Kipróbáltuk: ASUS ZENBOOK Prime – az elegáns
Ahogy olvashattátok, az Ultrabookok a felső kategóriát képviselik a hordozható gépek között. Talán emiatt nem meglepő a tény, hogy nem láttam még olyan ULtrabookot ami ne tetszett volna. Így van ez most is!
Az ASUS első szériás Ultrabookjai is szépek voltak. Most annak kéne következni, hogy a mostani még szebbek, de erről szó sincs, a gyártó nem nagyon akart a bevált külsőn változtatni, eddig is szép volt meg elegántos, de nem kacifántos, most is az.
A gép minden porcikájából sugárzik a minőség, a fém burkolati elemek, a szálcsiszolt alumínium, de még a rendkívül szolíd és elegáns merevlemez visszajelző lámpa is azt suttogják a fülünkbe, hogy nem akármilyen gép vagyok, egy ASUS ZENBOOK-ot fogsz a kezedben!
Ezeknek a gépeknek egyik legnagyobb előnyük a vastagságuk és a tömegük, legalábbis a gép nyers erejéhez és az akkumulátor teljesítményéhez képest. Mert bizony, vannak ezeknél vékonyabb, és persze vannak könnyebb hordozható masinák is.
A gyártók persze igyekeznek a vékonyságra optikai csalásokkal is rásegíteni, ez alól az ASUS sem kivétel. A gyári specifikáció szerint a gép legvékonyabb részén mindössze 5,5 milliméter vastag, pontosabban vékony, igaz, a legvastagabb részén meg 18 milliméter, ami persze még mindig nem mondható otrombának, de olyan extrém vékonynak sem. A kis csalások sokat segítenek azon, hogy vékonyabbnak lássuk a gépet, a házat már olyan gonddal tervezik, mint egy autó karosszériáját, csak itt nem a légcsatorna a mérőeszköz, hanem a szemünk.
Meg kell mondanom, hogy ezek a finom „csalások” igen jól sikerültek, mert az ASUS UX32VD tényleg vékonyabbnak, kecsesebbnek néz ki 18 milliméternél. A vékonyabb éle Chuck Norris kezében halálos fegyverré válna, mellyel ezernyi gonosz ember fejét lehetne miszlikbe aprítani.
Nos tehát, az bizonyos, hogy a gép minden éle felé keskenyedik, emiatt is lett kényelmetlen a nagyobb csatlakozók beépítése, emiatt van adapteres D-Sub aljzat. Ha már a csatlakozóknál tartunk, akkor lássuk, miket találunk!
Szemből nézve a jobb oldalon egy kis LED-es fényforrást találunk, ami működés közben világít. Ezután következik egy fejhallgató kimenet, amit az emlegetett mini-VGA és a HDMI csatlakozók követnek ebben a sorrendben. A kép kimenetei után találunk még két kék belű, tehát vélhetően 3.0-ás szabványú USB csatlakozót, majd a hálózati táp aljzata zárja a sort.
A gép hátulja teljesen üres, itt a képernyő zsanérja fut végig, csatlakó már nem fért el.
A baloldalon van még mit nézegetni, igaz sok lukat nem zsúfoltak ide. Egy kártyaolvasó nyílása és egy harmadik USB portot találunk csak. Ahogy a tartozékoknál olvashattátok van még Ethernet aljzat is egy USB adapter másik végén, és egy D-Sub a mini-VGA ellentéte oldalán, így tehát két plusz kimenetet számolhatunk még!
A gép kezelése kényelmes. A csuklótámaszhoz képest nagy méretű a tapipad, ami annak is köszönhető, hogy a kattintható gombrész is simogatás érzékeny felület. Ezt sokan nem szeretik, de tény, hogy a tapipad hasznos területét megnöveli.
A billentyűzet az előző Ultrabook szériához hasonló módon működik. A lenyomást elég határozottan lehet érezni, de a vékony gépház miatt a gombok útja rövid. Ezt az asztali billentyűk után erősen szokni kell, számomra, bár ez szubjektív megítélés, hosszabb szövegek gépélése kényelmetlen volt. Igaz, nem az Ember Tragédiáját írtam újra, csak néhány levél ment ki a gépről, így előfordulhat, hogy megszoktam volna a kopácsolást.
Ahogy azt az utóbbi években megszokhattuk, nem divat, hogy a funkciókapcsolók külön gombokat kapjanak. A billentyűzeten így megtalálható az FN gomb is, amit megnyomva különböző kombinációkra tenyerelve vezérelhetjük például a hangerőt, a képernyő fényerejét vagy a vezeték nélküli hálózatot. A billentyűzet kapcsán fontos még leírni, hogy kellemes háttérvilágítást kapott. A fehér fény sötétben sem zavaró, és igen jó dolog, hogy nem kell a billentyűket vakon keresgélni, ha tévézés közben sem tudjuk hanyagolni az internetet.
A gép tehát kívülről a minőséget sugallja, így aki elbírja viselni, hogy nem annyira trendi, hogy almás cuccal villogjon a kollégák előtt, az nem csak szép, de erős gépet rakhat ki a tárgyalóasztalra, mert az fontos ki legyen téve, még akkor is, ha a bekapcsoláshoz a szomszéd hétéves Pistikéjét is kell segítségül hívni.
Na, ennyit a külsőről, a többit a képek elmondják. Lássuk, mi van belül, miért szerethetjük még az ASUS UX32VD-t!
