Kipróbáltuk: GIGABYTE Aivia Xenon – zseblámpának és egérnek nem jó

Egy ömlengősen sok dicsérettel teli cikket terveztem írni, de ahogy mondják, ember tervez, Isten végez, aztán még bele keverik a sors kezét meg hasonló ökörségeket is a képletbe. A lényeg, hogy a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy azt eltervezzük. Még nagyobb baj, ha általában másképp alakulnak, de itt még nem tartunk, ne fessük a falra a Xenont. Vagy az ördögöt, vagy amitől éppen vadul vetjük a kereszteket.

Szóval az történt, hogy érkezett hozzánk egy remek eszköz, ami a GIGABYTE Aivia sorozatából való egér. Eddig azt gondoltam, hogy az Aivia a játékosoknak készülő sorozat, de látványosan sikerült pofára esnem, mert az előbb a kezemben forgatott Xenon nevű képződmény tuti nem játékra lett kitalálva. A neve alapján zseblámpának is gondolhatnánk, de nem, ez bizony egy egér, még ha nagyon furcsa is.

A GIGABYTE Aivia Xenon egy több képességgel ellátott rágcsáló. Tologathatjuk az asztalon, mint egy hagyományos egeret, vagy simogathatjuk a hátát, amitől büfizni nem fog, ám az egérmutatót szépen tudjuk a képernyőn mozgatni az ujjunk húzogatásával.

Ennek az egérnek a háta érintés érzékeny felülettel rendelkezik, így simán használható tapipad helyett. Sőt, nem csak akkor érzékeny a háta a kicsikének, ha tapipadozunk vele, hanem egerezés alatt is, így miközben hagyományos cincogóként alkalmazzuk több féle gesztusvezérelt parancsot is kiadhatunk. Ezt inkább lefordítom magyarra. Szóval, egerezés közben két ujjunkat huzigáljuk, akkor a le- fel- jobbra és balra mozdulatokhoz különféle parancsokat rendelhetünk. Lehet ez a böngészőben az előre és hátralépés, de a hangerő növelése vagy csökkentése is. A gesztusokhoz rendelt parancsokat a GIGABYTE szoftverében állíthatjuk be. Jó hír, a program magyarul is tud!

Tudtuk ám, hogy jönni fog a kicsike, jelent meg már nálunk is hír róla, ráadásul a hazai GIGABYTE Gabija is megígérte, így türelmetlenül vártam mikor mehetek érte. A sors kegyeltjének hittem magam, amikor csöngött a telefonom, és kiderült, hogy elsőként kaphatom meg hazánkban. Mindig külön izgalom egy hardverről elsőként írni, még akkor is, ha csak egy egérről van szó.

A GIGABYTE főhadiszállásán aztán kezembe vehettem a kellemes küllemű dobozt, amit felnyitva megtaláltam az egeret, egy USB-sticket, ami a vevő egység volt, és két darab elemet. Az egér pont olyan minőségi és különleges volt, ahogy azt előzetesen elképzeltem. Csillogó háta valami egészen különleges élményt ígért, amit aztán meg is kaptam. Sajnos, bár különleges volt az élmény, közel sem volt szívderítő, kiderült ugyanis, hogy ami elméletben jó ötletnek tűnik, az a gyakorlatban finoman szólva is erőltetett elképzelés.

Talán mondanom sem kell, hogy ahogy haza értem az első dolgom volt, hogy kipróbáljam, mit tud a Xenon! A beüzemelés, a szoftver telepítése nem nagy etvasz. Az egér oldalán egy kis kék LED jelezte, hogy létrejött a kapcsolat, az egérmutató pedig már mozgott is a képernyőn.

Ismét beleestem a szokásos hibába, nem olvastam el a kezelési utasítást. Mit nekem egy buta egér, izomból legyűröm azt a néhány gombot, ami rajta van. A baj ott kezdődött, hogy rájöttem, a felső felületen a gombok nem úgy vannak, mint egy hagyományos egéren, nincs bal és jobb gomb. Valamiért úgy hittem, hogy majd ütögetem az egyik vagy másik oldalon a fedlapot, és így lesz jobb és bal klikk. Hát nem, az egér tetején egy gomb van, mint egy jó Mac-kes egérnél. A jobb gombot a káva jobb oldalának elejére tették.

Itt kezdődtek az igazi meglepetések. A gombot egyszerűen nem lehet normálisan elérni egerezés közben. Ha kattintani akarok, akkor legalább minden harmadik alkalommal megnyomom az egyel hátrébb lévő gombot is, az pedig a rendes egér üzemmód kikapcsolásáért felel. Köszi!

Ha már a gomboknál tartunk. A baloldalon is két gomb van. Az hátsó az egeret kapcsolja ki, az első az üzemmódok között váltásért felel. Ha egerezünk, akkor átkapcsolás után rövid ideig kék fényt, ha tapipadozunk, akkor meg olyan rózsaszín, ciklámen, vagy a fene tudja, milyen színt látunk. Azt megint nem értem, hogy ez a fény miért nem marad bekapcsolva, hogy állandóan láthassuk, milyen üzemmódban van éppen a drága.

Most beszéljünk egy kicsit a használatról, kezdjük a hagyományos egérmóddal. Ha valaki fogott már kényelmetlen és kicsi notebook mellé adott egeret, az tudja milyen a Xenont használni. Na, pont olyan. Kicsi, két ujjal fogjuk oldalról, könnyű, nem tartja sem a kezet, sem a csuklót, ehhez ráadásként a jobboldali gombot nem lehet használni.

Jó ötlet a gesztusvezérlés is, a probléma az, hogy egyetlen módon tudtam úgy megtartani az egeret, hogy közben két ujjal gesztusvezéreljek, de ha így fogtam, akkor egerezni nem lehetett. Mire rájöttem erre a szerencsétlen tényre, addigra az ujjaim szépen rácsomózódtak az egérre, úgy néztem ki, mint akit a köszvény kínoz.

Milyen tapipadként? Felejtsük el, hogy egykezes módon használjuk. Botor fejjel arra gondoltam, hogy az egerezéshez használt két ujjal felemelem, azzal az ujjammal, amivel amúgy a görgőt szoktam görgetni vezérlem az egérmutatót. Hát nem. Tapipad üzemmódban az egér emelkedő háta felé van a bal, eleje felé a jobb, a le meg a fel irány ebből kikövetkeztethető.

Az sem megy, hogy leteszem az asztalra, és a hátát simogatva mozgatom az egérmutatót, mert annyira könnyű, hogy eltolom az asztalon. Az egyetlen használható lehetőség, hogy a bal kezemben az egér a jobbal simogatom a hátát.

Oké, eddig elég sok rosszat írtam, be lehet fejezni, végül is felesleges az ekézés. Már csak azért is, mert a Xenon által bemutatott ergonómiai világvége ellenére, mégis használható valamire a cucc. Sima egerezésre nem, vagy csak végszükség esetén merném ajánlani. Viszont két lehetőség eszembe jutott. Az egyik a prezentációk segédeszközeként, hiszen a lapozás könnyen megy vele. A kettővel feljebb lévő képen ezt láthatjátok is. A hát egy része tapipad, egy másik része alkalmas képek léptetésére meg görgetésre. A másik a HTPC melletti használat, hiszen akár hátradőlve, asztal nélkül is ki tudunk vele választani állományokat, el tudjuk indítani, vagy le tudjuk állítani a lejátszást, sőt a hangerőt is tudjuk állítani.

Rájöttem, a kipróbálás előtt ott követtem el a hibát, hogy a számítógépemnél, az asztalon akartam egy egeret használni, de ez az egér nem erre való. Igazából nem is nagyon értem, hogy miért szereltek bele egy 1000 dpi-s lézer érzékelőt. Persze, ha ettől nem lett drágább, akkor értem, de gyanítom nem így van.

Mi a véleményem tehát úgy röviden és velősen? Egyrészről adott egy papíron nagyon jónak tűnő ötlet, másrészről itt a megvalósítás, ami bizony hagy némi kivetnivalót. Egérnek rossz, tapipadnak pedig csak kézből használható. Ez a két tulajdonság erősen lecsökkenti a felhasználási területet.

Amúgy a cucc annyira új, hogy még külföldi internetes boltokban sem lehet ráakadni, de előzetesen 40 dollárra saccolják. Ez ugye nálunk olyan 10-12 ezer forint körüli árat sejtet, ami egy picit borsos. Persze, ha a különlegességét akarják megfizettetni, akkor érthető, hogy egy szintre teszik a nemrég nálunk járt GIGABYTE M9 Ice-szal. Annyit mondhatok, ha valaki egeret szeretne, inkább azt vegye, míg ha csak simogatni akarja egy prezentáció alatt, akkor a GIGABYTE Aivia Xenont. Abba, hogy otthon a kanapén mit simogassatok, nem szólok bele, mert az már a privát szféra erőszakos feszegetése lenne.

A GIGABYTE Aivia Xenon a hazai GIGABYTE képviselettől érkezett, köszönjük, hogy kipróbálhattuk!