ATI Radeon HD 5870 – beköszönt a DirectX 11-es korszak
Végre eljött ez a perc is… Amikor ezeket a sorokat írjuk, már az asztalunkon pihen az AMD legújabb üdvöskéje, az ATI Radeon HD 5870. Hosszú volt az út idáig, mely egészen 2007 tavaszáig, a HD 2900 XT-ig, pontosabban az R600-ig nyúlik vissza. Az AMD akkor elkezdett valamit, amiről akkor még nem tudhattuk, mi fog kisülni belőle. Akkoriban mindent elsöprő iramban dübörgött az NVIDIA G80-as gépezete, a GeForce-ok rettentően szép éveknek néztek elébe, a zöldek jó alapot gyártottak első DirectX 10 kompatibilis architektúrájukkal, amihez jelentősen nem is nagyon nyúltak hozzá, valójában még talán a mai napig sem.
ATI Radeon HD 2900 XT
Az AMD közben kiadta az R600-ra épülő 2900-es kártyákat, melyek a technológiát tekintve nem voltak elmaradva, sőt, azonban a jó elgondolásba a gyakorlat során még sok baki vegyült, a melegedés és a fogyasztás sem volt az új architektúra erénye, emellett teljesítményben sem tudták megközelíteni a GeForce-okat. Az AMD nem adta fel (hogy is tehette volna), tovább dolgozott a kijelölt úton és próbálta tökéletesíteni, fejleszteni szülöttét. Még ugyanabban az évben meg is érkeztek az új kártyák a karácsonyfa alá, az RV670-es magra alapozva megjelent a HD 3800-as sorozat, azaz a HD 3870 és 3850.
ATI Radeon HD 3850 és 3870
Szó sem volt arról, hogy az új ATI kártyák átvegyék a vezetést a csúcskategóriás GeForce-októl, ellenben minden fontosabb hibát igyekeztek megszüntetni és a gyengeségeket kijavítani, amit az R600-nál elkövettek. Ilyen tekintetben az új család mindenképpen sikeres volt, az AMD a HD 3800-as termékeket immáron 55 nm-en gyártotta (az NVIDIA jóval később tudott áttérni), ezzel és az egyéb fejlesztésekkel olcsón tudta elkészíteni termékeit, mely az árcédulán is megmutatkozott. Emellett a 3870 és a 3850 a világon elsőként voltak képesek kihasználni a DirectX 10.1-et, melynek előnyei akkor még nem, de napjainkra már egyértelműen megmutatkoznak, miközben az NVIDIA legyintett az egészre, hiszen a G92-es GeForce-ok továbbra is jól állták a sarat.
ATI Radeon HD 3870 X2
Akárhogy is, a HD 3000-res kártyákon már látszott, hogy az AMD jó úton halad, csökkent a fogyasztás és a hőtermelés, nőtt a teljesítmény, és versenyképes áron tudtak maradni a konkurencia azonos kategóriában szereplő megoldásaival szemben. A következő fontos időszak 2008 nyara volt, a pirosak ismét durrantottak, ami akkorát szólt, melyre talán kevesen számítottak. Bevezetésre kerültek a HD 4800-as sorozat kártyái, a HD 4870 és a HD 4850. Ekkorra már rengeteg tapasztalat volt a mérnökök kezében, az 55 nm-es gyártás bejáratottan, gondmentesen zajlott, így az AMD képes volt 800 darab árnyalóegységet belepréselni az RV770-be az RV670 320 darabjával szemben. Megdöbbentő volt az adat, éreztük, ez meg kell hogy mutatkozzon majd a teljesítményben is. A rengeteg tranzisztornak persze volt étvágya, így egy picit megint lehetett kritizálni a melegedést és a fogyasztást, ezekből a szempontokból a még mindig G92-re (aztán G92b 55 nm) épülő GeForce-ok jobbnak bizonyultak.
ATI Radeon HD 4890
A HD 4800-as kártyákkal azonban az ár mellett már a teljesítmény is fenyegető volt az NVIDIA-ra nézve, így többször korrekcióra kényszerült, elindultak az átnevezgetések, foltozgatások. A HD 4850 túl nagy falatnak bizonyult a 9800 GTX számára, így őt hamarosan követte a túlhajtott 9800 GTX+ — felemás sikerrel, eközben a HD 4870 a már GT200-as magra épülő GTX 260-at püfölte keményen. Ott is szükség volt változtatásra, hamarosan jött a 192 helyett 216 árnyalóval dolgozó GTX 260, mely némileg csökkentette a távolságot a HD 4870-nel szemben. Természetesen a HD 4000-res széria is barátságban volt a DX10.1-el, így ahol lehetőség volt kihasználni azt, ott a GeForce-ok kezdtek erősen zavarba jönni, nem beszélve arról, hogy az újabb meghajtók kiadásával a Radeonok teljesítménye tovább növekedett. Lényeg a lényeg, a HD 4870 és a HD 4850 meghozta a várt sikert az AMD számára.
ATI Radeon HD 4870 X2
Az egymagos kártyák mellett már a HD 3000-res korszakban is elkezdődött a kétmagos kártyák életre keltése, de a HD 3870 X2 sosem ért el olyan sikereket, mint később a HD 4870 X2, amiben brutális teljesítmény lakozott. A 4870-et végül az órajelekben jócskán felturbózott 4890 váltotta, az új kártya tulajdonosai elkönyvelhettek még néhány százalék erőtöbbletet. Ez év tavaszára már arra is futotta, hogy az AMD belekóstoljon a 40 nm-es csíkszélességbe.
ATI Radeon HD 4770
Az RV740, azaz a HD 4770 egy középkategóriás kártya volt jellemzően viszonylag kis darabszámban gyártva, mely jó teljesítmény/ár mutatója mellett az AMD-nek is segítségére volt abban, hogy a TSMC-vel karöltve túllépjenek a 40 nm-es előállítás nehézségein. Látszólag minden összejött a pirosaknak, már csak egy valami hiányzott: a leggyorsabb videokártya cím, azaz az abszolút trónfosztás a teljesítményben. Vajon most jött el ez a pillanat, a HD 5870 megszületésével? Nos, cikkünkben erre keressük a választ…
ATI Radeon HD 5870
