Kipróbáltuk, amit még nem: GTX 680 SLI, GTX 670
Megérkezett a nyár, tombol a kánikula, az emberek — ha tehetik — menekülnek a vízpartokra. A meleg azonban nem csak az emberi szervezetet viseli meg, a hardverek életét is megnehezíti a forróság, melyeknek a saját maguk által termelt hő mellett meg kell küzdeni az alapból magas szobahőmérséklettel is. Különösen igaz ez az olyan felsőkategóriás kártyákra, mint a GTX 680 és a GTX 670. Lássuk, hogyan bírkóztak meg a feladattal, és milyen teljesítményt szolgáltatnak nekünk a nyári esti hűsítő játszadozásokhoz!
Technológia
A HOC berkein belül általában komoly népszerűségnek örvendenek a közép- és a felsőkategóriás grafikus kártyák. Sajnos utóbbiak általában már kifognak a magyar vásárlók egyre vékonyodó pénztárcáin, de némi furmányosággal itt is találhatunk egy
viszonylagosan jó ár/érték mutatóval bíró modellt. Ezek általában úgy születnek meg, hogy a mérnökök az aktuális zászlóshajóról lebontanak egy-két vitorlát (alias egy lépést vissza a lépcső legtetejéről). Pontosan ilyen a GeForce GTX 670 is.
A GeForce GTX 680 videokártya a korábban már annyit emlegetett GK104 grafikus processzorra alapoz. A TSMC 28 nm-es gyártástechnológiájával készülő lapka mérete 294 négyzetmilliméter és 3,54 milliárd tranzisztorból épül fel. A GPU legütősebb paramétere az 1536 CUDA mag, mely háromszor több, mint a GeForce GTX 580 esetében. Maga a chip 4 GPC-vel (Graphics Processing Cluster) rendelkezik, ahol két SMX (Shader Multiprocessor) kapott helyet. Egy SMX nagy vonalakban 192 CUDA magot és 16 textúrázót rejt magában – természetesen utasítástároló és elsőszintű gyorsítótár kíséretében. Azért kezdtük a bemutatót a nagytesóval, mert így már tökéletesen látható, hogy lapka felépítéséből adódóan a részegységek letiltásával könnyen megalkotható egy „új” variáns. Ez lényegében nem új keletű megoldás (harvesting), persze azért nagyon nem mindegy, hogy a mérnökök milyen pontokon nyúlnak hozzá az adott grafikus processzorhoz. Nem húzzuk tovább olvasóink idegeit, hanem rátérünk jelen cikkünk főszereplőjére.
A GeForce GTX 670 is a GK104 grafikus processzort alkalmazza, de ebben a chipben a CUDA magok száma 1344-re redukálódott, azaz egy SMX letiltásra került. Utóbbi miatt a vezérlő 128 helyett 112 textúrázó egységgel gazdálkodhat, ezenkívül a GPU órajele 915 MHz-re esett, de változatlan a memóriák 6,0 GHz-es effektív üzemi frekvenciája, ami mindenképpen bizakodásra ad okot. Miért hat lelkesítően ránk ez a rendkívül magas memória órajel? A válasz roppant egyszerű. Véleményünk szerint a nagytesó teljesítményét a játékok alatt viszonylag sűrűn limitálja a memória sávszélesség. Nyilván nem véletlen, hogy a zöldek az utolsó MHz-cet is kipréselték a GDDR5 fedélzeti memóriákból. Érdemes abba is belegondolni, hogy az AMD ebben a kategóriában 384 bites busszal próbálkozik…
Adódik az újabb kérdés: most az miért jó nekünk, hogy a GeForce GTX 680 alól kifogyhat a memória? Ez gyakorlatilag csak annyiban, hogy így a butított variáns nem igazán érzi meg a kieső lóerőket, mivel a backend kapacitás (ROP, memóriabusz) változatlan. Pusztán a számokra pillantva azon sem kellene meglepődni, ha a GeForce GTX 670 20%-kal elmaradna a GTX 680-tól, ám ehelyett mire arra számítunk, hogy a differencia 10% alatt marad. Ez gyakorlatilag ebben a kategóriában nem egy nagy érvágás, de némi túlhajtással ez is könnyedén behozható. A támogatott technológiák és API-k esetében örömteli kép fogad minket: GPU Boost, NVENC, NVIDIA 3D Vision Surround, CUDA C, CUDA C++, CUDA Fortran, OpenCL, DirectCompute és Microsoft C++ AMP.
Zárásként még egy észrevétel. A zöldek szerint a kártya fogyasztása 170 wattra csökkent. A brutális teljesítményt tekintve mi úgy gondoljuk, hogy az energiahatékonyság tovább nőtt. Jó látni, hogy ezek a felsőkategóriás vezérlők egyrészt a korábbi generációkhoz mérten kisebb energiaigénnyel bírnak, másrészt így is remek sebességet nyújtanak.
