Olcsón jót: Seasonic SS-500ET

A komolyabb konfigurációval rendelkezők vagy a már jártasabb felhasználók tudják, hogy a tápegységen bizony nem érdemes spórolni. Tudják ezt sajnos azok is, akik költségmegtakarítás révén 2-3 ezer forintos táppal kezdenek, majd kénytelenek szembesülni annak hátrányaival, nem ritkán azzal is, hogy esetleg a szóban forgó “olcsó hús” mondjuk 1,5 év után megunja a szolgálatot. Nem azt akarjuk mondani, hogy mindenkinek 1000 W-os 80 ezer forintos termékre van szüksége, de egy 8-12 ezerbe kerülő, márkás, stabil 450-500 W-os tápegység hosszú időre megkímélhet a problémáktól. Tudjuk azt is, hogy sokunknak ez az összeg sem éppen aprópénz, így hát ha már az ember kifizeti azt valamiért, szeretne garanciát vagy legalábbis ígéretet arra, hogy a pénzéért megfelelő minőségű és tudású áru jut a tulajdonába.

A Seasonic név a tápos berkekben egyértelműen a magas minőséget képviselő márkák közé helyezendő, a legtöbbször azonban a név mellé olyan árcédula társul, mely a kevésbé tehetősebb vásárlókat azonnal elriasztja. Nos, ezennel egy olyan — a márkán belül belépőszintűnek mondható — Seasonic egységgel foglalkozunk, mely összegét tekintve is abba az árkategóriába tartozik, ami még elgondolkodtatható lehet a vékony pénztárcával bíró vevők számára is.

Alanyunk a Seasonic SS-500ET, mely már külsőleg is kellő szerénységet mutat, talán kicsit túlontúl is, hiszen mindenféle doboz és kelléktár nélkül érkezett, egy szál semmiben. A fémkeret egyszerű, szürkére fújt acél. A hátsó szellőzőrács a jól bevált méhkaptáros formát követi, melyet csak a billenőkapcsoló és a betápcsatlakozó területének tömörsége tör meg. A beszerelés a szokásos helyeken elhelyezett furatokkal és lemezcsavarokkal végezhető el. A többi oldalon a fémlapok szellőzésmentesek, természetesen ez alól kivétel a felső oldal, ahová a 12 cm-es légkavaró került.

A külcsínyről ennyit, eddig minden benyomás azt igazolja, hogy a tervezők törekedtek a költségek visszaszorítására, most azonban vizsgáljuk meg, milyen és mennyi eszköz használatára van lehetőségünk a csatlakozók által. Nos, ne számítsunk tengernyi variációra és könnyű csatolgatásra, a repertoárban öt darab molex-, négy darab SATA- és két darab FDD-csatlakozó van, grafikus kártyánk táplálására egy darab nyolctűs és egy darab hattűs PCI Express csati szolgál. Az alaplap ellátására a 24 tűs főtáp mellett nyolc- és négytűs konnektort is kapunk. Az, hogy a kábelek nem harisnyázottak, ebben a szegmensben még túlélhető, de hogy a molexekkel kapcsolatban miért kellett a gagyi, eltávolítástsegítő pántokat nélkülöző változatot választani, az nehezebben érthető meg. Rendben van, hogy egy belépőszintű tápon nem kell és nem is szabad a legdrágább megoldásokat alkalmazni, de azt nehezen hisszük el, hogy ez az öt darab csatlakozó minőségibb megválasztása drasztikus többletköltséget eredményezett volna. Apróságnak tűnhet a dolog, de ezek a mindennapi használat során nagyon meg tudják keseríteni az életet.

Próbáljunk meg túllépni a traumán, és összegezzük az elhangzottakat a csatlakozókkal kapcsolatban egy táblázat formájában:

Főbb tulajdonságok:

• Méretek: 150 (H.) × 140 (Szé.) × 86 (Ma.) mm
• 12 cm-es ventilátor
• ATX 12V v2.2 és EPS 12V v2.9
• Legfrissebb Intel és AMD socketek támogatása
• PCI Express- és SATA-támogatás
• Magas hatásfok és megbízhatóság
• Alacsony rezgés- és zajszint
• Rövidzárvédelem
• Túlfeszültség-védelem
• Túlterhelésvédelem

Elektromos jellemzők:

• Bemeneti frekvencia: 47/63 Hz
• Indítás pillanatában fellépő maximális áramerősség: 100 A
• Áthidalási idő terhelésnél: 10 ms tipikus
• Hatásfok:
  • normál bemeneti feszültségnél: >= 80 %
  • AC 110 V 60 Hz: 75 % tipikus
  • AC 220 V 50 Hz: 78 % tipikus
• Opcionális 80 Plus normális feszültségnél: >= 80 %
• Készenléti fogyasztás: <5 W
• MTFB, teljes terhelés @ 25 °C: 100 000 óra
• Aktív PFC: 99 % tipikus
• Biztonsági előírások támogatva: CUL, TUV, CB, CCC
• EMI, RFI: CE, FCC, C-tick