LG AF115 – a minőségi házimozi vetítő
Ezen a ponton érkeztünk el oda, hogy különböző filmjelenetek és tesztábrák segítségével “belőjük” projektorunk képelőállítására vonatkozó paramétereit (elsősorban a kontrasztra, fényerőre, színhelyességre gondolunk). Itt egy kis kitérőt kell tennünk. Nem használtunk mérőműszert – több okból sem. Egyrészt a HOC nem egy profi házimozi technikával foglalkozó magazin, másrészt a műszeres kalibrálás többszörös időbe került volna – a szemre történi képi paraméterek beállítása így is bő két órát vett igénybe. Mielőtt leírnánk, mire jutottunk, fontos megfogalmaznunk azt is, hogy egy ilyen jellegű műveletnél mi a célunk egyáltalán.
Valamilyen rendszer szerint osztályozni kell a színek sokaságát, vagyis szükség van egy adott szabványra. Ez utóbbit a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottságnak (Commission Internationale de l´Eclairage) köszönhetjük: ez a szervezet meghatározott több ún. D-sorozatú standard színeket, és ezekkel próbálja meg ábrázolni a világ különböző részein szabadtéri körülmények között található fényviszonyokat; mi a D65-re leginkább hasonlító színvilágot céloztuk meg (mint ahogy általánosságban minden megjelenítőnél ezt kell tennünk). A D65 — mely elnevezés mögött gyakorlatilag a 6500 K áll — pont a CIE diagramon a nyugat-európai déli 12 órakor látható napos fényviszonynak felel meg, ezért gyakran hívják nappali sugáreloszlásnak is.
A D65 koordinátái a CIE 1931 színtérben : x=0.313, y=0.329
Szólnunk kell másról is. Ez pedig az IRE, mely gyakorlatilag egy világossági mértékegység, vagyis a szürkeskála adott pontjait jellemezhetjük vele. Például a 0 IRE a teljesen fekete, míg a 100 IRE a vakító fehér. Azért is fontos kalibrálásnál figyelnünk a szürkeskálát, mivel az ideális színbeállítás azt eredményezi, hogy minden IRE-nél a három színösszetevő ugyanazon arányban van jelen. Eláruljuk, ez a gyakorlatban lehetetlen vállalkozás — most nem a felsőkategóriáról van szó, ahol bizony egy kis hozzáértéssel könnyen eredményesek lehetünk –, éppen ezért a cél az, hogy minél jobban megközelítsük ezt az állapotot.
Ha már belőttük magunknak a fényerőt és a kontrasztot, és a nagyzó beállításokat elvégeztük a színeknél is, jöhet a szürkeskála megtekintése. Sajnos ebből a szempontból nem teljesített túl jól az AF115. 80-100 IRE körül rózsaszínes volt a fehér, középen picit zöldes, lejjebb picit kékes. Némi finomhangolás után sikerült javítanunk a helyzeten, azonban itt kiütközött egy másik negatívum: bizony a teljes beavatkozáshoz még expert módban is szegényesnek mondhatók a beállítási lehetőségek (a később kipróbálásra kerülő Panasonic PT-AE3000 háromszor ekkora szabadságot enged az installőrnek).
A végeredmény azonban “rendes” filmekkel és rajzfilmekkel nagyon jó lett, csak szakértőnk ingatta néha a fejét, hogy ebből talán még jobbat ki lehetne hozni. A felskálázott DVD képe általánosságban színhelyesnek, élesnek és kontrasztosnak volt mondható, e sorok írójának összességében elnyerte a tetszését a látvány.
Átváltottunk HDTV-re, vagyis projektorunk ezúttal 1080i jelet kapott. A EuroSport HD-re kapcsoltunk, mely persze teljesen más képi tulajdonságokkal bírt – ám ennek ellenére nem kezdtük elölről a többórás macerát, most úgysem ez volt a lényeg. A futballmérkőzés bizony minden megjelenítőnek fejtörést okozhat, ezért nekünk kapóra jött Japán és Ausztrália csatája. A gyors mozgásoknál bizony kis felbontásveszteséget észleltünk enyhe elmosódás mellett. Megijednünk nem kell, ez a produkció még bőven az átlagosan jó minősítést érdemli.
Végezetül beüzemeltük laptopunkat, és megkínáltuk vetítőnket 1080p-vel (Madagascar Pinguin Xmas és Incredible Hulk). Igen, ezt a vetítőt erre teremtették. Tűéles kép, hibátlan felbontás – lenyűgöző látvány, melyhez persze a 240 cm széles képméret is hozzájárult…
Jó kis jelenet teszteléshez
Végezetül próbáltuk megvizslatni a “speciális” opciókat is. Mivel sajnos a kézikönyv nem túl bőbeszédű ezzel kapcsolatban (sem) — lényegében csak annyit ír, hogy javít az adott paraméteren –, ezért csak próbálkozás szintjén közelítettünk a dologhoz. A Fresh Contrast csak annyit csinál, hogy felrántja a kontrasztot a másfélszeresére, míg a Fresh Colour aktivizálása nem okozott nálunk semmi változást. Megnéztük az Auto Irist is, mely ugyebár a dinamikus kontrasztnak felel meg. Három állása közül az elsőt próbáltuk, mely a leginkább belenyúlt a képbe. Működése azonban igen kultúráltnak volt mondható, abszolút meg voltunk vele elégedve, ezért nyugodtan hagyhatjuk ezen opciót bekapcsolva.
