Kipróbáltuk: AMD A6-3650 és A8-3850 APU – frissített teszt!
Ez a történet nagyjából 5 éve kezdődött. Mindannyian felkaptuk a fejünket a hír hallatán, amikor az AMD bejelentette, hogy felvásárolja az ATI Technologiest, mely a Radeon márkajelzésű videokártyáiról és alaplapi chipkészleteiről volt híres. Akkoriban az átlagember nehezen értette meg, hogy miért volt szükség a második számú processzorgyártó részéről erre a lépésre, de sokan voltak, akik már ekkor is tudtak olvasni a sorok között.
A GPU üzletág már akkor sem volt az évezred biznisze, ráadásul a Radeonok egy jelentős része Inteles gépekben talált új otthonra, AMD márka név alatt viszont ennek a területnek egy részétől értelemszerűen búcsúzni kellett. Az AMD sokkal inkább a jövőnek, mintsem a jelennek célozta ez a lépését, mely egyébként 5,4 milliárd dollárjába került a vállalatnak. Ennek a véghezviteléhez kölcsönökre volt szükség, a hatalmas törlesztő részletek, az egyre csökkenő részesedés, az Intel előnye és a gazdasági válság komoly nehézségeket okozott a cég életében. Minden nehézség ellenére, az AMD-nek gyakorlatilag nem volt más választása.
A vezetők rájöttek arra, hogy ahhoz, hogy hosszú távon életben maradhassanak, szükség lesz egy olyan komplett, mindent magába foglaló platform életre keltésére, amelyet akkoriban már az Intel is javában tervezett. Ez azt jelenti, hogy a processzornak, a lapkakészletnek – amely adott esetben grafikus magot is tartalmaz -, és a grafikus vezérlőknek saját falakon belül, azonos márkajelzés alatt kell készülnie. Ez volt az alapelgondolás, de egy még ennél is jövőbe mutatóbb gondolat fogant meg a mérnökök fejében, mely ötlet a Fusion nevet kapta a keresztségben. Ez a koncepció azt tartalmazta, hogy a CPU és a GPU feladatok elvégzését egyetlen szilíciumszeleten kell egyesíteni. Mivel a processzorgyártó nem rendelkezett a GPU gyártáshoz szükséges technológiákkal és tapasztalatokkal, az ATI felvásárlása ebből az irányból is kikerülhetetlen lépésnek bizonyult.
A Fusionról sokáig nagyon kevés konkrétumot lehetett tudni, de ahogy telt-múlt az idő, egyre több információ csepegett az érkezőben lévő termékekről, technológiákról, míg nem a Fusion első képviselőjére ez év februárjáig kellett várni. Ez végül nem a Llano, hanem a Brazos platform lett, amellyel az AMD az Intel Atom termékvonalának küldött komoly hadüzenetet, és véres harc indult meg a nettopok, illetve a netbookok mezején.
Az APU kifejezéssel tehát már a Brazos kapcsán megismerkedhettünk, aki erről lemaradt volna, ajánljuk figyelmébe a témával foglalkozó cikkünket. Egy fél év elteltével megérkezett a folytatás, a Llano megjelenésével az APU-k beköltöznek a komolyabb erőt felvonultató asztali és mobil számítógépekbe is, lássuk, mit kell tudni az új családról!
Az AMD nem titkoltan hatalmas reményeket fűz a Llano chipjeihez. Az újdonságot a megjelenés napján kollégánk már részletesen bemutatta, de ahogy a mondás is tartja: „ismétlés a tudás anyja”.
Mi az a „Llano”, „Lynx”, és „Sabine”?
A második legnagyobb processzorgyártó új termékeit több fantázianév kíséri. A Llano kódnévre keresztelt chip egy újabb, heterogén módon programozható (Accelerated Processing Unit) egység. Az APU a GlobalFoundries 32 nm-es SHP gyártósorain készül, a fizikai kiterjedése 228 négyzetmilliméter és 1,45 milliárd tranzisztort tartalmaz. A chip legfeljebb négy x86 processzormagot, valamint egy erőteljes, 400 darab számolóegységet felvonultató IGP-t hordoz. A Llano két platform alapjának tekinthető: a Lynx az asztali, míg a Sabine a mobil piacon kíván eredményeket felvonultatni. Utóbbinál legfeljebb 1600 MHz-en üzemelő rendszermemóriát pakolhatunk a két SODIMM foglalatba, míg az előbbinél a hivatalos maximum 1866 MHz-es DDR3 memória, 1,5 voltos feszültség mellett.
A Sabine platform tagjai
Elöljáróban annyit, hogy az AMD a Llanoval nagyon fején találta a szöget. Elemzők folyamatos visszaeséssel számolnak a különálló GPU-k piacán – a Fusion már csak olaj a tűzre –, a felhasználók igényeinek kielégítése megköveteli az ilyen termékeket. Az APU egy Athlon II X4, illetve egy alsókategóriás diszkrét grafikus kártya teljesítményével bír, így egy roppant széles réteg számára lehet vonzó.
A teljes asztali Llano kínálat
Minden szinten, szinte minden!
AMD A4 sorozat – a belépőszint
Az A4 sorozat tagjaként az A4-3400 egy kétmagos processzort és egy integrált Radeon HD 6410D grafikus vezérlőt tartalmaz. A központi egység 2,7 GHz-en, a grafikus processzor pedig 600 MHz-en kegyeg. Az APU a 100 wattos energiaosztályba tartozik. Az A4-3300 hasonló paraméterekkel rendelkezik, változatlan a 160 számolóegységgel bíró SUMO vezérlő és az 1 MB másodszintű gyorsítótár. A termék lényegében egyszerű órajel csökkentéssel született, így a CPU sebességét 200 MHz-el, míg a GPU tempóját 157 MHz-el visszább vették.
AMD A6 sorozat – a középosztály
A széria három tagot számlál, azonban kezdetben csak az A6-3650 lesz elérhető. A négymagos processzor órajele 2,6 GHz, fogyasztása legfeljebb 100 Watt lehet. Ezt követi a szintén négy maggal szerelt A6-3600 – 2,4/2,1GHz (Turbo Core). Az APU számozásából látható (az xx00 végződés), hogy az energiaigénye 65 watt alatt húzódik. A legkisebb példányban a mérnökök egy processzormagot deaktiváltak, de más változást nem alkalmaztak az A6-3600-hoz képest. Mindhárom APU-ban a HD 6530D munkálkodik, melyben 320 shader került aktiválásra.
A jéghegy csúcsa: A8 és A6 sorozat
AMD A8 sorozat – a felsőház
AMD A8-3850 APU felülről és alulról
A legnagyobb teljesítményű Lynx APU-kat itt találjuk. A kategória jelenleg kettő modellre támaszkodik, de még idén megérkezik az A8-3870 “Black Edition”. Az A8-3850 négy processzormagja 2,9 GHz-en futkos, így nem csoda a 100 Wattos energiaéhség. Az A8-3800 – 2.7/2.4GHz (Turbo Core) – nem csak első blikkre tűnik ígéretesnek a fogyasztás-teljesítmény mutatót tekintve. Az A8 széria integrált GPU-ja a Radeon HD 6550D.
„Sumóban” verhetetlen
A Llano „Sumo” integrált grafikus processzora egyfajta Redwood reinkarnáció. Az IGP-t öt darab 80 utas shader tömbbel, 20 darab Gather4-kompatibilis textúrázó csatornával és két darab nyolc blending egységet tartalmazó ROP blokkal vértezték fel. A GPU természetesen a rendszermemóriát használja adattárolásra, amit az APU a kétcsatornás memóriavezérlőn keresztül érhet el. Előre borítékolható, hogy a kategóriájában bivalyerősnek számító vezérlő teljesítménye jelentősen függ a memória sebességétől. A külföldi tesztoldalak mérései alapján legalább 1600MHz-es DDR3 memóriákat érdemes alkalmazni, ellenkező esetben jelentős lassulással lehet számolni. A Brazos platformhoz hasonlóan itt is minden gyártófüggetlen technológia támogatott: DirectX 11, OpenGL 4.1, OpenCL 1.1, OpenGL ES 2.0, WebGL, WebCL, DirectCompute 5.0.
Az UVD 3-mas média motor pedig garantálja H.264/AVC, az MPEG-2/4, a VC-1, a DivX és az Xvid videók gyorsítását akár Ultra HD felbontásig. Az AMD jónak látta újra életre kelteni a Hybrid CrossFire elgondolást, immár Dual Graphics néven. Ez azt jelenti, hogy a Llano IGP-je mellé meghatározott diszkrét grafikus kártyákat lehet társítani, így összeadódik a kettő sebessége. A funkció azonban csak néhány vezérlővel működik, melyek lentebb láthatóak. A PCI-E vezérlő összesen 24 sávot képes kezelni, ebből 16 egy külső videovezérlőnek jár, 4 az FCH-nak és újabb négy olyan eszközöknek, melyek alacsony késleltetést és viszonylag magas sávszélességet igényelnek, ilyen például az Ethernet.
Köszönjük, leülhet, jeles.
Az érem másik oldala
Az APU Husky elnevezésre hallgató CPU-magjai harmadszintű cache-sel nem rendelkeznek, de a mérnökök 512 kilobájtról 1 megabájtra növelték az L2 cache méretét, ami némiképp ellensúlyozza a hiányt. Az L1 adat és L1 utasítás cache mérete 64-64 KB.
Az architektúra felépítése nagymértékben hasonlít a már elavultnak mondható K10-es megoldásokhoz. Egy-egy mag 35 millió tranzisztorból áll, a területe 9,7 mm2, a tipikus fogyasztása 10-15 Watt, amit az agresszív kapuzásnak köszönhetően 2,5 Wattra tud csökkenteni terheletlen állapotban. Az utasításkészletek közül az SSE1, SSE2, SSE3, SSE4A és az összes 3DNow! kiterjesztést ismeri. Az architektúra előéletét ismerve nem meglepő módon nem támogatja az SSE 4.1-et és 4.2-t.
Nem elhanyagolható tényező a TurboCore 2.0 jelenléte. Ez a szolgáltatás még a Thuban lapkákkal érkezett. Az eljárás nagymértékben képes megnövelni a processzormagok órajelét persze csak akkor, ha megnövekedett fogyasztás nem lépi túl a maximálisan meghatározott TDP limitet. Konkrét példával élve az egyszerűbb megérthetőség kedvéért: ha az IGP teljesen le van terhelve, akkor a processzormagok órajelét nem lehet emelni, viszont ha csak az UVD motornak adunk terhelést – ami elenyésző fogyasztással bír –, akkor a TurboCore 2.0 jelentős mértékben meg tudja növelni a Husky magok órajelét annyira, hogy a megnövekedett fogyasztás még beleférjen az előre meghatározott TDP keretbe. Ez a 35 wattos mobil verzióknál akár 900 MHz-es plusz sebességet is jelenthet. Itt még fontos megemlíteni, hogy a TurboCore 2.0 csak a processzormagokra érvényes, az IGP-nél már nem.
Szorosan ide kapcsolódik a tovább fejlesztett energia-menedzsment is, amely most már képes teljesen lekapcsolni olyan részegységeket, melyek nincsenek használat alatt, ezzel jelentős mértékben redukálható a lapka fogyasztása.
{jospagebreak_scroll title=A75 és A55 FCH, alaplapok}
Érdemes szót ejteni az FCH, vagyis Fusion Controller Hub nevű egységről, amely gyakorlatilag egy egyfajta déli hídként is felfogható. Ebből kétfajta változat lesz elérhető a Sabine mobil platformot illetően, az egyik az A70M, míg a másik az A60M. A kettő között csupán egyetlen különbség van: az A70M négy darab USB 3.0 portot kínál, míg az A60M egyet sem, itt csak 2.0 áll a rendelkezésre. Minket azonban jelenleg most az asztali régió, azaz a Lynx érdekel jobban, itt szintén két FCH elérhető, az A75 és az A55 Fusion Controller Hub.
Az A75 FCH (Hudson D3) és az A55 (Hudson D2) megjelenése az AMD-nél is elhozza az Intelnél már bevett felállást a lapkakészletek világában. Az északi híd-déli híd párosa megszűnt, helyüket egyetlen lapka veszi át, mely az AMD-nél Fusion Controller Hub névre hallgat. Ezt lehetővé tette azt, hogy a PCI Express vezérlő – ugyanúgy, mint a mai Intel processzoroknál – beköltözzön az APU-ba, így nem volt tovább értelme egy északi hídnak. Egy lapka mindig jobb mind kettő, ha nem jár szolgáltatásban visszalépéssel. Alacsonyabb gyártási költség, kevesebb hőtermelés, egyszerűbb felépítés, egyszóval az FCH-k érkezése örömteli tény a Socket FM1 platformon. Ahogy az ábrán is látható, a lényeg felkerült az APU-ba, az A75 FCH csak további négy darab 1 vezetékes PCI Express szálat (500 MB/s) közvetít e tekintetben. A többi tartalom egy része a szokásos: HD audio, PCI vezérlő, infravörös port, hat darab SATA 3.0 port (6 Gb/s) AMD Raid Expert és FIS Based switching támogatással, négy darab USB 3.0 port, tíz darab USB 2.0 csati, és két darab USB 1.1. Ami kicsit érdekesebb, az az Integrated Display DAC (VGA), az SD Controller, az APU Fan Control via SB-TSI és az Integrated Clock Gen (itt található az órajel-generátor is) jelenléte, ezek is az FCH-ban kaptak helyet.
Ahogy látható, az A55 az A75-től nem tér el túl sokban, a különbség csupán annyi, hogy a FIS Based Switching a SATA portoknál és az USB 3.0 kimaradt a támogatási körből. Utóbbi nem egy szerencsés húzás, hiszen ma már egy USB 3.0 nélküli alaplap a gyártók szemszögéből szinte eladhatatlan, úgy be lett marketingelve a dolog. Emiatt pedig ismét külső lapkára van szükség az USB 3.0-hoz, amivel az A55 és a plusz lapka együttes költsége már lehet, hogy meghaladja az A75-ét. Így nem csoda, hogy ASUS-nál jelenleg nem is találunk A55 FCH-ra épülő modellt, míg a GIGABYTE is mindössze öt típus kínál, melyeknél piros betűkkel ki van emelve egy dolog: “Az alaplap az A55 tulajdonságaival és árával rendelkezik, de az A75 FCH-t tartalmazza az A55 elérhetetlensége miatt”. – Nos, ez egy másik, és igen egyértelmű magyarázat a kialakult helyzetre.
Alaplapok Llanohoz
Természetesen a “procialávalót” ezúttal is partnereink szolgáltatták, a GIGABYTE-tól egy GA-A75-UD4H, míg az ASUS-tól egy F1A75-V Pro érkezett. Mindkét modell a 30 000 Ft körüli árkategória versenyzője, így gyakorlatilag egymás konkurensei is. Most velük ismerkedünk meg egy kicsit közelebbről.
GIGABYTE GA-A75-UD4H
Az átlagos felépítést követő, 30,5 × 24,4 cm-es ATX szabványú modell külsőleg a már bevált GIGABYTE recept szerint kelt életre. A komponensek a kék színű NYÁK-ra kerültek fel, köztük a Socket FM1 foglalat is, ugyanis ha Llano-ról van szó, akkor alaplap terén ezt a foglalatot kell keresnünk. Külsőre nem tapasztalunk nagy különbséget az AMx kiadáshoz képest, a műanyag keretek is maradtak, így már meglévő AM2(+)/AM3(+) kompatibilis hűtőnket ezen a platformon is használni tudjuk. Az APU 8+2, míg a memóriák 1 fázissal működnek, a modulok számára négy sín áll rendelkezésre kétcsatornás üzemmód támogatással, maximum 64 GB kapacitással.
Órajelet tekintve 1066, 1333, 1600, 1866 és 2400 (OC) MHz-es RAM-ok támogatottak. Az alaplapot a táp irányából egy 24 tűs és egy 8 tűs tápcsatlakozó élteti energiával. Az A75 FCH (Fusion Controller Hub) a jobb alsó sarokban pihen, hasonlóan az PCH-val dolgozó Intel alaplapokhoz. A vezérlőt egy lapos, de széles borda hűti, melyet sokszor láttunk már egyéb modelleken. A bővítősínek területe elég gazdag. Rövid, azaz ×1 PCE Express slotból három darab került fel a PCB-re, míg teljes szélességű, ×16-os változatból két darab kínálkozik.
Így a CrossFireX mellett az AMD Dual Graphics is használható abban az esetben, ha valamilyen A-sorozatú APU kerül a rendszerbe, magyarán az APU-ban dolgozó IGP és a diszkrét grafikus kártya kooperációra fogható. A régi idők kedvéért két darab hagyományos PCI-t is elhelyeztek a mérnökök az UD4H-n, így ha valamilyen régebbi kártyával rendelkezünk, akkor sem kell zavarba jönnünk. Alul a szokásos tűs kivezetések – Firewire, USB (On/Off charge), előlapi – foglalnak helyet, oldalt pedig öt darab SATA portot kapunk, melyek mindegyike a 6 Gb/s-os szabványt támogatja. Nézzük a hátlapi szekciót!
A kínálat egy kombinált PS/2-vel és két darab USB 3.0-val kezdődik, majd jönnek az elmaradhatatlan videokimenetek, hiszen APU-ról beszélünk, tehát valamin ki kell juttatni az IGP által kiszámolt dolgokat. Nem kell aggódni, mindent megkapunk, amire csak szükségünk lehet, a sztenderd VGA (d-sub) és a DVI mellett korunk két meghatározó csatlakozója, a natív HDMI és a DisplayPort is a paletta része, ráadásul még egy optikai hangkimenetet is idebiggyesztettek, így hiányérzetünk nem lehet. A folytatásban két USB 2.0, egy FireWire és egy eSATA (6 Gb/s) következik, melyet a gigabites ethernet port és további két USB 3.0 követ. A sort szokás szerint az analóg hangkimenetek zárják, a hangkeltésért egyébként egy 8 csatornás Realtek ALC889 lapka felel.
ASUS F1A75-V Pro
Az ASUS-nál a felsőbb kategóriában egy ideje a fekete a divat, ez a modell is fekete nyomtatott áramkörre épül, de a kék szín esetében is meghatározó. Természetesen ez a deszka is A75 FCH-ra (Hudson D3) épül, így kialakításra sok a hasonlóság a GIGABYTE modelléhez mérten is. A NYÁk mérete 30,5 × 24,4 cm, a socket FM1 foglalat körül a már bejáratott Digi+ VRM csücsül, 6+2 fázisú kialakítással.
A RAM-okhoz négy foglalat használható, a modulok 1066, 1333, 1600, 1866 és 2250 (OC) MHz-es üzemfrekvenciával rendelkezhetnek, a maximális kezelhető mennyiség 64 GB. A tápon egy 24 tűs és egy 8 tűs tápcsatlakozóra lesz szükségünk az energiaellátáshoz. A PWM terület hőmérsékletét dizájnos, kék borda vigyázza, mely egy vastag, ellapított hőcső segítségével összeköttetésben van az A75 FCH-n elterülő lapos bordával.
A bővítősínek garmadája az F1A75-V Pronál is igen gazdag. Hagyományos PCI foglalatból hármat kapunk, míg ×1-es PCI Expressből két darab fogható munkára. Persze a legnagyobb figyelmet mindig a teljes szélességű, ×16-os slotok kapják, melyből ugyanúgy kettőt helyeztek fel, mint az UD4H-nál. Ez egyben azt is jelenti, hogy A sorozatú APU esetén használható a Dual Graphics, illetve a CrossFireX-et sem kell nélkülözni. Alul az alaplapi USB-s és az előlapi tűs kivezetéseket találjuk, a SATA csatlakozók az F1A75-V Pro-n is a szokásos helyre kerültek, szám szerint hét darab.
Ebből a hat darab fehér a Hudson D3-ból érkezik, még a kék az ASMedia vezérlőből. A lapra négy darab ventilátorcsatlakozó került fel, melyből három 4-tűs, azaz PWM vezérléssel rendelkezik. Az ASUS TPU és az EPU technológiák fizikailag, tolókapcsolókkal is szabályozhatóak a NYÁK-ról, ezeket a PCB szélén, a RAM DIMM-ek mögött találjuk. A lapon már az újgenerációs, UEFI BIOS található.
A hátlap hasonló kínálattal kecsegtet, mint a GA-A75-UD4H. A készlet itt is egy kombinált PS/2 csatlakozóval indul, és két USB 3.0-val folytatódik, ez az első oszlop, melyeket az optikai hangkimenet, a natív HDMI és a DisplayPort követ. Ha ez nem lenne elég, akkor természetesen a VGA és a DVI kimenet is használható. Ezeket az eSATA (piros) port követi, amely az ASMedia vezérlőből jön, és 3.0 szabványú. Ezt az oszlopot további két darab USB 3.0 zárja le, ezen felül már csak a Realtek gigabites ethernet vezérlő RJ45 csatlakozója, két USB 2.0 és az analóg kimenetek maradnak, amik szintén egy Realtek lapkáról, az ALC892-ről működnek maximum nyolc csatornát támogatva.
{jospagebreak_scroll title=Tesztkonfigurációk, beállítások, tuning}
Tesztkonfigurációk
Catalyst Control Centerből lett AMD Vision Engine Control Center
A tesztben szereplő két Socket FM1 foglalatú alaplapot már bemutattuk, az ASUS P8Z68-V Pro és az ASUS Maximus 4 Extreme alaplapokat pedig már korábban teszteltük. Ismétlés/pótlás gyanánt érdemes fellapozni a “Kipróbáltuk: Intel Z68 és nagy alaplap a szorítóban“, valamint a “Kipróbáltuk: ASUS Maximus IV Extreme + Core i7-2600k – kezdődik az aratási szezon” című cikkeinket. Egy modellről még nem esett szó, ez pedig az ASUS M5A97 EVO. Egy friss, socket AM3+ foglalatos deszkáról van szó, amely az AMD 970/SB 950 lapkakészletre támaszkodik, és fel van készítve a Bulldozer fogadására is. A Phenom II X4 970 Black Edition processzort ebbe az alaplapba helyeztük.
A termék Dual Intelligent Processors 2-vel és Digi+ VRM tápellátással bír, munkára fogható a TPU és az EPU, valamint az Auto tuning funkció. A M5A97 EVO már grafikus UEFI BIOS-szal rendelkezik, a rendszerfelügyeletet az AI Suite II segíti. Természetesen hardveres téren is birtokában van minden mai képességnek, azaz használható CrossFireX kiépítés benne, és a SATA 6 Gb/s-os portok, valamint az USB 3.0 csatlakozók is megtalálhatóak rajta.
A további részleteket megtaláljátok a hivatalos gyári oldalon: ASUS M5A97 EVO
AMD A6-3650 processzor az ASUS F1A75-V PRO alaplapban, és azok beállításai:
AMD A6-3650 processzor terheletlen állapotban AMD A6-3650 processzor terhelt állapotban
ASUS F1A75-V PRO információk és RAM beállítások
AMD Radeon HD 6530D információk
A6-3650 APU Tuning
Mivel az A6-3650 APU hosszabb ideig tartózkodott nálunk, volt lehetőségünk megnézni azt is, hogy a tuningra milyen hajlandóságot mutat a termék. A túlhajtásra ugyebár általában két lehetőség van, vagy a szorzó, vagy a buszsebesség növelése, esetleg mindkettőé. Az AMD APU-inak esetében trükkös a szituáció. Az alaplapok BIOS-ában a szorzó látható, és állítható is. Az A6-3650 esetében a gyári szorzó 26, amit az ASUS alaplapban 47-ig lehetett növelni. Ha ezt szépen elmentjük, és újraindítjuk a gépet, azonnal egy 4700 MHz-en ketyegő APU-t láthatunk, mindenféle egyéb paraméterezés, feszültségemelés nélkül. Elhisszük ezt? Hát nem nagyon… Pedig ha a CPU-Z-t elindítjuk, bizony ott is a 4700 MHz köszön vissza, de ha elvégzünk néhány tesztet, akkor láthatjuk, hogy a teljesítmény egy fikarcnyit sem változott a 2600 MHz-es órajelhez képest. Ez bizony – akárhogy szépítjük – egy bug, egy hiba. Tehát a hibás kijelzés ne tévesszen meg senkit, az APU-k nem szorzózár-mentesek, az alapértelmezettnél magasabb szorzó csak látszólag aktív, a gyakorlatban nem!
Mivel a szorzóval tehát nem tudunk ügyködni, marad a buszsebesség mahinálása. Igen ám, de a Llano egységeknél a PCI Express frekvenciája sem fixálható. Ez azt jelenti, hogy a busz sebességét sem növelhetjük eszetlenül, mert a PCI Express szálakon működő részegységek (LAN, USB) működése hamar megbízhatatlanná válhat. A helyzet azért határozottan jobb, mint a Sandy Bridge CPU-k esetében, de arra fel kell készülni, hogy egy jelentős tuninghoz komoly feszültségemelésre is szükség lesz. Mi 100 MHz-ről 140 MHz-ig jutottunk 1,56 V-os APU alapfeszültség mellett (mást is növeltünk a BIOS-ban), az így kialakult 3640 MHz-es érték még stabilnak bizonyult, efölött már problémákba ütköztünk. Azt hozzá kell tenni, hogy ez az érték is csak akkor volt rendben, ha diszkrét grafikus kártyát alkalmaztunk, ugyanis a HD 6530D esetén már + 10 MHz-es tuningnál is azonnal “kilógott a kép széle a monitorból”. Mindenesetre a 3640 MHz-nel elvégeztük azokat a méréseket, amiket alapórajelen is megcsináltunk, hogy lássuk, mennyit számít + 1 GHz egy APU esetében.
AMD A6-3650 processzor tuningolása ASUS F1A75-V PRO alaplapban, és azok beállításai:
AMD A6-3650 tuningolva terheletlen állapotban AMD A6-3650 tuningolva terhelt állapotban
ASUS F1A75-V PRO tuningolt RAM beállítások Szorzó-hiba a Llano APU-k esetében
AMD A8-3850 processzor a GIGABYTE GA-A75-UD4H alaplapban, és azok beállításai:
AMD A8-3850 processzor terheletlen állapotban AMD A8-3850 processzor terhelt állapotban
CPU-Z gyorsítótár és alaplap információk
GIGABYTE GA-A75-UD4H RAM beállítások
AMD Radeon HD 6550D információk
AMD A8-3850 processzor az ASUS F1A75-V PRO alaplapban, és azok beállításai:
AMD A8-3850 processzor terheletlen állapotban AMD A8-3850 processzor terhelt állapotban
ASUS F1A75-V PRO információk és RAM beállítások
AMD Phenom II X4 970 Black Edition processzor az ASUS F1A75-V PRO alaplapban, és azok beállításai (3500 MHz):
AMD Phenom II X4 970 Black Edition processzor az ASUS F1A75-V PRO alaplapban, és azok beállításai (2900 MHz):
Intel Core i7-2600k processzor az ASUS P8Z68-V PRO alaplapban, és azok beállításai (2900 MHz):
Intel HD Graphics 3000 (részleges) információk
Intel Core i7-2600k processzor az ASUS Maximus 4 Extreme alaplapban, és azok beállításai (3300 MHz):
{jospagebreak_scroll title=AIDA64 memóriaműveletek, háttértár-tesztek, fogyasztás, melegedés}
AIDA64 Extreme Edition 1.80 memória sebességmérés:
AMD A6-3650 APU (2600 MHz) + ASUS F1A75-V PRO AMD A6-3650 APU OC (3640 MHz) + ASUS F1A75-V PRO
AMD A8-3850 APU + GIGABYTE GA-A75-UD4H AMD A8-3850 APU + ASUS F1A75-V PRO
AMD Phenom II X4 970 BE 2,9 GHz + ASUS M5A97 EVO AMD Phenom II X4 970 BE 3,5 GHz + ASUS M5A97 EVO
Core i7-2600k 2,9 GHz 4/4 + ASUS P8Z68-V PRO Core i7-2600k 3,3 GHz 2/4 + ASUS Maximus 4E
AIDA64 háttértár sebességteszt (read test suite):
AMD A8-3850 APU + GIGABYTE GA-A75-UD4H AMD A8-3850 APU + ASUS F1A75-V PRO
Core i7-2600k 2,9 GHz 4/4 + ASUS P8Z68-V PRO Core i7-2600k 3,3 GHz 2/4 + ASUS Maximus 4E
AMD Phenom II X4 970 BE 3,5 GHz + ASUS M5A97 EVO AMD A6-3650 APU + ASUS F1A75-V PRO
Fogyasztás és melegedés:
Természetesen nem mehettünk el a konfigurációk mellett anélkül, hogy meg ne vizsgáltuk volna őket fogyasztás szempontjából is. Első lépésben a processzorba integrált grafikával rendelkező rendszereket vetettük össze, ami így az A8-3850-et jelentette kétféle alaplappal, illetve a Core i7-2600k-t 4 magra és 4 szálra korlátozva (kikapcsolt HT-vel, Turbo Boost nélkül) az ASUS P8Z68-V PRO lapban. Az értékeket szokásos, konnektorba dugható egyszerű wattmérőnkkel mértük, így azok továbbra is irányadó jellegűnek tekinthetőek, mintsem laboratóriumi, pontos méréseknek.
Így a két processzort (még ha nem is közvetlen konkurensei egymásnak) azonos magszámon és órajelen tudjuk összehasonlítani, mindkét esetben IGP társaságában. Nos, a jelek szerint az AMD valamiféle csodát tett a K12-vel, ugyanis terheletlen állapotban, Blu-ray lejátszás és 3Dmark11 alatt is kisebb értékeket láttunk az A8-3850 alapú rendszerek mellett, mint az Intel Sandy Bridge zászlóshajójánál. Ebben vélhetően vastag köszönet illeti a Radeon HD 6550D-t is, ami jól gazdálkodik az energiával, és ahhoz képest, hogy papíron jóval erősebb az Intel-féle HD Graphics 3000-nél is, FurMark alatt sem eszik sokkal többet nála, a különbség mindössze 15-16 watt.
Az A6-3650 APU papíron ugyanúgy a 100 wattos TDP osztályba tartozik, mint az A8-3850, mi mégis arra számítottunk, hogy némileg visszafogottabb értékekkel fogunk találkozni, mint a nagytestvér, A8-3850 esetében. Ez a sejtés szépen be is igazolódott, ugyanis minden tekintetben az A6-3650-nel mértük a legalacsonyabb értékeket. A különbség átlagosan 10 watt körült alakult a nagyobbik Llanohoz képest, de Furmark esetében például mégnagyobb különbséget tapasztaltunk.
A pozitív meglepetések sora akkor is folytatódott, amikor diszkrét grafikus kártyának egy Radeon HD 6790-et illesztettünk a rendszerbe – ekkor az IGP-k természetesen inaktívvá váltak. Terheletlen állapotban a Llano meg tudta őrizni vezető helyét, és az időközben csatlakozó Phenom II X4 970 BE-t, valamint a Core i7-2600k-t is lepipálta. AIDA64 terhelésnél már – mondhatni – helyreáll a világ rendje, itt a CPU magok kapnak durva terhelést, és ez már meg is mutatkozik az mért értékekben. Annyi jó hír azért van, hogy a Phenom II láttán azonos órajelen sikerült 12-13 wattot faragni. Blu-ray lejátszásnál érdekes módon a 3,3 GHz-re beállított 2600k az M4E deszkával eléggé elszaladt, míg ugyanaz a CPU 2,9 GHz-en + 2 maggal a P8Z68-V Pro-ban a legkevesebbet fogyasztotta. Persze a hangsúly az A8-3850-en van, amely itt sem produkál rossz értékeket, ha nem is hatalmas mértékben, de sikerült előrelépni az előző generációhoz képest, holott tudjuk azt, hogy architektúrában gyakorlatilag nincs is különbség. 3DMark11 alatt eléggé egyben volt a mezőny, meglepetésre a 2,9 GHz-en döcögő négymagos Phenom nyerte ezt a számot. FurMark alatt ismét csillog az A8-3850, ő éri be a legkevesebb energiával, őt a 2,9 GHz-en dolgozó 2600k követi. Az nem nagy meglepetés, hogy a legtöbbet az X4 970 BE zabálja fel a hálózatból.
Az IGP-s fogyasztásmérés után azt vártuk, hogy Radeon HD 6790-nel is bizonyítani fogja kisebb energiaéhséget. Így is történt, hiszen ebben a tesztben is lényegesen kevesebbet evet, mint az A8-3850. Ez a mérés azt is megmutatta, hogy a tuningnak és a feszültségemelésnek a fogyasztás oltárán komoly ára van, hiszen 3640 MHz-en a FurMarkot és a Blu-ray-t kivéve mindenhol az élre ugrott, azaz a legtöbb energiát emésztette fel.
AMD A8-3850 APU
AMD A8-3850 APU
Mint látható, az A8-3850 támogatottsága még nem vol teljesen tökéletes (a minimum értékre 9 fokot kaptunk), de látszik, hogy a processzorhoz adott, a dobozban pihenő gyári hűtő gond nélkül meg tudott birkózni a rábízott feladattal, használata semmiféle instabilitást nem eredményezett, gond nélkül, és ahhoz képest elég halkan tette a dolgát.
A8-3850 + Radeon HD 6550D
Az IGP szenzora is meglepően alacsony értékeket közvetített az MSI Afterburner felé, a program szerint az üresjáratban lévő Radeon HD6550D 11 fokos, majd terhelés hatására 43 fokig melegedett. Amennyiben utóbbi érték helyes, akkor azt újabb dicséret illeti, pláne úgy, hogy a processzorhoz adott egyszerű gyári hűtőt használtuk a teszt ideje alatt.
AMD A6-3650 APU
AMD A6-3650 APU
AMD A6-3650 APU + Radeon HD 6530D
Az A6-3650-nél már a szokásos Scythe hűtőnket pattintottuk az APU-ra, hiszen ez az egység “tálcás formában” érkezett. Az AIDA64 terhelésés mérést alapórajelen végeztük a monitorozás során. Ennek megfelelően a Scythe monstrum gond nélkül bánt el vele, az APU max 38 fokig melegedett, ha hihetünk a kiolvasásnak. Az MSI Afterburner már nagyobb bajban volt a Radeon HD 6530D IGP-vel, maradjunk annyiban, hogy a hőmérsékleti adatokra egy későbbi teszt folyamán még visszatérünk.
{jospagebreak_scroll title=Processzorerővel kapcsolatos mérések}
Méréseink eredményei:
Processzor tesztek:
Szintetikus és egyéb mérések
A SuperPi egy viszonylag régi, és nem is túl modern mérőprogram, csak egy szálat képes kezelni, ennek ellenére még ma is nagy népszerűségnek örvend, ezért nálunk sem szokott kimaradni. Ez a program már hosszú évek óta az Intel processzorok specialitása, az AMD modellek általában tisztes távolságból érkeznek, és ez most sincs másként. Már 1M-es futásnál is hatalmas különbségek vannak, így nem csoda, hogy a legnagyobb, 32M-es kalkulációnál szétszakad a mezőny. A Sandy Bridge modellek külön ligában harcolnak, de ennél érdekesebb a Phenom II és az A8-3850 APU viszonya azonos órajelen, ugyanis hosszabb távon az APU több mint 1 percet tudott hozni az elődön. Nyilván a 970 BE eredeti órajelén már más a helyzet.
Mivel felépítésben az A6-3650 gyakorlatilag megegyezik az A8-3850-nel, ezért a processzorerőt vizslató tesztek során várhatóan annyival lesz lassabb, mint amennyit a 300 MHz-nyi órajel-különbség okoz. Ennek első jeleit láthatjuk a Super Pi kapcsán is, az 1M kalkuláció során körülbelül 2 másodperc a hátránya a nagytesóhoz képest. Ugyanez mutatkozik meg a 32M-nél, természetesen arányaiban. A tuning viszont szárnyakat adott az A6-nak, és azonnal a leggyorsabb APU-vá állt elő, ez persze nem volt nagy meglepetés a 3640 MHz-es órajel miatt. Érdekesség, hogy míg az 1M mérésnél nem, a 32M-nél már a 3,5 GHz-en járó Phenom II-t is le tudta gyűrni.
A wPrime a SuperPi-hez hasonlóan egy kalkulációs mérőprogram, de ez már képes kihasználni a több mag, illetve a több szálon való futás előnyeit. Ez meg is látszik, a mezőny kicsit összébb ugrott, és meglepetésre a Phenom II 970 BE került az élre 3500 MHz-es órajelen. Őt a 2,9 GHz-en, négy maggal dolgozó 2600k követi. Az A8-3850 APU szereplésének annyiból lehet örülni, hogy azonos órajelen ismét le tudta győzni a Phenomot, még ha nem is nagy különbséggel.
A wPrime-ra váltva ugyarról a tendenciáról számolhatunk be, mint amit a Super Pi-nél láthattunk. Alapórajelen valamivel lassabb az A8-3850-nél, tuningolva viszont jelentőset ugrik előre, így ha a fogyasztás számunkra nem annyira fontos tényező, érdemes APU-nk számára komoly órajelnövelést beállítani.
A Fritz 12 sem ismeretlen vendég már nálunk, mely egy sakkprogram, beépített mérőmodullal, amely egy pontszámon kívül egy szorzó segítségével azt mutatja meg, hogy az adott központi egység hányszor gyorsabb, mint egy 1 GHz-es Pentium III. Ez a szám is a 4 magon és 4 szálon dolgozó 2600k győzelmét hozta, de a 3,5 GHz-es Phenom is sokáig vele tartott. Az A8-3850 ismét hozza azt a formáját, hogy clock-to-clock jobbat fut, mint a Phenom II, de a különbség most sem jelentős.
Fritz 12-ben alapórajelen az A6-3650 éppencsak le tudta verni az i3-2120-at emumáló 2600k beállítást, a többiektől viszont jelentősen elmaradt, hála a 2600 MHz-es működési frekvenciának. A tuning egy lórúgásnyit változtat a helyzeten, és egészen a dobogó alsó fokára repíti fel a Llano gyermeket.
A TrueCrpyt nevezetű segédprogrammal AES titkosítással kapcsolatosan lehet számoltatni. Nos, mivel a 2600k hardveresen támogatja ezt a fajta műveletet, így az nem volt meglepetés, hogy lelépte az AMD-ket. Mögötte az eredeti órajelén üzemelő 970 Black Edition fut be, melyet azonos órajelen az APU újfent képes volt legyőzni, így egyre inkább úgy tűnik, hogy minimális teljesítménynövekedéssel számolni lehet a CPU-erő tekintetében is.
Mivel az AMD APU-i sem rendelkeznek hardveres AES támogatásal (nem úgy, mint a Sandy Bridge), ezért csak a magok számára és az órajelre hagyatkozhatnak. Így nem meglepő az A6-3650 utolsó helye, de a mértéke már annál inkább. Ez az APU ráadásul a tuning hatására is alig gyorsult, így megalapozott a gyanúja annak, hogy nem volt felhőtlen a viszonya ezzel a programmal.
Az AIDA64 1.8-as végleges változatában a megszokott méréseket futtattuk le, az eredmények igen sokrétűek. Quenn alatt az APU-nak csak az azonos órajelen dolgozó Phenom ellen van esélye, de azt sikerül is legyőznie, lassan kimondható, hogy a megszokott módon. Photoworxx-ben nem sikerül a mutatvány, az A8-3850 az utolsó helyre kerül. Hash-ben meglepő erőt mutatnak az AMD egységek, a 2 magra és a HT-re kurtított 2600k csúnyán lemarad, de még a 4 maggal dolgozó beállítás is kikap az AMD-ktől, melyet aztán a Phenom II X4 BE nyer meg, az APU tehát mögé csúszik. VP8 alatt sincsenek hatalmas különbségek, a jó hír az, hogy Llano gyermek itt is felül tud kerekedni a Phenomon. Az FPU Julia az Intel CPU-k erősségét mutatja, melyeket a Phenom követi eredeti órajelen, azonos frekvencián viszont ismét az APU nyer, hozzátéve, hogy a különbség minimális.
Alapórajelen az A6-3650 az AIDA64 méréseiben is a logikus pontszámokat hozza, mind a nagytestvéréhez, mind a többi egységhez viszonyítva. A tuning a legtöbb helyen sokat dob az eredményein, Queennél például az élre áll, de Photoworxx-ben is a leggyorsabb AMD egységgé lép elő. Az egyetlen hely, ahol a túlhajtás ereje nem mutatkozott meg egyértelműen, az az FPU Julia modul volt.
Renderelés, kódolás, tömörítés
A Cinebench R10 a kedvelt renderelő alkalmazás régebbi verziója, mérésre azonban még napjainkban is tökéletes. Első körben az egyszálas munkavégzést vizslattuk, majd az összes szálat használó mérés következett. Az Intel CPU-k architekturális előnye itt jól nyomon követhető, van még mit javítani az AMD-nek, talán majd a Bulldozer. Viszont az is szépen látszik, hogy a K12 némileg tudott gyorsulni az elődhöz képest. A két magra lefogott (Core i3-2120-at imitálni igyekező) beállítás a második tesztben a HT-vel képes legyőzni a 2900 MHz-re beállított natív 4 magos Phenomot. Előbbit az A8-3850 épphogy meg tudja verni, ami a Phenomhoz képest jó hír, de az úr itt is a Sandy Bridge.
A Cinebench R10 megannyi tesztprogramhoz hasonlóan az A6-3650 APU 300 MHz-es hátrányát prezentálja az A8-3850-hez képest. Sajnos ez azt eredményezi, hogy ebben a számban egyben a mezőny leglassabb tagja is. A tuning sokat segít a helyzetén, egy magot használva egészen a harmadik helyig repül, míg az össszes maggal dolgozva szintén sikerül felállnia a dobogóra.
A Cinbench R11.5 a friss verzió, ahol a mérés az összes mag és szál kihasználásával történik. 4 magon a 2600k és a Phenom 970 BE ellép, utóbbi 2,9 GHz-en viszont megint csak kikap az APU-tól. A két magra lefogott Sandy Bridge CPU minden ellenfelével szemben elvérzik, hiába a Hyper-Threading. Egy újabb jó pont a Llanonak, itt is sikerült fejlődni egy keveset.
A Cinebench R11.5 ugyanazt a jelenséget mutatja, mint elődje. 2600 MHz-es eredeti órajelén az A6-3650 a mezőny legvégére szorul, nem bírja felvenni a versenyt a többiekkel, a 3640 MHz-es frekvencia viszont újfent a harmadik helyig repíti az egységet. Ebből is látszik, mennyire fontos lenne az AMD és a vásárlók számára is, hogy a Llano modelleket magasabb órajelre lehessen skálázni.
A Photoshop tesztnél egy kész script (naptárkészítő) lefutásának az idejét mértük le egy stopper segítségével, majd összefoglaltuk az eredményeket. Természetesen minél kevesebb ideig tartott a művelet, annál gyorsabbnak tekinthető az adott CPU. Ez a versenyszám is az Intelnek kedvez, a friss APU bár nyer a Phenommal szemben, a különbség tizedekben mérhető, azaz szinte jelentéktelen.
Az Adobe Photoshop programok már régóta nem az AMD processzorok kedvencei, ez látható a CS4-es szkipt futtatásos mérésünkben is. Az A6-3650 durván 2,5 másodperccel maradt el az A8-tól, ezt teszi a 300 MHz mínusz. Túlhajtva sikerült beesni a családtag és az alapórejeles Phenom elé, de annak tuningolt változatától már 0,2-del kikapott. Az Intel CPU-k megszorítására esély sincs.
A videokonvertálás egy fontos része tesztünknek, melyet ezúttal is a Cyberlink MediaEspresso segítségével mértünk úgy, hogy egy 1080i felbontású, JVC HD kamerával felvett nyersanyagot kódoltunk át különféle formátumokba, GPU gyorsítás használata nélkül, magyarán kizárólag a processzorerőre támaszkodva. A program képes kihasználni a többmagos CPU-kban rejlő képességeket, de nem veti meg a magas órajelet sem. Jól látható, hogy az egyes formátumok szépen képesek megkeverni a kártyákat, de a legtöbb helyen a 2600k az úr 4 maggal. Az A8-3850 szempontjából a lényeg az, hogy azonos órajelen üzemelő Phenom társát minden alkalommal sikerült legyőznie, hol nagyobb, hol kisebb különbséggel.
A videokonvertálási képességeket ebben a tesztben kizárólag CPU erővel vizsgáltuk. Itt is várható képet mutatta az A6-3650 szereplése, azaz, hogy néhány másodperccel elmarad majd a 3850-től, mitől is lett volna másképp. Az OC most is egész sokat hozott a konyhára, így a Phenom II X4 3,5 GHz-zel volt komoly versenyben. A 3,3 GHz-en járó i3-2120 emulációval szemben két esetben csak egy másodperc a hátránya, míg két esetben egyértelműen megveri azt.
A Winrarral a kimondottan CPU-erőt értékelő tesztek végére értünk. A program kihasználja a többszálú utasítás-végrehajtást, így a 2600k 4/4 mutatványa nem meglepetés, 2/4 beállítással a Phenom 970 BE 3,5 GHz és a 2,9 GHz közé ékelődik be. A Llano platform jelenlegi legerősebb képviselőjének ezúttal nem sikerült az, amit oly sokszor megtett, azaz ezúttal nem tudta legyőzni a Phenomot megegyező frekvencián.
A Winrar egy borzasztóan egyszerű és gyors mérőmodullal rendelkezik. “Sokat nem kell adni a szavára”, de a hagyománykövetés miatt ezúttal sem maradt ki. A számok a szokásos képet mutatják. Alapórajelen az A6-3650 leghátul kullog, míg a + 1 GHz-zel a harmadik helyig menetel. Érdekes látni, hogy bár 140 MHz előnye van a túlhajtott Phenom II X4-gyel szemben, változó az ellene mutatott produkciója, néhol nyer, néhol kikap.
{jospagebreak_scroll title=Mérések Radeon HD 6850 diszkrét grafikával}
3D-s mérések HD 6790-nel
A Vantage Intel CPU fölényt mutatott a Performance pontszám tekintetében, velük csak Phenom 970 BE tudta valamennyire tartani a lépést, de ő is csak 3500 MHz-en. A 2900 MHz-en dolgozó beállítás és az APU-s eredmények nagyon közel vannak egymáshoz, gyakorlatilag megegyeznek. A CPU pontszám némileg több információval szolgál a központi egységek erejéről. A tendencia hasonló, sajnos az APU produkciója ezúttal elmarad az azonos órajelre beállított Phenométól, bár a különbség itt is elenyésző.
3DMark Vantage-ben a Performance pontszámot tekintve nincs nagy lemaradása az A6-3650-nek az A8-3850-hez képest, itt a 300 MHz-es hátrány nem annyira jelentős érvágás, dehát ez csak egy mérőprogram, a fontosabb számokat majd az egyes játékonál fogjuk látni, azaz az FPS értékeket.
A 3DMark11 is az Intel processzorok győzelmét hozta, de ennél fontosabb, hogy mit mutat az új APU. A gyártói konkurenciát nem tudta megszorongatni (bár a különbségek itt sem nagyok), viszont a Phenom II X4-gyel nem csak azonos üzemfrekvencián, hanem a 600 MHz többlettel dolgozó eredeti órajel ellen is sikeresen vette fel a kesztyűt, és sikerült nyernie.
A dolog hasonló képet fest, mint a Vantage esetében. A mezőny elég közel van egymáshoz, és bizony beszámolhatunk pár furcsaságról is. Az első, hogy a tuningolt mérés valamiért kevesebb eredményt hozott, mint az alapórajeles teszt. Utóbbi képes volt leverni a tuningolt Phenomot, a nagytestvértől pedig csak éppenhogy elmaradt. Habár nincs nagy differencia, az Intel proceszorok mellé itt sem sikerült odaérni.
Az Unigine Heaven Benchmark 2.5 alatt eléggé VGA-limites a történet, de a pontszámokból apró különbségek kiolvashatóak, melyek értelmében az A8-3850 APU egy hajszálnyival gyorsabb tudott lenni azonos frekvencián a Phenom II X4 970 Black Edition-nél, ami egy újabb strigula, de a legnagyobb erőt ezúttal is az Intel processzorok képviselték.
A Heaven futtatása során megint azt tapasztaltuk, hogy a tuning nem működik. Vagy a Catalyst 11.9 fejlődött vissza a 11.6b-hez képest, vagy az OC-val nem volt valami rendben, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy a program stabilan, gond nélkül lefutott. A Heavenben egyébként is akkora terhelést kap a grafikus kártya, hogy az egyes központi egységek csak minimális mértékben tudják befolyásolni a számokat, ezt látjuk a fenti grafikonban is.
A továbbiakban áttérünk a játékokra. Nos, a Crysis 2 már DX9-ben is VGA limitesnek bizonyult, mégis végig hasonló paraméterekkel mértünk, ugyanis arra voltunk kíváncsiak, hogy valódi játékbeállításokkal tudunk-e profitálni az eltérő központi egységekből, ugyanis egy 30 000 Ft körüli CPU és egy szintén hasonló árban lévő AMD Radeon HD 6790 nem tűnik rossz párosításnak, egy ilyen kártyával pedig meg lehet célozni az 1680×1050-es felbontást, de akár még a FULL HD-t is. A Crysis 2 nem kegyelmez a VGA-knak, így FULL HD-n már nem volt különbség, a kisebbik felbontáson az Intel CPU-k 1 FPS-nyi előnyt tudtak felmutatni.
Sajnos a mérési paramétereket nem tudtuk megváltoztatni, így a Crysis 2 kapcsán megint a VGA limit lépett életbe. A tuning és a frissebb Catalyst számlájára 1 FPS pluszt írhattunk fel.
A Dirt3-ban már kicsit kezdett tagolódni a mezőny. 4 magon a 2600k van elől 2900 MHz-en, de az A8-3850 APU csak 1 FPS-sel marad el, 2600k 3,3 GHz 2/4 beállítással pedig azonos FPS értéket tudott. Az is bíztató, hogy a Phenommal szemben 2-3 képkockányi előnyt is fel tud mutatni, az mondjuk rejtély, hogy a Phenom 3,5 GHz-en miért volt lassabb, mint 2,9 GHz-en.
A Dirt3 már jobban szeparálta a versenyzőket. Alapórajelen az A6-3650 2, illetve 1 FPS-sel maradt el a nagyobbik APU-tól, a Phenommal a kisebbik felbontáson egyformát futott, míg FULL HD-n már leverte. Érdekesség, hogy a tuning se a Phenom II X4 970 BE, se az A6-3650 kapcsán nem járt eredménnyel. Az Intel CPU-k ezt a számot is nyerik.
A Far Cry2 is hozott differenciát, a séma hasonló, mint a Dirt3 esetében. Elöl a 2600k négy maggal és négy szállal, mögötte holtversenyben a Llano APU a magban is butított 2600k-val, leghátul pedig a Phenom, tehát az A8-3850 a házon belüli csatáját most is meg tudta nyerni, aminek megint lehet örülni.
Far Cry2-nél a 2,9 GHz-en járó Sandy Brige-t kivéve elég szoros a mezőny, a két APU sebessége szinte azonos, míg a Phenomot legyűrték. A túlhajtott órajelek valamiért itt sem jártak sikerrel, és vagy megegyező, vagy kevesebb FPS-t hoztak.
Hawx2 alatt nincs túlzottan szétszakadva a mezőny, de a recept mégis maradt. A Core i3-2120-at imitálni igyekező beállítással fut azonosat a K12, amely a Phenommal ezúttal is elbánik, ha csak 1-2 FPS-nyi különbséggel is. Összefoglalásképpen kijelenthető, hogy K12-alapú A8-3850 kis mértékben tudott gyorsulni a Phenom II-höz képest, ami valóban nem sok, de a semminél több, és minden egyes apró FPS kincset ér.
A Hawx2 értékei is eléggé egyben vannak. Az látszik, hogy alapórajelen az A6-3650 leghátra csúszik mindkét felbontáson, vélhetően az órajel döntött. A tuning itt segít egy kicsit, de közel sem annyit, mint amennyit elvártunk volna. Érdekes módón a nagyobbik felbontáson számított többet. 1680×1050-ben a tuningolt Phenomot sikerült beérnie, de míg így is elmaradt a többiektől. FULL HD-ra váltva legalább a Phenomokat sikerült megverni, az A8-cal és a Sandy Bridge-zsekkel szembeni elmaradára 1, illetve 2 FPS.
{jospagebreak_scroll title=Tesztek integrált grafika alkalmazásával}
Ingtegrált grafikával kapcsolatos mérések:
Elérkeztünk a Llano teszt legizgalmasabb szakaszához, ahol az A8-3850-ben dohogó Radeon HD 6550D képességeit vettük górcső alá. Nem teljesen igazságos a helyzet, hiszen a legerősebb APU a 30 000 Ft körüli kategóriában versenyez, míg a Core i7-2600k több, mint dupla annyiba kerül, ez most abból a szempontból érdekes, hogy ebben a prociban az erősebb, Intel HD Graphics 3000 névre hallgató IGP dolgozik, míg az A8-3850 árkategóriájában kapható Sandy Bridge egységek HD 2000 IGP-vel érhetőek el. Azonban amint meglátjuk majd az eredményeket, szép lassan körvonalazódni fog az a tény, hogy a Radeon HD 6550D-nek szinte mindegy, hogy melyik Intel IGP-vel kell szembeszállnia.
Megérkeztünk az integrált grafikával kapcsolatos mérésekhez, most meglátjuk, mire képes a Radeon HD 6530D a nagytesóval, azaz a HD 6550D-vel és az Intel HD Graphics 3000-rel szemben. Persze logikai alapon ki lehet következtetni, hogy milyen képet fog festeni a dolog, de a konkrét számokat sosem árt tudni. A méréseket először a szokásos 1600 MHz-es RAM órajellel, és az akkori Catalysttal végezük. Ezután feltettük az elérhető legfrissebb WHQL meghajtót, és megismételtük a teszteket. Végül a RAM frekvenciáját 1866 MHz-re növeltük, és így is csináltunk egy sorozatot.
A 3DMark Vantage-ben a Radeon HD 6550D azonnal ízelítőt ad abból, hogy milyen fából faragták. A CPU pontszámban még a Sandy Bridge CPU magok meg tudják menteni az Intel IGP-jét, de a Performance eredmény és a GPU pontszám egyértelmű jelét adja annak, hogy ez a harc a legritkább esetben fog szoros küzdelmet hozni. A Radeon 6650D körülbelül dupla annyi pontszámot kapott, mint a HD Graphics 3000.
Vantage alatt a GPU és a P pontszám, ami most számunkra érdekes. A várakozásoknak megfelelően a HD 6530D a HD 6550D és a HD 3000 közé ékelődött be valahol félúton, az biztos, hogy a HD 3000-nél ez a Radeon is jóval erősebb.
3DMark11-ben a DirectX11-es alapkövetelmény miatt (Az Intel IGP-je ugye itt is lemaradásban van a DX10.1 okán) a HD Graphics 3000-et nem tudtuk szerepeltetni, helyére a HD 6790 ugrott be. Nyilván vele a 6550D IGP nem vehette fel a versenyt, de arányokat megállapítani nem haszontalan az eredmény. A Performance profil alatt a HD 6790 ~2,8-szor nagyobb pontszámot tudhat magáénak. Figyelembe véve azt, hogy a HD 6790 egy 30 000 Ft-os diszkrét vezérlő, a HD6550D pedig egy processzorba integrált egység, és a teljes csomag kerül 30 000 Ft-ba, ez az IGP-re nézve nem egy rossz eredmény.
3DMark11-ben a DirectX11-es alapkövetelmény miatt (Az Intel IGP-je ugye itt is lemaradásban van a DX10.1 okán) a HD Graphics 3000-et nem tudtuk szerepeltetni, helyére a HD 6790 ugrott be. Az ő pontszáma csupán egy érdekes érték, a hangsúly a két IGP-n van. A HD 6530D 30-35 %-kal lassabb bátyjánál. A frissebb Catalystnak kevésbé, a gyorsabb memóriának már inkább volt szerepe.
A videokonvertálásos méréseket korábban már elvégeztük kizárólag a CPU magokat használva, természetesen nem maradhatott el a GPU-gyorsításos próba sem. A 2600k-t 2,9 GHz-en a 4 mag / 4 szál beállítással a beépített IGP-vel mértük, míg a másik konfigurációval a HD 6790-hez párosítottuk. A jelek szerint a DivX-be történő konvertálás az Intel HD Graphics 3000 nagy kedvence (ebben valójában óriási szerepe van a processzorba integrált Intel Quick Sync Video dedikált dekódoló egységnek), ugyanis borzalmasan elverte a Radeonokat. Jó hír, hogy a második helyre az A8-3850 érkezik a HD6550D-vel, amely hatékonyabban tudott működni, mint a Phenom + 6790 és a 2600k + 6790 páros. A HD Graphics 3000 WMV-s kódolásnál is viszi a prímet. A 6550D itt valamiért nem szerepel olyan fényesen, és a mezőny végébe csúszik. Sajnos ezt a formáját az m2ts és a h.264 formátumokra is átmentette, van egy olyan érzésünk, hogy a szoftver támogatása a Llanot illetően még nem tökéletes, a jövőben elképzelhető korrekció és teljesítményjavulás.
A videokódolás mezején érdekes dolgokat produkált a 6530D, lehet, hogy az előző mérés után valamint farigcsáltak a szoftver támogatottságán. DivX és wmv kódolásnál ennek még nem látjuk jeleit, bár előbbinél a HD 6790-nél gyorsabb, és csak a 6550D-től, illetve HD 3000-től kap ki, míg utóbbinál hirtelen az utolsó helyre szorul. A meglepetés az m2ts és a h.264 kódolásnál jön el. A PS3-ra való konvertálással szinte fele annyi idő alatt végzett, mint a HD 6550D, de a h.264 esetében is majdnem 70 másodpercet tudott hozni. Hiába, ezen a területen nagy szükség van az akalmazások és a meghajtók folyamatos fejlesztésére.
Alien versus Predator alatt azt néztük meg, mennyire lehet játszható a game az Radeon IGP-vel. A benchmark alkalmazás egy igen kemény, DX11-et használó scene, természetesen a játszható szinthez a tesszellációt és az egyéb extrákat egy IGP esetén mindenképp ki kell kapcsolni. Közepes részletességgel, alacsonyabb felbontásokon elérhető az a határ, amivel még el lehet játszogatni, de összességében az AvP nagy kihívás a Radeon HD6550D részére.
AvP-ben a DX11 miatt csak a két APU IGP-je tudott egymással versenyre kelni. A kisebbik Radeon hátránya felbontástól függően 10-25 %, gyorsítani a frissebb meghajtó és a gyorsabb memória sem tudott igazán. Mindenesetre alacsony felbontáson a játék még a 6530D-vel is a játszhatóság közelében maradt.
A Battlefield: Bad Company 2-ben az Intel HD Graphics 3000 visszatért, természetesen ő csak DX10.1 tudással tudta végrehajtani a feladatokat. Ez végeredményben nem sok vizet zavar, ugyanis a Radeon HD 6550D minden felbontáson sokkal erősebb, high beállítással 1280×1024-es felbontáson is a játszható szint közelében marad. 1680×1050-en már vastagon becsúszik 30 FPS alá, de ezt nem lehet neki felróni, hiszen egy integrált egységről beszélünk, amely éppen magas minőségen és felbontással egy komoly FPS-t futtat, elég csak ránézni a HD 3000 13 FPS-ére.
A Bad Company 2-nél már visszakerülhetett a HD Graphics 3000, igaz, az esetében a DX11-es részek értelemszerűen mellőzve lettek. Az Intel-féle megoldásnál a HD 6530D egyértelműen gyorsabb, a 6550D-vel szemben lemaradása 27-36-35 %. A kisebbik Radeonnal ez a játék is csak sajnos a legkisebb felbontáson tűnik játszhatónak. Ide tartozik még, hogy az IGP se a frissebb meghajtóból, se a gyorsabb memóriából nem tudott igazán profitálni.
Crysis 2 alatt a DX9 mód ellenére is számítottunk rá, hogy hullani fognak az IGP-k, de arra mindenféleképpen jó volt ez a mérés is, hogy az Intel jelenlegi legerősebb és az AMD jelenlegi legerősebb IGP-je közti különbséget demonstráljuk. Bár játszható szintet ezekkel a beállításokkal egyik sem tud produkálni, az tisztán látszik, hogy a Radeon sokkal erősebb ellenfelénél.
A Crysis 2 kapcsán sejtettük, hogy nagy falat lesz szerencsétlen IGP-k számára, de érdekességképpen elvégeztük vele a méréseket, ahol aztán a Radeon HD 6530D-nél csodát láttunk. A legkisebb felbontáson ugyan még kikapott erősebb variánsától, 1280×1024-ben a Catalyst 11.9-cel már beérte őt, az 1866 MHz-es RAM-mal pedig be is előzte. Ugyanezt láthatjuk a legnagyobb felbontáson is. Sajnos ettől még az a tény nem változott, hogy ez a játék maximum 1024×768-ban képes valamennyire folyamatos képet szolgáltatni az IGP-kel, de ezt vétek lenne hibának felróni bármelyik integrált egységgel szemben.
A Dirt3-mal High profilt használva is elég jól elboldogultak a GPU-k, a legkisebb felbontáson még az Intel IGP-je is játszható eredményt produkált, ugyanitt a HD 6550D 50 FPS-t tudott kipréselni magából. A felbontás növekedésével a HD 3000 ereje elfogy, a HD 6550D viszont mindvégig kitart, még 1680×1050-ben is 30 FPS fölé tudta repíteni a Dirt3-at High minőségben, ami egy APU-tól bravúros produkció.
Dirt3-ban egy kissé meglepő volt a HD 6530D gyengébb szereplése, ahol csak néhány FPS-sel tudott a HD Graphics 3000 elé kerülni. Azt azomban ne felejtsük el, hogy a Radeon egy DX11-képes modell, míg a Sandy Bridge-ben lévő mag csak DX10.1 módban képes futni. Viszont ebben a címben a nagytestvértől is jelentősen elmaradt, 12-10-9 FPS a különbség, ami bizony 31-35-39 %-ot jelent. A friss meghajtó és a gyorsabb RAM sem tudott javítani a helyzeten.
Az eddig látottak alapján nem volt meglepő, hogy a Far Cry 2 is a Radeon uralmát hozta, amely végig ott tudott maradni a 30 FPS-es álomhatáron, kisebb felbontásokon pedig bőven a fölött, míg a HD Graphics 3000 már 1024×768-ban sem tudja elvinni ezt a már elég korosnak mondható játékot. Amennyiben leendő gépünkbe A8-3850 APU kerül, számolhatunk azzal, hogy ha játszani akarunk, akkor a Far Cry 2-ről nem kell lemondanunk.
A Far Cry 2 már nem mai csirke, futtatása DX10 módban történt. Itt a 6530D jelentősen odapörkölt az Intel-féle megoldásnak, de a 6550D iránti “tisztelet” is megmutatkozott, amit nevén nevezve inkább erőkülönbségnek mondhatunk. A 10-8-7 FPS-nyi eltérés nem kevés, százalékban 27-28-30 %-ot jelentett. A friss meghajtó és az 1866 MHz itt is hatástalan volt.
A 28 darab grafikon legutolsó tagjához érkeztünk a HawX 2-vel. Ez a harci repülőgép-szimulátor egy nagyon jól optimalizált, modern szoftver, ezt bizonyítja az is, hogy High profilt használva is az összes IGP minden felbontáson játszható szintet tudott. A HD 3000 az FPS-ek alapján elég közel van a Radeon HD 6550D-hez, de ez csak azért lehetséges, mert DX9 módban futtatta a benchmarkot, míg a 6550D használta DX11-es tudását, és még így is 37 FPS-t tudott magából kicsikarni 1680×1050-en. Bravó A8-3850 APU!
Befejező címünk a Hawx 2, melynek kapcsán újfent meg kell jegyezni, hogy az Intel HD Graphics 3000 ismét a Radeonoktól eltérő módon, csak DX9-ben futtatta a benchmarkot, mely egyértelműen meg is látszik az eredményekben. A Radeonok DX11-gyel, tesszellációval dolgoztak, és így is szépen állták a sárat, a HD 6530D is, mely még 1680×1050-ben is le tudott tenni 29 FPS-t az asztalra. Az Catalyst azonban nem mutatott teljesítménynövekedést, és a gyorsabb memória számlájára is maxiumum 1 FPS-t írhattunk. A HD 6550D-hez képesti lemaradása 28-30 százalék.
{jospagebreak_scroll title=Összegzés, vélemény}
Összefoglalás, vélemény – A8-3850 APU
Ismét egy borzasztóan hosszú teszten vagyunk túl, a Llano platform és az AMD A8-3850 APU rendesen feladta a leckét, hiszen számos dolgot kellett megvizsgálnunk, melynek a rendelkezésre álló eszközöknek igyekeztünk megfelelni. E család megjelenésével egy hosszú korszak zárult le az AMD-nél, és ténylegesen elkezdődik a Fusion-korszak. Ezek az APU-k a processzormagokat tekintve nem tekinthetőek merőben újnak, hiszen átdolgozott Stars magokról van szó, hiába a K12 elnevezés. A processzorerőt vizsgáló tesztjeinkben ez meg is mutatkozott, de szerencsére az “átdolgozott” minősítés is megjelent az eredményekben. Az A8-3850 a jelenlegi kínálat csúcsa, ez tartalmazza a legerősebb grafikus vezérlőt, a Radeon HD 6550D-t, órajele 2900 MHz, mely Turbo Core-ral nem növelhető, ugyanis ez a modell nem tartalmazza ezt a szolgáltatást.
Ahhoz, hogy viszonyításunk legyen az elődhöz képest, egy Phenom II X4 970 Black Edition processzort használtunk, melyet eredeti, 3500 MHz-es órajelén, valamint 2900 MHz-es frekvencián is lemértünk, amely ugyebár megegyezik az A8-3850 órajelével. A CPU-s mérések döntő többségében azt tapasztaltuk, hogy az APU teljesítménye javult a Phenom II-éhez képest, néha nagyobb, többször szerényebb mértékben, de egyértelmű javulásról lehet beszélni. Ez a fejlődés a 3D-s alkalmazások és a játékok vonatkozásában is elmondható, 1-2 FPS pluszt képes volt bemutatni az újdonság. Ehhez kapcsolódóan további pozitívum, hogy általánosságban a fogyasztás valamelyest szintén csökkent, az A8-3850 főleg terheletlen állapotban könyvelhet el jelentős előrelépést, ezen változások összessége pedig mind hozzájárulhat a sikerhez.
Persze mint CPU-tól, nem vártunk túl sokat ettől a modelltől, hiszen tudtuk, hogy még nem az új architektúra képviselője, de úgy tűnik, az AMD megtette, amit meglehetett. A Llano igazi fegyvere természetesen nem ez, hanem az integrált, Redwood alapokon nyugvó grafikus mag alkalmazása, mely remek párosításnak bizonyult az átdolgozott Stars magok mellé. Igaz, hogy nálunk az A8-3850-nel csak a Radeon HD 6550D mutatta meg képességeit, de azt mindenki láthatta az eredményekből, hogy ilyen erőt képviselő integrált grafikával még sosem találkozhattunk, az pedig, hogy ez végül egy heterogén módon programozható lapkában valósult meg, külön öröm, és nagyon bíztató a jövőre nézve. A nagyfokú integráltság korát éljük, és az AMD hatékony termékkel érkezett meg a piacra. A diszkrét videokártyák területe egyre csökken, és a vásárlók egy jelentős hányadának elegendő az a számítási teljesítmény, amelyet például egy HD 6550D fel tud vonultatni.
Az APU-k eljövetelével így nincs szükség külön grafikus kártya megvásárlására, ha nem kell nagy teljesítmény, akkor egy APU-val, egy FM1 foglalatos alaplappal és némi memóriával már meg is teremtettük számítógépünk alapját. Az AMD persze azokra is gondolt, akik később szeretnének továbblépni a HD 6550D szintjéről. Az magától értetődik, hogy az alaplapon a PCI Express sín segítségével diszkrét kártya is munkára fogható, de az AMD Dual Graphics révén elérhetjük azt, hogy az APU-ban szunnyadó GPU se heverjen parlagon, hanem a két hardver összedolgozzon, így együttes erővel növelve meg a 3D-s teljesítményt. Ehhez mindössze annyi kell, hogy A-sorozatú APU-t és megfelelő típusú diszkrét Radeont vásároljunk. Előbbi lehet A8 modell HD 6650D-vel, vagy valamilyen A6 HD 6530-cal, a lényeg, hogy ezekhez a Radeon HD 6670/6570/6450 valamelyikét társítsuk, és máris aktiválható a Dual Graphics, mely egyben új modellneveket is szül, az egészet a legegyszerűbben az alábbi táblázattal lehet szemléltetni.
Az IGP teljesítménye tehát kis ráfordítással és egy kis körültekintéssel jelentősen növelhető. Persze használhatunk jóval erősebb diszkrét kártyát is, például egy Radeon HD 6970-et, de akkor az APU-ban szunnyadó IGP hosszú inaktív hónapoknak néz elébe, így pedig az APU valódi előnyét veszítjük el a hagyományos processzorhoz képest. Az AMD tehát a részleteket is gondosan álmodta meg, biztonságos lépéseket követve engedte a piacra Lynx és a Sabine platformot, és ha CPU-ként nem is, de processzorba integrált grafikával jelenleg a legnagyobb erőt képviseli mindkét piacon, jelentősen megelőzve az Intel HD Graphics 2000 és HD Graphics 3000 modelljeit. Persze a siker egy jó hardverrel még koránt sem biztos, nagyon sok múlik az áron is. Az elmúlt években már megszokhattuk, hogy a vételárakat tekintve az AMD nem szokott csalódást okozni.
A legerősebb egység a tesztben is szereplő A8-3850, ennek dobozos változata már 30 000 Ft alatt, bruttó 29 000 Ft-ért megvásárolható, amelyért a négy natív CPU mag mellett egy körülbelül 15 000 Ft-os diszkrét kártya teljesítményét is megkapjuk IGP formájában. Ezért a pénzért Intel vonalon nagyjából egy Core i3-2120-at kaphatunk. A mérés során ezt a CPU-t a 2600k-val próbáltuk szimulálni úgy, hogy a 2 magot kikapcsoltunk, az órajelet pedig 3300 MHz-re állítottuk be, a HT-t pedig bekapcsolva hagytuk, így a harmadlagos gyorsítótárat és HD 3000-et kivéve azonos paraméterekkel tudtuk végezni a méréseket. Ezekből arra lehet következtetni, hogy egy Core i3-2120 – mint processzor – általánosságban némileg erősebb, mint az A8-3850, de ez nagymértékben függ az adott felhasználási területtől is.
Ha pedig a két processzor grafikus megoldását vetjük össze, az APU Radeon HD 6550D-je lemossa a pályáról az Intel HD Graphics 2000-jét és 3000-jét is. Fogyasztást tekintve terhelt állapotokban továbbra is a Sandy Bridge a jobb, így mérlegelnünk kell a vásárlás előtt. Ha szükségünk van egy modern és erős IGP-re, akkor egyértelműen tegyük le a voksunkat a Fusion mellett, és válasszuk az A8-3850-et. Ha az IGP nem fontos, hanem inkább CPU erőre van szükségünk, akkor a Core i3-2120-szal járhatunk jobban, de esetleg válogathatunk a négymagos Phenomok között is. Sajnos az A6-3650 nem járt nálunk, de az elérhető információk alapján a ~24 000 Ft-os vételára az A8-3850 29 000 Ft-os összegéhez képest egy kissé eltúlzottnak tűnik, ha a két modell közti teljesítménykülönbséget vesszük alapul, itt elképzelhető némi korrekció majd az AMD részéről, ha kicsit múlik az újdonság ereje.
Kíváncsian várjuk, néhány hónap elteltével mit mutatnak majd az eladások, ráadásul az AMD-nél a gépezet most sem áll meg. Küszöbön a Bulldozer megjelenése, melytől sokan sokat várnak. Akárhogy is lesz, annyi bizonyos, hogy jövőre érkezik a platform továbbfejlesztése, Trinity kódnéven. Ez már Bulldozer-alapú CPU magokra (modulokra) fog támaszkodni, az IGP-t pedig a pletykák szerint egy Barts és Cayman összeolvasztás fogja majd alkotni, így nem lehet kérdéses, hogy az APU-k processzoros számítási teljesítménye és grafikai ereje is tovább fog nőni, mely már egy vadonatúj, modern architektúra eredménye lesz.
Addig is egy jó tanács azoknak, akik beneveznek valamelyik asztali APU modellre. Mivel az IGP a rendszermemóriából táplálkozik, és a Radeon sávszélesség éhsége igen magas, rengeteget profitálhatunk abból, ha gyors DDR3 modulokat építünk a rendszerünkbe. Az 1333 MHz-es RAM-okat nyugodtan felejtsük el ha jót akarunk, 1600 MHz-nél nem szabad alább adni. Ha azonban van keretünk, inkább 1866 MHz-es vagy még ennél is gyorsabb memóriákat szerezzünk be, meg fogja hálálni az APU-ban szunnyadó kis Radeon. Szerencsére a mostani memóriaárakat tekintve ez már nem jelent milliós beruházást.
Rengeteg dolgot megnéztünk az A8-3850-nel és a Llanoval kapcsolatban, de legalább annyi téma ki is maradt a cikkből. Ennek az oka az volt, hogy az APU mindössze 2,5 napot tölthetett nálunk, így a rendelkezésre álló idő és a kiegészítő hardverek száma véges volt. Ettől függetlenül bízunk benne, hogy a legfontosabb kérdésekre választ tudtunk adni, és a cikk elolvasása után mindenki vélemény tud formálni az AMD APU-járól, valamint dönteni tud a vásárlással kapcsolatban.
Természetesen ez a teszt sem jöhetett volna létre partnereink segítsége nélkül. A GIGABYTE GA-A75-UD4H és az ASUS F1A75-V Pro egyaránt végig stabilan, megbízhatóan tette a dolgát. Ha végignyálazzuk a grafikonokat, akkor azt láthatjuk, hogy egy nagyon minimális mértékben az F1A75-V Pro volt a gyorsabb, de a különbségek ugyanúgy apróak, mint az Intel lapok esetében, hisz ahogy az Intelnél a PCH, úgy az AMD-nél az FCH is vajmi keveset tud beleszólni a teljesítménybe, mivel szinte minden a CPU-ban, illetve az APU-ban kap helyet. A két modell felszereltségre is nagyon hasonló, ha 30 000 Ft körül keresünk Socket FM1 alaplapot Fusion-építési szándékkal, akkor bármelyiket bátran tudjuk ajánlani.
Frissítés: Összefoglalás, vélemény – A6-3650 APU
Lassan két hónap telt el azóta, hogy az A8-3850-nel foglalkozó írásunk megjelent. Azóta sok minden történt, sok minden változott. Sajnos a Llano processzorok kihozatala még mindig nem az igazi, kevés APU kerül ki a piacra, ráadásul a gyártósorokon mostmár a Bulldozer modellekkel is meg kéne osztoznia. Emellett a hazai viszonyokat tekintve elmondható az is, hogy a forint megint borzasztó gyenge. Ezen körülmények eredménye az lett, hogy amit két hónappal ezelőtt az ítélet és az árak vonatkozásában leírtunk, az ma már sajnos mind nem igaz, ugyanis az A8-3850 és az A6-3650 is jelentős dráguláson esett át. Akkoriban az A8-3850 csúcsmodell bruttó 29-30 ezer forint környékén megvásárolható volt, ma ez az összeg már 38 000 forintra nőtt, azaz legalább 30 százalékot drágult a termék. Most ott tartunk, hogy gyakorlatilag az A6-3650 kerül annyiba, mint két hónapja a nagytesó, azaz 28-30 ezer forintba. Mondanunk sem kell, ez bizony egyáltalán nem használ se a vásárlóknak, se az AMD-nek. Nézzük a konkurens Intel modellek árait! A 3,1 GHz-es Core i3-2100 van egy árban az A6-3650-nel, azaz körülbelül 28 000 forintért vihető haza. Az ennél 200 MHz-cel gyorsabb, azaz a tesztben a 2600k-val 3,3 GHz-en szimulált Core i3-2120 párezerrel kerül többe, 31 000 forint magasságában már fel lehet lelni. A család leggyorsabb tagja a 3,4 GHz-es Core i3-2130, amely 35 000 forintba kerül, ez a 100 MHz mondjuk már nem biztos, hogy megéri ezt a plusz pénzt.
Ha konkrétan az A6-3650-ről beszélünk, akkor azt lehet elmondani, hogy a kilenc — processzorerőt vizsgáló — tesztben mindössze egyszer tudott gyorsabb lenni a Core i3-2120 emulációval szemben, míg a HD 6790 beiktatásával végzett 3D-s tesztekben hét esetből hatban kikap, egyben pedig döntetlent ér el. Ráadásul sokszor olyan határozott a különbség, hogy érzésünk szerint a vele egy árban lévő Core i3-2100 ellen is nagyon hasonló képet mutatna. Bár az emulálás miatt teljesen pontos mérést nem tudtunk végezni, az legalább jó hír, hogy fogyasztásban már fel tudja venni a versenyt ezekkel a Sandy Bridge modellekkel, legalábbis nálunk ezt mutatták a számok a 35 W-tal magasabb TDP osztály ellenére. Összességében most is az a véleményünk, mint ezt megelőzően az A8-3850-nel kapcsolatban volt. APU-t csak akkor éri meg vásárolni, ha a benne rejlő Radeon grafikus magra valóban szükségünk van, és tényleg használni fogjuk, akár önmagában, akár Dual Graphics megoldásként. Az K12 + Radeon IGP páros a Sandy Bridge + HD 2000/3000 páros ellen versenyképes, és 3D-s erőben abszolút az AMD megoldása a nyerő, ahogy technológiai fejlettségi szintben is. Ha azonban az IGP-re nincs szükségünk, akkor nem a legjobb választás APU-ba invesztálnunk, hiszen mind gyártón belül, mind Intel vonalon erősebb központi egységet kaphatunk ugyanazért a pénzért.
Kiegészítésképpen hozzátennénk, hogy a Catalyst 11.6b kontra 11.9 meghajtócsata a vártnál kisebb eredményt hozott, sokszor nem is számolhattunk be különbségről. Reméljük, a következő Catalystok azért még fognak gyorsítani az APU-kban szunnyadó egységeken. Hasonló volt a tapasztalat az 1866 MHz-es memóriákkal is, kevés pluszt könyvelhettünk el a számlájukra, azonban ne felejtsük el, hogy az alapmérés nem 1333 MHz-es, hanem 1600 MHz-en járó RAM-okkal történt, így a plusz üzemfrekvencia mindössze 266 MHz volt, ráadásul a késleltetés CL8-ról CL9-re nőtt. A dolog tanulsága, hogy az 1600 és az 1866 MHz között nincs nagy difi, az 1333 MHz-es képest valószínűleg ennél jelentősebb különbségeket tudtunk volna feljegyezni. Az A6-3650, mint APU, összességében tetszett, és ha egy integrált grafikás, mindent egyben tartalmazó gépet szeretnénk építeni, amivel adott esetben még el is lehet játszogatni, akkor csakúgy, mint az A8-3850-et, az A6-3650-et is tudjuk ajánlani. A terméket processzorként nézve, valamint látva a jelenlegi árukészletet, és a jelenlegi árakat, inkább annyit mondanánk, hogy tetszett, és várjuk, hogy hogyan alakulnak a következő hónapok. Abban biztosak vagyunk, hogy a Trinity kódnéven jövőre érkező friss generáció nagyobbat fog szólni, mint ezek az első szériás modellek.
AMD Llano
AMD A8-3850 APU
GIGABYTE GA-A75-UD4H
ASUS F1A75-V Pro
AMD A8-3650 APU
Jómagam lassan letészem a Llano lantját, és nyugovóra térek a hosszú teszt után, de előtte köszönetet kell mondanom med1on-nak és Huskydognak a cikk megírásához nyújtott segítségük miatt, valamint partnereink sem maradhatnak ki a köszönetnyilvánításból:
Az AMD A8-3850 APU-t és a GA-A75-UD4H alaplapot a GIGABYTE hazai képviselete bocsájtotta rendelkezésünkre, míg az F1A75-V Pro, Maximus 4 Extreme, P8Z68-V Pro és M5A97 EVO alaplapokat az ASUS hazai képviselete biztosította tesztünkhöz, köszönjük!
Az AMD A6-3650 APU-t az AMD bocsájtotta rendelkezésünkre, köszönjük!
A cikket írta: Mihics Zoltán (med1on) és Pintér Gábor (gabi123)
A cikkben szereplő állandó tesztkomponenseinkért az alábbi támogatóinknak jár köszönet:
- ASUS Maximus IV Extreme REV 3.0 – ASUS Magyarországi Képviselet
- Kingston HyperX T1 DDR3 1600 MHz 2 × 2 GB Kit – Kingston Magyarországi Képviselet
- Kingston SSD Now V Series 64 GB SATA2 (SNV425-S2/64) – Kingston Magyarországi Képviselet
- Xigmatek NRP-HC1501 – PC Gear
- ASUS 24T1E TV Monitor – ASUS Magyarországi Képviselet
