Kipróbáltuk: AMD A6-3650 APU és A8-3850 APU – nem ez az igazi cikk

Összefoglalás, vélemény – A8-3850 APU

Ismét egy borzasztóan hosszú teszten vagyunk túl, a Llano platform és az AMD A8-3850 APU rendesen feladta a leckét, hiszen számos dolgot kellett megvizsgálnunk, melynek a rendelkezésre álló eszközöknek igyekeztünk megfelelni. E család megjelenésével egy hosszú korszak zárult le az AMD-nél, és ténylegesen elkezdődik a Fusion-korszak. Ezek az APU-k a processzormagokat tekintve nem tekinthetőek merőben újnak, hiszen átdolgozott Stars magokról van szó, hiába a K12 elnevezés. A processzorerőt vizsgáló tesztjeinkben ez meg is mutatkozott, de szerencsére az “átdolgozott” minősítés is megjelent az eredményekben. Az A8-3850 a jelenlegi kínálat csúcsa, ez tartalmazza a legerősebb grafikus vezérlőt, a Radeon HD 6550D-t, órajele 2900 MHz, mely Turbo Core-ral nem növelhető, ugyanis ez a modell nem tartalmazza ezt a szolgáltatást.

Ahhoz, hogy viszonyításunk legyen az elődhöz képest, egy Phenom II X4 970 Black Edition processzort használtunk, melyet eredeti, 3500 MHz-es órajelén, valamint 2900 MHz-es frekvencián is lemértünk, amely ugyebár megegyezik az A8-3850 órajelével. A CPU-s mérések döntő többségében azt tapasztaltuk, hogy az APU teljesítménye javult a Phenom II-éhez képest, néha nagyobb, többször szerényebb mértékben, de egyértelmű javulásról lehet beszélni. Ez a fejlődés a 3D-s alkalmazások és a játékok vonatkozásában is elmondható, 1-2 FPS pluszt képes volt bemutatni az újdonság. Ehhez kapcsolódóan további pozitívum, hogy általánosságban a fogyasztás valamelyest szintén csökkent, az A8-3850 főleg terheletlen állapotban könyvelhet el jelentős előrelépést, ezen változások összessége pedig mind hozzájárulhat a sikerhez.

Persze mint CPU-tól, nem vártunk túl sokat ettől a modelltől, hiszen tudtuk, hogy még nem az új architektúra képviselője, de úgy tűnik, az AMD megtette, amit meglehetett. A Llano igazi fegyvere természetesen nem ez, hanem az integrált, Redwood alapokon nyugvó grafikus mag alkalmazása, mely remek párosításnak bizonyult az átdolgozott Stars magok mellé. Igaz, hogy nálunk az A8-3850-nel csak a Radeon HD 6550D mutatta meg képességeit, de azt mindenki láthatta az eredményekből, hogy ilyen erőt képviselő integrált grafikával még sosem találkozhattunk, az pedig, hogy ez végül egy heterogén módon programozható lapkában valósult meg, külön öröm, és nagyon bíztató a jövőre nézve. A nagyfokú integráltság korát éljük, és az AMD hatékony termékkel érkezett meg a piacra. A diszkrét videokártyák területe egyre csökken, és a vásárlók egy jelentős hányadának elegendő az a számítási teljesítmény, amelyet például egy HD 6550D fel tud vonultatni.

Az APU-k eljövetelével így nincs szükség külön grafikus kártya megvásárlására, ha nem kell nagy teljesítmény, akkor egy APU-val, egy FM1 foglalatos alaplappal és némi memóriával már meg is teremtettük számítógépünk alapját. Az AMD persze azokra is gondolt, akik később szeretnének továbblépni a HD 6550D szintjéről. Az magától értetődik, hogy az alaplapon a PCI Express sín segítségével diszkrét kártya is munkára fogható, de az AMD Dual Graphics révén elérhetjük azt, hogy az APU-ban szunnyadó GPU se heverjen parlagon, hanem a két hardver összedolgozzon, így együttes erővel növelve meg a 3D-s teljesítményt. Ehhez mindössze annyi kell, hogy A-sorozatú APU-t és megfelelő típusú diszkrét Radeont vásároljunk. Előbbi lehet A8 modell HD 6650D-vel, vagy valamilyen A6 HD 6530-cal, a lényeg, hogy ezekhez a Radeon HD 6670/6570/6450 valamelyikét társítsuk, és máris aktiválható a Dual Graphics, mely egyben új modellneveket is szül, az egészet a legegyszerűbben az alábbi táblázattal lehet szemléltetni.

Az IGP teljesítménye tehát kis ráfordítással és egy kis körültekintéssel jelentősen növelhető. Persze használhatunk jóval erősebb diszkrét kártyát is, például egy Radeon HD 6970-et, de akkor az APU-ban szunnyadó IGP hosszú inaktív hónapoknak néz elébe, így pedig az APU valódi előnyét veszítjük el a hagyományos processzorhoz képest. Az AMD tehát a részleteket is gondosan álmodta meg, biztonságos lépéseket követve engedte a piacra Lynx és a Sabine platformot, és ha CPU-ként nem is, de processzorba integrált grafikával jelenleg a legnagyobb erőt képviseli mindkét piacon, jelentősen megelőzve az Intel HD Graphics 2000 és HD Graphics 3000 modelljeit. Persze a siker egy jó hardverrel még koránt sem biztos, nagyon sok múlik az áron is. Az elmúlt években már megszokhattuk, hogy a vételárakat tekintve az AMD nem szokott csalódást okozni.

A legerősebb egység a tesztben is szereplő A8-3850, ennek dobozos változata már 30 000 Ft alatt, bruttó 29 000 Ft-ért megvásárolható, amelyért a négy natív CPU mag mellett egy körülbelül 15 000 Ft-os diszkrét kártya teljesítményét is megkapjuk IGP formájában. Ezért a pénzért Intel vonalon nagyjából egy Core i3-2120-at kaphatunk. A mérés során ezt a CPU-t a 2600k-val próbáltuk szimulálni úgy, hogy a 2 magot kikapcsoltunk, az órajelet pedig 3300 MHz-re állítottuk be, a HT-t pedig bekapcsolva hagytuk, így a harmadlagos gyorsítótárat és  HD 3000-et kivéve azonos paraméterekkel tudtuk végezni a méréseket. Ezekből arra lehet következtetni, hogy egy Core i3-2120 – mint processzor – általánosságban némileg erősebb, mint az A8-3850, de ez nagymértékben függ az adott felhasználási területtől is.

Ha pedig a két processzor grafikus megoldását vetjük össze, az APU Radeon HD 6550D-je lemossa a pályáról az Intel HD Graphics 2000-jét és 3000-jét is. Fogyasztást tekintve terhelt állapotokban továbbra is a Sandy Bridge a jobb, így mérlegelnünk kell a vásárlás előtt. Ha szükségünk van egy modern és erős IGP-re, akkor egyértelműen tegyük le a voksunkat a Fusion mellett, és válasszuk az A8-3850-et. Ha az IGP nem fontos, hanem inkább CPU erőre van szükségünk, akkor a Core i3-2120-szal járhatunk jobban, de esetleg válogathatunk a négymagos Phenomok között is. Sajnos az A6-3650 nem járt nálunk, de az elérhető információk alapján a ~24 000 Ft-os vételára az A8-3850 29 000 Ft-os összegéhez képest egy kissé eltúlzottnak tűnik, ha a két modell közti teljesítménykülönbséget vesszük alapul, itt elképzelhető némi korrekció majd az AMD részéről, ha kicsit múlik az újdonság ereje.

Kíváncsian várjuk, néhány hónap elteltével mit mutatnak majd az eladások, ráadásul az AMD-nél a gépezet most sem áll meg. Küszöbön a Bulldozer megjelenése, melytől sokan sokat várnak. Akárhogy is lesz, annyi bizonyos, hogy jövőre érkezik a platform továbbfejlesztése, Trinity kódnéven. Ez már Bulldozer-alapú CPU magokra (modulokra) fog támaszkodni, az IGP-t pedig a pletykák szerint egy Barts és Cayman összeolvasztás fogja majd alkotni, így nem lehet kérdéses, hogy az APU-k processzoros számítási teljesítménye és grafikai ereje is tovább fog nőni, mely már egy vadonatúj, modern architektúra eredménye lesz.

Addig is egy jó tanács azoknak, akik beneveznek valamelyik asztali APU modellre. Mivel az IGP a rendszermemóriából táplálkozik, és a Radeon sávszélesség éhsége igen magas, rengeteget profitálhatunk abból, ha gyors DDR3 modulokat építünk a rendszerünkbe. Az 1333 MHz-es RAM-okat nyugodtan felejtsük el ha jót akarunk, 1600 MHz-nél nem szabad alább adni. Ha azonban van keretünk, inkább 1866 MHz-es vagy még ennél is gyorsabb memóriákat szerezzünk be, meg fogja hálálni az APU-ban szunnyadó kis Radeon. Szerencsére a mostani memóriaárakat tekintve ez már nem jelent milliós beruházást.

Rengeteg dolgot megnéztünk az A8-3850-nel és a Llanoval kapcsolatban, de legalább annyi téma ki is maradt a cikkből. Ennek az oka az volt, hogy az APU mindössze 2,5 napot tölthetett nálunk, így a rendelkezésre álló idő és a kiegészítő hardverek száma véges volt. Ettől függetlenül bízunk benne, hogy a legfontosabb kérdésekre választ tudtunk adni, és a cikk elolvasása után mindenki vélemény tud formálni az AMD APU-járól, valamint dönteni tud a vásárlással kapcsolatban.

Természetesen ez a teszt sem jöhetett volna létre partnereink segítsége nélkül. A GIGABYTE GA-A75-UD4H és az ASUS F1A75-V Pro egyaránt végig stabilan, megbízhatóan tette a dolgát. Ha végignyálazzuk a grafikonokat, akkor azt láthatjuk, hogy egy nagyon minimális mértékben az F1A75-V Pro volt a gyorsabb, de a különbségek ugyanúgy apróak, mint az Intel lapok esetében, hisz ahogy az Intelnél a PCH, úgy az AMD-nél az FCH is vajmi keveset tud beleszólni a teljesítménybe, mivel szinte minden a CPU-ban, illetve az APU-ban kap helyet. A két modell felszereltségre is nagyon hasonló, ha 30 000 Ft körül keresünk Socket FM1 alaplapot Fusion-építési szándékkal, akkor bármelyiket bátran tudjuk ajánlani.

Frissítés: Összefoglalás, vélemény – A6-3650 APU

Lassan két hónap telt el azóta, hogy az A8-3850-nel foglalkozó írásunk megjelent. Azóta sok minden történt, sok minden változott. Sajnos a Llano processzorok kihozatala még mindig nem az igazi, kevés APU kerül ki a piacra, ráadásul a gyártósorokon mostmár a Bulldozer modellekkel is meg kéne osztoznia. Emellett a hazai viszonyokat tekintve elmondható az is, hogy a forint megint borzasztó gyenge. Ezen körülmények eredménye az lett, hogy amit két hónappal ezelőtt az ítélet és az árak vonatkozásában leírtunk, az ma már sajnos mind nem igaz, ugyanis az A8-3850 és az A6-3650 is jelentős dráguláson esett át. Akkoriban az A8-3850 csúcsmodell bruttó 29-30 ezer forint környékén megvásárolható volt, ma ez az összeg már 38 000 forintra nőtt, azaz legalább 30 százalékot drágult a termék. Most ott tartunk, hogy gyakorlatilag az A6-3650 kerül annyiba, mint két hónapja a nagytesó, azaz 28-30 ezer forintba. Mondanunk sem kell, ez bizony egyáltalán nem használ se a vásárlóknak, se az AMD-nek. Nézzük a konkurens Intel modellek árait! A 3,1 GHz-es Core i3-2100 van egy árban az A6-3650-nel, azaz körülbelül 28 000 forintért vihető haza. Az ennél 200 MHz-cel gyorsabb, azaz a tesztben a 2600k-val 3,3 GHz-en szimulált Core i3-2120 párezerrel kerül többe, 31 000 forint magasságában már fel lehet lelni. A család leggyorsabb tagja a 3,4 GHz-es Core i3-2130, amely 35 000 forintba kerül, ez a 100 MHz mondjuk már nem biztos, hogy megéri ezt a plusz pénzt.

Ha konkrétan az A6-3650-ről beszélünk, akkor azt lehet elmondani, hogy a kilenc — processzorerőt vizsgáló — tesztben mindössze egyszer tudott gyorsabb lenni a Core i3-2120 emulációval szemben, míg a HD 6790 beiktatásával végzett 3D-s tesztekben hét esetből hatban kikap, egyben pedig döntetlent ér el. Ráadásul sokszor olyan határozott a különbség, hogy érzésünk szerint a vele egy árban lévő Core i3-2100 ellen is nagyon hasonló képet mutatna. Bár az emulálás miatt teljesen pontos mérést nem tudtunk végezni, az legalább jó hír, hogy fogyasztásban már fel tudja venni a versenyt ezekkel a Sandy Bridge modellekkel, legalábbis nálunk ezt mutatták a számok a 35 W-tal magasabb TDP osztály ellenére. Összességében most is az a véleményünk, mint ezt megelőzően az A8-3850-nel kapcsolatban volt. APU-t csak akkor éri meg vásárolni, ha a benne rejlő Radeon grafikus magra valóban szükségünk van, és tényleg használni fogjuk, akár önmagában, akár Dual Graphics megoldásként. Az K12 + Radeon IGP páros a Sandy Bridge + HD 2000/3000 páros ellen versenyképes, és 3D-s erőben abszolút az AMD megoldása a nyerő, ahogy technológiai fejlettségi szintben is. Ha azonban az IGP-re nincs szükségünk, akkor nem a legjobb választás APU-ba invesztálnunk, hiszen mind gyártón belül, mind Intel vonalon erősebb központi egységet kaphatunk ugyanazért a pénzért.

Kiegészítésképpen hozzátennénk, hogy a Catalyst 11.6b kontra 11.9 meghajtócsata a vártnál kisebb eredményt hozott, sokszor nem is számolhattunk be különbségről. Reméljük, a következő Catalystok azért még fognak gyorsítani az APU-kban szunnyadó egységeken. Hasonló volt a tapasztalat az 1866 MHz-es memóriákkal is, kevés pluszt könyvelhettünk el a számlájukra, azonban ne felejtsük el, hogy az alapmérés nem 1333 MHz-es, hanem 1600 MHz-en járó RAM-okkal történt, így a plusz üzemfrekvencia mindössze 266 MHz volt, ráadásul a késleltetés CL8-ról CL9-re nőtt. A dolog tanulsága, hogy az 1600 és az 1866 MHz között nincs nagy difi, az 1333 MHz-es képest valószínűleg ennél jelentősebb különbségeket tudtunk volna feljegyezni. Az A6-3650, mint APU, összességében tetszett, és ha egy integrált grafikás, mindent egyben tartalmazó gépet szeretnénk építeni, amivel adott esetben még el is lehet játszogatni, akkor csakúgy, mint az A8-3850-et, az A6-3650-et is tudjuk ajánlani. A terméket processzorként nézve, valamint látva a jelenlegi árukészletet, és a jelenlegi árakat, inkább annyit mondanánk, hogy tetszett, és várjuk, hogy hogyan alakulnak a következő hónapok. Abban biztosak vagyunk, hogy a Trinity kódnéven jövőre érkező friss generáció nagyobbat fog szólni, mint ezek az első szériás modellek.

AMD Llano
AMD A8-3850 APU
GIGABYTE GA-A75-UD4H
ASUS F1A75-V Pro 

AMD A8-3650 APU

Jómagam lassan letészem a Llano lantját, és nyugovóra térek a hosszú teszt után, de előtte köszönetet kell mondanom med1on-nak és Huskydognak a cikk megírásához nyújtott segítségük miatt, valamint partnereink sem maradhatnak ki a köszönetnyilvánításból:

Az AMD A8-3850 APU-t  és a GA-A75-UD4H alaplapot a GIGABYTE hazai képviselete bocsájtotta rendelkezésünkre, míg az F1A75-V Pro, Maximus 4 Extreme, P8Z68-V Pro és M5A97 EVO alaplapokat az ASUS hazai képviselete biztosította tesztünkhöz, köszönjük!

Az AMD A6-3650 APU-t az AMD bocsájtotta rendelkezésünkre, köszönjük!

A cikket írta: Mihics Zoltán (med1on) és Pintér Gábor (gabi123)

A cikkben szereplő állandó tesztkomponenseinkért az alábbi támogatóinknak jár köszönet:

• ASUS Maximus IV Extreme REV 3.0 – ASUS Magyarországi Képviselet
• Kingston HyperX T1 DDR3 1600 MHz 2 × 2 GB Kit – Kingston Magyarországi Képviselet
• Kingston SSD Now V Series 64 GB SATA2 (SNV425-S2/64) – Kingston Magyarországi Képviselet
• Xigmatek NRP-HC1501 – PC Gear
• ASUS 24T1E TV Monitor – ASUS Magyarországi Képviselet