LG AF115 – a minőségi házimozi vetítő
Örömmel tudatjuk Olvasóinkkal, hogy ezen cikkünk második a témában, hiszen tavaly szeptember elején már született egy tesztünk projektorról. Igaz, jelen írásunk sok mindenben különbözni fog elődjétől, mégis más támpontunk nem lévén, őrá fogunk támaszkodni az első oldalon.
Akkori cikkünk elején kiveséztük az elölről, illetve hátulról vetítés technikáját (front/rear projection), ezért erre ismét nem szeretnénk kitérni. Legyen elég annyi, hogy (természetesen) ismét elölről vetítős technikával tesztelünk, azaz a képet egy fényvisszaverő vászon előtt elhelyezett projektorral hozzuk létre.
Elölről vetítve
Szót ejtettünk akkor a legalapvetőbb jellemzőkről is, melyekkel jellemezhetünk egy kivetítőt: vetítési technológia, fényerő, kontraszt (natív/dinamikus), dinamikus/vezérelhető írisz (rekesz), súly, méretek, optikai/digitális zoom, lencseeltolás (elektronikus/kézi), vetítési távolság és képméret (min./max.), natív felbontás, képarány, fogadott videoszabványok, csatlakozók, lámpa tulajdonságai, fogyasztás, zajkibocsátás, ajánlott felhasználási terület. Cikkünkben megpróbáljuk körüljárni az összes tulajdonságot főszereplőnk szemszögéből, melyekhez persze némi magyarázatot is fogunk majd fűzni.
Még itt, a bevezetőben meg kell említenünk, hogy az akkori és mostani cikkünk közötti eltérésért gyakorlatilag elég egy “bűnbakot” említenünk: a felhasználási terület. Míg a HS101 egy hordozható prezentációs projektor, addig az AF115 egy vérbeli házimozi-specialista, tehát igen eltérő tulajdonságokkal rendelkezik e két delikvens.
A HS101 állványon
Bevezetésként most ennyit gondoltunk, a következő oldalon ismerkedjünk meg főszereplőnk vetítési technológiájával!
Tavaly szeptemberi írásunk második oldalán megismerkedhettünk a DLP technológiával részletesen, és az ott megszerzett tudásunk most is hasznos lehet számunkra. Akkori cikkünkből megtudhattuk azt is, hogy alapvetően három technológia uralja a projektorok világát: CRT, LCD és DLP. Most is három fajtáról lesz szó, ám a CRT-t kivesszük a pakliból…
Az LCD-ről már írtunk sokat mi is hasábjainkon, ezért ezt a technikát ismertnek feltételezzük Olvasóinknál. Emlékeztetőül leírjuk, hogy a DLP-nél a kép előállításáért a DMD lapkán található mikrotükrök a felelősek, melyek vezérléstől függően a lencséhez irányítják a lámpa és a színkerék együttese felől érkező fénynyalábot.
LCOS panel
A mi esetünkben gyakorlatilag e két technológia egyesítéséről beszélhetünk – persze csak nagy vonalakban. Gyakorlatilag az LCOS egy olyan fényvisszaverő technológia, mely folyadékkristályt használ a DLP tükröcskéi helyett – és ezzel a mondattal meg is fogtuk a dolog lényegét. A Liquid Crystal On Silicon esetén a fényvisszaverő panelben — ami DLP-nél a mikrotükrök együttesét jelenti — a folyadékkristályt egy fényvisszaverő alaplap és egy fényáteresztő réteg közé zárják (a folyadékkristályok közvetlenül a szilikonrétegre vannak ültetve). Innentől kezdve pedig már ismerős a dolog: az LCD-hez hasonlatosan a kristályok rendeződése szerinti polarizáció jön létre, azaz vagy átengedi a beérkező fényt, vagy nem.
Az esetek többségében — mint ahogy az AF115-nél is — színenként alkalmaznak egy-egy panelt (RGB). A színfelbontás után persze egyesíteni is kell őket, azaz ebben a rendszerben négy darab prizma szükségeltetik. Mindjárt jobban megértjük a működési elvet, ha rápillantunk az alábbi képre:
Miért is jó nekünk az LCOS? Segítségével nagyobb kitöltési tényező érhető el a folyadékkristályoknál, mely a raszterezettséget — látható rácshálózat — csökkenti (nagy felbontásnál kis pixeltávolságok érhetők el). A technológia másik előnye, hogy az LCOS pixelek élei sokkal finomabb átmenetet képeznek, mint a DLP mikrotükrei által keltett éles pixelhatárok – vagyis “analógosabb”, természetesebb hatás érhető el velük. Ha már itt tartunk, azt is megemlíthetjük, hogy a DLP-nél alkalmazott színtárcsát el is felejthetjük – annak minden zavaró tényezőjével együtt (rainbow, zajosság). Persze nem lennénk igazságosak, ha nem mondanánk el, hogy a natív kontrasztot tekintve egy LCOS projektor maximum csak elérheti egy jó DLP-s kivetítő teljesítményét.
Képalkotás: DLP és LCOS (SXRD)
A gyakorlati megvalósítást tekintve két gyártó megoldása terjedt el a köztudatban: Sony és JVC, vagyis SXRD (Silicon Crystal Reflective Display) és D-ILA (Direct Drive Image Light Amplifier). Természetesen mindkét technológia a fent bemutatott háromlapkás megoldást alkalmazza. A mi AF115-ösünk specifikációi között is az SXRD felirat virít, vagyis félig-meddig Sony-belsős LG-vel van tehát dolgunk, mely semmiképpen sem nevezhető rossz előjelnek…
Sony SXRD lapka
