrányát is. Míg a hagyományos shutteres technológia érzékeny a horizontális betekintésre, addig a polarizációsnál a vertikális betekintési szög a kényes pont. Ez azt jelenti, hogy a kép akkor lesz szellemkép mentes, ha a fény teljesen merőlegesen érkezik róla a szemünkbe. Emiatt kénytelenek vagyunk vagy megemelni a monitort, ami nem túl kényelmes, vagy a dőlésszöget változtatni, ami viszont kicsit szokatlan. Persze ez még mindig jobb, mint a shutteres szemüveg, ami sokkal kevesebb fényt enged át, igazán jó 3D hatás csak nagyon kis horizontális betekintésnél van, ráadásul csak egyenesen ülve nézhetjük, mert egyébként egyre sötétebb lesz a kép.

Most jöhet a szubjektív értékelés a 3D képről. Aki olvasta előző, hasonló témában íródott cikkünket az tudja, hogy mi egyértelműen e megoldás mellé tesszük voksunkat, még akkor is, ha ott vannak azok a fránya hátrányok. Ami viszont pozitívum, hogy a 3D érzet jóval gyengébb, mint a shutteres szemüvegnél. Most csodálkozhattok, hogy miért pozitívum az, ha rosszabb a 3D hatás egy 3D monitornál. Az ok egyszerű. Míg a shutteres szemüveg által létrehozott kép élesen elkülöníthető mélységi szintekre osztja a képet, addig a polarizációs nem. A shutteres szemüvegnél sokszor érezzük úgy, hogy a film szereplői nem mások, mint kartonra ragasztott, színészekről készült fotók. Tudjátok, olyanok, mint amilyenek a mozik előterében állnak. Az érzés olyan, mintha ezeket a karton színészeket mozgatnák egymás mögött. Túl sok, túl steril 3D élményt kapunk.

Ezzel szemben a polarizált megoldás sokkal közelebb van ahhoz, amit a valós életben tapasztalunk. Talán írtuk már valahol, hogy számunkra ez olyan különbség, mint ami az LCD és a plazma tévék között van. Egy plazma felbontása lehet olyan mint egy LCD kijelzőé, ám míg az utóbbi tű éles képe szinte már természet feletti, szinte zavaró élességet ad, addig a plazma kicsit elmossa ezt, és bár a felbontás nem csökken, a szemet kevésbé irritálja, kevésbé tűnik természetellenesnek. A polarizációs technológia pont így viszonyul a shuttereshez. Természetesebb, számunkra minden képpen élvezhetőbb.

Ahogy írtuk, az előző sorok a saját, szubjektív véleményüket mutatják be. Sok 3D kijelzőt láttunk már, így azt gondoljuk nem beszélünk nagy ostobaságokat, de ettől függetlenül mindenkinek azt ajánljuk, hogy ha 3D kijelzőt szeretne vásárolni, akkor előtte, ha teheti, próbálja ki mind a két technológiát. Az LG-nél erre kínálkozik is mód, hiszen van bemutatóterem, ami földi halandók számára is látogatható.

Addig is vagy elfogadjátok az általunk írtakat vagy sem. Ezt nem tudjuk befolyásolni. Sajnálatos módon egy írott, de még egy videós cikk esetén sem lehet a 3D hatást bemutatni, vagy a különböző technológiákat számotokra is látható módon összehasonlítani.

Végszó

A végére is értünk ennek a kicsit furcsa monitor bemutatónak. Ez az írás picit sem hasonlított felépítésében az eddigi tesztekhez, hiszen a 3D hatás, ami ennek a kijelzőnek a fő fegyvere nem mutatható be.

Ami viszont bizton állítható, hogy az LG-nél a bátorságból nincs hiány. Nem átallottak szakítani az eddig elterjedt 3D megoldással, az NVIDIA féle shutteres szemüveggel, és piacra dobták a tavalyi évben bemutatott televíziójuknál használt technológiát egy monitoron. Jól tették, hiszen véleményünk szerint a platform függetlenség, az egyszerűbb szemüveg, a szemnek kellemesebb 3D érzet jóval többet nyomnak a latba, mint a technológiával járó negatívumok. Fontos még egyszer leírnunk, hogy napjainkban még nem vásárolható meg olyan 3D megoldás, aminek ne lennének negatívumai. A vásárlásnál tehát azt kell mérlegelni, hogy a 3D élmény/negatívumok osztás milyen értéket ad. Mi azt mondjuk, hogy a polarizációnál jobb lesz ez az érték, mint a shutteres megoldásnál. Magyarán, ha választanunk kéne, akkor egyértelműen ezt választanánk, legyen szó monitorról vagy televízióról. Minket ismét meggyőzött az LG!