Kipróbáltuk a Sandy Bridge-E-t: Erődemonstráción a Core i7-3960X és 6-féle X79-es alaplap

GIGABYTE X79-UD5

A GA-X79-UD5 egy teljesen más nyomtatott áramkörre épül, amely elegendő teret biztosít a nyolc darab DDR3 DIMM slot számára (csatornánként kettő). Mivel ez egy magasabb kategóriát képviselő termék, a CPU tápellátása is komolyabb, a VRM összesen 14 fázist számlál, melyek POSCAP kondenzátorokkal dolgoznak. A RAM-ok energizálása itt is 4 fázison keresztül működik. Az UD5 kapcsán már E-ATX szabványról beszélhetünk, ami 30,5 × 26,4 cm-es térbeli kiterjedést jelelent, magyarán annyi a különbség az UD3-hoz képest, hogy az UD5 5 cm-rel szélesebb, ez a 8 darab memóriafoglalat miatt indokolt is. A maximálisan alkalmazható RAM mennyisége így már 64 GB, a modulokat tekintve pedig szintén 2133 MHz-ig terjedi ki a támogatás.

Mivel több a fázis, így a PWM szekció is egy kicsit nagyobb felelület foglal el az LGA2011 foglalat feletti részből, de a borda mérete nem sokat változott, viszont egy nikkelezet hőcső szövi hát, amely a RAM sínek mellett elhaladva az X79 PCH bordájába csatlakozik, melynek kialakítása hasonló a kistestvéren megismertével. Az alaplap bemeneti táppellátása nem változott, a 24-tűs + kiegészítő 8-tűs párosítás elegendő. A SATA portok vonatkozásában nincs változás, magyarán az X79 PCH miatt hatot kapunk, melyből kettő 6 Gb/s, négy pedig 3 Gb/s szabványú, de a Marvell 88SE9172 lapkának köszönhetően további négy SATA 3.0 csati is elérhető, a hátlapon pedig két eSATA, szintén ezzel a sebességgel. A NYÁK-ra felkerült egy VIA VT6308 IEEE 1398a vezérlő is, így a hátlapon a FireWire sem hiánycikk, valamint a PCB alján a a tűs kivezetéseknél a FireWire is rendelkezésre áll.

Ez a része egyébként megegyezik az UD3-éval, ahogy sok más dologban is testvérek: A deszkán 8+2 csatornás audio dolgozik egy Realtek ALC898 lapka eredményeként, Dolby Home Theater támogatással. Az egy darab gigabites ethernetet a PCH-ban dolgozó Intel WG82579LM szolgáltatja, az UD3 USB 3.0 szabványú portjait pedig ezúttal két darab Fresco FL1009 lapkának köszönhetjük. A szokásos módon a lap aljára helyezték a különféle tűs kivezetéseket (header), ide értve az előlapiakat és az USB-ket. A pirossal megkülönböztetett USB birtokában a GIGABYTE On/Off charge képességnek, tehát az erre a kivezetésre között USB portokon keresztül a gép kikapcsolt állapotában is egyszerűen és gyorsan tölthetjük eszközeinket.

Az UD3-tól eltérően a GA-X79-UD5-nél kompromisszumokra kényszerülünk a bővítősínekkel kapcsolatban. Az UD3 mind a hét ATX nyílásra kínált valamit, de az UD5 csak hatot használ. Ezt nem a hagyományos PCI szenvedte meg (az ugyanis felkerült a PCB-re), hanem a negyedik teljes szélességű PCI Express 3.0 foglalat látta kárát, mely így lemaradt erről az alaplapról. A kínálat tehát három PCI-Express 3.0 x16 slotra korlátozódott, melyből az első kettő×16-os, míg a harmadik ×8-os módban képes dolgozni. Ez azt jelenti, hogy a 4-utas helyett maximálisan csak a 3-way SLI és CrosFireX támogatott, de vélhetően sokan lesznek azok, akik könnyedén megbarátkoznak ezzel a korlátozással. Lássuk, mit mutat a hátlapi kínálat!

A készlet itt is két darab USB 2.0-val és egy kombi PS/2-vel indul, de ezúttal két érdekes mikrokapcsolóval folytatódik. A felső az OC feliratot viseli, melyből már sejthetjük, itt bizony valamilyen gyári tuningról lehet szó. Bizony, a gomb megnyomását követően a CPU automatikusan nagyobb fokozatba kapcsol, ennek mértéke a típustól függően eltérő. Az alatta lévő két oldalból áll, melyek saját színt viselnek, ugyanis ez egy BIOS-választó gombocska. Mivel az UD5 is DualBIOS támogatással bír, így lehetőségünk van arra, hogy a két EPROM-ba különböző BIOS-okat, illetve BIOS-beállításokat táruljunk.

Így például az egyik lehet a normál használatra szánt, a második pedig az extrém, tuningolt beállításokat tartalmazó BIOS, melyek között így könnyedén kapcsolgathatunk. Az ezalatt lévő kis nyomógomb pedig egy CMOS clear (BIOS-reset), ez is egy apró, ám hasznos figyelmesség. Ezt az oszlopot a FireWire, egy USB 2.0 és egy kombi eSATA (SATA 3.0 + USB 2.0) követi. Utána megint két USB 2.0 egy eSATA (6 Gb/s) került fel a NYÁK-ra, az ezutáni rész pedig már megegyezik az UD3-nál látottal annyi különbséggel, hogy az analóg audio be- és kimenetek között egy digitális optikai kimenet is felbukkan.

Az X79-es sorozatnál debütál a GIGABYTE egyik nagy újdonsága, az úgynevezett 3D BIOS. A 3D BIOS a GIGABYTE új UEFI DualBIOS-án alapszik. A BIOS 8 MB-os ROM-ban foglal helyet, 32 bites színmélységű grafikus felülettel, képes megjelenítéssel és egér-támogatással rendelkezik, valamint natív módon támogatja a nagy kapacitású merevlemezeket a 64 bites operációs rendszerekkel. Ez a megoldás kétféle kezelőfelületet biztosít a felhasználó számára, melyeknek közös pontja, hogy mindkettő grafikus jellegű, de az egyik egy formabontó, míg a másik a klasszikus felépítést veszi alapul.

A “3D mode” a szakmailag kevésbé hozzáértő, átlagos felhasználókat célozza meg. Ennél a módnál a képernyőn a birtokunkba került alaplap képét láthatjuk, különféle információkkal megspékelve. Ha rávisszük az egeret az alaplap valamely főbb területére (például CPU foglalat és környéke; bővítősínek), láthatjuk, hogy az adott szekció kijelölésre kerül, és egy kattintást követően az összes azzal kapcsolatos funkció és beállítás elérhetővé válik. A végeredmény egy valóban rendkívül letisztult és egyszerű, szinte játék-szerű kezelőfelület a BIOS-hoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy a beállításokkal ne legyünk körültekintőek, csak azt babráljuk, amiről tudjuk, hogy mit szabályoz!

A másik mód az úgynevezett Advanced mód, mely a klasszikus felépítést követi, a kornak megfelelő grafikus formába öntve, egeres vezérléssel. Ez a rutinos rókáknak, a tuningosoknak szól, hiszen itt minden egyes aprólékos paramétert és információt megtalálunk, ha tudjuk, hol kell keresni. Márpedig ide csak az tévedjen be, aki tudja! Szinte felsorolhatatlan opciót és lehetőséget kapunk, amely a tuningra is igaz. Mi a tesztelés során nyilván ezt a módot használtuk, és összességében pozitív véleménnyel vagyunk az új BIOS-t illetően. A GIGABYTE a korábbi generációknál még “adós” volt ezzel a funkcióval, most pótolta az elmaradást, és sikerült olyat összehozni, ami nem a konkurencia másolata, hanem valami egyedi is van benne.