Kipróbáltuk: Intel Ivy Bridge 3770K-val és Intel DZ77GA-70K alaplappal

Tesztalkalmazások

Mérések során használt alkalmazások:

• GPU-Z 0.6.2
• CPU-Z 1.60 x64
• AIDA64 2.30.1929 béta
• SuperPi 1.5 mod XS
• wPrime 2.0.4
• Fritz 12
• TrueCrypt 7.1
• 7-ZIP 9.22 béta x64
• WinRAR 4.11 x64
• Cinebench R11.5 x64
• Media Player Classic x64
• x264 HD Benchmark 4.0
• dBPowerAMP Music Converter
• Photoshop CS 5.1 x64
• FurMark 1.9.2
• MSI Afterburner 2.2
• 3DMark11 1.0.2.0
• LuxMark v2.0 x64
• ComputeMark v2.1
• MediaEspresso 6.5.2119_41281
• Crysis 2 1.9 + DX 11 patch + Hi-res – Adrenaline Crysis 2 benchmark tool 1.0.1.13
• F1 2011 (beépített mérés)
• Alien vs Predator benchmark v1.0.3 + GUI x64 

Tesztkonfiguráció:

A tesztkonfigurációk mindegyike alapértelmezett beállításokkal futott, azaz a Turbo Boost értékeket nem módosítottuk, és az összes energiagazdálkodási profil be volt kapcsolva, amit az alaplap automatikusan aktivál.

Egyedül a memória órajelét fixáltuk manuálisan a konfigok esetében, a HyperX modulok 1-es profilját kapcsoltuk be, azaz a négy darab RAM kétcsatornás üzemmódban, 1866 MHz-en, 9-11-9-27 CR1 időzítésekkel futott.

Természetesen az Ivy Bridge-t nem hagytuk tuning nélkül, az állítgatás során 4800 MHz-ig jutottunk, de az ehhez szükséges 1,4 V-os feszültség olyan hőtermelést okozott, amivel már a Ninja 2 nem tudott mit kezdeni, és az Intel gyári vízhűtése is éppen csak, hogy határértéken belül tudta tartani a magokat a szenzorok szerint. A hírek, amiket hallottunk, megerősítést nyertek. Az Ivy Bridge (vagy legalábbis a Core i7-3770K) alapfeszültséges, alapórajeles hőtermelésével nincs különösebb gond (bár kiválónak az sem mondható), de a komolyabb tuninggal kalkulálóknak bizony a legjobb léghűtésekkel vagy vízhűtéssel van csak esélyük megfelelő hőmérsékleti tartományban tartani a bestiát.

A tapasztalatokat az alábbi két AIDA64 terheléses képernyőmentéssel demonstráljuk:

A rendszer terhelése alapbeállításokkal:

A rendszer terhelése tuningolt beállításokkal:

Fogyasztás:

A fogyasztást első körben a diszkrét grafikus kártya alkalmazásával végeztük el. Az üresjárati, AIDA64-gyel és Blu-ray lejátszással terhelt állapotokat egy 360 wattos Chieftec tápegység mellett mértük, a FurMarkos adatok már a Xigmatek monstrum beiktatásával születtek meg.

Láthatjuk, hogy a legerősebb Ivy Bridge fogyasztására nem lehet különösebb panasz, gyakorlatilag a mezőny legtakarékosabb modellje, de előnye a 2600K Sandy Bridge-hez képest csak AIDA64 terhelésnél volt igazán komoly. Ettől függetlenül, mivel egy nagyobb teljesítményű központi egységről van szó, amely kevesebbet fogyaszt, mint elődje, kijelenthetjük, hogy ebben a vonatkozásban az Intel megint jó munkát végzett.

A második lépésben a GeForce GTX 560 Ti-t eltávolítottuk a rendszerből, és életre keltettük a processzorokban szunnyadó integrált grafikus magokat. Hogy ne csak az előd, HD 3000-hez tudjunk viszonyítani, elővettük az AMD APU-nkat egy A6-3650 személyében, és a benne lévő Radeon HD 6530D-t is megvizsgáltuk, illetve le is mértük a különféle alkalmazásokban. Itt is a 360 wattos Chieftec tápot használtuk, mely természetesen ilyen terheléssel még könnyedén meg tudott birkózni. Terheletlen állapotban a legtakarékosabb az új IGP HD 4000, elég impozáns, hogy a teljes rendszer mindössze 48 wattot fogyasztott, de a Radeon többlete sem jelentős, a javulás viszont dicséretes a HD 3000-hez képest.

Blu-ray lejátszás alatt a HD 4000 tovább bizonyít, és ~ 20 wattal kevesebbet kért a második, HD 3000-hez képest. Az Alien vs Predator alatt csak a Radeonnal tudtuk őt összevetni, hiszen a HD 3000 még nem támogatja a DX11 API-t, így az AvP benchmark futtatására nem alkalmas. A játék alatt is meggyőző a HD 4000, majdnem 25 wattal kevesebbel beérte a HD 6530D-hez képest. Az IGP HD 4000 tehát fogyasztásból 5-ös, hamarosan az is kiderül, hogy ehhez milyen teljesítményt sikerült párosítani.

Következzenek a mérések!