Edimax az n-korszak hajnalán

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Idén szeptember közepén végre elfogadta az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) szabványügyi testülete az n szabványt, ezzel pedig egy több mint fél évtizede zajló csatározás végére tettek pontot. Ideje volt.

Mindenki emlékezhet arra, hogy a wireless hálózatokban látták sokan a jövőt. Kisebb otthoni és munkahelyi hálózatok kialakítására tökéletes is a megoldás, hiszen jelentős költségmegtakarítás érhető el azáltal, hogy a vezetékezés kimarad. Szervizes éveim alatt jómagam is sok vezetékes hálózat kiépítésében vettem részt, és aki csinált már ilyet annak nem kell ecsetelnem, hogy milyen körülmények között, milyen, sokszor kemény fizikai munkával járt egyes épületekben a hálózat kiépítése. Fúrtunk át másfél méteres betonoszlopokat, kúsztunk szerelőalagutakban, és fűztük a kábel irodaházakban az emeletek között meg az álmennyezet alatt. Amellett, hogy a munka időigényes volt a kiépítés alatt az ott dolgozók sem tudtak rendesen dolgozni, ráadásul komoly mennyiségű munkaóra kifizetése terhelte a megrendelő pénztárcáját.

Amikor a régi koaxokat cseréltük le nem volt kérdés, hogy kell az UTP, de ha később arról kérdeztek, hogy mit ajánlok egy irodába a vezetékest vagy a vezeték nélkülit mindig az elsőre szavaztam. A kezdeti időszakban a vezeték nélküli megoldások sem sebességben, sem biztonságban nem vehették fel a versenyt a kábeles hálózatokkal.

A biztonság kérdése idő közben jó részt megoldódott, ám még mindig ott volt az adatátviteli sebesség, valamint a megbízhatóság problémája. A gyenge adóteljesítménnyel bíró eszközök esetén már az is gondot jelentett, ha egy ajtót, ami azelőtt nyitva volt becsuktak, ráadásul olyan helyeken, ahol a hálózaton nagyobb mennyiségű adat vándorolt a sebesség is őrjítően lassú volt. Emiatt olyan kisirodákban is a vezetékes rendszerek maradtak, ahol egyébként elegendő lett volna a wireless.

Az n szabvány bevezetésével, az n vagy a Draft 2.0-ás eszközök használatával a sebesség problémáját végleg múlt időbe tehetjük. Azért említem így külön a két elnevezést, mert a 2.0-ás szabvány még a véglegesítés előtt született, és lényegében magában foglalta azokat a kritériumokat, amik a végleges n szabványban szerepeltek, vagy várhatóan szerepelni fognak, illetve már szerepelnek is. Emiatt a 2.0-ás eszközök automatikusan megkapják a minősítést.

Az n szabvány elméletileg akár 630 megabit/másodperces adatátviteli sávszélességet is elérő rádiókat jelent, melyek nem egy, hanem három antennával kommunikálnak. Két antenna között elérhető akár 315 megabit/másodperces átviteli sebesség is. A régi eszközöknél problémát jelentett a visszaverődő jelek kavalkádja, amitől a rendszerek összezavarodtak. Az n szabványú készülékek ezzel pont ellenkezőleg a maguk javára fordítják a visszavert jeleket, ezeket a reflektált jeleket használva akár négyszeresére is növeli a hatótávolságot a g szabványhoz képest.

Az új eljárások segítségével tehát elhárult szinte minden akadály a vezeték nélküli hálózatokra való áttérés elől. Azért szinte, mert természetesen léteznek olyan kiépítettségű iroda, céges hálózatok, ahol a vezetékek megmaradnak a telefon és a gigabites sávszélesség, valamint biztonságtechnikai okok miatt. Azonban ezeknél a cégeknél is elképzelhető kisebb vezeték nélküli alhálózatok felállítása. A kisebb irodákban, és a minket inkább érdeklő otthoni hálózatokban azonban már nem csak a jövő, hanem a jelen is a vezeték nélküli megoldásoké lehet, hiszen végre valósággá válhat a hálózaton továbbított nagyfelbontású videó anyagok, TV adások, és egyéb multimédiás tartalmak elérése és zökkenőmentes lejátszása, ami napjainkban szinte kikerülhetetlen feladat egy otthoni hálózat esetén.

A hosszú bevezető után ideje bemutatnunk cikkünk alanyait!


Jelen cikkünkben az Edimax négy terméke kapott helyet. Ezek az eszközök külsőleg mind a nagyjából két éve választott új utat követik. Akkoriban váltott dizájnt a cég számos hálózati terméke, azóta pedig mindegyik megkapta a letisztult formavilágot és a fehér színt. Mivel az Edimax eszközeiről írtunk már néhány cikket ezekre is visszautalunk, hiszen lényeges pontokat, mint a kezelőfelületet, már bemutattuk.


Emiatt rögvest egy hivatkozást adunk, és javasoljuk az ott leírtak elolvasását. Ez a cikk 2008 tavaszán született, és bemutattuk benne az akkor debütáló új EZmax névre keresztelt felületet, melyen keresztül az aktív hálózati eszközök beállításai villámgyorsan elvégezhetőek, és ami nagyon lényeges, a beállítások között ott van a titkosítás bekapcsolása is, ami által hálózatunkat védhetjük a külső behatolások ellen.

A cikk itt olvasható: Edimax – fő a vezeték nélküli biztonság!

Ha cikken túl vagyunk, lépjünk is tovább! A most nálunk járt négy eszközt két csoportra bonthatjuk. Kettő az nLITE, a maradék kettő pedig az nMAX jelölést kapta. A fő különbség a két csoport között a Draft 2.0 megléte, illetve hiánya. Ahogy bevezetőnkben írtuk a 2.0-ás eszközök lényegében megfelelnek az n szabványnak, míg a másik két eszköz nem. Ezek némileg lassabb átviteli sávszélességet ígérnek, illetve a hatótávolság is kisebb. Ennek oka, hogy az n szabvány véglegesítésének elhúzódása miatt sok gyártó kezdett el olyan eszközöket gyártani, melyek a régi g szabványnál gyorsabbak voltak, ám mivel akkoriban az n szabvány csak nyomokban létezett, annak nem felelhettek meg. Az alábbi ábra mutatja a különbségeket az eszközök teljesítménye között.


A két nLITE eszköz egy USB-s hálózati adapter és egy 3G router, míg a nMAX jelölésűek mind a ketten routerek, ráadásul ezek közül az egyik a vezetékes portokon gigabites sávszélességet is biztosít.


Elsőként a legkisebb dobozt vesszük kézbe, ebben érkezett az USB-s csatoló. Erről az eszközről túl sok érdekességet nem tudunk írni. A dobozt kibontva maga az eszköz, a telepítő CD, egy USB hosszabbító kábel és egy antenna kerül elő.

Ez utóbbi talán az egyetlen olyan tartozék, mely a vásárlót meglepheti, hiszen szokatlanul nagyméretű antennáról van szó. Hossza 13 centiméter, és a feltüntetett adatok szerint 3dBi erőséggel bír. Ez az adat azért figyelemfelkeltő, hiszen egy USB-s megoldásról beszélünk, és ezeknél ritka az ilyen adóteljesítmény. Persze mondhatjuk, hogy ez természetes, hiszen a gyártó a g szabvány feletti, elméleti 150 megabit/másodperces átviteli sávszélességet ígéri. Ez ugyan nem éri el az n szabvány szerinti értéket, de normál irodai munka esetén több az elégnél.

Az eszköz természetesen megkapta az EZmax-ot is a telepítést megkönnyítendő. Használható Windows 2000/XP/Vista és Mac rendszerekhez is. A dobozon a Windows 7 támogatás még nem szerepel, de biztosra vehetjük, hogy az új operációs rendszer alatt sem lesz problémánk a beüzemeléssel.

Második nLITE eszközünk már érdekesebb. Ez egy router, mely a neve alapján hasonló átviteli sebességet ígér, mint az USB-s csatoló. Az eszközre 4 darab RJ-45-ös LAN port, egy darab RJ-45-ös WAN port és egy USB csatlakozó került. Ez utóbbi a készülék igazi érdekessége, hiszen ehhez a porthoz USB-s 3G modem csatlakoztatható. A 3G 6200N típusnéven forgalomba kerülő eszköz tehát nem csak a hagyományos kábel/xDSL, hanem a mobil 3G-s internet kapcsolat megosztására is alkalmas. 1, másfél évvel ezelőtt még csak vonogattuk volna a vállunkat emiatt, hogy jó jó, de annyira azért még sem hasznos, ám napjainkban a helyzet változni látszik. A 3,5 G elérhetőség területe egyre növekszik, a szolgáltatók pedig egyre kedvezőbb díjcsomagokat ajánlanak. Emiatt egyes területeken a 3,5 G már alternatívája lehet egy vezetékes szolgáltatónak, de biztos léteznek olyan körzetek is, ahol a kis beépítettség miatt az egyetlen elérhető szélessávú elérhetőséget jelenti a mobilcégek szolgáltatása.

A router fenti képességén kívül sok újdonságot nem hordoz. Az előlapon a szokásos visszajelzők mellett megtaláljuk a 3G lámpácskát. A vezetékes hálózat a megszokott 100 megabites lehet. 


Elsőként a BR-6524N elnevezésű router vesszük kézbe. Ez az eszköz már járt nálunk, igaz kicsit másképp nézett ki, és járt hozzá egy USB-s csatoló is. Mivel nem szeretjük az ismétlést javasoljuk a következő cikk elolvasását: Edimax wireless routerek bemutatója - frissített kínálat

Annál inkább sem szeretnénk nagyon bele menni a részletekbe, mert ez a cikk inkább az n szabvány előnyeit hivatott kiemelni, így inkább ilyen szemszögből nézzük az Edimax termékeit.

Ahogy már írtuk az nMAX jelölés a Draft 2.0-ás, ezzel együtt az n szabványnak való megfelelőséget jelenti az Edimaxnál. Ez az eszköz már minden földi jóval ellát minket, amit az „új” véglegesített szabvány biztosítani képes, így nagyobb az elérhető távolság az eszközök között, stabilabb a kapcsolat és az átviteli sávszélesség. Ha a dobozt böngésszük feltűnik, hogy az nLITE jelölésű routerhez képest egy plusz opciót is kapunk, ami leírva így néz ki: 2T3R MIMO. Ez a MIMO-nak (multiple input, multiple output) nevezett technológia lényegében a 802.11-es szabvány kiterjesztéseként értelmezhető, ha a 802.11n szabványról beszélünk, és ez takarja a többantennás rendszert. Ez az a rendszer, mely segítségével az n szabványú eszközök a maguk javára fordítják a visszavert jeleket is, és a megnövelt átviteli sávszélességet is. A hatótávolság elméletileg akár a négyszerese is lehet a g szabványú eszközökének. A sávszélesség növekedését az okozza, hogy több antennán zajlik az adás és a vétel egy időben.

A negyedik és egyben utolsó eszköz, amit az új n technológia jegyében meg kell említenünk szintén nem először jár nálunk. Előző cikkünkben már bemutattuk őkelme kívánatos tulajdonságait, így ahogy eddig, úgy most is csak azt tudjuk javasolni, hogy látogassátok meg ezt a cikket: Edimax wireless routerek bemutatója - frissített kínálat

A BR-6574N nevű szerkezet az előzőekben szóba került BR-6524N nagyobb testvére. Képességei kapcsán szinte megegyezik vele egy fontos momentumot kivéve, ez pedig a vezetékes hálózat sebessége. A 6574N LAN portjai már gigabitesek, így a jelenleg otthon elérhető legnagyobb sávszélességet biztosítja mind a vezetékes, mind a vezeték nélküli viszonylatban.


Cikkünk, ahogy az észrevehető nem teszt, sokkal inkább figyelem felkeltés az Edimax hálózati eszközei irányában. Úgy gondoljuk, hogy ennek most tényleg itt az ideje, az n szabványt támogató eszközök terén legalábbis mindenképpen. Ez az ok egyszerű. A szabvány véglegesítése óta már nem kell attól tartanunk – ami azért néha tényleg valós veszély volt --, hogy a most vásárolt eszköz a későbbiekben nem lesz kompatibilis a legtöbb más eszközzel. A 802.11n szabvány immár végleges, azt is tudjuk, hogy a Draft 2.0-ás készülékek megfelelnek a szabványnak, így a későbbiekben már egyre gyakrabban találkozhatunk olyan eszközökkel, melyek ezen a szabványon alapulnak. Elég, ha csak az LG wirelessel támogatott asztali hálózati eszközeire gondolunk, melyeken már ott díszeleg az n betű is.

A váltásra tehát megérett az idő. Azt persze nem javasoljuk, hogy húzkodjuk ki a falból a kábelt, ha már bent van, de azt mindenképpen, hogy ha otthonra építünk hálózatot, nyugodtan gondolkozzunk az új vezeték nélküli eszközökben. Multimédiára, fájlmásolásra már tökéletes lesz, és akár HD felbontású anyagok továbbítására is alkalmas. Ez fontos érv, hiszen a számítástechnikai piac átalakulás előtt áll. Eddigi gépeink jó része kiváltásra kerül a közeli jövőben a nettopok és társaik képében. Ezek az eszközök már elegendő erővel rendelkeznek napjainkban is (legalábbis ION fronton), hogy a HD felvételeket lejátsszuk rajtuk, böngésszük a netet, vagy akár irodai munkára használjuk őket. Az egyetlen, és várhatóan javíthatatlan hátrányuk a bővíthetetlenségben rejlik, és pont erre jelent orvosságot a nagyobb adatátviteli sávszélesség, hiszen a háttértárolók esetében semmi nem írja elő, hogy annak a gépben kell lennie, és nem a ház egy másik részében, esetleg a dolgozószobában. Ha pedig így van, és ha rendelkezésre állnak az n-es eszközök, akkor már fel is építhetjük az otthoni multimédia hálózatunkat, ahol az adatok megfelelő sebességgel, ám de vezeték nélkül vándorolnak a kijelölt helyre.

Ami bizonyos, hogy én hamarosan fejleszteni fogok és lecserélem a jelenlegi wireless rendszeremet, ráadásul nem fogom figyelmen kívül hagyni az Edimax megoldásait, mert tapasztalatom szerint megbízhatóak, ráadásul jól is néznek ki.

Az Edimax termékeket a hazai forgalmazó, a Kelly-Tech Kft. biztosította bemutatónkhoz. Köszönjük!

Az Edimax termékeket a szép külső, és a megbízható belső, valamint az elérhető szolgáltatások miatt a megvásárlásra javasolt termékek közé jelöljük.




LG MS450H - Full HD hálózati médialejátszó és MPEG-4 tuner az LG-től

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
LG MS450H - Full HD hálózati médialejátszó és MPEG-4 tuner az LG-től - 5.0 out of 5 based on 1 vote

Napjainkban szerencsére egyre könnyebb HD tartalmakhoz jutni, azonban az elmúlt hónapokig ez nem így volt. HD megjelenítőt már évek óta lehetett kapni, ám ha kis is szerettük volna használni, akkor nem maradt más megoldás, mint egy drága Blu-ray vagy HD-DVD lejátszó beszerzése, aztán pedig aranyárban lévő filmek megvásárlása.

545 fiok1_k

Szerencsére a helyzet változni látszik. Bár jelenleg a DVB-T adások között magyar M1, M2 nem elérhető, de ez a helyzet remélhetőleg változni fog, így pedig akár HD minőségű magyar nyelvű adásokat is nézhetünk majd. A televíziós adások mellett egyre több HD tartalom érhető el az interneten is, elég ha a YouTube-on fellelhető nagyfelbontású anyagokra gondolunk.


A helyzet tehát változik, így egyre nagyobb létjogosultsága lenne egy olyan készüléknek, mely nappalinkban kompakt módon lenne képes kiszolgálni minket, biztosítva a hozzáférést a saját hálózatunkhoz, az interneten elérhető tartalomhoz, és a digitális földfelszíni adásokhoz is. Nos, az LG tett róla, hogy legyen ilyen lejátszó a boltok polcain.



Az LG az utóbbi időkben amúgy is kitesz magáért. Oldalainkon már olvashattatok arról az asztali Blu-ray lejátszóról, mely képes MKV fájlok lejátszására, sőt hálózati képességei révén az otthoni hálón megosztott média tartalmakat is elérhetjük.

A most bemutatkozó készülék hasonló,mégis teljesen más. Hasonló, hiszen az MKV fájlkokkal is boldogul, más mert optikai adathordozót nem tudunk vele lejátszani. Az LG új készüléke tehát részben kevesebbet, más területeken viszont sokkal többet nyújt. Az alapkoncepció szerint egyre keveseb filmet írunk ki lemezre, egyre több anyag marad merevlemezen. Ez igaz is lehet, hiszen a merevlemezek árai csökkenek, legalábbis akkor, ha a MB/Ft arányt nézzük. A szinte eszement módon bővülő háttértár kapacitás miatt már nem akkora probléma, ha néhány száz gigabyte filmekkel van tele, a zenékről már nem is szólva.

Ezen koncepció mentén indult el az LG fejlesztése, de itt természetesen nem állt meg. A mérnökök – ahogy feljebb is olvasható -- jó érzékkel implementáltak internetes funkciókat is, és nem feledkeztek meg a digitális földfelszíni adások szaporodásáról sem. Szerencsére, ahogy azt LG készülékeinél már megszokhattuk a tuner sem jelent problémát, hiszen szinte minden új lejátszóban és televízióban MPEG4 tunert találunk.

Ennyit a bevezetőről. Izgalmas tesztnek nézünk elébe, így gyorsan vágjunk is bele a készülék bemutatásába!


Ahogy a bevezetőben említettük a nálunk járt lejátszó az egyetlen hazánkban fellelhető darab. A szerkesztőségbe is két bemutató közben jutott csak el, így sajnos nem álltak hetek rendelkezésre ahhoz, hogy kipróbáljuk. Persze ehhez nem is kell olyan sok idő, annak ellenére sem, hogy bőven van kipróbálnivaló rajta.

Mivel bemutató darabról van szó, a csomagolásról nem tudunk írni, hozzánk átlagos kartondobozban érkezett. A készüléket kiemelve egyből feltűnt a visszafogott külső. Sehol nem látunk színes LED-eket, óriási világító gombokat. Az előlapon a kijelző mellett a gyártó neve, egy nagy HDD felirat és a készülék lényegét leíró Network Home Media Recorder szavakat olvashatjuk. Az előlapot lenyitva sem tárul elénk gomb erdő. Jobbról balra haladva találunk egy USB kaput, három gombot, melyekkel a fogható csatornákat (erre később még visszatérünk) léptethetjük, illetve a felvételt indíthatjuk el. Utána következik a kijelző, majd tőle balra egy fiók. Ez a fiók talán a legérdekesebb része az frontnak, hiszen ebbe SATA 3,5”-os merevlemezt helyezhetünk, így a beépített háttértár mellett a újabb gigákkal toldhatjuk meg az amúgy sem jelentéktelen tárhelyet.

A készülék fedlapján a Media Station felirat mögött találunk érdekes jelzéseket. Vegyük ezeket sorra!

dts-HD

Ez, ahogy a neve is mutatja egy hangformátum, mely veszteségmentes, tömörített jelfolyam. Minőségben nem ér fel a dts HD Master Audioval vagy a Dolby True HD-vel, de esetünkben nem is lesz erre szükség, hiszen Blu-ray tartalmakat nem fogunk lejátszani. Azért nem nevezhetjük ezt sem kispályásnak, hiszen elméleti sávszélességének maximuma 6 Mbit/sec. Ahhoz, hogy ezt az áldást élvezni tudjuk mindenképpen a HDMI csatlakozót kell igénybe vennünk.

Dolby Digital Plus

Ez egy olyan formátum, amit kifejezetten Blu-ray, és HDTV anyagokhoz fejlesztettek ki. Magas sávszélesség jellemzi, mely segítségével akár 13.1 csatorna vezérlése is elérhetővé válhat. Alkalmas HD hanganyagok jó minőségben történő kódolt tárolására és továbbítására. Használatához a HDMI csatlakozót használhatjuk.

Full HD 1080p

Ezt a jelölést talán nem kell túlmagyarázni, a készülék támogatja a teljes HD felbontást.

HDMI

Ismét egy ismert jelölés. A HDMI csatlakozó és kábel segítségével egy dróton juthat a HD hang és kép a televíziónkba vagy erősítőnkbe.

DVB

Digitális jelsugárzás vételére alkalmas készülék. Esetünkben a DVB-T jelölés lenne a pontos, hiszen a beépített vevők ennek dekódolására alkalmasak.

HD TV

Ezt sem kell túl sokat magyarázni.

DivX HD

HD felbontású DivX kódolású anyagok lejátszása is lehetséges.

WiFi certified

Az LG lejátszója képes vezeték nélküli hálózatokhoz csatlakozni. Ami lényeges, hogy a legújabb, a vezetékes hálózatokkal vetekedő átviteli sebességet produkáló n szabvány is a támogatott wireless szabványok között található.

DLNA certified

A DLNA lehetővé teszi, hogy vezetékes és vezeték nélküli hálózatokon megosztott digitális tartalmakat lejátszhassuk, ezeket az eszközöket elérhessük és kapcsolatot teremthessünk számítógéppel NAS-szal, PDA-val vagy egyéb eszközökkel.

A fenti jelzések magyarázata miatt már sejthető, hogy az LG lejátszója nem mindennapi darab, de ne szaladjunk előre, lássuk a hátsó traktust!

Természetesen itt találunk egy rakat csatlakozót. Balról jobbra az első a hálózati vezeték aljzata. Utána egy USB csatlakozó, majd a vezetékes hálózatokhoz használható RJ45-ös aljzat következik. Ezután találunk egy HDMI csatlakozót, komponens videó kimenetet, analóg RCA csatlakozót a videó jel kiviteléhez, két újabb RCA csatlakozót pedig a sztereó hang kijuttatásához. A következő traktusban egy koaxiális és egy optikai digitális hangkimenet következik, majd egy antenna be- és egy kimenet után egy scart csatlakozó zárja a sort.

Ahogy látható, a tervezés közben gondoltak azokra, akik korszerű HD anyagokat fogadó kép és hangeszközökkel rendelkeznek, de azoknak sem kell kétségbe esniük, akik régi fajta televízióval vagy erősítővel bírnak.

A külsőhöz tartozik még a távirányító is. Az LG által adott eszköz szerencsére nem egy túlméretes darab. A fekete műanyag borítás fényes ugyan, de nem egy zongoralakk fényezésre kell gondolni. Ez egy távirányító esetében nem is baj, hiszen elég csúnyán nézne ki, ha folyton az ujjlenyomatokat kéne törölgetni. Erre nem is lesz szükségünk, a vezérlő teljesen immunis volt az ujjlenyomatra. A gombok közepesen kemény gumiból készültek, a lenyomásuk jól érzékelhető. A kiosztás lényegében szokásosnak nevezhető. Felül a numerikus billentyűk, alattuk kék színben pompáznak a médialejátszáshoz és a menüben való navigáláshoz szükséges gombok, legalul pedig a különféle opciókat vezérelhetjük, mint a feliratok, hang és kép beállítás.


Kezdjünk egy specifikációs táblázattal, utána vegyük sorra a képességeket!

Ahogy látható a készülékbe egy 250 GB-os merevlemez van beépítve, erre menthetünk fájlokat és televíziós adásokat.

Tunerből két darab DVB-T MPEG-4 HD található. A két tuner előnye, hogy miközben TV-t nézünk egy másik adón futó műsort rögzíthetünk is.

A támogatott kodekek listája azt hiszem mindenkit meggyőz arról, hogy lényegében minden manapság használatos film és hanganyaggal elboldogul a lejátszó.

A videó felbontás is magáért beszél, de ezen manapság nem lepődünk meg, hiszen szinte alapkövetelmény egy ilyen lejátszónál, hogy a teljes HD felbontást támogassa.

Az EPG azoknak lehet ismerős, akik média bokszot vagy műholdvevőt használnak. Ez egy elektronikus programfüzet, melyben a televíziós műsorok sorrendjét és rövid leírását találjuk meg.

Adatkezelés. Itt tulajdonképpen az állományaink kezeléséről van szó. Ahogy a következő oldalon látható menü képeken is látszani fog a lejátszó fájlkezelő képességekkel is rendelkezik, vagyis az állományainkat szabadon másolhatjuk merevlemezek között, vagy merevlemezről USB-s meghajtóra (ez lehet pendrive vagy USB-s merevlemez is). A már nem használt állományokat törölni is tudjuk.

A kényelem pontban láthatjuk, hogy a készülék képes elérni és lejátszani a Youtube-on található filmeket, és használhatjuk a Picasa szolgáltatását is, ahol fényképalbumainkat helyezhetjük el. Ahogy arról már szó esett csatlakoztathatunk külső merevlemezt USB-n keresztül, erre felvehetünk, erről lejátszhatunk filmeket, zenéket, képeket. A készülék az 1080p-nél kisebb felbontású anyagokat képes felskálázni teljes HD felbontásra. Ettől persze még nem kapunk a teljes HD anyagokkal megegyező minőséget, de aki már használt ehhez hasonló lejátszót az tudja, hogy a felskálázás révén javíthatunk valamennyit a képminőségen.

A csatlakozókról az előző oldalon már esett szó, így ezekre külön most ne térjünk ki.

A végére maradtak az általános információk. Ahogy látható működés közben az energia-felvétel 30 watt, ami nem mondható soknak, igaz nagyon kevésnek sem. A készenléti állapot 1 watt alatti értéke viszont dicséretes! Lapozzunk, próbáljuk ki a lejátszót!


A készülék bekapcsolása után egy LG logó fogad minket a bootolás idejére. Ezután a menüvel találjuk szemben magunkat, ahonnan alapértelmezetten semmit sem fogunk elérni, amíg be nem állítjuk a készüléket.

Emiatt rögtön ugorhatunk is az utolsó pontra, ahol a beállításokat elvégezhetjük. Itt nagyjából 10 perc alatt minden fontos beállításon túleshetünk. Hozzá hangolhatjuk lejátszónkat a televízióhoz, beállíthatjuk a szükséges felbontást, és azt is, ha TV-nk támogatja a 24p-s üzemmódot, mely a mozifilmek csúszásmentes lejátszását teszi lehetővé.

Beállíthatjuk a hálózati elérést is. Az LG lejátszója képes vezetékes és vezeték nélküli hálózatok elérésére is. A nálunk járt teszt darab a DHCP-n keresztüli IP kiosztás lekérésénél még nem volt tökéletes, de ez bőven betudható annak, hogy nem a végleges szoftver csücsült rajta. Ezen hiba miatt a vezeték nélküli hálózatot nem is tudtuk beüzemelni, de szerencsére a vezetékes remekül működött, így a hálózati funkciókat ki tudtuk próbálni.

Ne szaladjunk ennyire előre! A beállítások között megtalálható a TV adások hangolása is, ami végezhető manuálisan vagy automatikusan. Mi természetesen ez utóbbit választottuk, és 1-2 perc után már nézhettük is a jelenleg elérhető adókat. Itt érdemes megemlíteni, hogy antennának egy nagyjából 15 centis notebookok mellé adott antennát használtunk, de a vétel így is hibátlan volt.

Miután mindent beállítottunk nincs más dolgunk, mint hogy kipróbáljuk a működést. A TV adásokat a DTV menüpont alatt nézhetjük. Az adások minőségére nem volt panaszunk, de ez talán természetes is. A digitális adásoknál nincs szellemkép, ha a jelerősség nem elegendő, akkor egyszerűen szétesik a kép aztán kapunk egy hibaüzenetet miszerint nincs jel.

Ha van internet elérésünk, akkor kipróbálhatjuk a Youtube videókat is. Ezek között könnyedén tallózhatunk, a filmeket pedig nézhetjük ablakban úgy, hogy mellette olvashatjuk a hozzá tartozó leírást, vagy akár teljes képernyőre is kitehetjük. Ekkor számíthatunk rá, hogy a kisebb felbontású filmek nem fognak szépen mutatni.

A Picasa szolgáltatását nem próbáltuk ki élesben, lévén a gyors tesztelés miatt arra már nem jutott időnk, hogy létrehozzunk saját fényképalbumot. Amit viszont kipróbálunk az a különböző kódolású videók lejátszása volt. Ebből a szempontból a készülék jelesre vizsgázott. Kipróbáltunk 1080p és 720p felbontású MKV fájlokat csakúgy, mint hagyományos DivX kódolású filmeket.

Lényeges, hogy a lejátszó hiba nélkül kezelte az MKV-be csomagolt felirat fájlokat is. Igaz a feliratot képtelenek voltunk kikapcsolni, de ezt is betudhatjuk a tesztverziónak. Összességében is elmondhatjuk, hogy bizony sok helyen érződött, hogy a szoftver még nem a végleges megoldás, de ezzel együtt kell tudnunk élni, hiszen így jár az, aki nem végleges bolti verziót próbál ki.

Természetesen kipróbáltuk a hálózaton keresztüli lejátszást is, hiba ezzel sem volt. A filmek akadás mentesen jöttek, pedig a média szervernek használt gép csak G-s szabványú wireless csatolóval volt szerelve.


Ezen az oldalon a betűk számában szűkölködni fogunk, helyettük inkább a képek beszélnek majd.


Az LG hálózati funkciókkal felvértezett lejátszójában egy igazán kellemes készüléket ismertünk meg. Mindent tud, ami tőle elvárható volt, emellett már csak hab a tortán a dupla DVB-T tuner jelenléte. Ez utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a boltok polcain a legolcsóbb tunerek is 20 ezer forint fölött vannak, azok amik képesek a HD adások teljes minőségben történő lejátszására már 40 ezer forint környékén mozognak. Az LG-től kapott információk alapján az MS408D-P ára 100 ezer forint környékére várható, így kiderül, hogy egy hasonló tudású csak MPEG4 adások vételére szánt készülékért majdnem ennek az árnak a felét kell kifizetnünk.

Az LG lejátszója pedig, ahogy az előző oldalakon kiderült jóval több, mint egy tuner. Több, hiszen ha ezt a készüléket választjuk, akkor lényegében búcsút mondhatunk a nappaliban árválkodó HTPC-nek. Az MS450H lényegében minden olyan állománnyal elboldogul, ami miatt eddig HTPC-t kellett tartanunk, sőt azoknál a tunerek révén még többet is tud.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a földi sugárzású digitális adásoké a jövő. Néhány év múlva a digitális átállás után a jelenlegi analóg sugárzások teljesen megszűnnek majd, és nem is marad más csak a digitális, aminek vételére az LG lejátszója tökéletesen alkalmas. Ez a szerkezet tehát nem csak a jelennek, hanem a jövőnek is készül. Érdemes lesz rá beruházni, hiszen jó néhány évre letudjuk a gondot a TV adások vételét tekintve. Itt térjünk vissza kicsit a cikk bevezetőjéhez, ahol említettük, hogy a mai napig elég szegényes a HD források elérése, vagyis azok akik ilyen anyagok lejátszására alkalmas készülékkel nem rendelkeznek csak korlátozottan tudják drága televíziójukat kihasználni. Az LG lejátszója már most nyújt erre némi orvoslást, hiszen képes HD anyagokat lejátszani saját merevlemezéről, külső merevlemezről vagy akár az otthoni hálózaton keresztül is.

Ez a készülék tehát már most csökkenti HD éhségünket, és ha rendesen beindul a földi digitális sugárzás, akkor tovább fogja azt csökkenteni.

Végezetül az ítélet. Reméljük nem hat túlzásnak, de az MS408D-P nálunk ötöst (pontosabban tízest) kapott. A szoftver jelenlegi hibáit nem vettük bele az értékelésbe, az hiba lett volna már csak azért is, mert a lejátszó által nyújtott kép és hangminőségben nem találtunk hibát. Az ígért funkciók tökéletesen működtek, és ahogy megvitattuk, ezt a lejátszót bármelyikünk szívesen üdvözölné otthonában.

Az LG MS450H-t az LG hazai képviseletétől kaptuk a teszthez, köszönet érte! A cikkhez fórumunkban szólhattok hozzá!

Hangfalak a Scythe-tól és egyéb finomságok

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Ahogy olvasóink megszokhatták rendszeresen beszámolunk a Scythe termékeiről, legyen az bármily apróság is. Természetesen ez a nagy igyekezet nem teljesen önzetlen, hiszen a Computermode, mely a Scythe hazai képviseletét ellátja egyik legrégebbi partnerünk.

Persze az is igaz, hogy ezek a beszámolók nem esnek nehezünkre, hiszen a kaszás csapat szinte minden hónapban produkál olyan újdonságot, mely megdobogtatja szívünket, ráadásul teszik ezt úgy, hogy a minőség a tökéletest karcolja. Szerencsére ebben a hónapban sem kell Scythe cuccok nélkül sinylődnünk, a forgalmazó ismét meglepett minket néhány finomsággal. A csomagban találtunk CPU-hűtőtől a ventilátorrácson át a hangfalig mindent. Álljunk meg csak egy szóra! Igen, jól olvastátok, hangfal is érkezett. A jó öreg hűtőgyáros cég immár belépő szintű hangfalakkal is kedveskedik a márkát kedvelőknek, ráadásul a hangsugárzók mellé még egy erősítő is található a csomagban.

Legyünk túl a meglepettségen, lássuk pontosan milyen termékek érkeztek szerkesztőségünkbe! 


Először a szokásos mixet mutatjuk be, vagyis azokat az „apróságokat”, melyek életünket teszik könnyebbé. Elsőként itt van a Kama Stay elnevezésű szerkezet, mely nem más, mint egy ventilátorkeret.

A keret hátlappal is rendelkezik, amin fordulatszám szabályzó található. A szerkezet PCI aljzatba illeszkedik, de természetesen nem kommunikál azon keresztül, a megoldás a rögzítés könnyítésére lett kitalálva. A csomagban találunk egy 120 milliméteres vékony kivitelű ventilátort is, de ebből akár kettőt is felcsavarozhatunk a Stayre. Mivel a keret magassága állítható, 80-tól 140 milliméteresig bármilyen ventilátor mérettel használható. Alapvetően videokártya hűtésére lehet a leghasznosabb, de természetesen alkalmas szimplán a ház levegőjének keringetésére is.

Aki viszont nem plusz ventilátoroknak, hanem esetleg 2,5 colos mobil merevlemezeknek, ne adj Isten SSD-knek keres helyet annak sem kell tovább kutakodni. A Kama Stay alkalmas ilyen eszközök rögzítésére is, vagyis ha megfelelő méretű házzal rendelkezünk, akkor akár három darab 2,5 colos háttértárral is bővíthetjük masinánk tárhely kapacitását.

A Stay-t félretéve egy processzorhűtés kerül a kezünkbe. Ez egy Samurai ZZ elnevezésű borda, melyet most nem mértünk le, hiszen cikkünk alapvetően termékbemutatónak készült.

A Samurai ZZ egy meglehetősen kis hűtő, legalábbis a Scythe palettájával összevetve. Tömege mindössze 495 gramm. Felépítése sok meglepetést nem tartogat. A nikkelezett réz talpat három cső köti össze a 47 lamellát tartalmazó hőleadóval. Azért a talpat megnézve mégis felfedezhetünk némi érdekességet. Ahogy említettük a borda három csövet tartalmaz, ám ezek, az eddig látott vertikális elrendezésű bordákkal szemben nem egy, hanem két irányba hagyják el a talpat, így a hő összesen hat úton juthat el a hőleadóhoz. Talán pont az U alakba hajlított csövek miatt a talp sem hagyományos. A csövek nem a talp alján, nem is abba préselve vannak, hanem egy alsó coldplate és egy felső borda között helyezkednek el. A hűtő lényegében minden elterjedtebb processzorfoglalatot támogat, így a már régebben bemutatott leszorítónak hála az 1156-os és 1366-os Intel formátumot is. Az egyetlen negatívum amit meg tudunk említeni, a zaj. Igaz ezzel csak nagyobb terhelésen lehet problémánk, de tény, hogy a meglehetősen kis ventilátor a maximális 2500-as fordulaton a gyári adat szerint 30 dBA zajt termel. A ventilátor amúgy nem tűnt hangosnak, a csapágyazással nincs probléma, a zajt leginkább a nagymennyiségű áttolt levegő kelti.

A csomagban tovább turkálva egy doboz kerül a kezünkbe, melyen a Kaze Station név olvasható. A Stationról sokat nem fogunk tudni írni. Ez egy meglehetősen egyszerű több funkciós panel, mely két ventilátor fordulatszámának kezelésére szolgál, de emellett találunk rajta négy USB portot, egy fejhallgató ki- és egy mikrofon bemenetet, valamint, de nem utolsó sorban egy eSATA konnektort. Ez utóbbi talán az egyetlen érdekessége a cuccnak, hiszen ezekről az „átlag” kütyükről ezt a mai napig előszeretettel spórolják le a gyártók.

Ami lényeges, hogy a Kaze Station a kidolgozását tekintve pont olyan, mint a Scythe termékek általában, vagyis kitűnő. Az előlap lehet fekete vagy ezüst, de mind a két esetben alumíniumból készül, ahogy a ventilátorszabályzó tekerentyűk külső borítása is. A kivitel miatt tehát most sem érheti szó a ház elejét, így akinek szüksége van hasonló kiegészítőre az ne habozzon, vegye meg ezt!

Kütyüs szatyrunkban immár nem maradt más, mint egy zacsi, melyben egy ventilátorács lapul. Ez az a termék, melyről okosat végképp nem tudunk írni, hiszen a rács pont olyan, mint az összes többi, az egyetlen kivétel, hogy ennek a közepén egy kis fémlapon egy Scythe embléma van. Szóval aki nem szeretné a ventilátorait fapados rácsokkal védeni annak adott a lehetőség, hogy Scythe emblémás ráccsal védjen. 


Cikkünk harmadik oldalát a hangkeltésnek szenteljük. Aki szokta figyelni a cég termékeivel foglalkozó írásainkat, annak nem meglepő a termékvonal, hiszen a Scythe már jelentkezett a piacon erősítővel, melyről ITT olvashattok.

A most bemutatásra kerülő csomag mégis más, hiszen nem csak erősítőt, hanem hangfalakat is tartalmaz. A Kama Bay AMP Kro a már bemutatott erölködő továbbfejlesztett változata. Lelke nem változott, továbbra is a Yamaha lapkája az, ami ellátja az erősítés feladatát. Érdemes előző cikkünkre visszatérni, hiszen ott Gábor kollegánk meglehetős részletességgel tárgyalta ki a digitális erősítés mibenlétét, és mutatta be magát az erősítőt is.

Ahogy feljebb már írtuk némi változás azért történt. Az erősítő tetejét lepattintva láthatjuk, hogy a nyomtatott áramköri lap kissé megnőtt. Az is észrevehető, hogy a kimenetek környékét tervezték át, találunk itt néhány plusz kondenzátort, és oldalanként egy plusz lapkát is, melyet azonban nem tudtunk a neten beazonosítani, így a feladatával sem vagyunk tisztában.

Ami biztosra vehető, hogy az erősítő rosszabb nem lett. Az egyetlen negatívum az előzőekben megismert előddel szemben annyi, hogy nem találunk plusz előlapot a dobozban, így itt és most be kell érnünk a fekete fronttal.

Ami viszont nem változott az a kivitelezés, amit nem győzünk a Scythe termékeinél dicsérni. Maradt a rendkívül pofás ház, maradtak a gumilábak is, ahogy természetesen a hátlapi csatlakozók is arany fénnyel csillognak továbbra is.

Amit az erősítő kapcsán fontos még kiemelni, hogy a gumi lábak révén a gépen kívül is használhatjuk, ilyenkor a szükséges tápellátást egy hátlapi kivezetésen keresztül oldhatjuk meg. Ha viszont az asztalon nincs elegendő hely, akkor marad a beépítés a gépbe. Ilyen esetben a két oldalsó takarólapot lecsavarozva 3,5 colos meghajtó helyre illeszkedik az erősítő. Ami miatt továbbra is hiányérzetünk van, az előlapi kimenet(ek) hiánya. Hely szűkében nem voltak a tervezők, ha line nem is, egy fejhallgató kimenet igazán elfért volna a dobozon.

Az erősítő ebben az esetben persze nem ér semmit magában, így gyorsan rákötöttük a hangfalakat is. Ezek doboza pozdorjából készült, így már valószínűsíthető, hogy nem lesznek túl rosszak, de legalábbis a berezonálás esélye minimális lesz. Ahogy Gábor anno leírta az erősítő az árához képest jó darab, és most mi sem tudunk mást írni a hangkeltőkről. A 10 wattos teljesítménnyel rendelkező dobozok hangzása átlagos, vagy annál valamivel jobb. A mély hangokkal volt a legkevesebb probléma, ami köszönhető annak, hogy a hátsó fronton meglehetős méretű, ám elhelyezkedését és formáját tekintve szokatlan reflexnyílásokat találtunk. Az adatok szerint a levegőt közvetlenül irányítják ezekhez a nyílásokhoz, így valamelyest javult a mélyebb hangok megszólalása.

Ahogy ezeknél a jobb minőségű, ám nem csúcskategóriás eszközöknél megszokhattuk a magas hangokkal is nagyjából rendben vagyunk, vagyis a cincogás is elégségesnek volt mondható, bár talán nem annyira, mint a mély hangok esetén. Ami viszont szinte teljesen hiányzott a középhangok tartománya.

Összességében tehát elmondható, hogy mind az erősítő, mind a hangsugárzók teljesítménye jóra értékelhető, de természetesen csak azokkal a korlátokkal, mik általában az ilyen kiépítésű szettekkel járnak. Ám az átlag sztereó hangfalpároknál mindenképpen jobban teljesítettek, és ami lényeges az anyagválasztás, és a kivitelezés területén ötöst érdemelnek. 


Ahogy szoktuk, úgy most is írunk egy lezáró oldalt a cikkhez, tesszük ezt annak ellenére, hogy minden lényegeset leírtunk már. A Scythe termékeiben most sem csalódtunk, a gyár hozta a megszokott színvonalat.

Ismét elmondható, hogy még a legapróbb kiegészítőknél is felfedezhetjük a gondos tervezést. Erre ragyogó példa a Kama Stay beépítő keret, melyet olyan kis aprósággal, mint a keret méretének állíthatósága fűszereztek meg, ezáltal pedig olyan univerzális, ám pofon egyszerű szerkezetet alkottak, melyet a piacon eddig nem találhattunk.

Ahogy legutóbbi HOC TV adásunkban a Scythe-ot forgalmazó cég vezetőjétől hallhattuk a kaszások fő mozgástere továbbra is a hűtések lesznek. Ennek ellenére számíthatunk tőlük érdekes kiegészítőkre is, mint például a cikkünkben látható erősítő-hangfal páros, vagy a nem túl rég bemutatott számítógépház és táp együttes. Számunkra minden esetre mindig öröm a forgalmazónál látogatást tenni, és nem csak a jó ízű beszélgetések miatt, hanem azért is, mert kicsit újra gyereknek érezhetjük magunkat, aki betévedt a játékboltba, és nagy hirtelen azt sem tudja, melyik játékhoz nyúljon elsőként. A hardvert szeretőknek ilyen a Computermode boltja, ahol minden alkalommal új és új csodákba botlunk, és sokszor azt is nehéz eldönteni, hogy mit hozzunk magunkkal egy bemutató erejéig.

Amiben biztosak vagyunk, hogy a következő cikkhez is találunk majd érdekességeket, így a magunk részéről már várjuk az újabb telefont, ami arról értesít minket, hogy megjött az aktuális szállítmány.

A Scythe termékek megvásárlását továbbra is tiszta szívből tudjuk ajánlani, a magunk részéről elmondhatjuk, hogy csalódott vásárlóról még nem hallottunk, és gyanítjuk, hogy egy darabig nem is találkozunk ilyennel.

Végfelhasználók és viszonteladók a Scythe termékeit a # üzletében találják meg.

GTX 260 SOC: halálosztó kis-GTX a GIGABYTE-tól

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Habár már megjelent a Radeon HD 5800 sorozat és az utóbbi napokban rengeteg információt megtudtunk a következő generációs NVIDIA grafikus magról is, ezek megérkezéséig egy kicsit még a GT200-zal múlatjuk az időt, lehet hogy utoljára.

Főszereplőnk egy speciális GTX 260 lesz, melyet a GIGABYTE épített és juttatott el hozzánk. A GTX 260 is több változáson esett keresztül a megjelenését követően, az NVIDIA a 65 nm-es GT200 GPU-kat elkezdte 55 nm-es technológiával gyártani GT200b variánsként, valamint a túl gyorsnak bizonyuló HD 4870 miatt egy picit felturbózták a GTX 260 192 árnyalóra korlátozott magját, amely a módosítást követően 216 stream processzorral dolgozott, ez igencsak jót tett a teljesítményének. Mára ezek a kártyák bruttó 40 000 Ft környéki árra süllyedtek, ezt -- és a teljesítményüket tekintve -- jó vételnek mondhatóak. Akkor mindenképp, ha nem vesszük figyelembe az ATI-s lehetőségeket, és mindenképpen GeForce-ot szeretnénk. Manapság már minden gyártó készít az NVIDIA gyári megoldásaitól és ajánlásaitól eltérő, egyedi hűtéssel kiadott vagy éppen csak felhúzott kártyákat, ez alól pedig a GIGABYTE sem kivétel, de talán az átlagtól egy kicsit több is. Miért?

GPU Gauntlet Sorting

A GPU Gauntlet a GIGABYTE egy GPU ellenőrzési- és válogatási eljárása, ahol az egyes magokat több szempont szerint is megvizsgálják. Ahhoz hogy egy GPU egy SuperOverClock (SOC) családba tartozó kártyára kerülhessen, át kell mennie a GPU Gauntlet válogatáson. Az eljárás eredménye az, hogy csak a legjobban sikerült, legerősebb és legstabilabb magok kerülnek fel a SOC termékekre.

A GPU Gauntlet fázisai:

  • Saját analizációs adatbázis a mag az árnyalók és a memóriák vizsgálatára
  • Alapos tesztelési folyamat a legmagasabb órajelek megtalálásához grafikus mérőprogramokkal (FurMark, 3DMark Vantage)
  • Gyári túlhajtás az optimális stabilitási pontig (Super OC point), ideális egyensúlyt képezve a magas teljesítmény és az optimális fogyasztás között

A SuperOverClock család tagjai (jelenleg egy GTX 260 és egy GTX 275) nem csak megnövelt teljesítményt, hanem sokkal csendesebb üzemet is nyújtanak. Az ezzel a típusjelzéssel fémjelezett kártyák garantálják az 1500-as percenkénti fordulatszámot a nagy 3D-s teljesítményt megkívánó és a PhysX-et használó játékok esetén is, melynek eredményeképp zajtermelésüket szinte össze sem lehet hasonlítani az átlagos kiadású GeForce-okkal.

A SOC vezérlők a megnövelt teljesítmény (átlagosan 25%) és a lényegesen kisebb zaj mellett kedvezőbb fogyasztási mutatókkal is rendelkeznek, a GTX 260 SOC esetén körülbelül 4%-kal a gyári GTX 260-okhoz képest.

Hogyan lehetségesek az imént taglalt pozitív változások?

Ultra Durable VGA (UDV)

A GIGABYTE egy ideje egyes videokártyáin is alkalmazza az alaplapoknál már több generációt is megélt Ultra Durable technológiát. A grafikus vezérlők esetében is 2 uncia rezet használnak fel a NYÁK belső rétegeiben, ami egyenletesebb és jobb hőeloszlást eredményez. Emellett a nyomtatott áramkörre a legjobb minőségű japán szilárdelektrolit kondenzátorok, minőségi vasmagos tekercsek és alacsonyabb RDS(on) MOSFET-ek kerülnek. A UDV kártyákon csak a legszigorúbb teszteken is helytálló első osztályú Hynix és Samsung memórialapkákkal találkozhatunk.

 


 

Japanese Solid Capacitors:

A vezető japán gyártók által készített szilárdalapú kondenzátorok, az átlag élettartamuk 50 000 óra. Ezek az alkatrészek a stabilitás és a hosszú élettartam alapelemei. A legújabb fejlesztésű alkatrészekkel kiegészítve a legigényesebb felhasználók elvárásainak is megfelelnek.

Ferrit Core (Metal) Chokes:

A choke egy olyan tekercs, amely energiatárolással szabályozza az áramellátást. A GIGABYTE a vasmagosnál jóval drágább, ferritmagos tekercseket használ. A ferrit vasoxid és egyéb fémek ötvözetéből készül amely elemek jóval tovább tárolnak energiát a hagyományos vasmagos tekercsekhez képest. Ez azt jelenti, hogy csökken a mag energiavesztesége, amelynek eredménye az alacsonyabb EMI interferencia és a megbízhatóbb rendszer. Továbbá a ferrit tekercs jóval ellenállóbb az oxidációval szemben, mint a vas. Bár a legtöbben még nem láttak rozsdás alaplapot, ez valójában lényeges szempont párás klíma vagy olyan tengerparti területek esetén ahol a levegőben lévő só koncentrációja magasabb.

Lower RDS(on) MOSFET:

A MOSFET egy olyan kapcsoló amely lehetővé teszi vagy épp megakadályozza, hogy feszültség alá kerüljön a szabályozni kívánt áramkör. A MOSFET-ek esetében a GIGABYTE a Low RDS(on) MOSFET használata mellett döntött. Ezen MOSFET-ek előnye az optimalizált töltés, a minimalizált kapcsolási veszteség, az alacsonyabb hőmérséklet, és a kisebb méret.

Forrás: GIGABYTE

 

 


 

A külső vizsgálat és a tesztek során is összehasonlítási alapnak egy régi 65 nm-es 192 árnyalós Palit GTX 260-at használtunk fel. Első pillantásra a GIGABYTE GTX 260 SuperOverClock semmiben sem különbözik egy mezei GTX 260-tól, csupán a család matricája hívja fel a figyelmet a dologra a gyári hűtésen. Azonban ha kicsit jobban megnézzük, van pár szemmel látható eltérés is.

Ha élére állított pozícióban vizsgáljuk, láthatjuk hogy a felső oldallapja eltér a gyáritól, nincs rajta GeForce logó, az SLI és S/PDIF kivezetés takarói sem. Fontos módosítások érték a kimeneteket is. Az átlagos GTX 260-akat két darab DVI-jal és egy S-videoval szokták szerelni, a GIGABYTE kártyáján azonban a DVI és a D-Sub mellett egy aranyozott natív HDMI csatlakozót is találunk. A Palit NYÁK-jának hátoldala is be van burkolva, azonban ezt a lemezt a SOC kártyán nem találjuk meg.

Ha már itt vagyunk, szánjunk pár szót a kártya csomagolására és körítésére, mert megérdemli! A VGA álló dobozban érkezett, mely sötét és komoly, rajta a legfontosabb technológia információkkal, középen a hatalmas SuperOverClock emblémával. Nincs fölösleges csicsa, nem dedós, igényes, egyszerű, jó. A belső dobozról ugyan ezt lehet elmondani, mely olyan fekete mint egy koporsó, de az arany színű SuperOverClock felirat itt is üdvözöl.

A csomag részét képezi a kártyán kívül a felhasználói kézikönyv, az S/PDIF átvezető kábel a HDMI-hez, egy HDMI-->DVI és egy D-Sub-->DVI átalakító, valamint két darab molexet 6 pines PCI-Express tápra alakító adapter.


 

Tekintsük át részegységeink listáját:

  • Alaplap:
    • GIGABYTE GA-EX58-UD4P (BIOS: F8)
  • Processzorok:
    • Intel Core i7 920 2,66@3,8 GHz (200×19) (ES)
  • Processzorhűtő:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memória:
    • GeiL EVO ONE DDR3 1800 MHz 3 × 1 GB 1.65 V (1600 MHz-en járatva)
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
       
  • Videokártyák:
    • GIGABYTE GTX 260 SuperOverClock 896 MB (216 SP)
    • Palit GTX 260 896 MB (192 SP)
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows Vista Ultimate SP2 X64
    • Intel INF 9.1.1.1015
    • NVIDIA GeForce 190.62 WHQL x64

Videokártyák:

Palit GTX 260

GIGABYTE GTX 260 SOC

Sok gyártó esetében az OC jelzés alig mutatkozik meg az értékeknél, a GIGABYTE azonban valóban nem sajnálta a kártyát, adott neki becsülettel. Mint látható, a GPU 576 MHz helyett 680 MHz-en, az árnyalók 1242 MHz helyett 1500 járnak, míg a memória órajele 2000 MHz-ről 2500-ra növekedett. Nem rossz, nem rossz, és mi még hozzá sem nyúltunk... :)

Tuning

Nem voltunk restek a GIGABYTE GTX 260 SOC-ot még tovább hajtani és a határait feszegetni. A kártyát az MSI-féle Afterburner programmal húztuk, stabilitását a FurMarkkal teszteltük, a hosszú folyamat végére 680/1500/2500 helyett 725/1600/2550 értékeket nyilvánítottunk stabilnak. Mint látható, a RAM-okban már nem volt sok tartalék, de a mag és az árnyalók órajele szinte félelmetes.

Melegedés és zajkibocsátás

A kártyák NYÁK-jainak és magjainak hőmérsékletét, valamint a ventilátorok sebességét az Afterburner beépített monitorozó alkalmazásával követtük nyomon.

Palit GTX 260:

GIGABYTE GTX 260 SOC:

GIGABYTE GTX 260 SOC + kézi tuning:

Bizony a GIGABYTE megcsinálta a csodát, vagy legalábbis nagyon eltaláltak valamit. Az értékek elemzése előtt az igazság kedvéért azt ismét meg kell jegyeznünk, hogy a Palit kártyán még az öreg 65 nm-es GPU dolgozott, míg a SOC kártyán az újabb 55 nm-es. Ennek ellenére nagyon érdekes és eredményes, amit a GIGABYTE csinált. A monitorozás alatt a kártyákat a 3DMark Vantage New Calico GPU tesztjével terheltük, majd hagytuk őket visszahűlni. A Palit kártyája terheletlenül 53 °C-os volt, a munka alatt ez 91 °C-okra is felkúszott, miközben a kártya ventilátora a terhelt teszt nagy részében 100 %-on forgott, mint valami tornádó. A kártya NYÁK-ja nem melegedett jelentősen, 45-ről csupán 55 °C-ra nőtt. A GIGABYTE VGA ezzel szemben olyan csendes volt, hogy szinte alig lehetett hallani, gyakorlatilag a hangot tekintve nem volt különbség terhelt és terheletlen állapot között, a ventilátor még az extra tuningunk mellett sem pörgött gyorsabban, mint 48 %. A GIGABYTE nem beszélt mellé akkor, mikor a 2 uncia réz használatának előnyeiről beszélt. Mint látható, idle módban a GTX 260 SOC PCB-je csak 41 °C a Palit 45 °C-jával szemben, terhelve viszont 55 °C helyett 61 °C-ra melegedik, miközben a GPU 91 helyett csak 83 °C-os úgy, hogy a ventilátor a felét sem pörgi annak, amit a Palit kártyán. A 2 uncia rezes módszer tehát működik, hatásosan vezeti el a mag gócpontjától a hőt a NYÁK minden szegletébe, nagyobb felületet adva a leadáshoz. A GTX 260 SOC ugyanazt a gyári hűtést használja mint a Palit, mégis sokkal halkabb és hatékonyabb az UDV technológiáknak köszönhetően, a mi szerénytelen extra tuningunkat is mindenféle gond nélkül kezelte le, csak néhány fokban nyilvánult meg a különbség. Szép munka!

Mérésekhez használt alkalmazások:

  • 3DMark06 1.1
  • 3DMark Vantage 1.1
  • Devil May Cry 4
  • World in Conflict v10.10 b34
  • Crysis Warhead 1.1
  • Everest 5.02.1750
  • FurMark 1.7.0
  • GPU-Z 0.3.5
  • Far Cry 2 v1.01
  • Tom Clancy's H.A.W.X. 1.02
  • Afterburner 1.1.0

 

A sort szokásunkhoz hűen a ponthajhász 3DMarkokkal kezdjük, elsőként a korosodó 06-os verzióval:

Szűrők és élsimítás nélkül a kisebbik felbontásban nem tud igazán jól kijönni a különbség, a kártyák csak módjával izzadnak meg a teszt alatt, azonban a FULL HD felbontáson már kezd kirajzolódni a GTX 260 SOC nem csak árnyalóbeli, hanem órajelbeli fölénye is. A képjavító eljárásokat bekapcsolva a GIGABYTE VGA ereje még egyértelműbb.

Váltsunk gyorsan a Vantage pontszámaira, amelybe már bevontuk a GTX 260 SOC tovább tuningolt teljesítményét is. Performance módban szinte hihetetlenek az egyedi GeForce GTX 260 értékei. Nem is hittük el elsőre, háromszor megismételtük, de végig ugyanazt kaptuk, úgyhogy elképedésünk még egy darabig megmaradt. A tuning ha nem is sokat, de még néhány %-ot rá tudott dobni az amúgyis kőkemény GTX 260 SOC produkciójára.

Crysis Warhead alatt a Vantage-nél látottak érvényesültek. Az senkit sem lephet meg, hogy a 216 SP-s OC-s GIGABYTE GTX gyorsabb a 192 SP-s Palitnál, de hogy ennyire lemossa, az azért minket is elgondolkodtatott. A kézi tuning már csak hab a tortán, plusz 1-2 FPS-t még nyertünk vele, de a GIGABYTE kártyán a sebesség mindvégig -- még az élsimítás bekapcsolása után is -- a kritikus 30 FPS felett maradt.

A World in Conflict is veterán tagja már tesztjátékainknak, de kedveljük őt beépített mérőalkalmazása miatt, ami ráadásul pillanatok alatt lefuttatható. A legkisebb felbontáson elég nagy a szórás, de ahogy növekszik a pixelszám, úgy marad le a Palit és kerül közelebb egymáshoz a GIGABYTE gyári és kézi OC-s teljesítménye, melynek végén vélhetően CPU limites közelségbe jutottunk.


Méréseink folyama a Far Cry 2 vízen tesztelődik tovább.

Dolgunk most sem túl nehéz, az edzőtermet sűrűn látogató GTX könnyedén fekteti két vállra kiöregedett elődjét, a doppingot is alkalmazó futamában pedig még további 2-3 FPS-t ráver a gyári önmagára.

A H.A.W.X során megint beledőltünk egy limitbe, úgyhogy a kézzel tuningolt SOC-ot itt már le sem mértünk. A Palit GTX talán itt kevésbé marad le, mint az eddig látott alkalmazásokban, bár élsimítással FULL HD felbontásban a GIGA már ráveri a maga kis 20 %-át.

A Devil May Cry 4 is állandó vendégeink közé tartozik, szeretjük, mert képes meleg pillanatokat okozni a kártyáknak amellett hogy egy jól optimalizált játéknak tartjuk. Az élsimítást ezúttal a maximális, nyolcszoros értékre állítottuk be és újra bekapcsoltuk a küzdelembe az általunk kezelésbe vett SOC VGA-t is. A régi 260-as megint más kategóriában versenyzik de negatív értelemben, e játékban pedig az extra tuning néhol jelentős lökést adott az alapból is masszív GTX 260-nak.

Ezennel méréseink végére értünk, következhet a konklúzió...


Jelen cikkünk nem csak arra volt jó, hogy bemutassuk a piac egyik legjobban sikerült GeForce GTX 260-át és a SuperOverClock család szellemiségét, technológiáit; hanem hogy felmérjük azt, mennyit változott a GTX 260 magja az 55 nm-re való átállásnak és a 216 darab árnyaló egységnek köszönhetően. Talán a mai VGA piacon nem ez most a legégetőbb kérdés, de a keménymagos NVIDIA szimpatizánsok GeForce kártyákban gondolkoznak, így nekik fölösleges a lehetséges Radeon alternatívákról beszélni. Ráadásul éppen most bolydult fel piac a HD 5800 szériával és a GT300 sincs már messze, az új kártyák megjelenése után a GTX 200 széria tagjai pedig még olcsóbbá válhatnak, ameddig még gyártják őket, illetve ki nem futnak a már legyártott készletek. Különösen igaz ez a GTX 260-ra, mely jelenleg sem kerül megfizethetetlenül sokba, egy átlagos darabot 40 000 Ft környékén hazavihetünk a boltból, ezért a pénzért pedig bőven használható és elégséges erőt kapunk a játékokhoz. A GTX 260 durván fogalmazva mindenre elég, még akkor is ha FULL HD felbontásban játszunk, persze nem árt, ha erős processzorral támogatjuk meg. A GIGABYTE SuperOverClock kiadása a GPU Gauntlet válogatással és az UDV technológiákkal ötvözve a mi tetszésünket a lehető legnagyobb mértékben elnyerte, nem csak hogy gyors, szokatlanul csendes is, amellett hogy a hőmérsékleti adatok miatt sem kell aggódnunk. Piros pontot érdemel a néhány apró változtatás a külsőt és felszereltséget illetően, kiemelve az aranyozott natív HDMI csatlakozót. A GIGABYTE mérnökei sok gyártótól eltérően nem csak ráaggatták az OC logót nevetséges pár százalékos órajel emeléssel, hanem valóban jelentős, a teljesítményre is észrevehetően kiható túlhajtást eszközöltek egyedi termékükön.

Én személy szerint nagy örömmel elfogadnék egy GIGABYTE GTX 260 SuperOverClock kártyát, és nem csak azért, mert jelenleg egy nyugdíjas napjait élő 7900 GTX-szel múlatom az időt, hanem mert a GIGABYTE kártyája minden olyan ponton javít egy GTX 260-on, ahol az esetleg támadható lenne, lásd kimenetkínálat, hűtés, zajszint, és emellett még extra sebességet is nyújt. A SuperOverClock család e GTX 260-on kívül egy 1792 MB-os GTX 275-öt tartalmaz (egyelőre). Bár ahhoz a darabhoz még nem volt szerencsénk, sejtésünk szerint hasonló erényekkel büszkélkedhet, mint a kistestvére. Lényeg a lényeg, a GIGABYTE GTX 260 SuperOverClock videokártya nem csak tetszett, hanem bátran ajánlhatjuk is mindazoknak, akik 40-50 ezer forint környékén az átlagból kitűnő GeForce videokártyát szeretnének vásárolni.

GIGABYTE GTX 260 SOC

Ajánlott bruttó végfelhasználói ár:

 

 

GIGABYTE GTX 260 SOC

48 900 Ft

 

Egy kis extra utószóként szeretnénk felhívni a figyelmeteket a GIGABYTE hamarosan induló "Beat Me If You Dare" néven hirdetett online tuningversenyére, melynek első fordulójára bármilyen gyártótól származó GeForce GTX 260-nal lehet nevezni. A további részletekről itt tájékozódhattok: Beat Me If You Dare

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

A GIGABYTE GTX 260 SuperOverClock videokártyát a GIGABYTE-tól kaptuk tesztelésre és bemutatásra, köszönjük!

EnerMAXimum - ház és táp bemutató

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A számítógép rendkívül fontos elemei a számítógépházak és tápegységek. Ezt ugyan sokan másképp gondolják, hiszen milyen már, ha a videokártyán 1 giga memória van. Ez persze igaz is, ha mellett van egy erős GPU is, de gondoljunk bele, melyik része az konfigunknak, melyet talán a legritkábban cserélünk? A ház! És melyik alkotóelem az, melynek működése minden más elemére kihat? A tápegység. Fontos elemek ezek, hiszen egy jól kiválasztott ház sok-sok évig szolgál majd minket, olyan sokáig akár, hogy már arra sem emlékszünk mejd milyen volt az első VGA benne, de a ház még mindig ott lesz, sé várja a következő alapot. A tápegységről talán nem is érdemes túl sokat írni. Egy jó tápegység egy jó gép alapja. Erős, stabil tápegység nélkül gépünksok bosszúságot fog okozni. Működése bizonytalan lesz, gyakran találkozunk majd rejtéjes adatvesztésekkel, ha pedig eldurran benne egy kondenzátor, akkor lehet, hogy búcsút mondhatunk drága hardvereinknek. Emiatt aztán pont a tápegység az, melyre a legkevesebbet gondolunk, hiszen -- jó esetben -- "csak" csendben teszi a dolgát, de ezek miatt az okok miatt talán pont a legfontosabb alkatrész gépünkben, melynek kiválasztásakor jól oda kell figyelnünk. Ezeknél a döntéseknél bizonyára szóba fog kerülni az Enermax neve is, mi pedig megmutatjuk, hogy nem véletlenül.

Az Enermax nevét említve olvasóinknak is bizonyára rögtön beugranak a jó minőségű tápegységek és házak. Nem véletlen, hogy rögtön ezekre asszociálunk, hiszen a gyártó fő profilja pont a kapcsolóüzemű tápegységek és a számítógépházak. Ezek közül természetesen nem csak az asztali gépekhez készülőket találjuk meg, hanem azokat is, melyek nagy teljesítményű munkaállomásokhoz és szerverekhez készülnek. Ezek mellett gyártanak még processzorhűtéseket, ventilátorokat, mobil rackeket, és egyéb perifériákat is.

Az Enermax meglehetősen nagy múltra tekinthet vissza, hiszen a céget 1990-ben alapították Tajvanban. Ez azt jelenti, hogy napjainkra több mint egy évtizedes tapasztalat és tudás halmozódott fel, mely az általuk kínált termékekben meg is jelenik. Ezt hamarosan be is mutatjuk, hiszen ahogy a cikk bevezetőjéből már kiderült két számítógépház és egy tápegység is a boncasztalunkra került. Ez utóbbi darab kiemelkedik a tápegységek mezőnyéből, hiszen nem csak 80+-os jelölést, hanem egy extra halk hűtést is kapott.

Vágjunk is bele a cikkbe! Elsőként a házakról szólunk, hogy aztán kivesézzük a tápegység felépítését is. 


Azt gyanítjuk, hogy minden olvasónk tisztában van vele, hogy egy jó számítógépház mitől lesz jó, milyen követelményeknek kell ahhoz megfelelnie, hogy azt mondhassuk, szívesen építenénk bele gépünket.

Egyrészről fontos, hogy jól nézzen ki. Persze ízlések és pofonok különböznek, de azért mindig van egy jól követető trend a külsőt tekintve. Manapság azt gondoljuk, hogy a nem túl csicsás, ám szép fényezéssel, egyszerű vonalvezetésű ám mutatós előlappal rendelkező házak viszik a prímet. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a házikók egytől egyig ugyan úgy néznek ki, hiszen az egyszerű vonalvezetésbe sok minden belefér. Lágy ívek, finoman kerekített sarkok, halvány leginkább kék fény mind mehet. Nem annyira dívik mostanában viszont a váltakozó fénnyel világító előlapi ventilátor és az ehhez hasonló fénylő, villogó megoldások.

A belsőt tekintve is viszonylag egyszerű a sikeres ház elkészítésének receptje. Legyen jól szerelhető, lehessen sok különböző méretű ventilátort beszerelni, legyen elég szellőzés, ahol kívülről beáramolhat a hűsítő levegő, és persze az sem árt, ha a szerelést szerszámok nélkül is meg tudjuk oldani, és a ház sem vágja szét a kezünket, mint egy tehetséges szamuráj.

Most biztos kérdezitek, hogy minek írjuk le ezeket a teljesen nyilvánvaló dolgokat. Az ok egyszerű, az Enermax Staray nevű háza.

A házikó teljesen dísztelen kartonban érkezett, emiatt is őt vettük előre a cikkben, hogy másodikként, szép emlékként a nagyobb, jobban felszerelt darab maradjon meg olvasóink emlékezetében. A kicsomagolás után ért minket a meglepetés, még pedig az, hogy hiába dísztelen a csomagolás, ebben is lehet olyan számítógépház, mely a fenti követelményeinknek megfelel.

Az Enermax Staray a kicsomagolást követően már az előlappal felkeltette figyelmünket. Első ránézésre úgy tűnik az egész első front rácsozott. Kiderült azonban, hogy ez nem teljesen van így, mert az alsó részen a rács csak a ventilátor előtt rács igazából, a többi részen csak dísz. Ami viszont érdekes, és ez csak a szétszerelés után derült ki, hogy ahol viszont valóban rácsot találunk – például az 5,25 colos egységek helye előtt --, ott a rács mögött mindenhol van porvédelem egy vékony szivacs formájában. Itt már elkezdhetünk gyanakodni, hogy mégsem egy egyszerű kőből pattintott házikóval állunk szemben.

Az előlap ettől függetlenül dísztelennek mondható, ami nem is baj. A kuckó négy darab 5,25 colos és egy darab 3,5 colos egység befogadására képes. Ezek nyílásain kívül találunk még egy bekapcsoló gombot, két USB csatlakozót, egy mikrofon be- és egy fejhallgató kimenetet valamint egy light feliratú gombocskát. Mint kiderült, ez az előlapi ventilátor fényét kapcsolja. Igény szerint választhatunk egyszerű kék háttérfényből, vagy ha valaki mégis a villogást szeretné, akkor lehet ez a kékfény villogó is.

A ház teljes egészében acélból készült. Fényezése inkább mattnak mondható. A festés egyenletes, narancsosodást, megfolyást hiába is keresünk rajta. Egyetlen negatívumnak elmondható, hogy az ujjlenyomatra kissé érzékeny. A hátlapra nézve egy érdekességet találunk, ez pedig az alsó fertályon felfedezhető két gumírozott lyuk, mely az esetleges vízhűtés beszerelését teszi lehetővé. Ezeken a nyílásokon bújhat ki a két cső, mely a hőleadóhoz viszi, illetve onnan szállítja vissza a vizet a rendszer melegebb pontjaira.

Az oldallapot leszerelve két dolog ötlik egyből szemünkbe. Az egyik a teljesen pórias belső szerkezet, a másik, hogy sem a meghajtók, sem a bővítőkártyák beszereléséhez nem lesz szükségünk szerszámra. Természetesen jól végig is tapogattuk a házat, kerestük az éles felületeket, de ilyet csak elvétve találtunk, és csak olyan helyen, ahova szerelés közben kezünk nem ütközik. Minden olyan felület mellyel kacsónk találkozhat, le van kerekítve, vissza van hajtva, így szinte bizonyosra vehető, hogy csak azok metélik el magukat, akik megfelelően kacska kezekkel bírnak. A merevlemez és az optikai meghajtó szerelése egyszerű, egy kis piros fülecske elfordítása után ki is ugrik a rögzítő, amit a háttértár betolása után egy mozdulattal és egy kézzel vissza is tudunk helyezni.

Érdekes öszvér ez a házikó. Egyrészről egy teljesen egyszerű váz, másrészről viszont a maximális odafigyelés jellemzi. Aki nem gondolkozik csillió forintos alumínium kuckóban, annak komoly lehetőség lehet a vásárlásnál.


Hogy az Enermax háza részben lángban születik az biztos, hogy acél vázra épült, az acélt pedig minimum hengerelni kell, hogy számítógépház keletkezzen belőle.

Ahogy az előző házikónál írtuk, a díszesebb darab maradt másodiknak. Ez a díszesség nyomon érhető a külső kialakításán és a kivezetések számán is. Az öt darab 5,25-ös és egy darab 3,5 colos egység fogadására képes előlap két oldalán egy-egy alumínium „fület” találunk. Ezek persze nem igazi fülek, nem arra valók, hogy belekapaszkodjunk, inkább esztétikai célt szolgálnak. Az előlapra a gyártó nem is helyezett kezelőszervet, mindent a fedlap elülső részén találunk. Az alsó sorban kapott helyet a reset gomb, egy visszajelző lámpa, ami a háttértárak működésére figyelmeztet, a bekapcsoló gomb, valamint egy mikrofon be- és egy fejhallgató kimenet. A felső sorban találunk négy darab USB és egy darab eSATA csatlakozót.


A ház fényezése megegyezik a kistesóéval, vagyis ez sem fényes, de legalább látszanak rajta az ujjlenyomatok. A hátlapon semmi szokatlant sem találunk, de itt is felfedezhetjük a vízhűtés támogatására szolgáló két gumírozott lyukat.

Az igazi érdekesség az oldallap. Ezen a borításon egy hatalmas, 25 centiméteres ventilátor foglal helyet. A légkergető érdekessége, hogy egy egyszerű potenciométer segítségével állathatjuk a fordulatszámát, egy kapcsolóval ki és bekapcsolhatjuk a piros LED-eket melyek a lapátokat világítják meg, egy újabb kapcsolóval pedig beállíthatjuk, hogy a ventilátor a házba be, vagy onnan kifelé fújja a levegőt. Ez utóbbi funkció nem túl gyakori, ám annál hasznosabb lehet, ha nagy teljesítményű videokártyánk van, és arról szeretnénk a meleg levegőt a házon kívülre juttatni. Persze ez esetben a befújásról is gondoskodni kell. Ez sem okozhat problémát, mivel az előlapon és a hátlapon is találunk egy-egy 12 centiméteres ventilátor helyet.

Ez a ház, ha lehet még ellentmondásosabb, mint kisebb testvére. A teljesen acélból készült váz szokványosnak mondható, ám a háttértárak és a bővítőkártyák itt is csavarmentesek, bepattintásuk a házhoz mellékelt sínekkel történik. Emellett ott van még a hatalmas oldallapi ventilátor, a négy USB csatlakozó és az eSATA csatlakozó megléte, amik viszont általában a drágább, sok esetben alumíniumból készülő házak sajátjai.

Ami ennél a háznál is bizonyosra vehető, hogy a beépített anyagokkal és szolgáltatásokkal olyan darab, mely szinte eladatja magát. Látszik rajta a gondos tervezés, az odafigyelés, hiszen olyan apróságokat is felfedezhetünk, mint az, hogy az audió ki és bemenetekhez nem csak a szokásos alaplapi AC3 csatlakozó, hanem egy HD audió csatlakozó is rendelkezésre áll.


A két ház után következzen a tápegység. Először a külsőt vesszük szemügyre, aztán kicsit a képességekben mélyedünk el, hogy a végén megvizsgálhassuk a felépítést is.

Az Enermax 620 wattos egysége matt borítást kapott. Méretileg nem tér el a megszokott megoldásoktól, igaz ezt teljesítménye sem teszi szükségessé. Ha már a teljesítménynél tartunk, akkor gondoljuk végig mire lesz elég 620 watt! Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor lényegében mindenre. Nagyon kevés olyan konfiguráció létezik, mely ennél erősebb egységet kíván, így – és ezt most valóban komolyan gondoljuk – az esetek minimum 98 százalékában teljesen felesleges az ennél nagyobb tápegységek irányába kacsingatni. Persze nem mindegy az, hogy milyen gyártó neve szerepel az adott 620 wattos egységen, de tessék elhinni, hogy azok számára, akik nem atomerős processzorral és három-négy videokártyával dolgoznak felesleges az 1000 vagy még több watt.

Nos, térjünk vissza az Enermax táphoz! Bár külsőleg nem sok érdekességet ígér, a tudása már annál érdekesebb. Két 12 voltos ágat kapott, ezek összesen 324 watt leadására képesek. Egy ilyen tudású egységnél már szinte alapkövetelmény az aktív FC, ami ebben az egységben természetesen meg is található. Az elnevezése a tápegységnek már mutatja, hogy meglehetősen jól hasznosítja a bevitt energiát, hiszen a 80+ jelölés arra vonatkozik, hogy a betáplált energia több mint 80 százalékát le is adja, vagyis kevesebb, mint 20 százalék vész el, alakul hővé.

A kábelekre sem lehet panaszunk. Az összes korbács kapott borítást, hosszuk pedig egy kicsivel meghaladja az 50 centimétert, így nagyobb házakba is elegendő mérettel rendelkeznek. Csatlakozókból sem szenvedünk hiányt. Hat darab SATA és öt darab hagyományos molex csatlakozó mellett megtaláljuk a két 6 pines VGA csatlakozót is, ezek közül az egyik természetesen 8 pinessé is alakítható. Ez utóbi csatlakozóknak hála minden modern videokártya táplálása megoldott.

Amiről még nem szóltunk, de igen fontos dolog a tápegység hűtése. A ventilátor (típusszám: ED122512H) szabályozott, vagyis a keletkező hő függvényében változik a légkergető fordulatszáma. Ez a változás ráadásul nagyon tág határok között történik, 450-1800 fordulat/perc az alsó és a felső határ. Ez azt is jelenti egyben, hogy az alsó határhoz közeli értékeken a tápegység lényegében hangtalanul üzemel (egyes források szerint mindössze 9 dBA zajt termel). Ez persze nem is csoda, hiszen a beépített ventilátor speciális darab, nem a megszokott csúszócsapágyas jószág. Mint a fenti képen látszik a rotor és a tengely között egy golyó van, ennek használatával a súrlódó felületek nagysága minimálisra csökkenthető, ráadásként a rotor mozgását mágnesek tartják kordában, vagyis a szokásosnál kevésbé imbolyog. Az már csak hab a tortán, hogy a lapátprofil sem a megszokott, a fenti ábra szerint az átalakított profil akár 30 százalékkal is több levegőt tol át a hagyományos kialakítású ventilátoroknál.

Az adattábla után nézzük meg mit találunk belül!

Természetesen e tápot sem hagytuk úgy elmenni, hogy ne kaptuk volna le a fedelét. A nyomtatott áramkör és a rajta található komponensek elhelyezési sémája a megszokott képet mutatja, viszonylag kis bordafelületek tűnnek fel a melegedésre hajlamosabb alkatrészeken. A primér oldalon két darab pufferkondenzátort találunk, melyek a Nippon-Chemicon gyárában születtek, 85 °C-os hőmsérsékletre vannak hitelesítve, kapacitásuk egyenként 220 µF. A szekunder oldalon jópár elektrolit-kondenzátor látható, többségük 105 °C-ra hitelesített, 3300 µF-os darab.


Ahogy azt már a cikk írásának kezdetekor sejtettük, az Enermax nem okozott csalódást.

A két bemutatott ház -- ahogy azt már leírtuk – meglehetősen furcsa öszvérnek bizonyult, hiszen teljesen szokványos acél vázra épültek, de a szolgáltatások száma és minősége miatt még sem tartoznak a szokványos házak közé. Mielőtt valaki félreértené, semmi bajunk sincs az acél vázakkal, hiszen olcsón lehet erős, strapabíró szerkezetet készíteni acélból. Az alumíniummal szembeni egyetlen hátrányuk, hogy valamivel nehezebbek annál. A meglepődésünk oka tehát nem a szerkezet. Sokkal inkább az lepett meg minket, hogy még az olcsóbb, a csomagolását nézve akár póriasnak is mondható szerkezet is fel van szerelve mindennel, amire egy átlag felhasználónak szüksége lehet, sőt annál többel is, hiszen a vízhűtés támogatása sem maradt ki. Ritkán fordul elő, hogy egy szimpla kartonból kiemelt kuckóban csavarmentes meghajtó- és kártyarögzítéseket találjunk.

A nagyobbik ház, ha lehet még öszvérebb, ha lehet ezzel a kicsavart képpel élni. A csomagolás ugyan már árulkodik arról, hogy nem belépő szintű kuckóval ismerkedhetünk meg. A szolgáltatások és a kivezetések számában nem is találunk így semmi meglepőt, ám a ház váza ismét nem mondható különlegesnek. Itt azért már némi hiányérzetünk is támad, hiszen egy ilyen külsővel megáldott szerkezetnél az olyan apróságok, mint a rezgéscsillapítók a ventilátorokhoz vagy a meghajtókhoz már igazán járhatna. Ez utóbbi hiányosság ellenére azt gondoljuk, hogy az Enermax házai jó vételnek számítanak, és mindenképpen megfelelnek a bevezetőben leírt elveknek, vagyis sok évig szolgálhatnak minket.

Az ECO 80+ tápegységről sem tudunk rosszat írni. Mind a külsőségek, mind a belső tekintetében megfelelő választásnak tűnik egy erős gép építéséhez. A hűtés hangereje, pontosabban a hang hiánya miatt akár erősebb HTPC építéséhez is ajánlani tudjuk. Ezt a nem létező hangerőt mérni is próbáltuk, de mivel nem áll rendelkezésünkre süketszoba a vállalkozás hamvaiba halt. Jelen felszereltségünkkel a tápegység zaja mérhetetlenül alacsony.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az Enermax nálunk járt termékei megérdemlik a szerkesztői ajánlat plecsnit, hiszen apró negatívumokon kívül nem találtunk említésre méltó hiányosságot.

A cikkben szereolő termékek a Bluechip üzletéből érkeztek hozzánk. Köszönet érte! Akik a vásárláson törik a fejüket kattintsanak az alábbi képre, és máris a forgalmazó webáruházában találják magukat.





ASUS Lamborghini VX5 - A sebesség ihlette

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

Szinte minden férfiember (és sokan a hölgyek közül is) felkapja a fejét, ha valami igazán szép, igazán különleges és erős autót lát elhaladni az orra előtt, és megpezsdül a vére, amikor a több száz lóerő hangja eléri a hallójáratát. Az átlag ember talán azért is rajong ennyire ezekért a sportkocsikért, mert számára elérhetetlenek, megközelíthetetlenek. Gyakran mindenkinek megvan a maga kedvence, ami a legjobban tetszik neki, hiszen azért ezen a piacon is van választék. Jómagam ugyan Ferrari és BMW párti vagyok (habár utóbbi nem kifejeztettem sportautó márka), ha most választanom kéne hogy mit kérek a ház elé, azt hiszem a BMW M5 Hurricane-t választanám. Habár az M5 külsőre kis túlzással egy teljesen hétköznapi autó, a Forma-1-ből implementált 10 hengeres V elrendezésű motor és a 7 sebességes váltó, valamint az a tudás, amit a bajor autógyár beleültetett a modellbe, igazán egyedivé teszi.

A Hurricane viszont még az M5-ök táborából is kitűnik, hiszen a további tuningnak köszönhetően teljesítménye 507 lóerőről 730 lóerőre ugrott. Áááá, hihetetlen. Ráadásul most jól elkalandoztam, de hát ebből is látható, milyen hatással vannak ezek a dolgok az emberre. Arról meg még nem is beszéltünk, hogy néhány szerencsés vagy épp nem szerencsés ember pedig akár meg is teheti, hogy beszerezze ezeket az autócsodákat. Miért beszélünk mi ilyenekről? Az ok egyszerű: Az imént említett rajongás és vonzalom könnyen vásárlási kényszert okozhat más dolgoknál is abban az esetben, ha azok hasonló érzelmeket váltanak ki belőlünk. Ez a dolog pedig lehet akár egy notebook is. Pár sorral feljebb azt írtam, Ferrari is és BMW párti vagyok. Nos, az ASUS egyik márka alatt sem árusít notebookot, a Lamborghiniével viszont igen! Azzal nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, a várt hatás így sem maradt el...

 


Első körben azzal kezdenénk, hogy az ASUS Lamborghini VX5 jelenleg (ez valószínűleg így is marad) kétféle színű fedlappal kapható, feketével és fehérrel. Alanyunk nem az első Lamborghini, ez már az ötödik revízió, melyre ezúttal a legújabb és limitált darabszámban értékesített Reventón vonalai voltak nyomatékos hatással. Nálunk a fehér verzió kellette magát nem rossz hatásfokkal, de a fekete is nagyon szép. A VX5 tipikusan az a gép, amely nem csak egységében, hanem részleteiben is lenyűgözi az embert.

Ne is rohanjunk nagyon, időzzünk el egy picit az LCD fedlapjánál. Természetes dolog a függőleges tengelyen kicsit felfelé eltolt Lamborghini embléma, mely már önmagában is megadja az alaphangot, de az alsó részen nem maradt le az ezüstös ASUS logó sem. A fedlap olyan, mintha az autó motorházteteje lenne. Szögletes, karakteresen megtört vonalak jellemzik, a vékony fekete rácsos elemek légbeömlők hatását keltik. A zsanérok vonalának krómos hatása a kocsik üvegfelületeinek krómos díszszegélyeit idézik. Egy dolog biztos, a VX5 összecsukva is tökéletesen illeszkedik egy Lamborghini hangulatához, és már első ránézésre érződik, nem átlagos géppel van dolgunk. Aztán egy idő után eljutunk odáig, hogy felnyitjuk a kijelzőt, ekkor ér el a második áll-leejtés.

Összecsukva az előző modellek sem voltak csúnyák, de belül talán nem mindig vagy nem teljesen tudták visszaadni a sportkocsik hangulatát. A VX5 most végérvényesen változtat ezen. A kijelző kerete is őrzi a stílust olyan apróságokkal, mint a szögletesre formált támasztékok és a fekete ráccsal, krómcsíkkal körülvett webkamera. A zsanérok vonala a belső oldalon is krómozott, egy kis határvonalat képez a gép kijelzős és a billentyűzetes oldala között, térjünk is át erre a részre! Néhányan kifogásolhatják, hogy eddig nem találkoztunk fém felületekkel.

Nem kell megijedni, a hűvös elegancia itt is megjelenik, mégpedig a grafitszürke színű szálcsiszolt alumínium keret alkalmazásával. Felül a hangszórók a már bejáratott fekete rács + króm keret stílusban pompáznak, közöttük egy négy tagból érintőgombos vezérlősorral (automata fényérzékelő, billentyűzet-világítás szabályozása, touchpad ki-és bekapcsolása, Power4Gear eXtreme profil módosítása), alattuk egy típusjelzéssel ellátott alumínium díszcsíkkal. A billentyűzetet kicsit jobbra tolva helyezték el, a gombok az ASUS-ra mostanában jellemző lekerekített dizájnt kapták.

A klaviatúra összességében igényes, használatával semmilyen problémába nem ütköztünk. A billentyűzettől balra helyezték a bekapcsoló gombot és egy profilváltó gombot, mellyel a High performance (magas teljesítmény) és a TwinTurbo (legerősebb, túlhajtott beállítás) közül választhatunk. Ezek az elemek ugyanazzal a fehér fénnyel világítanak, mint a klaviatúra alá elhelyezett LED-sorok. Erre a felületre továbbá három információs LED is került, melyből a felső kettő a védelmek állapotát, míg az alsó a merevlemezek aktivitását jelzi.

A billentyűzet területét alulról egy megintcsak nagyon szép, a márkát elfeledni nem engedő Automobili Lamborghini felirat zárja le, innentől már a kerámiagombos tapipadé és a bőrbe varrt felületeké az uralom. Ezt még egy enyhén V alakú krómozott vonal is felvezeti, amely áthúzódik a touchpad határaira. Az elegáns, amolyan célkeresztes határvonalakkal megfejelt lap oldalt görgetősávval is rendelkezik, alul a két kerámiabillentyű egy ujjlenyomat-leolvasót fog közre. Karjaink kényelméért két oldalt fekete bőrpárnák gondoskodnak. Nagyjából ennyi, amit az ASUS VX5 formavilágáról és jellemzőiről el lehet mondani. Habár mint tudjuk, a szépség mindig ízlés dolga, az általunk megkérdezett ismerősök, családtagok mind-mind elhűlve és elismerősen nyilatkoztak akkor, mikor kézbe vehették a méregdrága luxusnotebookot.

Nem csak a dizájn gyönyörű, az összeszerelés is minőségi, ahogy azt el is lehet várni egy ilyen kategóriába érkező modelltől, ha valakinek ez nem jön be, akkor címezzük hozzá a kérdést, hogy mit szeretne még a gépre vagy mit szeretne másképp látni. A mi egyöntetű véleményünk az, hogy ezúttal (mint oly gyakran máskor is) az ASUS mérnökei kiváló munkát végeztek, és nem csak a külső területeken, hanem belül is sikerült egy valóban Lambós-Reventónos gépet megalkotniuk. Ezzel persze oldalunknak még nincs vége, csupán az izgalmasabb részeken vagyunk túl, úgyhogy lássuk, miket rejtenek a VX5 egyes oldalai!

A gép hátsó fele is kapott néhány csatlakozót, a jobb szélre helyezték a töltő foglalatát, az RJ-45 LAN csatit, illetve egy USB-t is. A hely fennmaradó részét az egyébként nem túl nagy akkumulátor tölti ki. Szemből nézve sem beszélhetünk túlzsúfoltságról, csupán egy három állású csúszkát találunk, mellyel a vezetéknélküli kapcsolatok vezérelhetőek manuálisan, értjük ez alatt a WLAN és a Bluetooth be-, illetve kikapcsolását.

A gép bal oldala tartalmilag már jóval gazdagabb, fentről a D-Sub VGA kimenet és a tekintélyes méretű szellőzőrács díszeleg (szükség is van rá), majd következik egy USB és egy antennacsatlakozó, amit a FireWire, az eSATA és a HDMI követ. Az oldal alját a kártyaolvasó és az ExpressCard nyílása zárja le. A jobb oldalra a csatlakozókat tekintve már nem sok dolog maradt, itt került pótlásra a három jack dugó és még további két USB 2.0 port. Kiemelendő az optikai meghajtó, mely egy Blu-ray lejátszó + DVD-író kombó, úgyhogy a FULL HD felbontású kijelzőn az 1080p-s kéklézeres tartalmakat is könnyedén megjeleníthetjük. Látható, hogy a dizájnra azért itt is figyeltek, az oldalakat fehér csíkok szelik végig, mely szín áthúzódik a gép aljára is...

Ahol egyébként a szellőzőrácsos felületeken, a talpakon és az akkumulátoron kívül egy érdekes, hangszóró formájú elem díszeleg, melyről először azt feltételeztük, hogy egy "mélynyomóval" van dolgunk, aztán a gyártótól kapott infók alapján kiderült, hogy csupán dizájnelemről van szó, kis mértékű szellőzési felülettel. Az alkotók a biztonság kedvéért ide is elhelyeztek egy csinos ASUS Lamborghini VX5 feliratot, nehogy az alváz vizsgálata közben elfelejtsük, mivel is van dolgunk. A gép alján lévő azonosító matricától azt is egyértelműen megtudtuk, hogy ismét PR Sample, azaz gyártói mintapéldányról van szó, ezért ismét el kell mondanunk a szokásos mondókánkat. A végleges, bolti verzió néhány tekintetben -- például teljesítmény, kisebb jelentőségű komponensek, akkumulátor üzemidő -- eltérhet a tesztben szereplő mintapéldánytól.

 


Az Lamborghini Reventón 6,5 literes, V12-es motorral rendelkezik, egy igazi szörnyeteg. Egyértelmű, hogy a VX5 sem vallhat szégyent az erődemonstráció során, de nyugodjunk meg, nem is fog! A notebook meghajtója ugyanis egy Core 2 Q9000 négymagos mobil processzor, 2 GHz-es alapórajellel, 1066 MHz-es FSB-vel, 6 MB-os gyorsítótárral. Egy ilyen központi egység mellé természetesen a lehető legújabb lapkakészlet dukál, úgyhogy adja magát a PM45 Express és az ICH9M. A rendszermemória mennyisége és milyensége is naprakész, 4 GB 1066 MHz-es DDR3-at találunk a Lambóban, ennél fogva lehetővé válik a RAM-ok szinkronban történő hajtása a processzorral. A hordozható erőmű természetesen diszkrét MXM csatolós grafikus kártyával van felvértezve, mely egy GeForce GT 130M 1 GB saját GDDR3 memóriával. Ez ugyan nem rossz, de itt egy kicsit többet vártunk a VX5-től ezért a névért és árért. A GPU 55 nm-es, 32 darab árnyalóegységet tartalmaz, memóriabusza 128 bites, órajelei 625/1563/1400 MHz. A kártya DirectX 10, CUDA, PhysX és SLI kompatibilis.

A háttértárak tekintetében ismét nem kell szégyenkeznie, ugyanis összesen 1 TB merevlemez terület áll rendelkezésre a két darab 500 GB-os Seagate Momentusnak köszönhetően. Az optikai meghajtó sem piskóta, ugyan írni csak DVD-t tud, viszont olvasás szintjén a Blu-ray korongokkal is megbirkózik. A kommunikáció terén majdnem minden adott, jelen van a WiFi, a Blutetooth és a LAN, de egy ilyen kaliberű modellbe talán elvárnánk a HSDPA modult is, ez azonban nem került beépítésre. Egy fontos dologról még nem beszéltünk, ez pedig a kijelző. Az LCD képátlója 16,1 hüvelyk, felbontása 1920 × 1080 (FULL HD), képaránya a kornak megfelelően 16:9. Az alkalmazott panel típusa TN+film, minőségéről egy kicsit később.

Specifikáció:

 

CPU + lapkakészlet: Intel® Core™2 Quad Processor Q9000 : 2 GHz 1066 MHz, 6 MB L2 cache + Mobile Intel® PM45 Express Chipset + ICH9M
Operációs rendszer: Windows Vista Ultimate
Memória: 4 GB kétcsatornás DDR3 1066 MHz
Kijelző: 16.1" FULL HD (1920x1080) Color-Shine (Glare-type)
Grafika: NVIDIA® GeForce® GT 130M, with 1 GB GDDR3 VRAM
Merevlemez: 2 darab 2,5" 9,5 mm Seagate Momentus 5400.6 500 GB SATA (ST9500325AS)
Optikai meghajtó: 5.25" , 12,7 mm Blu-Ray DVD Combo
Kártyaolvasó: 8 in 1 card reader, SD,MMC, MS, MS-Pro, xD, Smart Media, mini SD w/ adapter, MS-Duo
Kamera: 2 megapixel
Fax/Modem/LAN/WLAN:

Intel® Wireless WiFi Link 5100 ABGN
Built-in Bluetooth V2.1 + EDR
10/100/1000 Base T

LED indikátorok:

Power-on/alvás
Akkutöltés/feltöltött/alacsony

HDD, ODD aktivitás
Caps / scroll / num lock
WiFi/BT állapot

Csatolók:

1 x mikrofon
1 x fejhallgató (S/PDIF)
1 x VGA port/Mini D-sub
1 x vonalbemenet
4 x USB 2.0 port
1 x RJ45 LAN
1 x HDMI
1 x Express card
1 x eSATA
1 x IEEE 1394

Gyorsbillentyűk:

Fn+F1 Alvás
Fn+F4 Böngésző
Fn+F5 Fényerő le
Fn+F6 Fényerő fel
Fn+F7 LCD be/ki

Fn+F9 Touchpad be/ki
Fn+F11 Hangerő le
Fn+F12 Hangerő up
Fn+Ins Numerikus billentyűzet be/ki
Fn+Del Scroll Lock be/ki

Fn+Space Power4gear profilváltás
Fn+C: Splendid
Fn+V: Kamera

Audio:

Beépített hangszórók és mikrofon

Billentyűzet: 19 mm teljes méretű, 88 gomb MS Windows funkcióbillentyűkkel
Akkumulátor: 6 cellás 4800 mAh
AC Adapter: Kimenet: 16 V DC, 4,7 A, 120 W
Bemenet: 100~240 V AC, 50/60 Hz univerzális
Méretek és tömeg: 39,4 × 27,4 × 4,80 cm (Szé. × Mé. × Ma.)
3,5 kg (akksival)
Biztonság: BIOS Booting / HDD felhasználói jelszó védelem és biztonsági zár
Kensington-zár
Kellékek: Optikai egér
Hordtáska
Szoftver: Norton Internet Security 2009, WinDVD8 BD
ASUS segédeszközök:

Asus Win flash for BIOS and Driver live Update
ASUS SmartLogon
ASUS Net 4 switch
Asus Power4Gear eXtreme
Asus Live Update
Asus NB Probe +
ASUS Data Security Management (ADSM)
Asus Wireless Console
ASUS Live Frame 3
ASUS Splendid
ASUS Hotkey
ASUS Exress Gate
Asus Screen Saver
eManual

Garancia és segítségnyújtás: 2 éves globális garancia
1 év az akkumulátorra
On-line problémamegoldás weben keresztül (BIOS,meghajtófrissítés)
OS (Microsoft Windows Vista) telepítés/törlés segítségnyújtás
Mellékelt szoftvere telepítés/törlés segítségnyújtás
ASUS szoftvertámogatás

 

 

 


Az előző oldalon már mindenki szembesülhetett azzal, hogy mekkora erő lakozik az ASUS Lamborghiniben. Ahogy egy csúcs kocsinak a tesztvezetés, úgy egy csúcs notinak a tesztprogram a próbája, hiszen használat közben derül ki valójában, mire képes nem mindennapi kincsünk.

A mérések körülményei:

A VX5 többféle teljesítményprofilt kínál a négymagos penrynhez. Alapórajele 266 MHz × 7,5, azaz 2000 MHz, akkumulátoros üzemmódban (battery mode) azonban a szorzó 6-ra csökken, tehát az órajel a kisebb fogyasztás érdekében 1600 MHz-re módosul. Office és Entertainment módban a CPU az eredeti recept szerint üzemel, a High Performance profilt aktiválva a szorzó viszont 8,5-re ugrik, emiatt az órajel 2261 MHz-re módosul. Az igazán brutális a TwinTurbo mód, ahol a 8,5 szorzó marad, a gép ennél a pontnál az FSB-hez nyúl hozzá, és egészen 292,5 MHz-ig növeli azt. Az eredmény 2486,2 MHz-es processzorórajel, mely majdnem 25%-os túlhajtás jelent a gyári értékhez képest. A teszteket végig TwinTurbo módban futtattuk.

A mérésekhez használt alkalmazások:

  • 3DMark06 1.1
  • 3DMark Vantage 1.1
  • Cinebench R10 x64
  • Everest 5.02.1750
  • POV-Ray 3.7 béta 34
  • SuperPI 1.5 mod XS
  • WinRAR 3.9 beta 5

A mérések eredményei:

 

Everest Queen:

15599

Everest Photoworxx:
13438
Everest ZLib:
56442 KB/s
Everest Julia:
8043
3DMark Vantage összpontszám:
P1808
3DMark Vantage CPU pontszám::
8850
3DMark06 1280×1024 noAAnoAF:
5194
3DMark06 1920×1080 noAAnoAF:
4015
Cinebench R10 64 bit 1 CPU/X CPU:
2902/9661
Cinebench R10 64 bit OpenGL:
3638
POV-Ray 64 bit 1 CPU/X CPU:
570,56/2008,14
Super Pi 1M/32M:
20,467s/19 m 10,34s
WinRar 3.9 beta 5 64 bit:
1642

 

 

Memóriával kapcsolatos műveletek (Everest Cache & Memory Benchmark):

 


Merevlemezzel kapcsolatos mérések (Everest Disk Benchmark):

Akkumulátoros üzemidő:

Az ASUS Lamborghini VX5 3,5 Kg-os tömegével egyáltalán nem mondható könnyű darabnak, a 6 cellás akkumulátor azonban nem kifejezetten nagy méretű. Ne felejtsük el, hogy a gépben egy négymagos processzor (TDP: 45 W), egy GeForce (TDP: 23 W), két merevlemez és egy Blu-ray meghajtó is dübörög, ráadásul a kijelző is nagy és nem LED háttérvilágítású, ennyi és ilyen erejű komponensek eredménye egy átlagon felüli fogyasztás, emiatt sejtettük hogy a több órás üzemidő víziójának hamar búcsút kell majd mondanunk. A gépen két féle mérést végeztünk, az elsőnél a Rambo 4 FULL HD-s DL DVD-s MKV-t helyeztük a meghajtóba, majd indítottuk el a lejátszóban. A hangerőt 50%-ra állítottuk be, a WiFi a mérések alatt végig be volt kapcsolva. Ilyen jellemzők mellett pedig a VX5 1 óra 2 percig bírta a kiképzést, tehát a filmet nem tudtuk végignézni rajta. Nem hozott jelentős javulást az sem, ha a FULL HD-s MKV anyagot (melynek lejátszása közben a DVD-s forrás miatt az optikai meghajtó is működésre volt kényszerítve) egy, a merevlemezen elhelyezett szokásos -- egy Rescue Me részt tartalmazó -- alacsony felbontású DivX anyagra cseréltük, ebben az esetben az akkumulátor 1 óra 14 percig volt képes működtetni a "versenyszemélygépjárművet". Ezen a pontot még volna hova fejlődnie a Reventón számítógépes másolatának, főleg annyi pénzért, amennyibe kerül, habár ismét fel kell hoznunk mentségére, hogy egy rendkívül erős konfigurációt kell ellátnia energiával.

Kijelző:

Az alkalmazott LCD-ről már elmondtuk, hogy TN+film paneles, és nem LED-es, hanem hagyományos háttérvilágítással rendelkezik, natív felbontása 1920 × 1080, tehát FULL HD. Az utóbbi jellemzőt kivéve néhányan bizonyára összeráncolják a szemöldöküket, de szerencsére azt mondhatjuk, erre nincs szükség - sőt! Az ASUS is tisztában volt azzal, hogy egy ennyire kuriózum termékbe nem rakhat akár mit, mi pedig használat közben meggyőződhettünk róla, hogy az első hallásra kedvezőtlen technológiák alkalmazásának ellenére is rendkívül -- már-már azoknak ellent mondóan -- szép képet tud produkálni a panel. Az oldalsó betekintési szögek egész jók, fentről és alulról nézve kissé drasztikusabb a változás, de még így is messze átlag feletti, úgyhogy a potenciális ASUS Lamborghini VX5 vevők lelkére kötnénk -- emiatt nem kell kihagyniuk a gépet!

 


Mi lehetne a véleményünk egy ilyen gép megismerése és kipróbálása után? Szeretnénk, ha a miénk lenne? - Igen! Képesek volnánk ennyit kifizetni érted? - Nem! Ez különböztet meg minket azoktól, akik meg fogják venni az ASUS Lamborghini VX5-t. A nagy többség szeretne egy ilyet masinát, hiszen ettől kicsit különleges, kicsit egyedi lehet, hiszen olyan dolog lenne a birtokában, amivel másnál ritkán találkozik össze az utcán. Manapság ki kapja fel a fejét egy netbook láttán? Lassan a fákon is az terem, a VX5 azonban teljesen más. Az a bor, amely a legfinomabb szőlőből és a leghozzáértőbb kezek munkájából született, noha nem tökéletes, dehát senki és semmi sem tökéletes. Az ASUS Lamborghini VX5-nek egyetlen küldetése van: meghódítani a gazdáját, és az élete részéve válni. Szerintünk ezt a célt -- ha már valaki megengedheti magának hogy megvegye -- könnyedén el fogja érni, hiszen szépségébe másodpercek alatt bele lehet szeretni, a belesűrített hardver pedig gyakorlatilag bármilyen feladatra alkalmassá teszi, legyen az irodai használat, mozizás vagy éppen egy kis játszogatás. Befejezésként nem szeretnénk minden egyes apró újdonságot elismételni, helyette inkább közzé teszünk egy videot, melyet eredetileg az első oldalra szántunk, aztán meggondoltuk magunkat, hiszen szinte minden izgalmas részletet elárult volna a Lambóról. Ide viszont tökéletesen alkalmas, segít felidézni azt a sok-sok apróságot, melyeknek összessége teszi utánozhatatlanul különlegessé a gépet, aminek gyakorlatilag ellenfele sincs a piacon, mivel az Acer Ferrari jelenleg más utakon szaggatja az aszfaltot. Ajánlani tudjuk annak, aki nem érzi meg a 700 000 Ft-os összeget, de mivel ez a halmaz kisebbik fele, ezért egy vastag és többször aláhúzott tetszett plecsnit tudunk odakalapálni az ASUS Lamborghini VX5 műszerfala mellé!

ASUS Lamborghini VX5

 

ASUS Lamborghini VX5*

699 900 FT*

 

*A kereskedelmi forgalomba kerülő modell egy ponton módosul a tesztben szereplő géphez képest, ez pedig a kijelző. A végleges változat nem 1920 × 1080, hanem 1366 × 768 felbontású panelt fog tartalmazni.

Cikkünkhöz fórumunkban-t szólhattok hozzá.

Az ASUS Lamborghini VX5 notebookot az ASUS-tól kaptuk meg egy próbakörre, köszönjük!

ATI Radeon HD 5870 - beköszönt a DirectX 11-es korszak

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Végre eljött ez a perc is... Amikor ezeket a sorokat írjuk, már az asztalunkon pihen az AMD legújabb üdvöskéje, az ATI Radeon HD 5870. Hosszú volt az út idáig, mely egészen 2007 tavaszáig, a HD 2900 XT-ig, pontosabban az R600-ig nyúlik vissza. Az AMD akkor elkezdett valamit, amiről akkor még nem tudhattuk, mi fog kisülni belőle. Akkoriban mindent elsöprő iramban dübörgött az NVIDIA G80-as gépezete, a GeForce-ok rettentően szép éveknek néztek elébe, a zöldek jó alapot gyártottak első DirectX 10 kompatibilis architektúrájukkal, amihez jelentősen nem is nagyon nyúltak hozzá, valójában még talán a mai napig sem.

ATI Radeon HD 2900 XT

Az AMD közben kiadta az R600-ra épülő 2900-es kártyákat, melyek a technológiát tekintve nem voltak elmaradva, sőt, azonban a jó elgondolásba a gyakorlat során még sok baki vegyült, a melegedés és a fogyasztás sem volt az új architektúra erénye, emellett teljesítményben sem tudták megközelíteni a GeForce-okat. Az AMD nem adta fel (hogy is tehette volna), tovább dolgozott a kijelölt úton és próbálta tökéletesíteni, fejleszteni szülöttét. Még ugyanabban az évben meg is érkeztek az új kártyák a karácsonyfa alá, az RV670-es magra alapozva megjelent a HD 3800-as sorozat, azaz a HD 3870 és 3850.

ATI Radeon HD 3850 és 3870

Szó sem volt arról, hogy az új ATI kártyák átvegyék a vezetést a csúcskategóriás GeForce-októl, ellenben minden fontosabb hibát igyekeztek megszüntetni és a gyengeségeket kijavítani, amit az R600-nál elkövettek. Ilyen tekintetben az új család mindenképpen sikeres volt, az AMD a HD 3800-as termékeket immáron 55 nm-en gyártotta (az NVIDIA jóval később tudott áttérni), ezzel és az egyéb fejlesztésekkel olcsón tudta elkészíteni termékeit, mely az árcédulán is megmutatkozott. Emellett a 3870 és a 3850 a világon elsőként voltak képesek kihasználni a DirectX 10.1-et, melynek előnyei akkor még nem, de napjainkra már egyértelműen megmutatkoznak, miközben az NVIDIA legyintett az egészre, hiszen a G92-es GeForce-ok továbbra is jól állták a sarat.

ATI Radeon HD 3870 X2

Akárhogy is, a HD 3000-res kártyákon már látszott, hogy az AMD jó úton halad, csökkent a fogyasztás és a hőtermelés, nőtt a teljesítmény, és versenyképes áron tudtak maradni a konkurencia azonos kategóriában szereplő megoldásaival szemben. A következő fontos időszak 2008 nyara volt, a pirosak ismét durrantottak, ami akkorát szólt, melyre talán kevesen számítottak. Bevezetésre kerültek a HD 4800-as sorozat kártyái, a HD 4870 és a HD 4850. Ekkorra már rengeteg tapasztalat volt a mérnökök kezében, az 55 nm-es gyártás bejáratottan, gondmentesen zajlott, így az AMD képes volt 800 darab árnyalóegységet belepréselni az RV770-be az RV670 320 darabjával szemben. Megdöbbentő volt az adat, éreztük, ez meg kell hogy mutatkozzon majd a teljesítményben is. A rengeteg tranzisztornak persze volt étvágya, így egy picit megint lehetett kritizálni a melegedést és a fogyasztást, ezekből a szempontokból a még mindig G92-re (aztán G92b 55 nm) épülő GeForce-ok jobbnak bizonyultak.

ATI Radeon HD 4890

A HD 4800-as kártyákkal azonban az ár mellett már a teljesítmény is fenyegető volt az NVIDIA-ra nézve, így többször korrekcióra kényszerült, elindultak az átnevezgetések, foltozgatások. A HD 4850 túl nagy falatnak bizonyult a 9800 GTX számára, így őt hamarosan követte a túlhajtott 9800 GTX+ -- felemás sikerrel, eközben a HD 4870 a már GT200-as magra épülő GTX 260-at püfölte keményen. Ott is szükség volt változtatásra, hamarosan jött a 192 helyett 216 árnyalóval dolgozó GTX 260, mely némileg csökkentette a távolságot a HD 4870-nel szemben. Természetesen a HD 4000-res széria is barátságban volt a DX10.1-el, így ahol lehetőség volt kihasználni azt, ott a GeForce-ok kezdtek erősen zavarba jönni, nem beszélve arról, hogy az újabb meghajtók kiadásával a Radeonok teljesítménye tovább növekedett. Lényeg a lényeg, a HD 4870 és a HD 4850 meghozta a várt sikert az AMD számára.

ATI Radeon HD 4870 X2

Az egymagos kártyák mellett már a HD 3000-res korszakban is elkezdődött a kétmagos kártyák életre keltése, de a HD 3870 X2 sosem ért el olyan sikereket, mint később a HD 4870 X2, amiben brutális teljesítmény lakozott. A 4870-et végül az órajelekben jócskán felturbózott 4890 váltotta, az új kártya tulajdonosai elkönyvelhettek még néhány százalék erőtöbbletet. Ez év tavaszára már arra is futotta, hogy az AMD belekóstoljon a 40 nm-es csíkszélességbe.

ATI Radeon HD 4770

Az RV740, azaz a HD 4770 egy középkategóriás kártya volt jellemzően viszonylag kis darabszámban gyártva, mely jó teljesítmény/ár mutatója mellett az AMD-nek is segítségére volt abban, hogy a TSMC-vel karöltve túllépjenek a 40 nm-es előállítás nehézségein. Látszólag minden összejött a pirosaknak, már csak egy valami hiányzott: a leggyorsabb videokártya cím, azaz az abszolút trónfosztás a teljesítményben. Vajon most jött el ez a pillanat, a HD 5870 megszületésével? Nos, cikkünkben erre keressük a választ...

ATI Radeon HD 5870


2009 ősz - megjelennek a Cypress kódnéven fejlesztett RV870-as magra épülő HD 5800-as kártyák, a HD 5870 és az 5850. Az AMD a világon elsőként jelentkezik teljes mértékben DirectX 11 kompatibilis termékekkel. A 40 nm-es gyártás nehézségei már a múlté, az új csúcskategóriás modellek ezen a csíkszélességen készülnek.

A várakozás óriási, egymást követik a találgatások, de a megjelenéskor minden egyértelművé válik, az adatok megint sokkolnak. Ha nagyon egyszerűen akarnánk fogalmazni, azt mondanánk, van egy jó képletünk a Cypressre: RV790 × 2 = RV 870. Ez persze közel sincs maradéktalanul így, de néhány fontosabb jellemzőre bizony érvényes. A 40 nm-es RV870 GPU alapterülete 334 m2, a nem éppen apró magba 1600 darab(!) árnyalót volt képes belesűríteni az AMD, ezzel párhuzamosan a textúrázóegységek száma immár 80, a ROP-oké pedig 32.

Forrás: TechpowerUp

Minden érték a duplája annak, mint amit az RV770, illetve az RV790 tartalmazott. Azért említettük inkább a HD 4890-et, mert a HD 5870 gyári magórajele is 850 MHz, csakúgy mint az előbb említett modellé. Az egyetlen fontos terület, ahol a duplázás nem sikerült a memóriabusz területén keresendő, mely a HD 5800-as sorozat esetében is "csak" 256 bites hubvezérelt memóriacsatoló. Hogy a GPU memóriaéhségét ki tudják szolgálni, a valaha alkalmazott leggyorsabb GDDR5 lapkákat társították a HD 5870-hez, melyek 4800 MHz-en járnak, így vált elérhetővé a 153,6 GB/s-os sávszélesség.

Az AMD szerint a Radeon HD 5870 a világ legjobb hatásfokkal üzemelő videokártyája, ezt egy grafikonnal is prezentálták GFLOPS/WATT és GFLOPS/mm2 viszonylatban. Azt már sejthetitek, hogy a teljesítménnyel túl nagy gond nem lesz, de egészen konkrét értékek nélkül azt is elárulhatjuk, hogy az RV870 valóban kimagasló hatásfokkal üzemel, a HD 5870 fogyasztása csökkent, kevesebb hőt termel is kisebb zajt csap, mint az előző széria, úgyhogy az AMD nem beszél mellé a témával kapcsolatban.

ATI Eyefinity Technology

Az új Radeon támogatja az AMD vadonat új, multi-kijelzős technológiáját, az Eyefinity-t. A rendszer gyakorlatilag több megjelenítő összekapcsolását teszi lehetővé olyan formában, hogy a műveletet követően a rendszer a képernyőkből felépített tömböt egy felületként kezeli, ami egy extrém magas felbontású hatalmas monitort eredményez.

Egy átlagos HD 5870-re maximum három darab panel köthető (kettő a két darab DVI-ra és egy a Displayportra), de egy speciális kiadással ez a szám hatra is növelhető. Ez még mindig nem a csúcs! Amennyiben többkártyás rendszert készítünk, a rendszerbe építhető képernyők száma is nő, a legelvetemültebbek egy Quad CrossFireX rendszerben akár 24(!) darab monitort is összekapcsolhatnak, ha négy darab hat panelt kezelni képes HD 5870-et fognak közös munkára. A technológia megítélése szubjektív, bizonyára ad egy különleges érzést, amikor három vagy netán hat LCD-n toljuk kedvenc játékunkat, de szerintünk a monitorok keretei miatt az illesztési pontoknál még nagy holt terek vannak, amik kicsit visszavesznek az élményből. Tudja ezt az AMD is, felröppentek olyan pletykák, mely szerint a pirosak együttműködnek a Samsunggal, hogy olyan LCD monitorokat fejlesszenek ki, melyek a lehető legvékonyabb kávával rendelkezzenek.

Variációk Eyefinity rendszerek kiépítésére:

DirectX 11

DirectX történelmi áttekintés (AMD-ATI)

A Microsoft rengeteg újítást és teljesítménynövelő funkciót épített be az új API-ba, melyek közül kiemelendő a Compute Shader és a tesszellátor. Előbbi segítségével lehetővé válik a grafikus kártyák hihetetlen erejének kihasználása a mindennapos alkalmazásokban is, magyarán megvalósítható a GPU-alapú gyorsítás az Radeon kártyákon is, az NVIDIA CUDA-hoz hasonlóan. A Compute shader megkérdőjelezhetetlen előnye utóbbival szemben, hogy -- mivel a DirectX 11 része -- egy teljesen nyílt platform, míg a CUDA az NVIDIA saját szüleménye. A DirectX 11 az első olyan DirectX verzió, amely már a többszálú adatfeldolgozást is támogatja, az adott műveletek, parancsok már nem csak egy processzormagon tudnak végrehajtódni. További jó hír, hogy ez a fejlesztés a régebbi, DirectX10-es kártyákon is elérhető lesz, amennyiben eszközöljük a szükséges frissítést. A többszálú adatfeldolgozás azonban elsősorban a DirectX 11-hez illeszkedik, tehát a régebbi vezérlőkön nem képes olyan hatásfokkal dolgozni, mint egy DX11-es kártya esetén.

DirectX 11 hardveres tesszelláció

Annak idején a DirectX 10 nem volt könnyű helyzetben, ugyanis csak Vista operációs rendszer alatt volt elérhető, Windows XP-vel nem lehetett használni. A Vistát azonban felemás fogadtatás érte, sokan nem mertek vagy nem akartak váltani, inkább maradtak a jó öreg és jól bevált XP-nél, ezzel viszont a DX9-nél is. A DX10 nem volt visszafelé kompatibilis a régebbi API-val, amely óriási problémát jelentett, hiszen a programozóknak, fejlesztőknek mindkét rendszerre dolgozni kellett. A DirectX 11 most nagyban változtat ezen, és gyakorlatilag teljes kompatibilitást biztosít egészen a legelső DirectX 9-ig, mindezt hat féle futtathatósági módban, mely a program indításakor automatikusan kerül kiválasztásra attól függően, hogy milyen hardverekkel rendelkezünk a gépünkben.

DirectX 11 Compute shader (NVIDIA)

A DirectX 11 első hallásra egy igazi ajándék, rengeteg örömteli újítással, hogy ezek előnyei mindennapjainkban mennyire fognak megjelenni, azt majd a idő dönti el, meg persze a fejlesztők. Ami biztos: a Windows 7 már itt van, a HD 5870 itt van, úgyhogy a DirectX 11 él és működik -- egyelőre csak Radeon kártyákon.

DIRT 2 PC DirectX 11 bemutató

Radeon HD 5870 egyéb jellemzői, alkalmazott és támogatott technológiák, áttekintés:

  • 1 GB GDDR5 memória
  • ATI Eyefinity technológia 6 kijelző támogatással
  • ATI Stream technológia
  • DirectCompute 5.0 és OpenCL támogatás
  • Accelerated Video Transcoding (AVT)
  • DirectX 11 és korábbi verziók támogatása
  • OpenGL 3.1 támogatása
  • ATI CrossFireX multi-GPU rendszerek támogatása
  • ATI Avivo HD video és kijelző technológia
  • Dinamikus energiagazdálkodási menedzsment az ATI PowerPlay technológiával
  • PCI Express 2.0 támogatás

Most már az elméletet tudjuk, lássuk a gyakorlatot. Az már elsőre kijelenthető, hogy a kártya külseje alapvetően megváltozott a HD 4870-hez, illetve a HD 4890-hez képest. A HD 5870 nyomtatott áramköre legalább 3 cm-rel hosszabb, színe pirosról feketére változott. A ventilátoron szemre nem sokat módosítottak, talán az alsó lemezből kivájt lyukak formája nyúlt meg egy kicsit az új Radeonon.

A hűtés alakja viszont totálisan elértő, a mérnökök teljesen befedték a kártyát, így az egész egy hatalmas téglának tűnik, szemben a HD 4870/4890 lekerekített vonalaival. A fekete burkolatnak középen tengelyt ad egy piros csík, mely egészen a VGA faráig húzódik, ahova két szellőzőnyílást helyeztek. Az 5870 kicsit olyan, mint egy áramvonalas sportkocsi, hátul két darab hatalmas sportkipufogóval. A felső él is kapott egy piros betétet ATI Radeon felirattal, elöl néhány szellőzőráccsal és a CrossFireX csatlakozókkal.

A NYÁK hátoldala is teljesen be lett burkolva, a fekete műanyagból csak a rögzítőkeret által közrefogott terület látszik ki. A kibővült kimenetkínálatnak köszönhetően megváltozott az előlap is. A rács már csak a lemez hosszának a feléig nyúlik be, alatta megjelent a DisplayPort és a natív HDMI is, jobboldalt pedig a két darab DVI figyel. Örömteli változások.

A nálunk vendégeskedő HD 5870 a GIGABYTE-tól érkezett, ez azonban semmilyen eltérést nem jelent a gyári Radeonhoz képest, ugyanis legjobb tudomásunk szerint az összes jelenleg forgalomban lévő termék referenciamodell márkától függetlenül, csupán a doboz tartalma és a matrica lehet elértő. Néhány csoportképpel megpróbáljuk bemutatni a GeForce-ok és a Radeonok közötti méretkülönbséget (ez egyébként a HD 4890 kivételével nem nagyon van), illetve az előlapok, és az azokon alkalmazott kimenetek közti eltéréseket.

Befejezésül vizsgáljuk meg, mire számíthatunk, ha a GIGABYTE HD 5870-ét választjuk! A doboz nem túl nagy méretű, kellemes, fényes grafikát kapott, a legfontosabb tudnivalók és technológiák ismertetése ott van a hátoldalon. A kártya mellett a szokásos tartozékokat kapjuk kézhez: használati útmutató, telepítőlemez, CrossFire híd, DVI-Dsub átalakító, két darab molex-PCI Express táp átalakító.


Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

  • Alaplapok:
    • GIGABYTE GA-X58-UD4P (BIOS: F8)
  • Processzorok:
    • Intel Core i7 920 2,66 GHz @ 3,8 GHz (200×19)
  • Processzorhűtők:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memóriák:
    • GeiL EVO ONE DDR3 1800 MHz @ 1600 MHz 8-8-8-28 3 × 1 GB 1.65 V
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Videokártyák:
    • GeForce GTX 285 2048 MB (GIGABYTE GV-N285OC-2GI)
    • GeForce GTX 295 1896 MB (ASUS ENGTX295 TOP)
    • ASUS MARS 4096 MB
    • ATI Radeon HD 4890 1024 MB (ASUS EAH4890)
    • ATI Radeon HD 4870 X2 2048 MB (ASUS EAH4870X2)
    • ATI Radeon HD 5870 1024 MB (GIGABYTE GV-R587D5-1GD-B)
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit HUN
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • NVIDIA GeForce 191.07 WHQL x64
    • ATI Catalyst 8.66 RC7
  • Megjelenítő: ASUS TV Monitor 22TE1 (22", 1920×1080)

Grafikus meghajtóprogramok alkalmazása:

Mielőtt ismertetnénk a tesztek eredményeit, tisztáznunk kell, hogyan végeztük el azokat. A szintetikus mérések esetén (3DMark06, 3DMark Vantage, FurMark, Cinebench) sem a GeForce driver, sem a Catalyst beállításait nem piszkáltunk, minden a gyári konfiguráció szerint futott. A szintetikus mérések után a játékokhoz azonban mindkét meghajtó esetén manuálisan bekapcsoltuk a 16×-os anizotropikus szűrést, hiszen számos alkalmazás esetén a programból erre nincs lehetőség, e nélkül viszont nevetséges kihívást jelentett volna az adott játék ezeknek a kártyáknak.

Videokártyák, fogyasztás, melegedés, zaj:

A cikk minden résztvevőjét alávetettük fogyasztási, melegedési és ventilátor fordulatszámát figyelő teszteknek. A kártyák étvágyát egy wattmérővel vizslattuk úgy, hogy terheletlen fogyasztásnak a Windows alatt nyugalmi állapotban mutatott értékét jegyeztük fel, terhelésre pedig a 3DMark Vantage második grafikus tesztjét, a New Calico-t használtuk. Mindkét állapotban igyekeztünk egy hozzávetőleges átlagot képezni a látott adatokból. A melegedést és a fordulatszámot az MSI Afterburner beépített monitorozó alkalmazásával rögzítettük, de kéretik szem előtt tartani, hogy a mezőny egy része nem gyári hűtőmegoldást használt.

A kapott fogyasztási értékeink:

A értékek alapján egyértelmű, hogy az AMD mérnökei egészen kiváló munkát végeztek, mind a konkurencia, mind a saját előző generációhoz képest. Szinte hihetetlen, hogy az 1600 darab stream processzor és az az erő amiről majd nemsokára Ti is meggyőződhettek beéri ennyivel. 2D-s üzemmódban 20 W-tal eszik kevesebbet a második helyezett GTX 285-nél, míg a HD 4890-nél ez a szám majdnem 40 W. Terhelés alatt is abszolút győztese ennek a versenyszámnak, itt a GTX 285-höz képest 32 W, míg az elődmodellel szemben 22 W az előnye. Összességében a témát illetően azt lehet elmondani: A Radeon HD 5870 fogyasztásból 5-ös! -- Méghozzá csillaggal.

GeForce GTX 285 2048 MB (GIGABYTE GV-N285OC-2GI):

Tesztünkhöz a legerősebb egymagos GeForce-ból egy 2 GB memóriával szerelt GIGABYTE példányt sikerült beszerezni, melyért külön köszönet illeti Captain Protont, aki saját kártyáját bocsátotta rendelkezésre a méréseinkhez. Ez a változat ráadásul egy OC darab, tehát gyárilag megnövelt órajelekkel rendelkezik, mi viszont ezeket a teljes tesztidőszakra visszaállítottuk a NVIDIA ajánlásainak megfelelően. A GIGABYTE kártyáján gyári hűtés teszi a dolgát, viszont Ultra Durable VGA-ról van szó.

GeForce GTX 295 1896 MB (ASUS ENGTX295 TOP):

Az ASUS kétmagos GeForce-a már az új generáció képviselője, tehát egy NYÁK-ra épülő GT200b lapkákról beszélhetünk. Az ASUS ENGTX295 TOP az előző kártyához hasonlóan gyárilag megnövelt frekvenciával dolgozik, de mi ebben az esetben is a szokásos alapórajelekkel használtuk mindaddig, amíg teendői voltak a tesztkonfigban.

ASUS MARS 4096 MB:

A világ jelenlegi legerősebb GeForce-át bemutattuk a HOC TV első adásában, melynek felvételéről felidézhetitek eme szörnyeteg jellemvonásait. Ehhez a kártyához nem nyúltunk hozzá, minden a gyári beállításokkal futott. Mivel nem hivatalos GeForce modell, csupán érdekesség képpen került bele a cikkbe, ezért nem tekintjük hivatalos összehasonlítási alapnak.

ATI Radeon HD 4890 1024 MB (ASUS EAH4890):

Ez a HD 4890 gyári órajelen futott, hűtése viszont egy egyedi vertikális kétventilátoros megoldás, így a hőmérsékleti adatok és a ventilátor fordulatszámának tanulmányozásánál ezt fontos szem előtt tartani.

ATI Radeon HD 4870 X2 2048 MB (ASUS EAH4870X2):

Egy újabb ASUS modell, és ismét eltér a szokványostól, mégpedig ugyanazon a ponton ahol a HD 4890, tehát a hűtés tekintetében. Órajeleket tekintve nincsen módosítva, viszont a hűtés egy igen speciális és csendes, első ránézésre alubordás, háromventilátoros darab.

ATI Radeon HD 5870 1024 MB (GIGABYTE GV-R587D5-1GD-B):

És a várva várt HD 5870, egyenesen a GIGABYTE-tól! Természetesen egy minden porcikájáig gyári modellről van szó, gyakorlatilag csak a matrica különbözteti meg a többitől.

Méréshez használt programok, mérőalkalmazások, játékprogramok:

  • 3DMark06 1.1
  • 3DMark Vantage 1.1
  • Everest 5.30.1900
  • CPU-Z 1.5.2.2 X64
  • FurMark 1.7.0
  • Afterburner 1.1.0
  • Cinebench R10 x64
  • GPU-Z 0.3.5
  • FRAPS 2.9.9
  • FRAMEBUFFER Crysis Warhead Benchmarking Tool 0.33
  • S.T.A.L.K.E.R.: Clear Sky Benchmark 1.5.08
  • S.T.A.L.K.E.R.: Clear Sky 1.5.10
  • Devil May Cry 4
  • Resident Evil 5
  • World in Conflict v10.10 b34
  • Crysis Warhead 1.1
  • Far Cry 2 v1.01
  • Tom Clancy's H.A.W.X. 1.02
  • Need for Speed SHIFT
  • Batman: Arkham Asylum 1.1
  • Battleforge 1.1


Tesztmaratonunkat a szokásos módon, azaz a szintetikus mérőprogramokkal kezdenénk. Sokszor mondtuk már hogy a 3DMark06 elérte a nyugdíjkorhatárt, mely valóban így is van, de mégsem vettük ki a listából. Nem azért, hogy ezekből a pontszámokból messzemenő következtetéseket vonjunk lenne, hanem ezért, mert a felhasználók körében még ma is élő és használt alkalmazásról van szó, tehát a tesztben szereplő ellenfelek mellett saját kártyánkkal is van lehetőségünk összevetni a Radeon HD 5870-et.

A teszteket kétféle felbontáson végeztük, a megszokott 1280×1024 mellett a monitor natív, 1920×1080-as használtuk, az első esetben látványjavítok nélkül, másodszorra azok bekapcsolásával. A GeForce GTX 285-ről és a HD 4890-ről nem is nagyon érdemes beszélni, mert köszönő viszonyban sincsenek az 5870-nel, az új vasgyúróval csak a két GPU-t tartalmazó megoldások tudják felvenni a versenyt. Élsimítás és szűrés nélkül a HD 5870 -- ha nem is sokkal -- a GTX 295-öt és a HD 4870 X2-t is leveri, csupán az ASUS MARS képes lenyomni, de róla tudjuk, hogy gyakorlatilag nem tekinthető hivatalos GeForce modellnek, csupán érdekességképpen szerepeltetjük a cikkben. Látványjavítokkal az új ATI gyakorlatilag a HD 4870 X2-vel egy szinten teljesít.

Következzen a már naprakészebb FutureMark mérőprogram, a 3DMark Vantage! A Performance profil mellett csak a High-t tudtuk ráerőszakolni a rendszerre, ugyanis az Xtreme profil futtatásához 1920×1200-as felbontást követel meg a program, mi pedig a natív FULL HD-s monitorral nem tudtuk teljesíteni ezt a feltételt. Sebaj, High módban is meg-megtörlik a homlokukat a vezérlők, ahol a PhysX miatt természetesen a GeForce-ok előnyben vannak. A HD 5870 produkciója így mégjobban felértékelődik, az egymagos kártyák mellett a 4870 X2-t is elsöpri, a High profilnál "az egyenesekben" pedig már feltűnik előtte a GeForce GTX 295 is.

Plusz információként bevetettük a FurMarkot is, melyet benchmark módban futtattunk, 1920×1080-as felbontásban 8×-os élsimítással. Úgy tűnik, a program nem nagyon törődik a kétmagos kártyák második GPU-jával, és inkább GeForce párti, ennek megfelelően a GTX 285 nyeri ezt a számot, az 5870 Radeonokhoz képesti szereplése azonban egy újabb intő jel a későbbiekre nézve.

Gyorsan elindítottuk a Cinebenchet is, amelynek standard OpenGL modulját futtattuk. A két GPU-s megoldások itt sem remekeltek, a három GeForce gyakorlatilag egy szintet mutatott, a Radeonok elléptek, a HD 5870 pedig gyakorlatilag azonos pontszámot nyomott a HD 4890-nel. Na ilyen se lesz többet!


Jön a dolog érdekesebb része, áttérünk a játékokra. A Crysis már picit lecsengett, de még mindig örök téma, a kártyákat a Warheaddel eresztettük egymásnak.

Csakúgy mint az ezt megelőző VGA cikkeinkben, most is a FRAMEBUFFER mérőalkalmazását vettük elő. A méréseket (a többi játéknál is) a két legelterjedtebb felbontáson (a 20-24"-os LCD-k általában 1680×1050-es vagy 1920×1080-as felbontással rendelkeznek) végeztük, a FULL HD-nál nagyobbat használók szerintünk viszonylag kevesen vannak, aki meg 1280×1024-es megjelenítőhöz vásárol ilyen kártyákat, annak lehet hogy érdemes átgondolni az életét. Hogy a VGA-kat még nagyobb kihívás elé állítsuk, mindkét esetben be volt kapcsolva a 8×-os élsimítás. Az 5870 nem jött zavarba a Warheadtől amiatt hogy köztudottan GeForce-ot preferáló játékról van szó, nemcsak a 4890-et, hanem az X2-t is ellentmondást nem tűrően gyűrte le, viszont az imént említett tény miatt az NVIDIA kártyák közül "csak" a GTX 285-öt tudta megfogni, illetve inkább elérni.

A Far Cry 2-t sokan a Crysis ellenfeleként tartják számon, a Dunia motor grafikája valóban versenyképes a CryEngine 2-vel szemben. A HD 5870 durva vérengzésbe kezdett, a régebbi Radeonok nem ellenfelei, és mivel a GTX 295 valamiért gyengélkedett, az ASUS MARS-ot leszámítva (ami egyébként halkan megjegyezve ugyancsak brutálisat csinált) magabiztosan verte a mezőnyt.

A S.T.A.L.K.E.R.: Clear Sky azon kevés játékok egyike, melyek támogatják a DirectX 10.1-et, így a Radeonok képesek voltak kihasználni ezt az erényüket. A HD 4890 ennek köszönhetően a GTX 285-tel van pariban, a HD 5870 pedig veri az X2-t, míg a GTX 295-tel FPS-re azonos eredményeket produkált, ez bizony nem akármi.


A sort a HAWX-szal folytatjuk, mely a Clear Skyhoz hasonlóan képes DirectX 10.1 módban futni, ezért borítékolható volt a Radeonok jó szereplése.

Azt kaptuk amit vártunk, a HD 4890 épphogy csak lemarad a GTX 285-től, a 4870 X2-nek pedig még az ASUS MARS-ot is sikerül levernie. Főszereplőnk, a HD 5870 sem szerénykedik, a kisebbik felbontáson kettő, a nagyobbikon pedig mindössze egy FSP-sel marad el a GeForce GTX 295-től.

A Resident Evil 5 egy új játék a repertoárunkban, készítője a Devil May Cry 4-ről már ismert CAPCOM, így a beépített sebességmérője is hasonló ahhoz, amit a DMC4-ben láthatunk. A tesztet "Fixed" módban futtattuk, így az Area 1 helyszín fut a mérés közben. Ismét kiválóan mentek a Radeonok, a HD 5870-nek ezúttal nem volt esélye az X2 ellen (aki még a MARS-ot is magabiztosan verte), de FULL HD felbontáson bár megelőznie nem, befogni ismét sikerül neki a GTX 295-öt.

Ha már CAPCOM, jöhet a Devil May Cry 4! A tesztben négy demo fut le különböző helyszíneken, ennek köszönhetően elég vegyesen teljesítettek a GeForce-ok és a Radeonok, hol ezek, hol azok magabiztosabbak. Mi a HD 5870-re fókuszálunk, aki kétmagos elődjével ebben a számban sem tudja tartani a lépést, viszont lemaradása átlagban nem jelentős, és a Demo 3-ban képes volt megverni mindkét kétmagos GeForce-ot.


Harmadik játékos oldalunkat kezdjük az új Need for Speeddel, ami semmiképp sem nevezhető egy jól optimalizált játéknak, viszont PC-s körökben is rendkívül népszerű, így nem hagyhattuk ki őt a mezőnyből.

Mivel nem tartalmaz beépített mérőmodult, így a FRAPS-et hívtuk segítségül. A mérés alatt a Dakota National pályán tettünk meg egy kört, amennyire lehetett, ugyanazon a nyomvonalon haladva. Az eredmények azt mutatják, hogy ez a játék bizony a GeForce-okat kedveli, a HD 5870 teljesítménye mégis figyelemreméltó, mivel a HD 4870 X2-t utcahosszal veri, és egyedül ő képes közel férkőzni a GTX 285-höz. A duál-GPU-s NVIDIA kártyák más dimenzióban autóznak, esetünkben jól működhetett az SLI profil, míg valószínűleg az X2-nek gondjai lehettek ilyen téren.

A Battleforge tesztünk egyetlen olyan játéka, mely némileg képes kihasználni a DirectX 11-et, és ez bizony már a lefutás előtt megalapozta a HD 5870 győzelmi esélyeit. A csak DX10-et támogató GTX 285 hamar elfárad és a mezőny végén kullog, a régebbi, DX10.1 kompatibilis Radeonok jól mennek, 1920×1080-on a HD 4890 majdnem eléri a GTX 295-öt, a HD 4870 X2 azonos FPS-t sajtol ki magából az ASUS MARS-sal, a leghatározottabb viszont az 5870, aki mindkét felbontáson az egész mezőnyt lenyomja, beleértve a MARS-ot is!

Utolsóként egy veterán DX10-es játék, a World in Conflict szerepel. Róla tudtuk, hogy inkább NVIDIA párti, és ez az idő múlásával sem nagyon változott meg. A 4890 hajtja a sereget, az 5870-et szorosan az X2 nyomában van, eközben legalább a GTX 285-öt sikerül lenyomnia. A kétmagos GeForce-ok elérhetetlennek tűnnek.


Utolsó grafikonokkal tűzdelt oldalunkat kizárólag a Batman: Arkham Asylum tölti ki, mivel rengeteg variációban lehet futtatni. Elsősorban azért, mert ez a frissnek mondható játék képes kihasználni a PhysX-et, az élsimítást viszont a programból csak NVIDIA kártyákon engedi állítani, ATI VGA-k esetén ezt a meghajtóból kell eszközölnünk, magyarán a Radeonok duplán is hátrányból indulnak.

Első körben vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor se a PhysX, se az élsimítás nincs bekapcsolva. Az eredmény egyértelmű, a Radeonok gálafocit játszanak. Most az SLI profillal lehetett gubanc (mintha egyáltalán nem működött volna a második GPU), ugyanis a GTX 295 és a MARS esetén sem skálázódott megfelelően a dolog, a GTX 285 mindkettőnél gyorsabb, összességében a GeForce-okat majdnem a HD 4890 is beéri. A 4870 X2 viszont virul, nem is lehet megfogni, de az 5870-et is nagyot megy, ők ketten állva hagyják a középpályát.

Második variációnkban a PhysX-et még mindig nem kapcsoltuk be, viszont 8×-os élsimítással futtattuk a Batmant. A már említett hátrány miatt fordul is a kocka, a HD 5870-nek alulmarad a GTX 285-tel szemben, az X2 ereje viszont kitart, és megőrzi vezető helyét.

A további két mérésben bekapcsoltuk a PhysX-et (High profil), amely egyet jelentett azzal, hogy az ATI kártyák itt már csak vergődni tudnak. A kétmagos GeForce-ok feltámadtak (lehetséges hogy a PhysX számításokat bízta a második GPU-kra a játék), az élsimítás bekapcsolása mit sem számított, csupán néhány százalékot csökkent az NVIDIA GPU-k ereje. A grafikonokból jól látszik az is, miért promótálja az NVIDIA annyira a Batmant, a PhysX-es eredményekkel jól tudja demonstrálni saját technológiájának erényeit.


Huhh, immár cikkünk tízedik oldalát kezdjük meg, vélhetően mostanra már Ti is kifáradtatok, mi mindenképp! Utolsó oldalunk célja az eredmények, tapasztalatok összegzése. Örülünk, mert szerencsére most az ATI Radeon HD 5870 nem állít nehéz feladat elé. Az AMD kiváló munkát végzett, hiszen egy olyan csúcskártyát sikerült megalkotnia, amely -- szakítva az eddigi rossz szokásokkal -- kevesebbet fogyaszt elődjénél (és általánosságban a konkurenciánál is), és mivel kevesebbet fűt el, kevésbé melegszik. Ha pedig valami kevésbé melegszik, azt könnyebb hűteni. Így fordulhatott elő, hogy nem csak fogyasztásban, hanem zajszintben is előre tudott lépni az új egymagos csúcsmodell. Ha csak ennyit tudnánk, már elismerően bólogathatnánk az AMD mérnökeire, de az ezekhez a kedvező változásokhoz társuló hatalmas teljesítménypotenciál teszi igazán brutálissá a HD 5870-et.

Nézzük előbb a családon belül kialakult erőviszonyokat! Természetesen a HD 4890 sehol sem veszélyeztetni az új királyt, a régi harcos felett eljárt az idő, és hamarosan nyugdíjba vonul. Az egyetlen belső reális ellenfél a HD 4870 X2, a harc nagyon szoros, ugyanis a tíz játékból ötször az 5870, ötször pedig a 4870 X2 tudott nyerni. Persze ez is csak elmélkedés, hiszen a 4870 X2 a 4890-hez hasonlóan nem lesz már hosszú életű, ráadásul az 5870 mellett szól a fejlettebb technológia, a DX11 támogatás, no meg persze az, hogy egy GPU-val tudja azt, amit az ellenfél kettővel. Nézzük, hogyan változott meg a felállás az NVIDIA kártyáival szemben! A videokártyák teljesítménye sokszor nagy mértékben alkalmazásfüggő, de eddig azt mondhattuk, a GeForce GTX 285-tel az NVIDIA jelenleg tartja a leggyorsabb egymagos, míg a GTX 295-tel a leggyorsabb kétmagos kártya címet. Előbbi most végérvényesen megváltozott, ugyanis a GTX 285 a tíz címből mindössze egyszer tudott gyorsabb lenni a HD 5870-nél, ám legtöbbször teljesen esélytelen vele szemben, és akkor még nem is említettük a fejlettebb gyártástechnológiát, a DX11-et és a kedvezőbb fogyasztást.

Az 5870 GeForce fronton valójában a GTX 295-tel küzd (Az ASUS MARS csak érdekességként szerepel a cikkben, nem hivatalos kártya, ezért a hivatalos összehasonlításban nem kaphat szerepet), de a 40 nm, a DX11 és a kisebb étvágy miatt eleve előnyből indul. A nálunk szerepeltetett tíz játékból háromszor nyer, kétszer döntetlent ér el, ötször pedig veszít a GTX 295-tel szemben, de a különbség sokszor mindkét részről igen csekély. A Radeon HD 5870 94-100 ezer Ft környékén vihető haza a kiskerekből, a GTX 295 ettől általában néhány ezressel drágább, de nem jelentősen. Az NVIDIA szimpatizánsok továbbra sem járnak rosszul a GTX 295-tel, de ha valaki nem részrehajló, illetve az AMD kártyáit preferálja, hosszútávon jobb befektetést csinál az ATI új csúcskártyájával, mert ha teljesítmény terén nem is hozható ki egyértelmű győztesnek, egyéb jellemzői alapján (fogyasztás, technológiák) sokkal inkább ő tekinthető olyan terméknek, amely a jövőben is meg fogja állni a helyét! Ára most még a legtöbb magyar ember számára megfizethetetlen, ez a jövőben bizonyos mértékben biztosan mérséklődni fog ahogy kicsit elmúlik az újdonság ereje, de vélhetően a HD 5850 lesz az a kártya, amit itthon nagyobb példányszámban tud majd értékesíteni az AMD a HD 5800-as sorozatból.

Az NVIDIA továbbra is bajban van, de legalább már tudjuk, mire készül. Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a Fermi architektúrára épülő GT300 sem lesz elegendő a HD 5870 ellen, de ha mégis, akkor az AMD egyből válaszolhat egy 5890-nel, és ne felejtsük el az 5870 X2 érkezését sem, amivel a cég a most elnyert leggyorsabb egymagos kártya cím mellett meg fogja kaparintani a világ leggyorsabb kártyája címet is. Mi nem akarunk jóslatokba bocsátkozni a jövőt illetően, kíváncsian várjuk az új GeForce-okat is, bár érkezésük jelen pillanatban még elég távolinak tűnik. Egy biztos, az előny most már teljesítmény szempontjából is egyértelműen az AMD kezében van, a Radeon HD 5870 gyors, hűvös és halk, így aki megengedheti magának, annak mindenképpen ajánlott!

ATI Radeon HD 5870


Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

A GIGABYTE HD 5870-et és a GIGABYTE GTX 285-öt a GIGABYTE-tól kaptuk, az ASUS MARS videokártyát az ASUS, az ASUS GTX 295, ASUS HD 4890 és ASUS HD 4870 X2 kártyákat a Computer Emporium biztosította a számunkra, köszönjük!

Pintér Gábor (gabi123)

Full HD monitor és TV egyben – ASUS T1 sorozat

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

Néhány évvel ezelőtt a boltok polcain külön rekeszt kaptak az LCD TV-k és az LCD monitorok. Napjainkra ezek a készülékek erősen összemosódni látszanak. Igaz, fellelhetünk még TV funkció nélküli kijelzőket, ám egyre gyakrabban találkozhatunk olyan termékekkel, melyek TV-tunert is tartalmaznak.

Ezek a kijelzők méretükből kifolyólag is elmennek televíziónak, hiszen például az ASUS T1 sorozatnál a kisebb 22-, míg a nagyobb 24 colos. Pontosabban ennél kicsit kisebbek, de erre még később kitérünk. A határok tehát szép lassan elmosódnak, így ma már egyáltalán nem számít ritkaságnak, ha a munka után egy mozdulattal átkapcsolunk egy foci meccsre.

Ezeknek a kijelzőknek így egyre több feltételnek kell megfelelni mind hang, mind kép tekintetében. Igazán akkor mondhatjuk, hogy egy kijelző modern, ha ráköthetjük számítógépünket, nézhetünk rajta TV-t, és ha van akkor a konzolunk képét is kiakaszthatjuk. Ez a rengeteg funkció összetett működést, és sok csatlakozót jelent, így egyáltalán nem kell meglepődnünk rajta, ha a hátlapot böngészve ráakadunk egy digitális hangkimenetre vagy egy HDMI aljzatra.

Nem csoda, hogy napjainkban ezek a kombinált kijelzők egyre jobban terjednek. Persze ebben az is szerepet játszik, hogy a tunerek és a panelek is fejlődnek, az előállítuk is egyre olcsóbb, a tunerek mérete egyre csökken, eközben a kijelzők mérete folyamatosan növekszik, így lassan bűn lenne kihagyni egy-egy formásabb otthoni kijelzőből a teljes HD felbontás vagy a TV-nézés lehetőségét. Ám a gyártók érdeklődését az új technológiák bevezetése iránt sok esetben az igények szülik. Arra pedig, hogy készülékeink egyre kompaktabbak legyenek, egyre több funkcióra lehessen őket használni van igény, hiszen ahogy látjuk majd, az idősebb korosztály a számítógép kijelzőjén túl hozzájut egy második vagy harmadik TV-hez is a lakásban, ahova apuka visszavonulhat bokszot nézni, ha anyuka a kedvenc sorozatával és a nagytévével magára zárta a nappali ajtáját, vagy lehet persze fordítva is -- és ez a jobbik eset :) --, amikor apuka maradt a nagytévé mellett és anyuka nézi a jóbarátokat az ASUS kombinált kijelzőjén.

Persze számítógépet nem csak a 30 felettiek használnak. A fiatalabb korosztálynak a kombinált kijelzők segítségével kialakíthatunk egy komplett játék és multimédia sarkot, ahol senkit sem zavarva teljes HD felbontásban nyomhatják a Gran Tourismót a Play Station 3-on, vagy nézhetnek meg valami pörgős akciófilmet ami közben akár egy gombnyomással már át is válthat az internetböngészőre vagy a chat-programra, miközben a szülők -- mostmár együtt -- a nagyszobában élvezhetik a nekik szóló műsorokat.

A lehetőségeknek tehát csak a képzelet szab határt ezen új készülékek esetén, hiszen olyan képminőséget, olyan szintű kompatibilitást kapunk a lakás játék és multimédia eszközeivel, olyan képminőséget és annyi féle funkció áldásait élvezhetjük, amennyiről néhány éve csak álmodni mertünk.

Az ASUS T1 sorozata ezeknek a kívánalmaknak mind megfelel. Mindent tud, amit ma egy átlagos otthoni felhasználásra szánt kijelzőnek tudni kell, és erről hamarosan olvasóink is meggyőződhetnek. A két kijelzőt -- ASUS TV Monitor 22TE1, 24TE1 -- nem fogjuk külön-külön bemutatni, hiszen lényegében ugyan azokkal a képességekkel rendelkeznek. Ennek ellenére a képminőséget a panelek méretéből adódóan külön fogjuk vizsgálni, bár nagy eltérésekre nem számíthatunk. Lássuk a készülékeket! 

 


Napjainkban a TFT-LCD kijelzők területén szinte egyeduralkodónak számítanak a TN panelek. Az egyre olcsóbb és egyre nagyobb képátmérővel rendelkező modelleknek vannak előnyeik és hátrányaik is.

A TN panel viszonylag olcsó, meglehetősen jó válaszidőt ígér, és az elérhető fényerő tekintetében sem kell szégyenkeznie. Ugyan akkor több negatívumot is említenünk kell velük kapcsolatban. A kontrasztarány meglehetősen alacsony, a betekintési szögek sem túl jók és a színmegjelenítéssel is adódhatnak problémák. A vizsgált kijelzőkben tehát TN panel található, illetve, hogy pontosak legyünk TN+film panel. A film ebben az esetben egy vékony filmréteg felvitelét jelenti, mely némileg javítja a kijelző képességeit.

A kicsomagolást követően meglehetősen nagy méretű kijelzőket fektethetünk az asztalra. A talpak felszerelése gyerekjáték, nem igényel szerszámot sem. A készülékek formája divatosnak mondható. A káva alsó, íves részén helyezkednek el a hangszórók, felettük jobb oldalon találunk egy bekapcsoló gombot valamint a távirányító vevőjét. A káva amúgy szép fényes és fekete. Ami lényeges, hogy a fényesség ellenére az ujjlenyomatokra nem nevezhető érzékenynek, vagyis nyugodtan tapizhattuk a teszt során.

A kezelőszervek a keret felső, felfelé néző oldalán kaptak helyet. A jobb oldalon egyetlen kivezetést találunk csak, ez a fejhallgatóhoz passzol. A felső részen lévő hét gombbal a menüben császkálhatunk, valamint egy gomb nyomásával választhatunk az előre beállított színprofilok közül.

A készülék hátsó traktusa már sokkal több érdekességgel szolgál. Induljunk balról jobbra!

Az első nyílás a Kensington záré. Utána következik egy billenő kapcsoló mellyel a hálózati feszültséget tudjuk ki illetve bekapcsolni, alatta pedig a 220 voltos kábel aljzata kapott helyet. Az adattábla után következnek a ki-és bemenetek. Az első sorban két HDMI bemenet, hozzájuk kapcsolódóan pedig a jobb és baloldali hanghoz tartozó RCA csatlakozók találhatóak. Ez a beviteli egység valószínűleg a konzolok csatlakoztatására lesz a legmegfelelőbb. A következő mezőben a PC bemenetek találhatók. A képet D-Sub, a hangot normál sztereó jack aljzaton keresztül juttathatjuk a kijelzőre. Ide talán egy DVI csatlakozó elfért volna. A következő két csatlakozó Scart 1 és Scart2 névre hallgat, ezután pedig ismét egy olyan rész következik, ahol különféle hang és képbeviteli csatlakozókat találunk. A képet bejuttathatjuk komponens-, S-Video bemeneten vagy sima RCA csatlakozón keresztül is. A hang kivezetéséhez használhatunk RCA csatlakozót, de van itt egy optikai S/PDIF dugalj is. A legutolsó csatoló az antennáé.

 


Kezdjük rögtön a specifikációkat tartalmazó táblázattal, hogy utána kitárgyalhassuk a különböző képességeket!

22TE1

 

TFT-LCD panel Panel mérete: 21,5" szélesvásznú
Valós felbontás: 1920 x 1080 pixel
Pixel méret: 0,248 mm
Fényerő(Max.): 300 cd/m²
Kontraszt (Max.): 20,000:1(ASCR)
Szín: 16,7 millió
Betekintési szögek (CR?10): 170°(H)/160°(V)
Válaszidő: 5ms
TV Tuner: DVB-T, PAL / SECAM
Teletext: 1000 oldal
Elektronikus programfüzet (EPG): Max. 7 nap
CI Slot
Videó SPLENDID™ Előre definiált videó módok (4 mód)
Szín hőmérséklet választás (4 mód)
Zajcsökkentés
HDCP támogatás
Képarány (5 előre beállított mód)
Hang Sztereó hangszórók 7 W x 2 sztereó RMS
Balance
Előre definiált hang módok (5 mód)
Equalizer (120 Hz-12 000 Hz, 5 csatorna)
Automatikus hangerőszabályzás
Virtual Surround hang
Kimenetek/bemenetek TV jel bemenet: IEC x 1 (Digitális +Analóg TV)
PC bemenet: D-Sub és HDMI
PC Audió bemenet: 3,5 mm mini-jack
Videó bemenet: HDMI x 2, Componens (Y/Pb/Pr), Compozit, S-Video, SCART x 2(1: RGB és CVBS; 2: Y/C)
Video kimenet: SCART (1: RGB & CVBS; 2: Y/C)
AV Audió bemenet: HDMI x 2, RCA R+L
AV Audió kimenet: RCA R+L, optical S/PDIF
Fejhallgató: 3,5 mm mini-jack
Jel frekvencia Analóg jelferekvencia: H: 30 - 82 kHz, V: 50 - 76 Hz
Digitális jelferekvencia: H: 30 - 82 kHz, V: 50 - 76 Hz
Fogyasztás Üzem közben: 75 W
Energiatakarékos mód: < 1 W (DPMS mód)
Méretek Kijelző méretei: 540,6 x 438,5 x 191,2 mm
Doboz méretei: 594 x 543 x 147 mm
Tömeg 7,5 Kg

 

24TE1

 

TFT-LCD panel Panel mérete: 23,6" szélesvásznú
Valós felbontás: 1920 x 1080 pixel
Pixel méret: 0,272 mm
Fényerő(Max.): 300 cd/m²
Kontraszt (Max.): 20,000:1(ASCR)
Szín: 16,7 millió
Betekintési szögek (CR?10): 170°(H)/160°(V)
Válaszidő: 5ms
TV Tuner: DVB-T, PAL / SECAM
Teletext: 1000 oldal
Elektronikus programfüzet (EPG): Max. 7 nap
CI Slot
Videó SPLENDID™ Előre definiált videó módok (4 mód)
Szín hőmérséklet választás (4 mód)
Zajcsökkentés
HDCP támogatás
Képarány (5 előre beállított mód)
Hang Sztereó hangszórók 7 W x 2 sztereó RMS
Balance
Előre definiált hang módok (5 mód)
Equalizer (120 Hz-12 000 Hz, 5 csatorna)
Automatikus hangerőszabályzás
Virtual Surround hang
Kimenetek/bemenetek TV jel bemenet: IEC x 1 (Digitális +Analóg TV)
PC bemenet: D-Sub és HDMI
PC Audió bemenet: 3,5 mm mini-jack
Videó bemenet: HDMI x 2, Componens (Y/Pb/Pr), Compozit, S-Video, SCART x 2(1: RGB és CVBS; 2: Y/C)
Video kimenet: SCART (1: RGB & CVBS; 2: Y/C)
AV Audió bemenet: HDMI x 2, RCA R+L
AV Audió kimenet: RCA R+L, optical S/PDIF
Fejhallgató: 3,5 mm mini-jack
Jel frekvencia Analóg jelferekvencia: H: 30 - 82 kHz, V: 50 - 76 Hz
Digitális jelferekvencia: H: 30 - 82 kHz, V: 50 - 76 Hz
Fogyasztás Üzem közben: 75 W
Energiatakarékos mód: < 1 W (DPMS mód)
Méretek Kijelző méretei: 589,6 x 465,2 x 191,2 mm
Doboz méretei: 653 x 547 x 147 mm
Tömeg 8,5 Kg

 

Ahogy a panelt tárgyaló részből látszik, az előzőekben említett előnyökkel és hátrányokkal találkozhatunk. A panel mérete láthatóan nem 22- illetve 24”, a széles 16:9-es képarányú kijelző miatt ennél kisebb méretekről van szó, de ez csak a szőrszálak hasogatása. A horizontális 170, illetve a vertikális 160 fokos betekintési szög normálisnak mondható. Ahogy látható a készülékek teljes HD felbontással bírnak, ami a nagyfelbontású videó tartalmak lejátszásakor és a konzolok csatlakoztatásakor hasznos. Sajnos ezt a képességet TV nézés közben még nem aknázhatjuk ki, de erről kicsit később még szólunk. A gyári adat szerint kontrasztarány jónak mondható, ahogy az 5 ms-os válaszidő is.

A televíziós képességek közül kiemelendő, hogy a kijelzőben hibrid tunert találunk. Ennek digitális oldala sajnos csak MPEG-2-es, így a hazai földfelszíni digitális adásokat nem foghatjuk vele. Emiatt egyelőre a HD adásokat sem nézhetjük, ezért válik feleslegessé a tévézésnél a HD felbontás. A készülék ismeri a teletextet is, és rendelkezik elektronikus műsorújsággal. Ez utóbbi áldást persze nem használhatjuk, mert ez csak a digitális adásokhoz jár, amit nem tudunk nézni.

A képbeállításokhoz használhatjuk az ASUS Splendid technológiáját, ahol is 4 előre definiált beállítás közül választhatunk. Így könnyen válhatunk például film módról játék módra. Találunk 4 előre beállított színhőmérsékletet is, hasznos a zajszűrés az SD adások miatt, és a képarány is választható 5 beállítás közül. Hang tekintetében sem kell panaszkodnunk, két darab 7 wattos hangszórót rejt a káva. Öt különböző hanghatás közül választhatunk, találunk virtuális térhangzást, bekapcsolhatjuk az automatikus hangerőt beállítást is (reklámok üvöltését elhalkítani jó lesz), aki pedig szeret finomhangolni, az talál egy 5 csatornás equalizert.

A csatlakozókról már írtunk. Ami kimaradt az a készülékek tömege, valamint a tartozékok listája. Jól látszik, hogy méretes külső ellenére a kijelzők nem nevezhetők kifejezetten súlyos egyéniségnek. A tartozékok között találunk VGA és audiokábelt, távirányítót két elemmel, egy leírást a beüzemeléshez és egy CD-t is. 

 


A kijelzőkhöz mellékelt távirányító egyszerű és mutatós. Felülete a kávához passzoló fényes fekete műanyag, mely ahhoz hasonlóan nem túl érzékeny az ujjlenyomatokra. A gombok gumiból vannak, nem túl puhák, de nem is túl kemények. Tapintásuk kellemes, lenyomásuk határozott, de nem nehéz, tehát biztosan érezzük, ha valóban megnyomtuk valamelyiket.

Az egység kiosztása teljesen szokványos, lényegében megegyezik a Microsoft Média Centeres irányítójával. Élünk a gyanúperrel, hogy ezeket az egységeket mind egy helyen gyártják, legalábbis a belsőt tekintve. Persze az is lehet, hogy a gyártók egymást koppintják, de valamiért ezt tartjuk valószerűtlenebbnek.

A menüről sokat nem szeretnénk írni, beszéljenek helyettünk a képek. Ami fontos, és persze látható is az alábbi fotókon, hogy magyar nyelvű menü is elérhető!

Végezetül az elérhető előre beállított szín és hangsémák.

 


Ahogy magunk is valljuk, a puding próbája az evés, kijelzőké pedig a használat. Emiatt ki is kellett őket próbálnunk, hogy valós véleményt alkothassunk.

A kijelzők színei alapértelmezésben kissé erősnek tűntek, ahogy a fényerőből is sok volt. Bekapcsolás után így rögtön felderítettük a menüt, hogy szemünknek tetsző értékeket állítsunk be. Ez sikerült is. Meglehetősen hasznosak az előre definiált színek, nem úgy, mint az előre beállított hangsémák. Ez utóbbinak nem sok hasznát vettük, lévén a beépített hangkeltők nem éppen Hi-Fi színvonalúak, igaz ezt nem is vártuk tőlük, de talán pont emiatt a legkellemesebb a hang esetében az alapbeállítás volt.

A színeknél attól függően, hogy filmet nézünk, játszunk vagy dolgozunk érdemes kipróbálni, hogy melyik beállítás felel meg a legjobban.

A specifikációs táblázatban látható, hogy a gyártó 5 ms késleltetést ad meg. Ez az érték nem nevezhető csúcsnak a maga nemében, ám gyors FPS játék esetén sem tapasztaltunk számottevő utánhúzást.

Természetesen kipróbáltuk a kijelzőket HD tartalmak megtekintésével is. Ezzel kapcsolatban két dologra következtettünk. Vagy a szemünk nem elég jó, hogy hibákat találjunk, vagy a teljes HD felbontásban futó akciók voltak valóban tökéletesek. Ami tény, hogy ebből a szempontból ötöst érdemelnek a monitorok.

A betekintési szögek és a megvilágítás bemutatása céljából képeket is készítettünk. Ezeken jól látszik minden hátrány, amit a TN panelek kapcsán leírtunk. A gyártó ugyan meglehetősen nagy betekintési szöget ad meg, ám ezek az értékek csak nagy jóindulattal fogadhatók el. Az alábbi képeken látszik, hogy bár a kép felismerhető meglehetősen éles szög esetén is, a képminőséggel bizony akadnak problémák. A színek, a fényerő és az élesség is komoly hiányosságoktól szenved már 45 fokos betekintés esetén is, ha még tovább fordítjuk a monitort a látvány tovább romlik.


ASUS 22T1


ASUS 24T1

Hasonlóan kedvezőtlen a helyzet a megvilágítás esetén is. A képeken jól látszik, hogy bizony a fényerő csökkenése miatt sem a teljesen fekete, sem a színes háttér esetén nem beszélhetünk egyenletes megvilágításról. Nem beszélhetünk még akkor sem, ha a fényképezőgép objektívja szemünknél előnytelenebb felvételeket készít, vagyis a valóságban ennyire nem nagyok problémák.


ASUS 22T1E


ASUS 24T1E

Persze ne felejtsük el, hogy ezek a hibák nem a gyártó, inkább a technológia hátrányait mutatják. A világítás bajaira a LED-es megoldások fognak megfelelő megoldást nyújtani, hiszen a megfelelő számú cella és LED esetén mind a színek, mind a háttér megvilágításának egyenletessége javul. 

 


Ismét elérkeztünk az utolsó oldalra. Ahogy cikkünkben olvasható volt az ASUS T1 családnak vannak előnyei és hátrányai is.

A készülékek külsőleg mutatósak, könnyen használható a menü, ráadásul magyar nyelvű, ami mindenképpen plusz pontot jelent. A Splendid beállítások a kép tekintetében hasznosnak bizonyultak, bár a magam részéről az ASUS notebookomon sem használtam ki soha ezt a képességet. Mégis, akik teljes pompájukban szeretnék a nagyfelbontású filmeket élvezni biztos igénybe veszik majd a szolgáltatás nyújtotta előnyöket.

A képminőség terén komoly panaszunk nem lehet. A kijelző se jobb, se rosszabb, mint egy átlagos TN+film panel. Az előző oldalon látható képek megmutatják, hogy bár a gyártó a nagy betekintési szöggel nem állít valótlant, 150-160 fokos betekintésnél már komolyan csorbul a kép minősége, bár tény, hogy felismerhető, hogy mit látunk.

A hang tekintetében nem voltunk elragadtatva. Normál munkához megfelelő, szimpla TV nézéshez is teljesen jó, de nagyjából itt a határ. Persze abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre más megoldás, akkor hallgathatunk rajta zenét, vagy a filmek hangját, de ezt inkább ne erőltessük. A 7 wattos hangsugárzók ezekre a feladatokra csak nagy jóindulattal nevezhetők megfelelőnek. Ehhez kapcsolódóan nem sok értelmét látjuk a különböző előre beállított hangsémáknak sem, a 3D hang pedig filmek és TV közben inkább idegesítő. Az egyetlen megfelelő környezet ehhez a szolgáltatáshoz a játék volt, de az élményt itt sem nevezhetjük teljesnek.

További hiányosság, hogy csak az analóg tunert használhatjuk az itthoni TV-műsorok megtekintésére, hiszen a digitális tuner csak MPEG-2-t támogat. Ez azért is szomorú, mert a digitális adás nyújtotta minőség -- főleg HD adás esetén -- mellett tudnánk kihasználni a teljes HD felbontást amit ezek a kijelzők tudnak. SD adásoknál bizony elkél a zajszűrés, és az sem árt, ha minimum 1 méteres távolságra eltávolodunk, hogy nagyjából élvezhető képet lássunk.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az ASUS kijelzői a fenti korlátokat is figyelembe véve teljesen átlagos minőséggel és jó menürendszerrel rendelkeznek. Otthoni vegyes használatra megfelelnek, vagyis azok számára akik szeretnének gépükön dolgozni is, játszani is, HD filmeket nézni vagy valamelyik HD képet biztosító konzolt rákötni, azok számára megfelelő választás lehet. Azok számára, akik kifejezetten TV helyett vennék nem tudjuk jó szívvel ajánlani az MPEG-2-es digitális tuner miatt, ám akik csak arra használnák, hogy néha munka közben átkapcsoljanak egy meccsre, azoknak ez a korlát nem korlát, főleg akkor nem, ha kábelen jön az adás, mert ebben az esetben a digitális átállás után is nézhetik majd kedvenc adóikat.

 

Bruttó kiskereskedelmi árak  
ASUS 22TE1

88 690.-

ASUS 24TE1

96 110.-

 

A kijelzőket a Bluechip Kft.-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

ASUS SABERTOOTH 55i és P7P55D Deluxe - a felsőkategória harcosai - Frissítve!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Ahogy azt mindenki tudja az Intel bemutatta P55-ös lapkakészletét, és a hozzá passzoló LGA 1156-os foglalatba illeszkedő processzorokat. A bemutatót nagy felhajtás előzte meg, ami nem is csoda, hiszen az új lapkakészlet egy újabb jelentős mérföldkőnek számít, hiszen a lapkák integráltsága és ezzel együtt a processzor integráltsága is nagyot lépett.

Anélkül, hogy belemennénk a részletes technológiába érdemes megismételni, hogy a P55 megérkeztével az alaplapi lapkakészletből eltűnt a PCI Express x16 vezérlő, így lényegében oka fogyottá vált az északi híd is. A PCI Express vezérlő immár a memóriavezérlővel egyetemben a processzorban kap helyet.

Ilyen mértékű változásnak az architektúrában rég lehettünk tanúi, hiszen a megszokott északi híd – déli híd – processzor hármas jó ideje megszokott volt már. Utoljára ilyen léptékű változás talán a 486-os processzorok megérkeztével volt, amikor a matematikai társprocesszor beköltözött a központi egységbe. Jó azt is tudni, hogy az Intel a P55-el kvázi megnyitotta az utat a további nagyintegráltságú központi egységek érkezésének, hiszen a P55 elméletileg kompatibilis a jövő évben megjelenő Clarkdale alapú, integrált VGA vezérlővel rendelkező processzorokkal is.

A nagy bejelentést, a P55 érkezését a gyártók is ünnepelték, ki így, ki úgy. Az ASUS nemzetközi sajtótájékoztatót rendezett Londonban, ahova mi is meg voltunk hívva, így a következő oldalon erről olvashattok majd egy rövid beszámolót, illetve egy 3 perces videót is megnézhettek.

A beszámoló után követezik majd két alaplap bemutatója. Ezek a lapok az ASUS jelenlegi csúcs lapjait testesítik meg (a Premium változatot nem számítva). Anélkül, hogy jobban belemennénk ezen az oldalon a témába annyit elöljáróban elárulunk, hogy bár mind a két lap a tuningosok kedvence lehet az első inkább a stabilitás, míg a második inkább a felszereltség terén domborít majd.

Lássuk tehát az élménybeszámolót, hogy aztán megismerkedhessünk az ASUS lapjaival is! 


ASUS Global Summit EMEA Lunch


2009. augusztus 28-án került megrendezésre az ASUS hivatalos bemutatója, melynek témája a P55 lapkakészlet és a rá épülő vadonatúj alaplapok voltak. Nem akár milyen útnak néztünk elébe, hiszen a tajvani gyártó a bejelentés helyszínéül Londont választotta. A gépünk 15:30-kor indult Ferihegyről, és kevesebb mint 3 óra alatt meg is érkeztünk az már felülről is lélegzetelállító fővárosba, persze közben időzónát is ugrottunk.

Felkutattuk és elfoglaltuk szálláshelyünket, a szobákat a Premier Inn hálózat egyik hoteljében foglalták be a számunkra, egy szó mint száz, a kényelemre nem lehetett panaszunk. A gyors esti londoni vacsora után (melyet egy nemzeti skót étteremben fogyasztottunk el) már igencsak benne voltunk az éjszakában, és mivel tudtuk hogy másnap hosszú program áll előttünk, hamarosan nyugovóra tértünk.

A reggelt a svédasztalos reggelivel indítottuk, majd a kijelentkezést követően megindult a különféle országokból összeverődött időközben igen naggyá hízott csoport az ASUS rendezvény helyszínére. Egy rendkívül szép londoni szálloda előadótermében ücsörögve vártuk a kezdést, néhány perc elteltével meg is jelentek a szervezők egy kis köszöntésre, illetve a menetterv ismertetésére.

Már az elején közölték, nem kell számítanunk részecskeszintig eljutó technológia fejtágításra, csupán a valóban lényeges, és valóban új fejlesztésekről fognak beszélni, szem előtt tartva azt, hogy az információáradat mindenki számára érthető legyen. Emellett az ASUS eme alkalommal nem vezette fel bemutatás szintjén a teljes termékpalettát (nem voltak jelen a belépőszintű, illetve a középkategóriás modellek), csak a nagyágyúk, azaz a felsőkategóriás, full-extrás modelleket csodálhatta meg a közönség, ám aligha volt jelentős az a tábor, aki szomorkodott emiatt.

A délelőtt egyik főszereplője a P7P55D Premium volt, olyannyira, hogy erre a lapra épülő, két működő konfigurációt is közelebbről szemügyre vehettek a résztvevők. A P7P55D Deluxe majdnem teljesen ugyanazt a kategóriát és minőséget képviseli, mint a Premium változat, a következő oldalon vele ismerkedhettek meg közelebbről.

A P7P55D Premium mellett megismerkedhettünk az ASUS új, TUF (The Ultimate Force) névre keresztelt alaplapcsalád első képviselőjével, a SABERTOOTH 55i-vel. Ezt a termékvonalat illetve annak első modellét újfajta elgondolás, eddig nem látott anyaghasználat és még rengeteg más dolog jellemzi, amik igazán érdekes termékké teszik, a jó hírünk pedig az, hogy hamarosan ezeket mi is bemutatjuk illetve végigvesszük.

A londoni bejelentés harmadik főszereplője a már jól ismert Republic of Gamers család legfrissebb tagja, a Maximus III Gene volt. Mind a Maximus, mind a Gene név bejáratott, hiszen az első Maximus modell még az X38-ig, a Maximus Formuláig nyúlik vissza, a Maximus II Gene pedig egy vérbeli X58-at alkalmazó tuninglap volt, azzal az érdekességgel, hogy micro-ATX szabványnak megfelelően készült. A Maximus III Gene ennek az elődnek a hagyományait igyekszik továbbvinni a P55-ös szériába. Sajnos vele ezúttal nem, de talán majd egy későbbi alkalommal találkozhattok.

Természetesen a bemutató előadói nem csak az egyes modellekről beszéltek, többek között szó volt az ASUS XTREME Design és a Hybrid technológiák (Hybrid CPU, Hybrid Phase, Hybrid OS) jelentőségéről, a vadonatúj 6 GB/s-os SATA 3 szabványról és egyes DTS fejlesztésekről is.

Nagy élményt nyújtott a részvétel, hiszen ott és akkor gyakorlatilag első kézből kaptuk a hivatalos információkat, melyek helytállóságát működő konfigurációkon, illetve kiállított modelleken is megtapasztalhattuk, mindezt első osztályú ellátásban és jókedvű szakmai közönségben a világ minden tájáról.

Miután a nap számunkra fenntartott programra lezajlott, gyalogszerrel gyorsan végigrohantunk a városon megnézni a legfontosabb nevezetességeket, utolsó óráinkat pedig a hatalmas és bámulatos London Heathrow repülőtér 5-ös terminálján töltöttük a gépre várva, szerencsére éjfél után biztonságban és épségben értünk földet Magyarországon, egy felejthetetlen szakmai és utazási élménnyel gazdagodva, melyet ez úton is szeretnénk megköszönni az ASUS-nak!


Az ASUS új alaplapja már nevével is kitűnik a sorozat többi tagja közül, hiszen az elmaradhatatlannak tűnő P7P55.. kezdetű típus helyett egyedi nevet kapott. Ez nem véletlen, hiszen ez az alaplap jócskán eltér a többitől. SABERTOOTH, vagyis kardfog lett a neve, ilyen volt anno annak a nagyfogú tigrisnek is, akit hasonlóképp hívnak. :) Az remélhetőleg nem kérdés, hogy a vadállat alaplap a pénztárcánkba harap-e nagyobbat vagy a konkurenciába, reméljük a jelentősebb harapás ez utóbbi lesz.

Egy új sorozat első tagjáról van szó, mely a TUF szériába tartozik. A TUF rövidítés az angol The Ultimate Force szavak kezdőbetűiből áll össze. Az erő ebben az esetben nem csak a lap gyorsaságából és tuningolhatóságából adódik, hanem a stabilitásból is. Sőt, mondhatjuk inkább abból, hiszen az ASUS-nál pont ezt emelik ki elsősorban. Természetesen a tuningosoknak sem kell bánkódniuk, hiszen a lap fel van szerelve minden eszközzel az eredményes túlhajtáshoz, elég ha azt az apró kis kapcsolót említjük a lap felső részén, aminek segítségével kitolhatjuk a processzornak és a memóriának adható feszültségek felső határát. Ahhoz, hogy az alaplapot jobban megismerjük érdemes sorba venni a „régi” és az új tulajdonságokat is.

CeraM!X

Kezdjük egy újdonsággal! Az alaplap nagy betűkkel hirdeti a CeraM!X szót mely ahogy sejthetjük valamiféle kerámia alapú megoldást takar. Ez a megoldás nem más, mint a teljesen új hűtőbordák, melyek anyaga nem a megszokott alumínium vagy réz, hanem egy teljesen új kerámia alapú hővezető anyag. Ez az új anyag jobb hővezetési képességekkel rendelkezik, mint a hagyományos megoldások, emellett a felületi textúra is más. A bordák az új anyagnak köszönhetően jóval nagyobb hőleadó felülettel bírnak, így nem csak gyorsabban vezetik el a hőt a hűtendő lapkáról, de gyorsabban is adják azt le a levegőnek.

TUF minősítésű kondenzátorok és MOSFET-ek

A SABERTOOTH 55i alaplapon az összes összetevő különösen alapos tesztelésen megy át. A leírásokban azt találjuk, hogy a kondenzátorok és a MOSFET-ek katonai szintű hitelesítést kaptak, kiállják nagy hőingadozással járó terheléseket is anélkül, hogy tönkre mennének.

E.S.P.

Vagyis Efficient Switching Power. Az E.S.P. a rendszer hatékonyságát javítja. Hatékonyan adagolja a processzorra, memóriára és a PCI Express x16-os csatolóra jutó feszültséget, ezáltal hatékonyabb lesz az energiafelhasználás, nő a stabilitás és csökken az alkatrészek hőmérséklete. A teljesítmény hatékonyság az E.S.P. révén akár a 90 százalékot is elérheti a hagyományos megoldások 60 százalékával szemben.

CoolMem

A CoolMEM nem más, mint egy kis keret, melyet az alaplapra csavarozhatunk. Erre az alaplapra kerülhet egy kis ventilátor, mely a memóriamodulok hűtését segíti. A modulok oldala felől fújja a levegőt, így kiszellőzteti a modulok közé szorult meleg levegőt.

MemOK

A MemOk segítségével megvizsgálhatjuk azt, hogy moduljaink kompatibilisek-e egymással illetve alaplapunkkal. A teszt használatával elkerülhetjük a rejtélyes boot közbeni hibákat, és a stabilabbá tehetjük gépünk működését.

T.Probe

A T.Probe elnevezésű technológia egy intelligens hűtési megoldást takar. Egy speciális lapka figyeli a processzor körül található lapkák hőmérsékletét, és szükség szerint osztja el a terhelést a fázisok között. AZ eljárás segítségével jóval optimálisabban lehet elosztani a terhelést és az ezzel együtt járó hőtermelést a lapkák között. Az eredmény akár 8 fokkal is alacsonyabb hőmérséklet a processzor környékén. Ezt most sikerült úgy leírnom, mintha valami szenzáció hajhász reklámszöveg lenne, pedig a tény tény marad, a T.Probe működik.

Drive Xpert

BIOS állítgatás nélkül, egyszerű kezelőfelületen keresztül beállítható RAID megoldás. Természetesen alkalmas a háttértárakon raktározott információ gyorsabb elérésére és adataink biztonságának növelésére is, ahogy az egy jó RAID megoldástól el is várható.

ESD Guards

Az ESD Guard az ASUS szerint megvédi alaplapunkat a statikus kisülések okozta meghibásodásoktól.

Jó hosszú felsorolás lett, és ezek a funkciók majd mind csak az újak, hiszen nem szóltunk a Q Design elemeiről vagy az OC Profile-ról. Nézzük meg a további képességek helyett magát a lapot!

A deszka természetesen ATX kialakítású. Két darab x16-os PCI Express csatolót, négy memória foglalatot találunk rajta. A feszültség szabályozásárt 12+2 fázis felel, a +2 a memóriák feszültségének stabilitásáért felelős. A hangképzést a VIA VT2020-as lapkájára bízták, ez tíz hangcsatornát biztosít. Ismeri a DTS-t is. A digitális jelhez optikai csatlakozón, az analóghoz pedig mini-Jack-eken keresztül férünk hozzá. Háttértárakat nyolc SATA 2-es és egy IDE csatlakozón keresztül használhatunk, illetve külső meghajtót köthetünk a hátlapi eSATA portra. A hátlapon ezen kívül találunk még egy PS/2-es billentyű, egy PS/2-es egér csatlakozót, nyolc darab USB kaput, egy ethernet csatlakozást és egy FireWire csatlakozót.

Egyik alaplapunkon ezzel túl is jutottunk, már jöhet is a következő szépség! 


Az ASUS P7P55D Deluxe lapja a jelenlegi P55-ös család legjobban felszerelt példánya képességeiben sok hasonlóságot mutat a nálunk korábban vendégeskedő P7P55D-vel, így az ott leírtak egy részét leszek kénytelen megismételni, előtte jöjjenek azonban az eltérések.

Ahogy már írtuk ez a legjobban felszerelt lap, és nem csak, vagy inkább egyáltalán nem a hozzá adott kiegészítők számán látszik meg. Sokkal inkább a képességek száma nőt, bár igaz, egy kiegészítővel mégis kijjebb vagyunk, de erről majd később. A plusz funkciók elsőre nem túl feltűnők. Ami egyáltalán nem feltűnő, hogy a hang kodek le lett cserélve, míg a P7P55D-n egy 7.1 csatornást találtunk, addig itt a csatornák száma 10 lett. Ezután a rejtett „apróság” után induljunk el az alaplap északi oldaláról, és nézzük végig a déli oldalig milyen változásokat tapasztalunk!

Rögtön a lap felső élénél találunk három kis kapcsolót,melyek mellett a OV-RAM, OV-IMC és OV-CPU feliratokat találjuk. Ezekkel a kapcsolókkal kiszélesíthetjük azt a feszültségtartományt amit az alkatrészeinknek alapértelmezésben adhatunk. A kapcsolók használata csak azoknak ajánlott akik tudják is mit csinálnak!

Megváltozott a MOSFET-ek hűtése is. A bordák kialakítása maradt a „régi”, ám most a két bordát egy hővezető csővel is összekötötték. Ártani nem árthat, hiszen a hő elosztásában a bordák között lehet némi szerepe.

A bordák alatt megnövekedett számú alkatrészből rájövünk, hogy a fázisok száma is nőtt. A P7P55D-n 12+2 fázis volt, ezen a lapon viszont 16+3 fázis található. A + jel mögöttiek a memóriák tápellátásáért felelnek.

A hátlapnál is találunk egy újdonságot egy kis nyomógomb képében. Az alaplap leírása azt mondja rá, hogy clear cmos. Nem haszontalan ötlet, hiszen tuning során előfordul, hogy nem éled fel a gépünk, CMOS törlést, és már vissza is állt minden alaphelyzetbe.

A CMOS gomb mellett kettővel az audio kimenetek digitális válfajai találhatók. Egyel több mint a P7P55D esetén, mivel itt van koaxiális kimenet is, ott pedig csak optikai volt.

Aztán észrevehetjük azt is, hogy az ethernet csatlakozók száma megduplázódott, emiatt pedig egy újabb lapkát is találunk a nyákon, ez pedig nem más, mint a Realtek dual gigabit ethernet vezérlője.

Ha már a Realtek lapka felé járunk, akkor azt is észre fogjuk venni, hogy a PCI sínek száma kettőre csökkent. Cserébe viszont kaptunk még egy x16-os PCI Express sínt, ami ahogy előző P55 cikkünk alapján sejthető nem lehet 16 csatornás. Aki nem emlékszik miért, annak leírjuk gyorsan. Az alaplapon összesen 24 csatorna áll rendelkezésre. Ebből 16-ot a processzorba épített vezérlő irányítgat, a maradék nyolc vezérlése a déli hídban maradt.

Egyértelmű, hogy két kártya használata esetén a processzorba telepített vezérlő 2 x 8 csatornát biztosít, így ha egy harmadik kártyát is használni szeretnénk, akkor azt a déli híd csatornái közül kell lecsippenteni. Az szinte garantált, hogy mind a nyolcat nem tudják a gyártók erre áldozni, de csatorna felszabadítható.

A kis elméleti kitérő után haladjunk tovább! Megváltozott a déli híd bordája. Nagyobb lett és kapott egy nagyon szép és fényes fém fedlapot. Ezen találunk egy műanyag fóliát, ezt szedjük le használat előtt, mert nem valószínű, hogy jót tesz a hűtés hatásfokának!

Feltűnhet, hogy a SATA csatlakozók száma is gyarapodott. Ha feltűnt az baj, mert a számuk nem változott csak kicsit átrendeződtek. A P7P55D lapon 7 darabot találtunk, egy pedig eSATA-ként a hátlapra került. A Deluxe-on nyolc darabot találunk a megszokott helyén, az eSATA viszont megszökött, így a nyolc egyenlő lett nyolccal.

Nagyjából le is értünk a lap aljára, már csak egy, számszerűleg két újdonságról kell beszámolnunk. Ezek pedig két határozott kattanással működő gombok, melyekkel resetelhetjük vagy bekapcsolhatjuk gépünket.

Az újdonságok végére is értünk, így azt javasoljuk, hogy aki a további képességekre is kíváncsi, az kattintson gyorsan IDE.

Rendben, túl vagyunk a képességek listáján az eltérések és azonosságok listáján, nem maradt hátra más, mint azaz egyetlen kiegészítő amit a Deluxe-hoz adnak, a sima P7P55D-hez pedig nem. Ez nem más mint egy távirányító. Eme távirányítóval az előre definiált tuning profilok közül választhatunk anélkül, hogy ehhez a gépet le kéne állítani vagy szét kéne szerelni. Egy gombnyomás és elcsendesedik a gép, mert az internetezéshez nem kell sok kakaó, egy újabb gombnyomás és már futhat is a Vantage a mégtöbb pont után. Egyszerű és nagyszerű, tuningosok imádni fogják, de azok is, akik egyszerűen szeretnének néha egy kis csendet is a gép mellett üldögélve.

XTREME Design

Ez a lap is az XTREME Design fejlesztői filóziófia jegyében készült, úgyhogy emlékeztetőül átvennénk ennek a dolognak a főbb alapköveteit.

Hybrid funkciók:

Hbyrid Processzor: Az ASUS eme megnevezés alatt a TurboV lapkát érti, mely szoros összeköttetésben van a CPU-val, és a következő dolgokért felelős:

  • Automatikus tuning (auto tuning)
  • Tuning szabályozások kézi módhoz (TurboV)
  • Touch-n-boost! (Turbo Key)
  • Tuning hardvervezérlő (TurboV Remote)

Hybrid Phase: Az Xtreme Phase és a T. Probe termikus fáziskiegyenlítés kiváló stabilitás és energiahatékonysági jellemzőkkel ruházza fel a lapot.

Hybrid OS: A P7P55D alaplapok teljeskörű támogatást nyújtanak a friss Windows 7 operációs rendszerhez, emellett nem hiányzik az ExpressGate nevű minioprendszer sem, mely 5 másodperc alatt betöltődik és használatra kész, hálózattal és internetkapcsolattal együtt.

Biztonság:

Anti-EMI: Az ASUS Anti-EMI kialakítás jobb védelmet nyújt az elektromágneses zavarok (EMI) ellen. Ennek érdekében a legszigorúbb vizsálatokon esik át, mely a korábbi szabányoknál 30 %-kal keményebb feltételeket támaszt a termék elé.

Megbízhatóság:

MemOK és Drive Xpert: A korábbiakban már volt szó róla, ezért itt csak megemlítenénk.

Egyedi funkciók:

  • Q-Design
  • 10 csatornás hang (nem minden modellen)
  • SATA 6 GB/s (nem minden modellen)

Úgy tűnik második tesztlapunkon is túl jutottunk, jöhetnek a mérések.


Tekintsük át részegységeink listáját:

  • Alaplapok:
    • ASUS SABERTOOTH 55i (BIOS: 0711)
    • ASUS P7P55D Deluxe (BIOS: 0711)
  • Processzorok:
    • Intel Core i5 750 2.66 GHz (133×20)
  • Processzorhűtők:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memóriák:
    • GeiL EVO ONE DDR3 1800 MHz 8-8-8-28 3 × 1 GB 1.65 V
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Videokártya: ASUS Mars 4096 MB
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • NVIDIA GeForce 191.07 WHQL x64

Alaplapok:

Mindkét modellben a processzort alapórajelen hajtottuk, a memóriákat pedig 1333 MHz-re állítottuk be.

SABERTOOTH 55i és P7P55D Deluxe

SABERTOOTH 55i és P7P55D Deluxe

A képeken jól látható, hogy mindkét alaplap a 133 MHz-es alapórajelnél némileg magasabbat állítít be (az eltérés 0,7), de mivel a különbség azonos, ebből nem adódhatnak teljesítménykülönbségek a mérések során.

Az alkalmazott szoftverek listája:

  • 3DMark Vantage 1.1
  • Cinebench R10 x64
  • Crysis Warhead 1.1
  • Everest 5.30.1900
  • POV-Ray 3.7 béta 34 64 bit
  • SuperPI 1.5 mod XS
  • WinRAR 3.9 64 bit
  • Fritz 11
  • Far Cry 2 1.1

Tuning

Az alaplapokba egy ES, tehát fejlesztői példány került a Core i5 750-ből, megnéztük, mennyire képesek kihajtani őt a deszkák. Mi a BIOS-ból történő manuális tuning útját választottuk, a BIOS-ban a CPU-nak mindkét esetben 1,375 V-os magfeszültséget állítottunk be, minden mást automatikus módban hagytunk. A memóriákat csak 1200 MHz-en járattuk, azok túlhajtása most nem volt cél, ezzel nem akartunk felesleges instabilitásba ütközni. A CPU energiagazdálkodási funkcióit kikapcsoltunk, a QPI sebességét automatikus (a nagyobb) értéken hagytuk.

ASUS SABERTOOTH 55i:

Elsőnek a SABERTOOTH 55i került sorra, nem cicóztunk sokat, ismertük a Core i5 750 tuningra való hajlamát, és 133 MHz-es base clock helyett egyből 200-on (×20), azaz 4 GHz-en indítottunk. Mondanunk sem kell, stabil volt a rendszer, erről egy Cinebench R10 x64 futtatással, egy 32-es SuperPI-vel és 10 percnyi Everest rendszer stabilitásteszttel győződtünk meg. A következő lépés a 210 MHz-es órajel volt, ez sem fogott ki a konfigon, így bepróbálkoztunk a 220-szal, itt már viszont boot közben kékhalál fogadott. Óvatosban belenéztünk még a 215-be, de az Everest tesztje alatt már ez is elvérzett, így végül a 210 × 20-as eredményt nyilvánítottuk véglegesnek, amely 4200 MHz-et jelent, nem rossz.

ASUS P7P55D Deluxe:

Ezeket után kíváncsian vártuk mit mutat az ASUS P7P55D Deluxe. Mindent beállítottunk az előző recept alapján, és ugyanazt az utat jártuk végig. De szó szerint! A rendszer 220-on már nem indult, 215 MHz-en elszállt és 210 MHz-en stabil volt, ezek alapján biztosra vehető hogy kizárólag a CPU nem bírta tovább ezen a feszültségen, a lapokból viszont még kisajtolhatóak további MHz-ek az alapórajel terén, a mi célunk most azonban a lehető legmagasabb működési frekvencia elérése volt.


Kezdjük a szintetikus tesztekkel, köztük is az Everest beépített moduljaival és a memóriával kapcsolatos műveletekkel!

Na Mátyás király, most tegyél igazságot! A grafikonok értelmében nem nagyon kell magyaráznunk a különbséget, ugyanis gyakorlatilag nincs, csapán a memória másolásnál halmozott fel egy kis észrevehető előnyt a P7P55D Deluxe.

Everest Read Test Suite:

ASUS SABERTOOTH 55i

ASUS P7P55D Deluxe

WinRAR-ban szintén egy nagyon kicsi, szinte elhanyagolható előnyt írhatunk fel a "nem katonai alkalmazott" számára.

Amit még a pí is nehezen hisz el: 32M kalkuláció esetén talán még sosem láttunk egymáshoz ilyen közeli értékeket, az eltérés gyakorlatilag fél másodperc (azt persze nem mondanánk, hogy nem számítottunk valami hasonlóra).


Térjünk át a renderelési feladatokra, reméltük, itt már kicsit nagyobb különbségeket tapasztalhatunk majd az eredményekben!

Elővettük ismét a Cinebench R10 64 bites változatát, és mindkét mérési módot lefuttattuk. Az összes mag használata esetén egy hajszálnyival a Deluxe több pontszámot tudott magából kicsikarni.

A POV-Ray használata esetén valami hasonlót tapasztaltunk mint a Cinebenchnél, bár az a pici különbség a Deluxe javára még elhanyagolhatóbb.

A Fritz 11 egy sakkprogram, melyhez a fejlesztők egy saját mérőalkalmazást is készítettek. Az eredményt a program egy PIII 1 GHz-es processzor teljesítményéhez viszonyítja, megadja, hogy hányszoros erővel rendelkezünk a mérési alaphoz képest, valamint a Knodes-os számítási teljesítményt is másodpercnyi időegység alatt. A mérleg nyelve vízmértékkel kimérve megint a P7P5DD Deluxe felé hajlik.


Ha valahol nem, akkor a 3D-s alkalmazásokban végképp nem számoltunk számottevő szórással...

Szigorúan véve Vantage-ben ismét a Deluxe mutatkozott erősebbnek, a CPU pontszám tekintetében egyértelműen.

Ezt a két grafikont sem érdemes túlmagyarázni, gyakorlatilag még "mérési hiba" sem jelentkezik, az eredmények FPS-re pontosan megegyeznek. Egyértelmű, hogy játékra teljesen mindegy, hogy melyik modell kerül a gépbe.


Elérkeztünk az összefoglaló oldalhoz. Tesztjeinkre, illetve az eredményekre egy bekezdéssel később kitérünk majd, de gyaníthatja mindenki, hogy nem az eredmények döntik majd el, hogy ki melyik lapot választja.

A SABERTOOTH az ASUS lapok egy új szériáját nyitotta. Érdekes elképzelés az ASUS részéről, hogy a már jól ismert ROG termékek mellé beemelte egy új osztályt a TUF-ot. Ezzel az osztállyal nem a játékosokat, nem is az átlagfelhasználót célozzák, hanem mindkettőt. Azt nem állítjuk, hogy mindenkit, hiszen a lap nem olcsó, így inkább azt mondanánk, hogy azokat, akik alaplapból különleges minőséget szeretnének vásárolni, és ezért hajlandóak némi anyagi áldozatra is. A SABERTOOTH tehát nem a tuningosok, nem a gamerek és nem az átlagfelhasználó lapja, hanem a minőséget kedvelők megoldása.

A P7P55D Deluxe már más tészta. Ez a lap minden földi jóval fel van szerelve, de az igazi különlegessége még sem ez, sokkal inkább az elérhető tuning lehetőségek széles köre. Ahogy a lap bemutatójánál olvasható volt, ezekből van bőven, nem is akarjuk újra felsorolni őket. A Deluxe tehát azoknak a felhasználóknak készül, akik szeretnék a gépükben rejtező energiákat hatékonyan előcsalogatni, szeretnék, ha processzoruk, memóriájuk és videokártyájuk a lehető legmagasabb teljesítményt nyújtaná, mindezt persze úgy, hogy nem menjen a stabilitás kárára. Tény, hogy ezért mélyen zsebbe kell nyúlni, de állítjuk, hogy összességében nem az alaplap ára lesz a sok, hanem minden más kiegészítőé, ami ahhoz kell majd, hogy valóban gyors és stabil gépünk legyen. Az ASUS P7P55D Deluxe mindezekhez "csak" az alapot adja, még pedig betonstabil alapot, amire nyugodtan építkezhetünk.

Beszéljünk egy kicsit a két alaplap közötti teljesítmény különbségről! Ja, hát az nincs! Azok akik végigböngészték grafikonjaikat, láthatták, hogy a pontszámok alig van eltérés, van ahol nincs is, de ahol mégis, általában azt a ASUS P7P55D Deluxe javára írhatjuk fel. Ez azonban közel sem olyan mértékű, hogy a felhasználó számára a működés során észrevehető legyen, így a választásban nem a teljesítmény lesz az a tényező, ami az egyik vagy a másik típus javára billenti a mérleget, hanem sokkal inkább az a szolgáltatáskör, amit az adott alaplap megkapott és képvisel.

ASUS SABERTOOTH 55i ASUS P7P55D Deluxe

Bruttó végfelhasználói árak:

ASUS SABERTOOTH 55i

58 534 Ft

ASUS P7P55D Deluxe

53 613 Ft

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

Az ASUS SABERTOOTH 55i és P7P55D Deluxe alaplapot az ASUS-tól kaptuk tesztelésre, akinek mégegyszer szeretnénk megköszönni a londoni meghívást!

Cikket írta: Tárnok Zoltán (s3nki) és Pintér Gábor (gabi123)

Partnernap a Dunán Emporium módra

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Talán senkit nem lep meg, hogy a sajtó munkatársait – így minket is – folyamatosan bombáznak meghívókkal, melyekkel különböző termékbemutatókra, partnernapokra, iparági bejelentésekre kapunk belépőt. Ez egy friss újságírónak, és néhány potyázónak nagy élmény, hiszen a tájékoztatók az esetek többségében elegáns szállodákban, éttermekben, pubokban kerülnek megrendezésre, ahol mindenkinek kinéz valami kis ajándék, és persze ingyen van a kaja. Nyugodtan állíthatjuk, hogy hetente két-háromnapi étkezést lazán megoldhatnánk ilyen módon, de kérdem én, akkor ki írná az híreket?

Aki sokat jár ilyen eseményekre az már felfedezhet ismerős arcokat is, akik tutira ott vannak mindenhol, sokszor okoskodnak, értelmetlen kérdéseket tesznek fel, és úgy egyáltalán csak kellemetlenkednek, aztán pedig akkora púpot építenek a tányérjukra a csemegékből, hogy két embernek is sok lenne. Hogy miért írom le ezeket. Egyszerű. Azért, mert az Emporium partnernapja nem ilyen volt.

Kezdjük az elején. A cég 1998 óta foglalkozik nagykereskedelemmel és importtal. Kezdetekben memóriákat árusítottak, innen jutottak a mai állapotig, amikor is rengeteg ismert és kedvelt márka hazai disztribútorainak nevezhetik magukat. Ezek között a márkák között ott van a Gigabyte, az ASUS, a HIS, a Leadtek, a GeiL, a Silicon Power és sok más nagy név.

Nekünk, akik az informatikai piacot figyelemmel követjük, feltűnő lehet, hogy az utóbbi 1-2 évben az Emporium mekkorát fejlődött. Néhány éve költöztek új telephelyre, komoly raktár és szervizbázist építettek ki, a forgalmazott termékköröket folyamatosan bővítik. Nem túl rég indult el például a digitális fényképezőgépek forgalmazása, és bár ez a vonal még gyermekcipőben jár a cégnél, a tulajdonos ígérete szerint hamarosan újabb márkákkal és termékekkel bővül a kínálat, így teljes értékű forgalmazóvá válnak ezen a területen is. További célként a multimédiás termékek felvételét emelték ki, így a viszonteladók hamarosan ilyen témában is nézelődhetnek árlistájukban.

A több mint tíz éves múlt, valamint a partnerek növekvő száma szinte elengedhetetlenné tette, hogy az Emporium egy partnernap ötletén kezdjen gondolkozni. Ez az ötlet végül is egy csütörtöki délutánon valósult meg, és mint a címből és a bevezetőből sejthető a helyszín meglehetősen szokatlanra sikeredett, hiszen a megadott cím egy hajóra mutatott, mely a Dráva utca végén lévő kikötőben horgonyzott. 


Mielőtt azonban a délután élményeiről szólnánk, kell néhány mondatot ejtenünk a termékbemutatókról. Egy partnernap nem lehet teljes a forgalmazó fő gyártóinak bemutatása nélkül. Ez amúgy teljesen megszokott menetrend, előbb a bemutatók, utána a szabadprogram, aki pedig végig ül mindent, az részt vehet tombolán is, ahol talán mondanunk sem kell, hogy nem nyertünk semmit. Az előadások közül hármat emelnénk ki. A leghosszabb, de talán legérdekesebb előadás a Seagate-é volt. Majd nem dupla annyi ideig tartott, mint az előzetesen várható lett volna, de szólt is valamiről. Nem csak a céget és termékeiket ismerhettük meg, hanem megtekinthettünk egy előadást a merevlemezek megfelelő tárolásáról, kezeléséről, valamint a lemezen keletkező fizikai sérülések kialakulásáról, okairól valamint hatásukról a tányérokon és az író-olvasó fejen.

A második kiemelt előadás a Silicon Power termékekről szólt. A tajvani cég nem mondható réginek, hiszen mindössze 6 éves múltra tekinthetnek vissza, a foglalkoztatottak száma sem magas. Ennek ellenére a vállalat fejlődése nem nevezhető mindennapinak. Talán elég annyit leírni ennek példázására, hogy Japánban a 2006-os évben léptek piacra, ám memóriakártyák terén mára piacvezetővé nőtték ki magukat. A Távol-Keleten és Ausztráliában már jól állnak, a jelenlegi cél az európai pozíciók erősítése valamint többek között az USA, Oroszország és Dél-Amerika piacainak meghódítása. Ismerve a cég termékeit (ezekről nálunk is született jó néhány cikk) ezek az álmok nem is tűnnek kivitelezhetetlennek. További érdekesség, hogy ha Olympus márkanéven forgalmazott xD kártyát veszünk, akkor is a Silicon Power termékét vásároljuk, hiszen ezeket a kártyákat is ők gyártják. A gyártó saját kimutatása szerint a memóriakártyáikat mindössze 0,15 százalékos meghibásodási aránnyal gyártják, ami kiemelkedő teljesítmény ebben az iparágban.

A Silicon Power természetesen nem csak memóriakártyákat gyárt. Termékeik között találunk USB háttértárakat, SSD meghajtókat valamint asztali és hordozható gépekbe szánt memóriamodulokat is.

A harmadik kiemelt márka a GeiL. A GeiL forgalmazása az Emporiumnál nevezhető sikertörténetnek, hiszen a márka egyre kedveltebbé válik hazánkban. Ez persze nem véletlen, hiszen a GeiL memóriái egytől-egyig komoly teszten mennek keresztül, mielőtt a boltok polcaira kerülnének. Egyes modulokon a DBT technológiát alkalmazzák, mely nem más, mint egy óriási tesztpad, ahol a modulok 24 órán keresztül 70 fokos melegben dolgoznak. Ha eközben nem találnak hibát, akkor már valószínű, hogy a normál napi használatban sem lesz a modullal probléma.

A GeiL a felhasználók szinte minden szegmenséhez szól termékeivel. A portfólióban a komoly tuningmemóriáktól az asztali és hordozható gépekbe szánt modulokig minden megtalálható. Itt érdemes szólni egy új, hazánkban eddig ismeretlen GeiL termékvonalról, mely a Pristine nevet kapta. Ezek a modulok különösen megbízható darabok, hiszen minden modul tesztelése a DBT technológiával történik. A megbízhatóságot mi sem mutatja jobban mint az, hogy a gyártó és persze a hazai a forgalmazó Emporium ezekre a termékekre élettartam garanciát ad. Ha ez nem lenne elég, akkor még annyit leírunk, hogy a GeiL a Pristine széria árát a hasonló konkurens termékek ára alá skálázta, lényegében egy osztállyal alacsonyabb árat adnak meg, mint amire a termék a minősége alapján jogosult lenne.

Végezetül ejtsünk néhány szót a rendezvényről. Ahogy feljebb már írtuk, ez az alkalom az Emporium Computer életében az első volt, így érezhetően nagyon izgultak, hogy megfelelő lett-e a környezet, jók lettek-e az előadások. Nos, itt és most meg kell nyugtatnom minden érintettet, jó volt! Az tagadhatatlan, hogy van még mit finomítani, de ez a finomítás maximum az előadásokat kell, hogy érintse. A környezet, az esti hajókázás a Dunán csodás volt. Az ételek és italok finomak voltak, és az egész eseménynek adott valami különleges varázst a helyszín. Aki akart az a kivilágított városban gyönyörködött az ingyen szivarok füstjét bodorítva, aki akart a koktélbárban pihente ki az előadásokat, akinek pedig ez sem volt elég, az az alsó szint játékbarlangjában játszhatott pókert, Black Jacket, vagy rulettet, mindezt persze ingyen és nyereményekért. Mielőtt elfelejtem, ha legközelebb is lesz póker, akkor a profi osztó mellé dukálna a plasztik kártya és zseton is, mert, ahogy láttam, már az első körben elrongyolódott mind a két rendelkezésre álló pakli.

Összességében elmondhatjuk, hogy egy színvonalas, és rendkívül hangulatos délutánon és estén vagyunk túl. A szervezéshez és a cég komoly sikereihez, valamint a cégvezető 33. születésnapjához ezúton gratulálunk, a meghívást pedig köszönjük, jól éreztük magunkat!