Kipróbáltuk: Intel Ivy Bridge 3770K-val és Intel DZ77GA-70K alaplappal

Az Ivy Bridge látogatása természetesen minket sem került el, a legfrissebb "tick" állomás eredménye megmutatta magát, méghozzá egy Core i7-3770K személyében. Külön örömünkre szolgál, hogy a processzort egy csúcskategóriás Intel alaplapban próbálhattuk ki, melyben természetesen tuningoltunk is. Nem is szaporítanám tovább szót, kezdjünk bele! Technológia Valószínűleg nem ez a legfelhőtlenebb időszak az AMD életében. A központi egységek terén kialakult architekturális hátrányuk (évek óta) tagadhatatlan, ám ez most (ismét) gyártástechnológiai lemaradással is bővül, ugyanis az Intel új processzorai az első olyan chipek a világon, amik 22 nanométeres 3D háromkapus tranzisztor eljárással készültek. Ha csak ennyit lehetne felírni a „változások listájára”, már akkor is határozott előrelépésről beszélhetnénk. Aki sűrűn látogatja oldalunkat, az már biztosan hallott az Intel „tik-tak” névre keresztelt fejlesztési stratégiájáról. Korábban a vállalat következetesen ragaszkodott ehhez, azaz ha egy új gyártástechnológiát vezetett be (ez a „tik”) az egyik évben, akkor a chip architektúrájának megváltoztatására („tak”) csak a következő évben került sor. Az útiterv felgyorsítására, vagyis hogy az „architektúraváltás” és az új gyártástechnológia bevezetése egy időben zajlik, csak azért volt lehetőség, mert az Intel azon (kevés) vállalatok egyike, ahol egy kézben van a chipek tervezése és a gyártása. Ugyan a fő változás valóban a gyártástechnológiánál látható, de ezenfelül is jelentős előrelépések történtek, így lényegében valóban jogosan alkalmazhatja a „tik+” jelzőt. A 22 nanométeres eljárással készülő chip alapterülete 160 négyzetmilliméter és 1,48 milliárd tranzisztorból épül fel. Összehasonlításképpen: a szintén négymagos Sandy Bridge alapú processzorok 216 mm2-es felületen 1,16 milliárd tranzisztort foglalnak magukban. A jelentős különbség a gyártástechnológiai eljárásából és az összetettebb integrált grafikus vezérlőből fakad. A tranzisztorkeretbe olyan finomságok is belefértek, mint az integrált véletlenszám-generátor - biztonságot növelő technológiák közé tartozik - és a SMEP (Supervisory Mode Execution Protection), mely a jogosultságnövelést használó támadási formák ellen lép föl. Természetesen az integrált memóriavezérlő is komoly szálkásításon esett át, így már hivatalosan is elboldogult a 2133 MHz-es modulokkal. Érdekes újítás a konfigurálható TDP bevezetése, minek révén a gyártók az adott körülmények alapján befolyásolhatják a processzorok fogyasztását. Az Ivy Bridge processzorok elrendezése lényegében olyan, mint a Sandy Bridge-nél. A négy x86-64-es processzormag 256 KB méretű dedikált másodszintű gyorsítótárat kapott, valamint még egy közös 8 MB-os L3 cache-ből is dolgozhatnak. A PCH és a processzor a DMI linken kommunikálhat, a System Agent pedig a DMI buszt, az integrált memóriavezérlőt és a PCI-Express vezérlőt tartalmazza. A PCI Express vezérlő megfelel a 3.0-s szabvány követelményeinek, de továbbra is csak két darab x8-as portot tud működtetni. Természetesen a már korábban bemutatkozott moduláris felépítés itt sem maradt el, így a különböző részegységek letiltásával villámgyorsan létrehozható egy új variáns. A kékek mérnökei ismét nem bízták a véletlenre a dolgokat, ugyanis a CPU ismét kisebb optimalizációkat kapott - például a front-end és az elágazásbecslés kapcsán -, ami IPC (utasítás ciklusonként) növekedést jelenthet. A finomításokról a lenti kép ad bővebb tájékoztatást. A legmeghatározóbb fejlődés kétségtelenül az integrált grafikus processzor életében történt. Az Intel HD Graphics 4000 támogatja a Microsoft DirectX 11-et, OpenGL 3.1-es és az OpenCL 1.1-et. A harmadik generációs Intel Core processzorok 3D grafikai képességei jelentős előrelépést jelentenek a számítógépes játékok terén, hiszen a sebesség mellett a képminőség is javult. A grafikus processzor 16 darab programozható végrehajtó egysége különféle GPGPU feladatokat is elvégezhet. Az Intel Quick Sync Video 2.0 hardveres videó kódoló az új processzorokba építve érkezik, aminek segítségével (a belső mérések alapján) a felhasználók a videóikat kétszer gyorsabban tudják feldolgozni, mint az előző generációs processzorokkal. Fix funkciós egység révén a megvalósítás a fogyasztásra is jó hatással van. Maho - Bay: Intel Z77 PCH A közelmúltban már bemutattunk néhány olyan alaplapot, amely az Intel legújabb vezérlőjével volt szerelve, ott már a legfontosabb jellemzők elhangzottak, de lássuk a tulajdonságokat összefoglalva! Ne kapjon a szívéhez senki, ha a Z68-hoz képest nem fog 10-20-féle opciót felfedezni a kínálatban. A gyártás továbbra is 65 nm-es csíkszélességen történik, a platform azonban a DDR3 modulokat hivatalosan már 1600 MHz-ig támogatja. A PCH a 8 darab PCI Express szálat tartalmaz 5 Gb/s-os sebességgel (×1). A SATA portokat illetően nincs változás, a 6 darab csatlakozóból csak 2 támogatja a 6 Gb/s-os szabványt, a maradék négy 3 Gb/s-os sebességet tesz lehetővé. Van eSATA és Port Disable funkció. Az Intel Rapid Storage Technology-t már régóta ismerjük, mint ahogy az Intel Responsiveness Technologies kategória alatt futó Intel Smart Response Technology-t is, ehhez ugyebár egy SSD szükségeltetik, és a HDD-alapú rendszerünk máris más sebességi fokozatba kapcsol. Van itt azonban két újdonság, az Intel Rapid Start és a Smart Connect. Előbbi a rendszer felállásának sebességét fokozza olyan módon, hogy a hardverek inicializálását kikapcsolja (nem mennek végbe a szokásos vizsgálatok), ezzel pedig súlyos másodperceket takarítunk meg. A Smart Connect lehetővé teszi, hogyha például egy alvó notebookkal egy olyan területre érünk, ahol van ismert és azonosított hálózat, hozzáférési lehetőséggel, akkor a gép azonnal csatlakozik rá (akár műveleteket is el tud végezni), és a notebook felélesztése után egy azonnali munkára kész gép fogad. Természetesen van Intel Management Engine és Extreme Tuning támogatás, Intel gigabites LAN és 3 darab kijelző használatának lehetősége (Lucid Virtu is támogatott). Az egyik fő újítás az USB-ket érinti, ugyanis a Z77 már natív támogatást kínál az USB 3.0 szabványhoz. Ennek eredményeképp a PCH 4 darab USB 3.0 és 10 darab USB 2.0 portot kínál, Port Disable lehetőséggel és Dual EHCI-vel. A P jelölésű PCH-knak vége, ezeket nem vitte tovább az Intel. Természetesen a Z77-en kívül számos más új vezérlő is megjelent, ezeket az alábbi táblázattal prezentáljuk: Intel DZ77GA-70K Megítélésünk szerint az Intel az utóbbi időben még a szokásosnál is nagyobb figyelmet szentel alapjainak tervezésére és modelljeinek népszerűsítésére, a Sandy Bridge óta komoly támadásokat intéz a piac ellen, és igyekezett a termékek minden olyan hiányosságát pótolni, amivel esetleg rendelkezett az él-konkurenciához képest. Már az Intel DX79SI kapcsán is pozitív volt a véleményünk, így kellő lelkesedéssel kezdtük meg az ismerkedést a DZ77GA-70K-val is, amely természetesen Z77 PCH-ra épül és LGA1155 foglalatba illeszkedő processzorokat fogad. Ez most az Intel második számú csúcslapja erre a platformra, ezért természetesen meg voltak az elvárásaink is. A nyomtatott áramkör 29,46 mm × 24,38 mm-es méretekkel rendelkezik, ez egy átlagos ATX deszkának felel meg. A kiváló alapanyagoknak és a rendkívül szigorú tesztelési folyamatoknak köszönhetően az Intel alaplapjai nagyon strapabíróak, a gyártó 0 és 55 Celsius fok közötti működési tartományt ad meg, a tárolási hőmérséklet pedig -20 és 70 fok között lehetséges. A lap felépítése gyakorlatilag a szokásos elgondolást követi, azaz a felső rész középénél terül el az LGA1155 foglalat, mellette balra és felül a tápellátó területtel. Az alaplap 8+2+1+1 fázisképlettel operál, 8 megy a CPU-nak, 2 az integrált memóriavezérlőnek, 1 a DMI interfészeknek és 1 az integrált grafikának. A feszültségszabályozó CHiL CHL8328 IC-vel operál, a fázisokat pedig FDMF6707B IC vezérli. A bordák a szokásos kék színben tündökölnek, a felső borda fölé egy LED-sort is integráltak, ez az aktív fázisok pillanatnyi számáról informál. A tápellátás külsőleg a szokásos, azaz egy 24 tűs és egy 8 tűs tápcsatlakozón keresztül történik. A foglalat mellett jobb oldalt 4 darab memóriasínt találunk, melyek kétcsatornás működést támogatnak és maximum 32 GB-ot tudnak lekezelni. A specifikáció szerint a modulok 1600 MHz-es órajelig támogatottak, de mivel az X.M.P. profil alkalmazására is lehetőség van, így a 2133 MHz-es HyperX-ek is tökéletesen működtek a lapban. A slotok alá forrasztották fel a Z77 PCH-t, melyet az Intel Extreme széria védjegyévé vált koponyát viselő (Skull) bordája hűt. Ez elég lapos ahhoz, hogy a hosszú videokártyák behelyezését egyáltalán nem gátolja. Mellette a lap szélén áll készenlétben a nyolc darab SATA port. Ezek közül a kék duó és a négy darab fekete a Z77 PCH-ból jön, előbbi SATA 6 Gb/s, utóbbiak 3 Gb/s sebességet támogatnak. A két szürke a kakukktojás, ezek szintén az új szabványt támogatják, vezérlőnek a Marvell 88SE9172 lapkát alkalmazták, amely a RAID 0-t és 1-et is ismeri. Az eSATA-t sem kell nélkülözni, ezt szintén a Marvell 88SE9172 biztosítja nekünk. A Z77 PCH végre natív támogatást nyújt az USB 3.0-hoz, de ez nem jelenti azt, hogy most már minden port kék színben tündököl. A PCH 14 darab USB 2.0 és 4 darab USB 3.0 csatlakozót támogat. Az Intel Intel DZ77GA-70K ehhez képest 10 darab USB 2.0-t kínál (4 a hátlapon, 6 pedig kivezetésen keresztül), ezt pedig 8 darab USB 3.0 fejeli meg, melyből 4 a hátlapon, 4 pedig kivezetéseken (egy 3,5”-os USB 3.0 panelt megtalálunk a dobozban) keresztül érhető el. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a Z77 PCH mellé az Intel két darab Genesys Logic GL3520 hubot alkalmazott. Csúcslap lévén nem hiányozhat a FireWire sem, annak ellenére, hogy az USB 3.0 óta a sebessége már nem nevezhető fergetegesnek, de mivel rengeteg külső eszköz használja, nem árt, ha ott van a repertoárban. Az integrált hang 7.1 + 2 csatornás, Realtek vezérlő, de abból igyekeztek a legjobbak közül válogatni, így az ALC 898 lapka került fel a nyomtatott áramkörre, 192 kHz-es mintavételezéssel, 24 bites felbontással, kiváló jel-zaj szint aránnyal. A vezetékes hálózat kapcsán sem lehet hiányérzetünk, ugyanis két darab gigabites Ethernet portot kapunk, az egyiket az Intel WG82579V lapkája, a másikat egy Intel WG82574L vezérli. Az egyik, amivel az Intel extra szolgáltatásként igyekszik kitűnni a mezőnyből, az a vezeték nélküli hálózatok támogatása, ugyanis a dobozban megtalálunk egy WiFi modult is. Ez egy MSI (modell MS-3871) gyártmányú eszköz, Bluetooth (2.1+EDR) és Wi-Fi (IEEE 802.11b/g/n) szabványok kínálatával, magyarán e tekintetben is a maximumot kapjuk. A modult egy USB 2.0 kivezetéshez kell csatlakoztatunk az alaplapon. A fekete NYÁK-on egy debug LED is megtalálható az egyik sarokban, a diagnosztikát a tűs kivezetések melletti LED-sor is segíteni, amely arról informál, hogy éppen milyen eszközök működnek és vannak üzem alatt. A tuningosok, tesztelők számára felkerültek a fizikai vezérlőgombok – POWER, RESET - , mi ennek mindig örülünk, hiszen nem kell csavarhúzóval nyúlkálni. Az Intel a bővítősínek kialakításakor némileg meglepő receptet vett elő, ugyanis a két darab teljes szélességű PCI Express 3.0 (×16; 8×8 – SLI és CrossFireX támogatás), és a három rövid PCI Express mellé két darab hagyományos PCI sín is integrálásra került. Ami még hátravan, az a hátlapi kínálat ismertetése: A sor egy kombi PS/2 csatlakozóval indul, melyet két USB 2.0 követ, ezután következik a FireWire, a maradék két USB 2.0 és az eSATA. Itt egy kis szünet jön egy apró mikrokapcsolóval, ami a Back-to-BIOS „gomb”, ha ezt megnyomjuk, akkor a következő indításnál a rendszer automatikusan belép a BIOS-ba, és elvégezhetjük teendőinket. Aztán két egyforma oszlop jön, a két RJ45 LAN csatlakozóval és a négy darab USB 3.0-val. Ezután az integrált grafika kihasználását (Lucid Virtu is támogatott) lehetővé tévő natív HDMI jön, majd a digitális és az analóg audio kimenetek. Az Intel is faragja-fejleszti saját grafikus UEFI BIOS-át, ilyen tesz szolgálatot a DZ77GA-70K-on is, Visual BIOS néven. A felület Intel-módon megfelelően letisztult és egyszerű, megtalálhatóak a dolgok, de azért kellőképpen látványos is, íme: Az Intel lapokra sok évvel ezelőtt az volt a jellemző, hogy abszolút nem nyújtottak támogatást a tuninghoz, ez a közelmúltban teljesen megváltozott, és túlhajtásra is kiválóan alkalmas modellek kerülnek ki a legnagyobb processzorgyártó kezei közül. Az Intel DZ77GA-70K is pont ilyen, a következő lehetőségeket kínálja címszavakban: Base clock: 100 MHz-től 120 MHz-ig 1 MHz-es lépésekben CPU magfeszültség: +0,000 mV-tól +1,000 mV -ig 1 mV-os lépésekben IGP (“IGD,” VAXG) feszültség: 1,000 V-tól 1,9200 V-ig 0,0050 V-os lépésekben CPU VTT (“I/O”) feszültség: 1,000 V-tól 1,2750 V-ig 0,0250 V-os lépésekben CPU PLL feszültség: 1,000 V-tól 1,8750 V-ig 0,0250 V-os lépésekben RAM feszültség: 1,200 V-tól 2,000 V-ig 0,010 V-os lépésekben PCH feszültség: +0,010 V-tól 0,630 V-ig 0,010 V-os lépésekben Specifikáció: Tesztalkalmazások Mérések során használt alkalmazások: GPU-Z 0.6.2 CPU-Z 1.60 x64 AIDA64 2.30.1929 béta SuperPi 1.5 mod XS wPrime 2.0.4 Fritz 12 TrueCrypt 7.1 7-ZIP 9.22 béta x64 WinRAR 4.11 x64 Cinebench R11.5 x64 Media Player Classic x64 x264 HD Benchmark 4.0 dBPowerAMP Music Converter Photoshop CS 5.1 x64 FurMark 1.9.2 MSI Afterburner 2.2 3DMark11 1.0.2.0 LuxMark v2.0 x64 ComputeMark v2.1 MediaEspresso 6.5.2119_41281 Crysis 2 1.9 + DX 11 patch + Hi-res - Adrenaline Crysis 2 benchmark tool 1.0.1.13 F1 2011 (beépített mérés) Alien vs Predator benchmark v1.0.3 + GUI x64 Tesztkonfiguráció: A tesztkonfigurációk mindegyike alapértelmezett beállításokkal futott, azaz a Turbo Boost értékeket nem módosítottuk, és az összes energiagazdálkodási profil be volt kapcsolva, amit az alaplap automatikusan aktivál. Egyedül a memória órajelét fixáltuk manuálisan a konfigok esetében, a HyperX modulok 1-es profilját kapcsoltuk be, azaz a négy darab RAM kétcsatornás üzemmódban, 1866 MHz-en, 9-11-9-27 CR1 időzítésekkel futott. Természetesen az Ivy Bridge-t nem hagytuk tuning nélkül, az állítgatás során 4800 MHz-ig jutottunk, de az ehhez szükséges 1,4 V-os feszültség olyan hőtermelést okozott, amivel már a Ninja 2 nem tudott mit kezdeni, és az Intel gyári vízhűtése is éppen csak, hogy határértéken belül tudta tartani a magokat a szenzorok szerint. A hírek, amiket hallottunk, megerősítést nyertek. Az Ivy Bridge (vagy legalábbis a Core i7-3770K) alapfeszültséges, alapórajeles hőtermelésével nincs különösebb gond (bár kiválónak az sem mondható), de a komolyabb tuninggal kalkulálóknak bizony a legjobb léghűtésekkel vagy vízhűtéssel van csak esélyük megfelelő hőmérsékleti tartományban tartani a bestiát. A tapasztalatokat az alábbi két AIDA64 terheléses képernyőmentéssel demonstráljuk: A rendszer terhelése alapbeállításokkal: A rendszer terhelése tuningolt beállításokkal: Fogyasztás: A fogyasztást első körben a diszkrét grafikus kártya alkalmazásával végeztük el. Az üresjárati, AIDA64-gyel és Blu-ray lejátszással terhelt állapotokat egy 360 wattos Chieftec tápegység mellett mértük, a FurMarkos adatok már a Xigmatek monstrum beiktatásával születtek meg. Láthatjuk, hogy a legerősebb Ivy Bridge fogyasztására nem lehet különösebb panasz, gyakorlatilag a mezőny legtakarékosabb modellje, de előnye a 2600K Sandy Bridge-hez képest csak AIDA64 terhelésnél volt igazán komoly. Ettől függetlenül, mivel egy nagyobb teljesítményű központi egységről van szó, amely kevesebbet fogyaszt, mint elődje, kijelenthetjük, hogy ebben a vonatkozásban az Intel megint jó munkát végzett. A második lépésben a GeForce GTX 560 Ti-t eltávolítottuk a rendszerből, és életre keltettük a processzorokban szunnyadó integrált grafikus magokat. Hogy ne csak az előd, HD 3000-hez tudjunk viszonyítani, elővettük az AMD APU-nkat egy A6-3650 személyében, és a benne lévő Radeon HD 6530D-t is megvizsgáltuk, illetve le is mértük a különféle alkalmazásokban. Itt is a 360 wattos Chieftec tápot használtuk, mely természetesen ilyen terheléssel még könnyedén meg tudott birkózni. Terheletlen állapotban a legtakarékosabb az új IGP HD 4000, elég impozáns, hogy a teljes rendszer mindössze 48 wattot fogyasztott, de a Radeon többlete sem jelentős, a javulás viszont dicséretes a HD 3000-hez képest. Blu-ray lejátszás alatt a HD 4000 tovább bizonyít, és ~ 20 wattal kevesebbet kért a második, HD 3000-hez képest. Az Alien vs Predator alatt csak a Radeonnal tudtuk őt összevetni, hiszen a HD 3000 még nem támogatja a DX11 API-t, így az AvP benchmark futtatására nem alkalmas. A játék alatt is meggyőző a HD 4000, majdnem 25 wattal kevesebbel beérte a HD 6530D-hez képest. Az IGP HD 4000 tehát fogyasztásból 5-ös, hamarosan az is kiderül, hogy ehhez milyen teljesítményt sikerült párosítani. Következzenek a mérések! Mérések AIDA64 memória sebességmérés: A szintetikus mérőprogramokkal indítunk! Tulajdonképpen a Core i7-3770K elődjének a Core i7-2600K tekinthető (meg persze a 2700K, de ezt nem tudtunk szerezni a teszt idejére), úgyhogy főleg ehhez hasonlítunk, a többi központi egység eredménye viszonyítási alap. Ezek alapján könnyen kiolvasható, hogy az Ivy Bridge minden programban gyorsult a Sandy Bridge-hez képest. Ez hol nagyobb, hol kisebb különbség, de összességében kedvezőnek tekinthetjük azt a többletet, amit kisajtoltak az új lapkából. A tuning nem túl nagy meglepetésre jellemzően lórúgásnyit javított az eredményeken. Tömörítés és renderelés A tömörítés kapcsán is egyértelmű előrelépést lehet elkönyvelni, bár míg a 7-ZIP nagyobb differenciát mutatott a 2600K-hoz képest, addig a WinRAR-ban nem volt túl nagy az előny. A Photoshopban is tapasztaltunk némi gyorsulást, a Cinebench és a LuxMark pedig egy újabb bizonyítékot adott arról, hogy eredményesen sikerült még tovább tökéletesíteni az amúgy is remek architektúrát. Az i7-3770K nem ritkán az i7-3820-at is képes lenyomni, értelemszerűen a hatmagos modellekkel szemben már elenyésző az esélye ott, ahol az adott szoftver az összes magot és szálat kihasználja. A tuning itt is szépen hozott a konyhára, a számok magukért beszélnek. Video- és zenekonvertálás Lássuk, mit mutat a kódolás! A MediaShow Espressoban ezúttal a GPU-gyorsítást kikapcsoltuk, csak a CPU magok dolgozhattak. WMV és H.264 kódolásnál lehet előrelépésről beszélni, M2TS-nél nem sokat változott a teljesítmény. A zene kódolásnál a 2 másodpernyi előny ne tévesszen meg senkit, mivel a mérési fázis elég gyorsan lezajlik, így egyértelmű javulásról lehet itt is beszélni. Az X264 HD benchmark is megerősíti eddigi tapasztalatainkat, az Ivy Bridge gyorsabb elődjénél, néhol erősen érezhető a tempóváltás mértéke. A túlhajtás természetesen a kódolásnál is eredményes volt, ennek a grafikonok is tanúbizonyságot állítanak. 3D-s mérések, játékok - GeForce GTX 560 Ti-vel A 3DMarkban és a játékokban nem számítottuk nagy különbségre a Sandy Bridge-hez képest az adott diszkrét videokártyával, és az eredményeknek a várakozásoknak megfelelően alakultak. Némi előnyt azért így is fel tud mutatni az i7-3770K a 2600K-hoz képest, itt a tuning is kevésbé volt hatékony, gyakran elértük a VGA-limitet. 3D-s mérések, játékok - Processzorba integrált grafikával Nem kevésbé izgalmas téma az IGP fejlődése az Ivy Bridge-ben a Sandy Bridge-hez képest. A technológiai hátteret már ismerjük, most lássuk, mit eredményezett a fejlesztés a gyakorlatban! Az alapórajeles mérés után tuningot is végrehajtottunk a HD 4000-en, mely így 1650 MHz-en járt, magyarán arra is kíváncsiak voltunk, mennyi tartalék szunnyad benne. A 3DMark11 csak a DX11-gyel megáldott vezérlőket támogatja, így a HD 3000 ebben nem tudott részt venni. Némileg érdekes eredményeket produkált a program. Az Entry profil futtatásánál az Intel megoldásra meg tudta verni a Radeon-t, és HD 4000 az OC hatására tovább gyorsult, ha nem is nagy mértékben. A Performance profilra váltva azonban a Radeon erőt merített, és az élre állt. A ComputeMark grafikonja egy szép lineáris ábrát mutat. A HD 4000 itt is meg tudta előzni a HD 6530D-t, és a tuning is elég szépen hozott a konyhára. A LuxMark viszont megmutatta, hogy a rendereléshez szükséges nyers erő a HD 6530D-vel van, itt majdnem kétszer olyan gyors volt, mint a HD 4000 alapórejelen, a túlhajtás viszont itt is eredményesnek bizonyult. A játékokban az AvP-ben még mindig nem találkozhattunk a Sandy Bridge-ben szunnyadó HD 3000-rel, hiszen DX11 API-t használó mérésről van szó. A HD 4000 nagyon szépen bizonyított, mivel némi meglepetésre meg tudta verni Radeon ellenlábasát. Itt a tuning 1 FPS-t tudott leadni a konyhán. A Crysis 2-ben már mindhárom IGP jelen volt, mivel DX9 módban futtattuk a mérést. Itt látszik igazán, mennyit is fejlődött a HD 4000 a HD 3000-hez képest, amely nagy küzdelemben van a HD 6530D-vel, amit végül csak tuningolva sikerül befognia, de az 1 FPS-nyi különbség nem nevezhető vízválasztónak. Az F1 2011-ben a HD 3000 megint csak távolról figyeli az eseményeket, az új Intel IGP és a Radeon viszont keményet küzd ismét. Gyakorlatilag azonos teljesítményt nyújtanak, és további jó hír, hogy az adott paraméterekkel ez a tudás játszható szintet eredményez még 1680×1050-es felbontásban is az F1 2011-ben. Végszó Az Intel egy újabb "házi feladatot" tudott le, és mint azt az utóbbi évek ékesen bizonyítják, nem szokta összecsapni a leckét. Ez 100 %-ig igaz az Ivy Bridge-re is. A tick-tock elv tovább ketyeg, és ez a tick lépés ismét nagyon jóra sikerült. A gyártástechnológia immáron az x86 CPU-kat tekintve a világon elsőként 22 nanométeres csíkszélességnél jár, egy újfajta tranzisztort is sikerült a végleges gyártásig, piacképes állapotig eljuttatni, amelynek meglett az eredménye, hiszen a Sandy Bridge csúcsmodellekhez képest a számítási teljesítmény 5-15 %-kal nőtt (egyes alkalmazásoknál több/kevesebb is lehet), miközben a fogyasztás már a Sandy Bridge igen visszafogott szintjéhez képest is tovább csökkent. Nagyobb teljesítmény kevesebb fogyasztással? Az ilyet mindig szeretjük. Ez összességében azt eredményezik, hogy a Core i7-3770K ma a világ leggyorsabb négymagos processzora, és ő rendelkezik ebben a kategóriában a legjobb ár/teljesítmény mutatóval is. Sajnos friss AMD processzort ezúttal nem tudtunk csatarendbe állítani, de mivel a Bulldozer már a Sandy Bridge-dzsel szemben is elvérzett, nem nehéz megállapítani, hogy a szakadék tovább nőtt a két gyártó felsőkategóriás modelljei között. Amiben az AMD jobb, az az integrált grafikus mag, az Intel ezen próbált változtatni akkor, amikor a HD 3000 továbbfejlesztésébe kezdett, és megalkotta az IGP HD 4000-et. Az új modell már DirectX 11 és DirectCompute támogatással bír, de még megannyi fejlesztés belekerült a szilíciumdarabkába. Méréseink és a rendelkezésre álló információk szerint a teljesítménybeli ugrás a HD 3000-hez képest 25-35 %, mely összességében alacsonyabb fogyasztással és jobb képminőséggel társul. Persze azt halkan jegyeznénk meg, volt is hova is hova fejlődni a HD 3000 szintjéről. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy teljesítményben körülbelül a HD 6530D-t sikerült néhol befogni, esetenként megelőzni, ez a két IGP elég közel van egymáshoz, ami azonban azt is jelenti, hogy a HD 6550D-től a HD 4000 továbbra is messze elmarad. Ha tehát a legerősebb IGP a célunk, akkor érdemes a TOP AMD APU-k között nézelődni, ha azonban egy gyors processzort akarunk alacsony fogyasztással és egy használható IGP-vel, azaz egy jóval kiegyensúlyozottabb termék a cél, akkor nem kérdés, hogy az Ivy Bridge az első számú célpont. Persze azt nem szabad elfelejteni, hogy ezek felsőkategóriás termékek, és az árak is ezek szerint alakulnak. Az itthoni állapotokat és az árfolyamot is jól tükrözi, hogy egy Core i7-2600K még mindig 75 000 Ft körül van, egy 2700K 4-5000 Ft-tal drágább nála. Egy Core i7-3770K jelen pillanatban 85 000 Ft körül mozog, azaz durván 10 000 Ft-tal drágább egy 2600K-nál, ez a differencia a teljesítmény- és fogyasztáskülönbség fényében teljesen reális és indokolt. Váltani persze Sandy Bridgre-ről nem érdemes, a fejlesztés elsősorban egy korábbi rendszer esetén lehet ajánlott és racionális döntés. Az egyetlen terület, ahol a Core i7-3770K némileg elmaradt a várakozásoktól, az a tuning, illetve a túlhajtás mellé társuló fogyasztás és melegedés. A dolgok jelenlegi állása szerint az Ivy Bridge nem igazán lett jobban húzható a Sandy Bridge-hez képest, viszont a magas órajelek magas üzemfeszültséggel társítva radikálisabb módon hatnak ki a fogyasztásra és a hőtermelésre, így történhetett meg az, hogy az Intel gyári vízhűtése éppen csak el tudott bánni a 4800 MHz-en forrongó i7-3770K-val. Érzésünk szerint ez egyelőre egy gyártástechnológiai sajátosság, amit vélhetően az Intel a jövőben akár egy újabb steppinggel orvosolni fog, ezen kívül egy 4800 MHz-es tuning egyébként sem tekinthető átlagos felhasználásnak, így csak a komolyabb és az extrém tuningosok szomorkodhatnak kissé. Bár az i7-3770K a legerősebb Ivy Bridge, és ezért itthon kevés ember engedheti meg magának, érdemes lesz figyelni a közép és az alsókategóriás modelleket, biztos, hogy lehet majd találni gyöngyszemeket. Az Ivy Bridge és a Core i7-3770K meggyőzött, éppen ezért kategóriájában egyértelműen ajánlott. Core i7-3770K Végezetül néhány szó az Intel DZ77GA-70K alaplapról. Pozitív benyomással búcsúzunk tőle, csúcskategóriás lap módjára viselkedett ittléte alatt, atomstabil volt, a tuning amit pedig elértünk vele, önmagáért beszél. Felszereltségére sem lehet semmiféle panaszunk, mindent megkapunk a nyomtatott áramkörre integrálva, amire csak szükségünk lehet, amit pedig nem, azt a dobozba mellékelve találjuk, gondolunk itt például az USB 3.0-ás előlapi panelre és a WiFi + Bluetooth modulra. Igényes körítés, minőségi, egyedi külső megjelenés és csúcstechnika (talán az integrált audio kapcsán lehetne még szintet lépni) jellemzi az Intel DZ77GA-70K-t, amely nem olcsó, de nem is meghökkentően drága, a bruttó 62 000 Ft-os vételár szerintünk egy kedvező ajánlat ebben a kategóriában, és a számos extra mellé még 3 év garanciát is kapunk. Így hát nem csoda, hogy szerintünk az Intel DZ77GA-70K-t bátran lehet vásárlásra ajánlani, meg is kapja a megérdemelt ajánlott plecsnit! Intel DZ77GA-70K Az Intel DZ77GA-70K alaplapot és a Core i7-3770K processzort az Intel hazai képviselete bocsájtotta rendelkezésünkre, köszönjük! A cikket írta: Mihics Zoltán (med1on) és Pintér Gábor (pgabi123)

Kiemelt

Ismét akciós a BlitzHome BH-CDW1 az okos, hordozható, asztali mosogatógép

Kiemelt

BLITZWILL BWL-FL-0001 - Mutatós állólámpa 10 ezer kedvezménnyel

Somoreal SM-OLT9 - szárnyakat adunk lámpáinknak

Mindkét BlitzWill plafonlámpa akciós a héten

Fekete Péntek alatti áron a BlitzWolf BW-SX31 vezeték nélküli mikrofon

Kiemelt

Xiaomi S10T robotporszívó - óriási szívóerő, mini ár

Kiemelt

Ez valami vicc? Xiaomi önürítős robotporszívó 93 ezer forintért?

XIAOMI AtuMan DUKA E2 - pénztárcabarát elektromos csavarhúzó

Xiaomi akciók az okosotthonok jegyében

Xiaomi Redmi AX5400 - még egy új WiFi 6-os router a Xiaomitól

A szerzőről

Pintér Gábor (gabi123)

BuyBestGear

ranvee

G6.hu