Kipróbáltuk: Tabletek minden nap
A történetiség szempontjából fontos megemlíteni, hogy a tablet mint olyan nem az iPad-del kezdődött. Voltak már az előtt is tabletnek nevezett gépek, amiknek több közös jellemzővel bírtak, ám a legfontosabb az érintés érzékeny kijelző volt. Ezek a gépek többnyire úgy néztek ki, mint egy laptop, később, mint egy netbook. A hardver is azonos volt a megszokott hordozható gépekben találhatóval, az egyedüli eltérés az említett érintés érzékeny kijelző volt, illetve a kijelzőt a billentyűzethez kapcsoló elforgatható zsanér, aminek segítségével a napjainkban megszokott tablet elrendezést kaptuk.
Annak ellenére, hogy ezek a gépek jó néhány éve elérhetők mégsem lett belőlük slágertermék. Az áttöréshez kellett az Apple is. Miért?
Több okot is találhatunk. Kezdjük a hardverrel! Az első tabletek nehezek és vastagok voltak, ráadásul az akkumulátoros üzemidő sem volt valami parádés, pedig egy tabletet mobil eszközként szeretnénk használni, a legjobb az lenne, ha egész nap töltés nélkül működhetne. Ez a korabeli eszközökről nem volt elmondható, a másfél órás akku idő már jónak számított.
Aztán ott volt az érintés érzékeny kijelző. Amint azt bizonyára minden olvasónk tudja, az érintés érzékeny kijelzők között is van különbség. Egy korábbi cikkünkben már kitárgyaltuk a rezisztív és a kapacitív kijelzők közötti különbséget, így elég azt tudni, hogy napjainkban már több ujjas vezérléssel használhatjuk a képernyőket, az első időkben viszont csak egy ponton érzékeltek. Ráadásként ahhoz, hogy használni tudjuk őket kevés volt az ujjunk, kellett egy stylus is, ami viszont nem volt praktikus védőfólia nélkül, ami viszont még rosszabbá tetté az érzékelést, ami viszont… Nem folytatom, elég az, hogy az első tabletek nem voltak túl praktikus szerkezetek.
A hardver mellett a szoftver is problémás volt. A gépeken Windows futott, de a megszokott asztali verzió. Volt ugyan egy-két program, amiben például kézírással lehetett jegyzetelni, de aki próbálta anno ezeket a progikat talán egyetért abban, hogy szinte használhatatlanok voltak. Az asztali Windows ráadásként kicsit sem volt az érintő kijelzős használatra előkészítve, így apró gombokat kellett bökdösni mindenhez.
Maradhatunk tehát annyiban, hogy az első tabletek nem voltak több mint egy költséges játékszer, olyan gépek, amik lényegében megegyeztek a korukbeli hordozható masinákkal, de hogy lehessen velük villogni a többiek előtt, a képernyőt is lehetett tapicskolni.
Ahhoz, hogy a tabletek a köztudatba is bekerüljenek szükség volt az Apple-re, akik sikeresen csináltak piacot egy olyan gépnek, amiről senki sem tudta, hogy mire fogja használni, de szép volt, nagy volt a kijelzője mégis sokáig működhetett akkumulátorról és talán a legfontosabb, alma volt a hátulján. Csoda, hogy majd megvesztek érte az emberek?
{jospagebreak_scroll title=Napjaink tabletjei}
Az előző oldalt elolvasva már nem okozunk meglepetést azzal, ha felsoroljuk, hogy a régikkel szemben sikeres mai tabletek miért terjedhettek el.
Kezdjük ismét a hardverrel! A tabletek hardvere nem előzmény nélküli történet, hiszen a kialakulásukhoz elengedhetetlen volt az okostelefonok, PDA-k sok éves fejlődése. A kézi hordozható eszközök egyre okosabbak lettek az évek folyamán, ami nagy részben szintén az Apple-nek köszönhető. Az iPhone megjelenésével olyan atraktív kezelőfelületek, olyan érdekes játékok jelentek meg a telefonokra, amik jótékony hatással voltak a hardverek fejlődésére. Egész egyszerűen szükség volt az erősebb processzorra, a több memóriára és a nagyobb felbontású kijelzőre.
Az első szifon megjelenésével óriási és rendkívül látványos fejlődés vette kezdetét. Brutális ütemben fejlődött a mobil eszközök hardvere, ezzel együtt pedig az akkumulátorok is, hiszen az egyre erősebb hardver egyre több energiát zabált. Az idők folyamán voltak olyan eszközök, amik bár a kortársaikhoz képest brutálisan erősek voltak, az akku idő tekintetében gyászosan szerepeltek. Nem hogy több, de egyetlen napig sem bírták töltés nélkül.
A hardverek fejlődése mellett a szoftverek is fejlődésnek indultak. Az Apple sikerét sokan szerették volna lemásolni. A Microsoft és a Symbian lemaradt a versenyben, ám megjelent az Android, ami a Google ingyenes mobil operációs rendszere.
Az almás telefon előtt jószerével csak a régi mobil Windows létezett, ami nagyjából annyira volt érintés érzékeny felületre optimalizálva, mint asztali megfelelője. Ez persze elég érdekes, mert az asztali változat arra volt kitalálva, hogy nagy monitorokon bámuljuk, míg a mobil verzió kimondottan kézi eszközökre készült. Emiatt elvárható lett volna, hogy a Microsoft egy erre alkalmas felületet készít, de Ők úgy gondolták ez felesleges.
Miután az egyre erősebb processzorok már képesek voltak komolyabb programokat futtatni, többé nem volt szükség a tableteken a hagyományos Windowsra. Az iPad-en az iOS futott és fut, míg a többi gyártó az Android 2.x.x vagy 3.x.x verziókat használta.
Sokan vallják, és igazuk is van, hogy a tabletek sikere a szoftvereken múlik. Ha nincs elegendő elérhető alkalmazás, akkor nem tudjuk táblagépünket használni. Ha nem tudjuk használni, nem vesszük meg. A siker tehát, a megfelelő hardver mellett, leginkább a megfelelő szoftverkörítésen múlik. Az Apple az iStore, a Google az Android Store szekerét tolja.
Napjainkra egyre több program jelenik meg a nagykijelzős tabletekre. A gyártók egyre nagyobb lendülettel, és szerencsére egyre olcsóbban kínálják a táblagépeket. Itt az igazi áttörés ideje? Lehet, de ahhoz, hogy ez megtörténjen meg kell győzni a kétkedőket, hogy a tablet nem csak egy divatcikk, hanem egy hasznos eszköz is egyben. A gyártók, köztük az ASUS ezen dolgozik, én pedig úgy döntöttem hagyom magam meggyőzni, de legalábbis adok egy esélyt a tableteknek, hogy meggyőzzenek, valóban hasznosak.
{jospagebreak_scroll title=ASUS tabletek}
Az ASUS Transformer elnevezésű kütyüje nagyot durrant idén, igazi szenzáció volt. Erős proci, NVIDIA Tegra felelt a képért, egyszóval egy erőmű volt. Hogy ez ne legyen elég a gyártó két verzióban árulta. Az egyik egy szimpla tablet volt, ám a másik egy billentyűzettel ellátott masina. Természetes volt, hogy az egyik áldozatnak őt kértem el. A másik gép egy ASUS Slider volt, ami nem lekapcsolható, hanem állandó billentyűzetet kapott.
A gépekről túl sokat nem szeretnék írni, nem mai darabok, rengeteg teszt lelhető fel a neten róluk. A cikkben szereplő képek azt gondolom, mindent elmondanak róluk.
Ennek a cikknek a lényege nem a gépek teljesítménye, hanem a használhatóságuk. Elismerem, eleve negatív előítélettel álltam hozzájuk, mert a tabletet maximum egy jó játékszernek tartottam. Talán pont emiatt döntöttem úgy, hogy megpróbálom a lehető legteljesebb mértékben kihasználni őket.
A gépek „belakása” egyszerű volt. Amúgy is Androidos telefont használok, így rendelkezem Gmail fiókkal, ahol a leveleim, az ismerőseim adatai el vannak mentve. Az Android indulása után elegendő volt szinkronizálnom, beállítani a Facebook elérésemet, az e-mail fiókjaim adatait, így nagyjából 10 perc alatt minden adat a gépeken volt, ami a napi használathoz kellett. A marketből leszedtem néhány játékot, telepítettem a kedvenc navigációs alkalmazásomat, kerestem egy jó fájlkezelőt, egy programot a Word és Excel fájlok kezeléséhez és már majdnem kész is voltam, már csak egy FTP elérést megkönnyítő szoftverre volt szükségem.
Szerencsére az Android Market bőkezűen ontja a jobbnál jobb programokat, és az esetek többségében megfelelő minőségű ingyenes alkalmazást is találunk. Igaz, cserébe el kell viselnünk némi reklámot, de a kipróbálásig megéri, ha pedig bevált a program általában néhány száz forintért letölthetjük a teljes és persze reklámmentes verziót.
Mondhatjátok, hogy esetemben egy táblagép bőven kihasználható, hiszen a nethez köt a munkám, cikkeket írok, fájlokat töltök fel és le, egyszóval ideális munkatárs lehet egy ilyen hordozható masina. Ez így is van, ám ahhoz, hogy a tablet valóban jó munkaeszköz legyen elengedhetetlen egy billentyűzet, ha egy kellemes apró kis egér is van az pedig a csúcs. A legnagyobb problémám a táblagépekkel pont a billentyűzet hiánya volt. Ezen nem segített semmilyen külön csatlakoztatható megoldás sem, mert a tableteknél az egyik nagy előny pont a könnyű hurcolhatóság. Ha egy billentyűzetet is hurcolni kell oda a varázs.
Szerencsére az ASUS mindkét gépe rendelkezett billentyűzettel. A Transformer a felnyitható formával egy netbookot idézett. Igazából pont emiatt nem tudtam megkedvelni. Az ember néha szeretné a tabletet tabletként használni, vagyis olykor elegendő, ha a képernyőt bökdössük. A Transformernél is megtehetjük ezt, de csak úgy, ha lekapcsoljuk a billentyűzetet a kijelzőről. Rendben, de hova tegyem a billentyűt, amíg nincs rá szükségem. Emiatt a Slider lett a befutó nálam, hiszen ha akartam volt billentyű, ha akartam nem volt. Nem volt ugyan tapipadja, de nem is hiányzott, mivel a képernyőt is bökdöshettem.
Rá kellett jönnöm, hogy a tablet ebben a formában nem csupán játékszer, hanem rendkívül kellemes munkaeszköz is. Emellett, nem titkolom, gyakran hasogattam a gyümölcsöket a Fruit Ninjában, sokat flippereztem, és persze madarakkal is csúzliztam. Jó volt a nagy kijelzőn játszani.
Sajnos, a Marketen elérhető programok többsége nem táblára van optimalizálva, ám szerencsénkre a legtöbb program több-kevesebb hibával használható a nagy kijelzőkön is, a komolyabb programok pedig már rendelkeznek tablet verzióval is.
Számomra eddig a billentyűzet mellett a szoftveres ellátottság volt a fő visszatartó erő, hogy beszerezzek egy tabletet. Minden programom Windows alapú, és úgy tartottam, hogy a táblagépekre nem fogok olyan programot találni, ami kiváltja a Windows-os szoftvereimet. A szép a dologban, hogy igazam lett, de ez egyáltalán nem zavart. Rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen csak félre kell söpörni az előítéleteimet, és felfogni, hogy a tablet nem asztali gép. Arra szolgál, hogy útközben a legszükségesebb feladatokat el tudjam végezni. Semmi szükség Word tudású szerkesztőre, se Gimp tudású képmanipulálóra. Azokat a feladatokat, amikhez ilyen tudás kell, nem út közben fogom elvégezni.
Mire használtam a tableteket? Lényegében mindenre, amire éppen szükségem volt az adott pillanatban. Imádtam az iszonyat nagy navigációs kijelzőt útközben. Fotóztam vele, képeket töltöttem fel a netre, cikket javítottam, videó telefonáltam, Facebookoztam, beszélgettem csevegő programmal, szóval lényegében mindenre jó volt, munkára, a munkához tartozó kapcsolattartásra egyaránt. Szerettem az élményt, hogy egy tablettel szaladgálok.
Azt is el kell azonban ismernem, hogy a munkanap végeztével letettem, és reggelig ki sem nyitottam. Másoknak ez lett volna a szórakozásra szánt idő, a tartalomfogyasztás, a Facebook, és egyéb kapcsolattartási formák gyakorlása. Nekem a pihenőidő pont a gépnélküliséget jelenti. Igaz, ha utazunk, akkor vihetünk rajta zenét, filmet, tölthetünk rájuk képeket, így a szórakozás is működhet, akár az én esetemben is.
Másfél hetem volt, hogy megtapasztaljam a tablet tulajdonosok életét. A kérdés pedig, hogy szeretnék-e én is tulajjá válni, a következő oldalon kerül megválaszolásra.
{jospagebreak_scroll title=Összefoglaló}
Másfél hét. Nem sok idő, főleg, ha valaki elsőször használ Androidos kütyüt. Számomra az Android már nem volt újdonság, Google szolgáltatásokon élek amúgy is, így nem volt gond használatba venni a tableteket.
Ahogy az előző oldalakon írtam két tényező határozza meg, legalábbis véleményem szerint a táblagépek használhatóságát. A billentyűzet megléte illetve hiánya, illetve a szoftverek, amiket használhatunk. A második kérdésben, mivel sokat tallózgatom a Market kínálatát úgy éreztem nem lesz probléma. Igaz, felkészültem rá, hogy az asztali gépemen futó programoknál butábbakat fogok találni, de ez használat közben egyáltalán nem volt zavaró momentum.
Sokkal inkább az lett volna a billentyűzet hiánya. Továbbra is tartom, hogy egy tablet billentyűzet nélkül nem több mint egy játékszer. Aki nekem azt mondja, hogy kényelmes a virtuális billentyűzeten dolgozni, az biztos nem akart még tényleg dolgozni rajta. Persze nem arról van szó, hogy ne lehetne néha egy-egy üzenetet bepötyögni, de hosszabb szövegeknél kínszenvedés a dolog.
Azok számára, akik inkább a tartalomfogyasztás oldaláról közelítenek nincs ezzel probléma, hiszen olvasáshoz nem kellenek billentyűk. Akik játszanak, szintúgy nem szenvednek a fizikai gombok hiányától. Számukra mindenképpen jó egy „szimpla” tablet, de akik dolgozni is szeretnének, ne kövessék el azt a hibát, hogy billentyűzet nélküli gépet vesznek. Aki tartalmat állít elő, még akkor is, ha az a tartalom csak jegyzetelés egy tárgyaláson, nos, szenvedni fog. Persze kiteheti az asztalra a csili-vili iPadet, de ez egy dologra lesz csak jó, parasztvakításra. Felejtse el!
Persze ez a cikk nem kimondottan az ASUS-ról szól, így annak ellenére, hogy a Slider nagy kedvencem lett nem mondom, hogy csak ez a gyártó nyerő. Ami biztos, hogy a kínálatukban vannak olyan gépek, amiket szívesen ajánlok megvételre. Aki pedig virítani is szeretne, az várjon még egy keveset, hiszen hamarosan a boltokban lesz a Transformer második kiadása, persze még erősebb hardverrel és az új Tegrával.
Utolsó bekezdés, vegyünk akkor tabletet vagy se, veszek-e tabletet vagy sem? Azok számára, akik most tervezik egyszerűbb mobil gép, ne adj Isten netbook vásárlását, azoknak azt ajánlom, felejtsék el a netbookokat, vegyenek tabletet billentyűvel, jó móka lesz! Azoknak, akik notebook helyettesítőben gondolkoznak, azt mondom, felejtsék el, nem fogják szeretni. Azoknak, akik olvasni, játszani szeretnének azt javaslom, ne foglalkozzanak a billentyűzettel, nem lesz rá szükségük.
Nem maradt hátra más, mint átgondolni az eddig olvasottakat, és eldönteni a kérést, én veszek-e tabletet? Jelentem, egyelőre nem. Van egy jó ASUS netbookom, és van egy jó nagy kijelzővel ellátott Androidos telefonom. Duplamagos proci, egyéb finomságok, szóval teljesen jól megvagyok vele és a hordozható gépemmel. Más eset lenne, ha a gép elromlana, nem is nagyon gondolkoznék azon, hogy mit vegyek helyette. Teljesen biztos vagyok benne, hogy másnap már egy Slider utazna az anyósülésen.
