Kipróbáltuk: GeIL EVO Veloce és EVO Leggera

Meglehetősen rég jártak nálunk memóriák és mit tesz Isten, legutóbb is GeIL termékeket próbálhattunk ki. A ritka vendégeskedés oka talán az lehet, hogy ezen a piacon kevésbé gyors ütemű a fejlődés, és a gyártóknak is kevesebb mozgásterük van, mint például a videokártyák esetében.

A GeIL nevét nem kell bemutatni, jó néhány RAM-juk tiszteletét tette már körünkben, most a Bluechip közreműködésével ismét két GeIL termék érkezett, melyek az új EVO család képviselői az EVO Leggera és az EVO Veloce.

Mielőtt bemutatnánk őket, nem hagyhatjuk ki a memória cikkeinkből elmaradhatatlan tanácsainkat a memóriavásárlással kapcsolatban – a memória vásárlásának menetére fel kell állítani egy hozzávetőleges sorrendet:

1. Vásárolandó memória típusának meghatározása: Ezt a rendszerünkben található memóriavezérlő és az alaplap határozza meg, előbbi lehet a processzorba integrálva vagy lapkakészletben. Egyes alaplapok hibridnek tekinthetőek, és kétféle memóriatípust is támogatnak, de ez nem túl gyakori. Legegyszerűbben tehát alaplapunk dobozából vagy kézikönyvéből tudhatjuk meg, hogy milyen fajtájú modulokat kell vásárolunk. Ez manapság DDR2 vagy DDR3, a régebbi gépekbe bővítés vagy meghibásodás esetén szoktak még elvétve DDR1-et keresgélni.
2. Szükséges memória mennyiség eldöntése: Érdemes végiggondolni, mire szeretnénk használni a számítógépet. Ha csak netezünk, filmezünk, kevésbé erőforrás-igényes játékokkal játszunk, még elegendő a 2 GB-os mennyiség. 1 GB-ot nem javasolnánk jó szívvel, hiszen már könnyen korlátozó tényezővé válhat az egész rendszer teljesítményét és gördülékenységét illetően. 2 GB RAM esetén nem szükséges 64 bites operációs rendszer használata, nyugodtan maradhatunk 32 biten. Ha komolyabb játékokat is futtatni szeretnénk, sajnos a 2 GB gyakran kevés, 3 vagy 4 GB-os csomagot javasolnánk, attól függően, hogy 3 vagy 2 csatornás KIT-ről van-e szó. Ilyen esetben viszont már indokolt a 64 bites oprendszer alkalmazása. 4 GB jelen pillanatban nagyjából elég, de ha tényleg a legdurvább minőségi szinteken, nagyon nagy felbontásban játszunk, esetleg videot kódolunk, képeket szerkesztünk, nem fognak megharagudni a programok a 6 vagy esetleg 8 GB RAM láttán. Ez azonban már tényleg a plafon, ennél több memória vásárlása igen nehezen indokolható, esetleg azzal, hogy nem tudjuk hova tenni a pénzünket. Ha nekünk kellene javasolni, egy új gép vásárlásához 4 GB-ot tartanánk ideálisnak, kétcsatornás csomagban.
3. Memória sebességének megválasztása: El kell döntenünk, hogy a mi céljainkhoz mennyire szükségeltetik gyors memória, hiszen minél gyorsabb egy modul, annál többe kerül, így feleslegesen nem célszerű elszórni a pénzt. Netre, házi-mozira nem kell túlzásokba esni, a RAM tempója kevésbé lényeges. Játékok, illetve erőforrás-igényes alkalmazásoknál viszont jól jöhet plusz sebesség, melyet a modul üzemfrekvenciája és a késleltetési értékei határoznak meg. Értelem szerűen az a jó, ha előbbi minél magasabb, utóbbi pedig minél alacsonyabb, de valamelyik területen biztosan kompromisszumokra fogunk kényszerülni. Hogy a programok melyik jellemzőt szeretik jobban, az esetenként változik. DDR2-ből manapság a 800/1060/1200 MHz-es modulok a meghatározóak, míg DDR3-ból 1333 MHz-től indulva áthaladva az 1600 MHz-en a határ egészen a csillagos ég, valahol 3 GHz alatt, de a 2 GHz-es vagy a fölötti kitek már prémiumterméknek számítanak. A vásárlásnál DDR2 esetén mi 1066-os csomagot preferálnánk, hiszen talán ez rendelkezik a legjobb ár/teljesítmény mutatóval, a 800 MHz esetleg már kevés lehet, az 1200 MHz-es termékek viszont aránytalanul drágák. DDR3 vonalon talán az 1600 MHz tűnik a megcélzandó területnek.
4. Memória gyártójának/márkájának jelentősége: Mint mindenre, a RAM-okra is igaz hogy nem biztos hogy a legolcsóbbat érdemes megvenni, mert ahogy mondani szokták, olcsó húsnak híg a leve — persze, ha egy memóriának leve is van az régen rossz. Igaz, gondosan válogatva vagy épp nagy szerencsével a “noname” darabok között is lehet találni kincset, de ha lehet, inkább a nevesebb, ismertebb termékek közül válasszunk. Egyes gyártók megmaradnak a belépőszintnél kizárólag az árat szem előtt tartva, de a cégek nagy része igyekszik teljes palettát lefedni, a legegyszerűbb igényektől kezdve az agresszív tuningosokig.